Költögető

Valentin-napi rögtönzések sztárokhoz, gyöngyösi hatodikosoktól:

Drága Justin!
Szerelmet vallok most neked,
Valentin nap alkalmából
Ajánlom, hogy csókolj meg!

Oly messze vagy tőlem,
ez nekem fáj.
Elmennék érted, ha
közel laknál hozzám.

Itt vagy Te Vastag Csaba,
ki mindig dalolsz a rádióban.
Szerelmes vagyok beléd,
remélem Te is belém!

Majd meghalok érted te srác
De elválaszt minket a rács.

És ahogy Gáti István sms-ez!:

Gáti István: SZERELMES SMS-EK

Kérlek, ne vedd dőreségnek:
Elvakított szőkeséged.
Dúdolj szépen, taníts jóra!
Úgy szeretlek, Danics Dóra!

Száll a dalod, szívem dobog.
Azt képzelem, kezem fogod.
Nem vagyok bár korodbeli,
Adj egy csókot, Tolvai Reni!

Kezem remeg, súlyos tünet.
Életemnek adj most tüzet.
Égjek, mint egy márkás cigi.
Légy az enyém, Radics Gigi!

Gáti István: A NAPLOPÓ TAPLÓ

Tölgyfa kérgén szürke tapló üldögél.
Legyek másznak mozdulatlan fültövén.
Mert a fába keze - lába belenőtt,
Szívja csak a hűvösvölgyi levegőt.
Légy matat az orrán is.
Taplónál ez normális!
Ha megmozdul, kihívjuk a szerelőt.

Ráncos fején látható, hogy nem gyerek.
Alvás után általában szendereg.
Nem jellemző sok mozgás a taplóra.
Kétszázharminc üres oldal naplója.
Terméketlen alkotó.
Hivatásos naplopó!
Verejtéktől nem gyöngyöz a tarkója.

Baglyok, varjak sértéseit lenyeli.
Higgadtsága gombák közt is egyedi.
Teste kemény, viharban sem hajbókol.
Nem áll kézen, irtózik a szaltótól.
Ha megfogod csúf hasát,
Rád ragad a lustaság.
Doktor bácsi így nevezi: -Tapló-kór!

Gáti István: BANYA BUGYOGÓK

Nézz a szárítókötélre!
Nézd a meztelen boszit!
Rongyait kimosta végre.
Nem marad pecsét, kosz itt.
Benne lesz a Híradóban:
Mosni, jaj, de nagy buli!
Mint a holdsugár a tóban,
Ring sok óriás bugyi.

Tarka mezbe bújt az erkély.
Nyolc zsinórra száz csipesz.
Főkötő ezer, ha elfér
S pár kihízott báli dressz.
Három zöld kötött harisnya,
Hatvanöt boszorkaing.
Félek, terjengős a lista!
Nem lesz felsorolva mind.

Vén boszorka nyakra-főre,
Tíz órája egyre mos.
Fáj a lába, ég a bőre,
Álla szürke és habos.
Forr a kád. Sötét tavacska.
Koszt, pacát magába von.
Itt a végzet! Fúj a macska.
Jaj! Megússza szárazon?

Megjelent az Aranysityak antológiában, Gáti István versei elé:

