Mindig nagy öröm nekem, ha nem helybéli - Kálváriaparti iskolán kívüli - gyerekek verseit is közölhetem a Költögetőn. Hiszen a blog kitűzött célja, hogy "játszótere" legyen a gyerekek verspróbálkozásainak, földrajzi helytől, intézménytől, iskolától függetlenül - és ha valaki úgy szeretné, névtelenül.
Most miskolci gyerekek írtak a "Ménes-patak nyáron" címmel verseket, melyekből a mintául szolgáló vers - A Ménes-patak télen - költője, Fecske Csaba válogatta ki és küldte el a legszebbeket.
Fecske Csaba többször is versbe foglalta szülőhelye, a Miskolctól északra fekvő Szögliget egyik természeti szépségét, a Ménes-patakot.
Fecske Csaba: A MÉNES-PATAK
rekettyék közt fut a Ménes
kőbe botlik nagyot csobban
melege van már a napnak
megmártózik a habokbankertek alatt úgy sötétlik
mintha gyötrő gondja volna
pedig könnyű fecskeszárny és
fürge pisztráng csiklandozzavalahonnét a hegyekből
érkezik az öreg este
megfürödne de röstelli
hogy izzadt ingét levessefeljön a hold vízbe perdül
csillog mint színarany érme
egy öreg fűz kap utána
de a szellő üt kezére
Fecske Csaba: A MÉNES-PATAK TÉLEN
befagyott a Ménes
hosszú ezüstszalag
felvégből alvégbe
mozdulatlan szalada falu derekán
övként díszeleg most
rajta a hidacskák
dérezüstös csattokmint a disznócsülök
a jó kocsonyába
befagyott a vízbe
a fűzfák bokájanem jön már a nap sem
úszni a patakra
no hiszen ha jönne
menten odafagynaa jégen naphosszat
lurkók korcsolyáznak
párát virágzik
a szájuk mégse fáznak
És amit a gyerekek írtak:
A MÉNES-PATAK NYÁRON
Kanyarog a Ménes
Frissítő kék vize,
Felvégből alvégbe
Gyorsan és frissibe.
A falu derekán
Szélfújta szalag most,
Rajta a hidacskák
Mozdulatlan csatok.
Mint a síró kislány
Lehajtott fejével,
Úgy áll a vízparton
A fűzfa szerényen.
Reggel, napkeltekor,
Este, nyugováskor
Megmártózik a nap
A patak habjában.
A lurkók vidáman
Úszkálnak naphosszat,
Kacagnak, játszanak,
Boldogan mulatnak.
(Bem József Ált. Isk. Könyvszeretők csapat, 3.oszt.)
A MÉNES-PATAK NYÁRON
Járok völgyön, járok réten
Csendes patak közelében
A kanyargó kéket nézem
A nap csillan víztükrében
Ha elered nyári zápor
Tükröződik szivárványból
Vízcsepp koppan a kövein
Szellő lebben fák ágain
Hideg vizét gólyák járják
A békákat lesik várják
Gyerekzsivaj nyomja el
Egy szunnyadó pók álmát
Tücskök, bogarak élnek e vidéken
A patakban halak úszkálnak serényen
Beszívom a csodás természet lágy illatát
Emlékeimbe vésem a rét, a patak hangulatát
(Szabó Lőrinc Ált. Isk.Buckalakók csapat 3.oszt.)
A MÉNES-PATAK NYÁRON
Elmúlt a tél,
Ébred a föld.
Csobban a víz,
A fű is zöld.
Kakukk kiált,
Itt a tavasz.
Róka is jön,
Ám ő ravasz.
Kis őzikék
Ugrándoznak
A Ménes-patakból
Isznak.
Jó ízű
A patak vize,
Sok kis állatnak kedvire.
Ide jártak
Tavaly nyáron.
Visszatértek
Mindenáron.
Lovak jönnek,
Legelésznek.
Bizony, vége van
A télnek.
Kedves kicsi
Ménes-patak,
De jó, hogy
Újra láttalak!
(Diósgyőri Ref. Ált. Isk. Könyvkirályok csapat 3.oszt.)
Kedves Miskolci Gyerekek!
Köszönjük a szép verseket. A Költögető ezután is várja alkotásaitokat.
Utolsó kommentek