Költögető

„Tág a világ mint az álom mégis elfér egy virágon.”
(Weöres Sándor: Pára )

1913-ban, azaz 100 esztendeje született, s 1989 januárjában halt meg a magyar irodalom egyik legnagyszerűbb költője, Weöres Sándor.

Mi jut eszedbe először, ha az ő nevét hallod? Az óvoda? A Bóbita című vers? Vagy az, hogy nem úgy kell írni a nevét, ahogy kiejtjük? És tudsz róla valami mást? Itt az ideje kicsit bővíteni a tudásod!

1913-ban született Szombathelyen. Családja művelt volt, s egész gyermekkorában művelt felnőttek vették körül. Talán ebből adódott, hogy folyamatosan olvasott, mindent, ami a kezébe akadt. Végül nem csak olvasott, írt is. 14 éves korában már versei jelentek meg vidéki lapokban, 1934-ben, azaz 21 évesen jelent meg első kötete Hideg van címmel, Pécsett. Felfigyelt rá Babits Mihály, barátja lett Kosztolányi Dezső.

Az egyetemet is elvégezte, belekóstolt a történelem- és földrajztudományba, járt a jogi karra, végül filozófia-esztétika szakon végzett a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen.

Több irodalmi lapnak is dolgozott (Magyar Csillag, Válasz, Pesti Hírlap, Nyugat, stb.). Részt vett folyóiratok szerkesztésében, dolgozott könyvtárakban, több nyelven tudott (pl. szanszkritül), ezeken a nyelveken fordított is.

Vonzotta a keleti kultúra, feleségével – Károlyi Amy költőnővel – részt vettek egy kínai körutazáson, melynek élményei tükröződnek verseiben is.

1949 és 1956 között politikai okokból nem engedték kiadni verseit, csak műfordításokat és gyerekverseket jelentethetett meg. Ekkor írta mai napig nagyon népszerű, és mindenki által ismert verseit. Két kötetben jelentette meg őket, az egyiket Bóbita, a másikat Ha a világ rigó lenne címmel

.

1970-ben Kossuth-díjat kapott és az osztrák állam díját az európai irodalomért.

1989-ben bekövetkezett haláláig számos verseskötete és egyéb írása jelent meg.

Sokban különbözik kortársaitól. Költeményei játékosak, még akkor is, ha témájuk komoly, vagy szomorú. Rímei csengő-bongók, verseinek ritmusa, hangzása dallamos. Gyerekversei sem gügyögő, a gyerekeket lenéző versek, ezekre is nyelvi és ritmikai bravúr jellemző. Talán ennek köszönhető, hogy a gyerekek körében ő az egyik legnépszerűbb költő, s verseit többen is megzenésítették (Halász Judit, Sebő Ferenc, a Kaláka együttes, stb.)

Látogasd meg a következő weblapokat:

• Weöres Sándor versei

• Weöres Sándor.lap.hu

Verseit természetesen megtalálod a könyvtárban is.

A költőt bemutató cikket A JuGyu Gyaksuli Könyvtári Blogjáról kaptuk, írta: Cs. Bogyó Katalin.

Korábbi blogbejegyzések Weöres Sándorról a Költögetőn, itt.

Weöres Sándor: ÖNKARIKATÚRA

Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat ki érti meg?
Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg.
Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.
Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon.

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.

Ahogy öregszem,
érezem:
mint forr a multba
életem,

lentebbre váj a
gyökerem,
a történelmet
viselem.

Gyerekkorom:
tündér, manó;
nem volt tévé,
se rádió,

kocogott sok-száz
ló, csacsi,
ritkaság volt a
gépkocsi,
....

Hallgasd Törőcsik Marit, s megtudod mit gondolt magáról és az életkoráról Weöres Sándor.

Weöres Sándor: MACSKA INDULÓ

Kurrogj, kurrogj, kormos macska,
cirregj, cirregj, cirmos macska,
büszkén lejt hat vak bak macska,
sok pettyes láb, száz karmocska.
Jobbra át, balra át,
agyon marjuk a kutyát,
nyauúu!

Nyávogj, nyávogj, nyavalyás macska,
pisszegj, pisszegj, pikulás macska,
aki beteg, pikulálhat,
szedjen macska pilulákat.
Hátra arc, nagy kudarc,
nem marunk ha te se marsz,
nyauúu!

Egy kis vitamin az évkezdéshez:

Jászai Jázmin (4. osztályos): ALMA DALMA KELETI BARÁTJA

Volt egyszer egy alma,
Úgy hívták, hogy Dalma.
Letörött az ágról
Legurult a fáról.

Azt gondolta Dalma,
Jókat barangolna.
Elindult hát Dalma,
Az erdőbe tartva.

Beért az erdőbe,
Erdő közepébe.
Este volt már régen,
Elaludt a fűben.

Másnap jött barátja,
Keleti ruhában.
Költögette, simogatta,
Fölébredt rá Dalma.

Nagyot nyújtózkodott,
Szép napra mosolygott.

Jászai Jázmin a Dél-Zselic Középiskola Szentlászlói Általános Iskolája és Óvodája 4. osztályos tanulója. 

"A Zselici-dombságban egy kis faluban, Szentlászlón élek. Szeretek itt lakni, mert a falum csodás környezetben helyezkedik el, a természet csak pár lépésnyire van a házunktól. Szabad időmet ezért sokszor a friss levegőn töltöm. Ilyenkor biciklizek, kertészkedek a nagymamámmal, vagy a cicáimmal játszok, ugyanis öt bohókás kedvencem van. Nagyon szeretem őket, mindig fel tudnak vidítani. Ezenkívül egy akváriumom is van, tele gyönyörű aranyhalakkal. Ilyen környezetben költögetem verseimet. Kedvenc könyvem Berg Judittól a Rumini, de Fekete István művét, a Vukot is szívesen olvasom. Az olvasáson kívül nagyon szeretek rajzolni és énekelni."

Darvas Zsanett: ŐSZI VERS

Rausch Bianka: AZ ÉN VERSEM

Rausch Bianka Krisztina: A TÉL