Egy felnőttes gyerekvers és egy gyerekesen bájos felnőttvers egymás mellé kívánkoztak. Szerintem nemcsak témaválasztásuk miatt érződik rokonság köztük...
FOHÁSZ
írta: Tóth Szonja Kiara, 9 éves
Ó, Uram! Adj vizet, ha szomjazom,
legyen mindig mit innom.
Adj vizet, növénynek, állatnak,
ha azok inni vágynak.
Csobogjon hűs víz a patakban,
Folyóban, tengerben és tavakban.
Eső mindig annyi essen,
hogy mindenkinek elég legyen.
Mindig szeretettel gondolok rád,
hát ne fordítsd felém haragos orcád!
Ár ne dúlja földemet,
félelem ne zúzza szívemet.
Szenvedni, kérlek, ne hagyj,
mindig csak eleget adj!
DOROMBOLÁS
írta: Molnár Krisztina Rita költő
Imádkozni a macskámmal szoktam
elalvás előtt,
betakarózom, rám hasal
– fészke én és fészkem ő –,
aztán rákezdünk szerényen:
Miatyánk, mondom én,
drr, drr, mondja Cirmi,
a bûnömet megbocsásd,
drr, bizony, mondja Cirmi,
a dicsõség úgyis tiéd,
drr, drr, örökre, drr, drr,
Cirmi dorombol, kis kályha,
jókat dorombolunk,
hát úgy hiszem, drr, drr,
nem orrolhat meg érte,
– mert mindig elõbb alszunk el,
mint a vége –,
drr, esténként fölkéredzkedünk
a Jóisten kegyébe.(megjelent: a költő Különlét című kötetében)
Tóth Szonja Kiara versei korábban a Költögetőn:
Vakáció
Tanár néni...
Molnár Krisztina Rita az "Aranysityak"-ból közölt válogatásban szerepelt eddig a Költögetőn, Mennyboltba című versével.
Lackfi János A Mennyboltos címmel írt előszót az Aranysityakban Molnár Krisztina Rita verseihez.
Utolsó kommentek