"Gáti István ünneprontó volna? Mert hogy gyerekeknek csupa mókáról, kacagásról illik regélni, nemdebár?, nem pedig afféle szemerű, szomorú dolgokról. Mint például a halál vagy az öregség. Pedig István ilyenekről mesél, egész tejszínhabkönnyedén, mondhatni viccesen, pusmogósan. Olvashatjuk itt Tök Magda kicsinyített kalandregényét is, és elámulhatunk, mennyi szerelem és viccesség és hetykeség szorult ebbe a veteményeskertbe. Gáti István versmeséinek hősei többnyire mégis inkább afféle hozzánk egészen közel, Óperencián jóval innen élő kisöregek: nagymama-nagypapa-idegenbácsi. Élők, holtak, holtan élők. Merthogy ő mesélő, pontosabban ő a mesélő, aki életre meséli a kedves időseket. Akiket tárgyak vettek körül, Szigorú Szemüveg, dömper, nagykabát, négyes-hatos villamos és még sok egyéb. Ezekből a dolgokból bűvöli elő személyüket a költő. És közben ő maga is visszabűvölődik, mi is visszabűvölődünk abba az ősi korba, mikor a gyep még nem "hasonmás", a ház meg még "tanácsi". Vissza a gyerekkorba, a más gyerekkorába. Márpedig a régvoltakhoz való visszatérést, visszazarándoklást ünnepnek szokás nevezni. Ezért mondom én, hogy Gáti István nem ront ünnepet. Sőt, inkább szakavatott ünnepjavító, ünnepszerelő mester."

A portré Molnár Jacqueline munkája az Aranysityakból.

Gáti István: HOL NEM VOLT

 

Járt nagyapa szürke nagykabátban
Ifjúkorából végül mi maradt?
Ronda lett a körút. Nagypapátlan.
Arca helyén üres a kirakat.
Mit fütyűlne vajon? Félek, ha most
Erre járna újra megszokásból,
Nem ismerné fel a négyes-hatost,
S pörköltet kérne a McDonald's-ból.
Jó volna, ha élne nagypapácska!
Bámulná őt a sarki Humanic.
Hintázna a tömött aktatáska,
Hozná a Bocit s a friss Gyulait.
Árnyát őrzik a házak falai,
Kezemet fogva lépked a magány.
Nincs is körút, mert eltűnt valaki:
Az én öreg, hol nem volt nagyapám.

Gáti István: A SZIGORÚ SZEMÜVEG

Nagyi táskája mélyén
Van egy parányi üreg.
Ott egy különös rém él:
A Szigorú Szemüveg.
Nagyi orrán, ha látom,
Sosem kérdem: - MIért ez?
Van neki másik három,
S ebben mindig kikérdez.
Egyet az utcán visel,
Az olyan szelíd, kerek,
S van neki kettő, miben
Főzni meg varrni szeret.
Nagyi különben kedves.
Máskor sohase szól rám.
Mégis szigorú csend lesz,
Mikor ő ül az orrán.
Sok volt talán a játék.
Ebből magolás lesz még.
Rám dől szomorú árnyék.
Makogom csak a leckét.
S ha szavaim e kínban
Eltévesztik helyüket,
Orrán tüzesen villan
A Szigorú Szemüveg.

Gáti István: SORKATONÁK

Lackfi Jánosnak

Nézd csak a sorkatonákat!
Villan a szó-alabárdjuk.
Fuss, ha a vers hada támad!
Rímei, képei bárgyúk.

Trottyos az óda. A blúza,
Izmusa, ritmusa régi.
Termeiben sok a múzsa.
Tökre lepattan a kégli.

Kongnak az árva szonettek,
Méla szavuk sose lesz hír.
Tercina, jaj, hova repked?
Nincs vita. Sütheti Shakespeare!

Versel a hindu, az osztrák.
Dobd ki Petőfit, a Byront!
Fészbukon újra megosztják?
Kiscsibe, azt sose lájkold!

Béna, ha olvas a hentes.
Szárnyat igéz a malacra.
Jó ropogós kenyeredhez
Kell az a tíz deka stanza?

Jó-e, ha bölcs mobilodban
Sáskahadak hegedülnek?
Versbe az ész belerokkan.
Elmebajunk vele ünnep.

Gáti István: TÖK MAGDA FÉRJHEZ MEGY

Dúsgazdag vidék Tökország,
Felhőtlen ott a közélet.
Virulnak bájos tökorcák,
Éretten kongók, kövérek.
Van ott egy zsíros földlabda,
Azon él hősünk, Tök Magda.
Törékeny teste mázsányi.
Hiába vágyik hitvesre.
Szeret a rögén strázsálni.
Azt mondják, járjon fitneszre.

