Költögető

Szántó Attila: KÍVÁNOK NEKED

Szép napokat, kevés szelet,
álmodozó kék egeket.
Kacaj gyöngyöt egy füzérrel,
jó kedvet sok-sok szekérrel.

Három tündért, jóakarót,
az ágyadra szép takarót.
Meleg pitét asztalodra,
piros tűzet a kályhádba.

Szép szerelmet egész évre,
barátságot, saját képre.
Isten csókját homlokodra,
virágokat kalapodra.

Igaz utat, jó szerencsét,
háromkirályi köszöntést.
Tücsköt, fecskét, szép gerlicét,
kenyérrel teli kemencét!

forrás: www.poet.hu

Orgoványi Anikó: ARANYTOLLÚ ÉVMADÁR

Minden évben eljön hozzánk,
az Aranytollú Évmadár!
Tizenkét kis fiókája
tipegve nyomában jár.
Libabőrös január,
bice-bóca február,
tollászkodó március,
kendermagos április,
selyemtollú május,
ezüstlábú június,
aranyszárnyú július,
csillagszemű augusztus,
holdfényfarkú szeptember,
tűztarajú október,
ködkaparó november,
kopasznyakú december.

Esztendőre mind felnőtt,
fészket raktak, ötvenkettőt,
s láss ekkora örömöt,
fiókák csipognak bennük,
épp háromszázhatvanöt!

rajz: Király Bernadett 4.o., Gyöngyöstarjáni Rajzműhely

Orgoványi Anikó:
BOKOR-TAKARODÓ

Köd ölébe kucorodnak
fázósan a bokrok,
szél ringatja, eső mossa
a sok kis bozontot.

Ledobják a tirki-tarka
színpompás cicomát,
s felöltik a fehércsipkés
zúzmarás pizsamát.

Hósipkát raknak fejükre,
kezükbe kócbabát,
csillagtakaróba bújnak,
s tavaszig jóccakát!

rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely,
Benchea Dávid 1.o.

SZÜLETÉSNAPODRA

Legyen kedved napsütéses,
ború, bánat elkerüljön,
arcodra mosoly üljön,
övezzen a szeretet.

Lelkedben maradj gyermek,
légy nyitott szépre, jóra,
szomjazz az igaz szóra,
élvezd minden percedet.

Mit kívánhatnék még néked?
Virágot nem adhatok.
Lelkem szőttem e csokorba:
még nagyon sokszor öt évet!

 

Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Ozsvári Bendegúz

SZÜLINAPI

„Ma pont öt éves lettem én” –
írja Kiss Ottó. Van remény
tehát.
Nahát.

Arra is van, hogy hat legyek,
csak várjak ki még egy telet,
s tavaszt
ragaszt

papírhajóm köré az ég,
mondanom sem kell, semmiség,
pedig
alig

várom, hogy végre nyár legyen,
és megnyíljon a végtelen
kirán-
dulás

magosban, büszke bérceken,
lankákon, síkon, halmokon,
s a föld
fölött,

és várom ám, hogy ősz legyen,
elhintáznék dióhegyen,
nem en-
gedem,

mondja anyu, és rám se néz,
kezében mustár, majonéz
sorá­-
ra vár,

de apa úgyis rám kacsint,
papáékhoz megyünk megint,
dió­-
ja jó,

és ott a kertben majd lehet
fára mászni nekem s neked,
de csitt,
csacsi.

Csak csendben, mint akit a hat,
a hatodik év hívogat
a fán.
Az ám.

Kiskunfélegyházán 2014. november 14­-én

Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Tuza Bence 2.o.

Orgoványi Anikó: ŐSZI SZÍNEK

Ősz apóka előveszi
festővásznát, ecsetét,
színesíti a lombokat,
ebben leli a kedvét.

Minden zöld volt még a nyáron,
most tobzódik ezer szín,
sárga, narancs, barna, bordó,
bíborvörös, élénk pír.

Arany a dió levele,
halványsárga a kőris,
izzik már a galagonya,
lángol a vadszőlő is.

Ősz apóka elégedett,
elkészült a színes kép,
így pompázik, míg szél úrfi,
mindent szépen le nem tép.

rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Király Bernadett 4.o.

Orgoványi Anikó: SZERETED AZ ÁLLATOT?

Neked is van állatod?
Kutyád, macskád,
tengerimalacod?
Kedvencedet
eleget eteted, itatod?
Becézgeted, dédelgeted?
Kap-e elég szeretetet?

Szereted-e az állatot
akkor is, ha szabad,
s nem birtokolhatod?
Ha kedvére mászik, szalad,
repül, s előled talán
messzire menekül?

Szereted-e a szabadságot?
A végtelen eget, földet,
a nagyvilágot?
Szereted-e, ha az állatot
szabadnak látod?
Együtt érzel-e vele a szívedben?
Tudsz-e szárnyalni a fellegekben?

László Noémi: NAGYVAKÁCIÓ ALATT
az oszi expedícióra vitt bennünket.
Voltunk Enyeden, Torockón, a Székelykőn
és a remetei szorosban. Civilben normális
és vicces az oszi, kár, hogy ezt eddig én
egyáltalán nem tudtam.

Torockón csalánnal jól összevertük
egymást, és a szorosban leszedtem
egy havasi gyopárt, de nem vitt el
a rendőr.

A végén megegyeztünk,
hogy titok, és tíz-húsz évig
nem beszélünk erről.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.

Orgoványi Anikó: HOLD-FOGYÓKÚRA

Kíváncsiskodott a Hold
megnyúlott az álla,
beleskelt az ablakokon,
mi fő vacsorára.

Elleste a receptet,
serénykedett ő is,
csillagporból főzött levest,
kőgombócot, prézlist.

