Ha elolvasod a Kincskereső irodalmi folyóirat 2009. februári számát, szinte személyes ismeretségbe kerülhetsz Lackfi Jánossal, a blogunkat és a "költögető" gyerekeket segítő, inspiráló költővel.

A folyóirat sokszínű válogatást közöl új és korábban megjelent gyermekverseiből, műfordításaiból, meséiből. Legújabb köteteiből, A részeg elefántból és az Apám kakasából is olvashatunk meglepő és mulatságos, nyelvi-formai játékokkal és ritmussal teli verseket.

Rövid esszéjében bemutatja nekünk a francia-belga Maurice Caréme-et és néhány magyarra lefordított gyerekversét. Aktuális kedvenceink közé most ezek közül választottam egyet, a "Szóval..." címűt. Hasonlóan az eddigi kedvenceinkhez, ez is a költészetről, a szavak erejéről szól.

Interjút olvashatunk édesanyjával, Mezey Katalinnal Lackfi Jánosról és családjáról, s arról milyen szerepet tölt, töltött be életükben az irodalom és a művészet. Majd az édesapja, Oláh János "szólal meg": a Robinson című versében ír fiáról, mint nyolc éves kisfiúról. Az irodalmár család bemutatkozása anya és fia versbe szedett lelkifurdalás-halmazaival zárul.

Rigó Béla főszerkesztő ezt írja Lackfi Jánosról az Olvasni emberi dolog című rovatban: "...képzelt közönségével és munkaeszközével, a nyelvvel bejátssza a gyermekvilág játszóterét. Elképesztően sokféle megverselnivalót talál mindennapjainkban. Szürke valóságunkból általa mesék színesednek ki, valahogy úgy, mint amikor egy felnőtt, sok gyerekkel körülvéve mesélni kezd..."

A versek mellett Molnár Jacqueline színes, montázsszerű illusztrációiban gyönyörködhetünk. Az írások között elhelyezett sok gyerekkori és családi fotó által még közelebbi ismerősünknek érezzük Lackfi Jánost.

A Kincskereső néhány korábbi száma megtalálható az interneten itt, és mostantól blogunk Irodalmi linkgyűjteményében.