Így szól az orvos, Tök Endre:
- Fogynia kéne, Magduskám!
Ne menjen napra, s főleg ne
Vedeljen esőt nagy lustán!
Tabletta? Kenőcs? Dehogy hat!
Naponta fitnesz, s lefogyhat!
Kihez is küldjem? Na, várjon!
Robi már be van táblázva.
Cukkíni Petrát ajánlom,
Terme a fogyás tárháza!

Eltökélt hősünk nem gatyáz,
Elmegy a híres terembe.
Gépzene harsog, reng a ház:
- Jobb lábat lendít, kezek le!
Verejtékcsepp hull, ökölnyi.
- Kérem, itt tilos tökölni!
Maga az új lány? Van dressze?
Teste, ha prímán berezgett,
Fájdalma talán nagy lesz, de
Lefogyhat néhány gerezdet!

Tök Magda szökdel, kalimpál,
Tökgyalun csúszik óraszám.
Estére fáradt, alig jár.
Ajkáról csüggedt nóta száll:
Maradnék inkább vastagon,
Hiányzik már a nass’ nagyon!
Másnap, hogy újra ég a zsír,
Főhősünk egyre mérgesebb.
Keményen edz, de néha sír:
- Kétségbe vajon mért esek?

Harmadnap végre felpörög!
Testét is hetykén himbálja.
Meglát egy vonzó, fess tököt.
Bajsza van s szép nagy indája:
- Kisasszony, boldog csudálat
Járja át Öntől csumámat!
Fiatal szívem nem csalhat,
Ég küldte magát. Köszönöm!
Micsoda bájos testalkat!
Ja, és a nevem Tök Ödön…

Térdre rogy Ödön, úgy hódít.
Magda a vágytól ittasul,
Ledobja nehéz súlyzóit:
- Szívemről hull le itt a súly!
Gömbölyű, édes Növényem,
Jók leszünk így is, kövéren!
Ölelés, csók, és lelépnek.
Cukkíni Petra felkiált:
- Folytatjuk lányok, legények!
Ki látott ilyen fesztivált?

Tök üres utcán bolyongnak,
Holdfényes nyári ég alatt.
Ne nézzük őket bolondnak!
Szívükben épp most kél a nap.
Hajtja Ödönt a természet,
Kérdezni most egy merészet:
- Kedvesem, leszel-e arám?
Vetünk-e párban tökmagot?
Tök Magda így felel: - Talán…
Elvégre úgy fest, nő vagyok!

Konfetti, pezsgő, sör. Lárma.
Hallani harsány dalt is ám!
Kigyullad minden töklámpa.
Táncot lejt öt-hat padlizsán.
Magda is táncol tiporva,
Szoknyája száz rőf vitorla.
Kérdi a vőfélyt, Filkó bát:
- Ugye, e szoknya soványít?
Férjével lejt pár szinkópát,
S boldogan élnek sokáig…

(forrás: a költő honlapja)

Gáti István: MEGISMERNI A TÖKÖT

Megismerni a tököt
Igazolvány nélkül.
Ágas-bogas indák között
Uralkodóként ül.

Megismerni a tököt
Menzán, főzelékből,
Konyhás néni köpenyfoltján,
Rétes töltelékből.

Megismerni a tököt,
Magja, hogyha reccsen.
Vetekszik a szotyolával
Minden Fradi meccsen.

Megismerni a tököt,
Lehet ház vagy hintó,
Halloweenkor, égő szemmel
Gyertyafényt kacsintó.

Sokfélék bár a tökök,
Száz alakba' nőnek,
Méla, bamba tökfejükről
Megismerni őket.

A Megismerni a kanászt... kezdetű népdal ritmusára nemcsak Gáti István írt tökismertető "tankölteményt", hanem az erdélyi költögetők is megalkották a maguk kutyás és sellős átiratait, melyeket korábban már olvashattatok, itt:

Sellőnóta , Kutyanóták