Költögető

Részlet Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényéből:

S az égen megjelent egy hosszú, foltos
nyakú teremtmény, két nagy böszme szárnnyal.
Jaj, hősünk nem volt se élő, se holt most!
Találkozott a Nagy Zsiráfmadárral.

Andris tehát halálra váltan állt ott,
De összeszedte hirtelen magát,
Lekapta válláról a hátizsákot,
Egy túró rudit benne még talált,

A félsz szívében végleg elaludt,
Kivonta kardként túró rudiját -
Aztán csak annyit látott alul itt,
Hogy jő a szörny, és hirtelen lecsap,
És hamm, bekapja... a túró rudit.

"Hmmm, finom" - szólt a szárnyas fenevad,
S hatalmas szájából - ó, rettenet! -
Kilógott egy piros nyitószalag,
Mert ez történt (már rájöhettetek),
Hogy a túró rudit a buta jószág
Csomagolással együtt ette meg.

De lenyelte a végső rudimorzsát,
És tovább körözött mohón az égen.
"Hát itt halok meg benned, Badarország" -
gondolta Andris. Közben a zsebében
Turkált, de nem talált ott semmit egy-két
Zsepin kívül meg pár babérlevélen.

"Kizárt, hogy ez a pár levélke megvéd" -
Vélte -, de hát nem veszem úgyse hasznát..."
S kiszórt a földre minden levelecskét.
No, a zsiráf megnézte őket, aztán
Meg is szagolta (néha csal a látszat),
Végül leült, és így szólt: "Kicsi gazdám!"

Egészen egyszerű a magyarázat.
A költők, elárulom ezt tinektek,
Buszra vagy villamosra sose szállnak,
Ők szárnyas paripákon közlekednek,
S Badarországban ugyanezt a célt
Szárnyas zsiráfok szolgálják. Ez itt meg
Költőnek nézte Andrist épp ezért,
S úgy vélte, gazdájára rátalált. -
Mire nem jó egy pár babérlevél!