Mind megette amit főzött,
nem is hagyott másnak,
ezért egyre gömbölyödött,
így indult hízásnak.

Mikor meglátta magát
lenn a víztükörben,
rögvest elhatározta,
le fog fogyni szépen.

Úgy lefogyott,
majd elfogyott,
megéhezett,
főzni kezdett,
mindent befalt,
mit csak meglelt,
hamarosan
meg is hízott,
s kezdhette elölről
az egészet.

László Noémi: A CIPŐ

Rettenetes problémaforrás.
Fiam, neked hogy nő a lábad,
alig tudom követni.
Nem mondom formás,
de két hónapja kaptál új cipőt,
lehetetlen, hogy már kinőtted!
Szerintem elkelne egy
focizás elleni védőoltás,
akkor a cipő sem lyukadna ki.
Csukáid árából, fiam, egy
kisebb óvodát el tudnánk tartani.
Légy szíves kímélj meg a részletektől,
nem is akarom hallani, mi történt.
De ne mondd, hogy kinőtted.
Én sem csinálok bolondot belőled,
úgyhogy uralkodj magadon te is.
Ne követelőzz, nem vagy már
napközis, kapsz majd cipőt,
ha itt az ideje. Addig is
inkább olvass egy kicsit és
gondolkozz azon, mi a manót
műveltél két hónap alatt vele.
Bizony mondom néktek,
nagy bökkenő az ember cipeje!

A vers forrása: Aranysityak antológia

A rajzokat a gyöngyösi kálváriaparti iskolások rajzolták
Radnóti Blanka illusztrátor biztató tanácsai kiséretében, a költészet napján 2014-ben.

Orgoványi Anikó: FA VAGYOK              

Fa vagyok,
s te lélekmadár,
gyönge ágam ringó bölcsőd,
fészekágyad
vetve már.
Lombom közt
hűs rejteked,
gyümölcsöm ízes ételed,
szomjad oltod
harmatommal.
Szárnyra kapsz,
s én féltelek,
elragadnak bús fellegek,
nyugalmat már
nem lelek.
Elcsalnak hűs
szélvész szárnyak,
megbabonáznak messzi tájak,
magányomban
visszavárlak.

Orgoványi Anikó: ANYU ÖLÉBEN

Ha Anyu ölében ülök, elmúlik a mérgem.

hogy Éva nem adta kölcsön a szagos radírját,

hogy a barátnőm azt mondta rám: "beképzelt majom",

hogy Zoli megint másnak cipelte hazáig a táskáját.

Anyu ölében ülni megnyugvás, öröm.

Nem dühít már,

Kár, hogy nemsokára kinövöm!

Nagymama mindenre fokhagymát
és kamillateát javasol,
nagyapa szerint legegészségesebb a kisüsti,
apa és anya tablettákat szednek,
én rágózok és szotyolázok.

Nekünk illusztrálta: Radnóti Blanka

Lackfi János: HASPÓLÓ

Anyu mérgelődik,
hogy a mai lányok
hasa folyton kilóg a nadrág
meg a póló között,
csuda, hogy nem kapnak
vesekövet és hólyaghurutot,
mindenféle húgyúti bajt,
majd ha felfáznak,
és hétrét görnyedve
véreset vagy
gennyeset pisilnek,
akkor megnézhetik magukat.
Apa szerint anyának
bizony igaza van,
ő is mindig fejcsóválva,
guvadó szemmel nézi
a kilógó hasakat.
Pedig szerintem
van haszna a dolognak.
Ha az ilyen lányokon
vakbélműtétet kell végrehajtani,
le se kell hozzá
vetkőzniük.

Nekünk illusztrálta: Radnóti Blanka

a vers forrása: www.irodalmijelen.hu

Összeállítás Ágai Ágnes, Csorba Piroska, László Noémi, Lackfi János, Szalóczi Dániel, Vass Tibor és egy gyerek költögető, Ádám Laura műveiből:
Csorba Piroska: Csókolom, jól megnőttem!
László Noémi: A cipő
Lackfi János: Haspóló
Ágai Ágnes: Kamaszságok (részletek)
László Noémi: A mi szobánk
Vass Tibor: Ablak a világra
Lackfi János: Trágár beszéd
László Noémi: Ebéd
László Noémi: Mostmár állandóan
Szalóczi Dániel: Hisztis
Ádám Laura: Tulajdonképpen

A műsor teljes szövege itt olvasható

Orgoványi Anikó: FEKETE LYUK

A fekete lyuk nem tréfál,
mint kisgömböc,
minden elérhetőt
magába tukmál.

Kezdetben
túlpöffeszkedett,
majd magába roskadt,
vonzerejét
megsokszorozta,
s minden követőjét
bekanalazta.

Vajon ez nálam miért nem működik?
Ha magamba roskadok,
nem jönnek,
hanem elmaradnak
a „Tetszik”-ek, és
a „Megosztás”-ok.

Orgoványi Anikó: KÉK KÖNNYCSEPP

Kék könnycsepp
a Nap bűvkörében,
megbabonázott üveggolyó,
se veled – se nélküled
égi bújócska
hol pára, olykor jég, néha hó.
Égből fakadt könnyed
zuhataga áztatja sorsom,
mosom a világ bűneit,
egyre csak mosom.
Szentvíz vagy szennyvíz,
áldás vagy átok,
életbölcső vagy hullámsír?
 – átjáró világok.
Ágnes asszonyként
mosom a világ bűneit,
rendületlenül mosom,
ó, szent víz,
tisztulásodért
feláldoztattatom!

Gáti István: A NAPLOPÓ TAPLÓ

Tölgyfa kérgén szürke tapló üldögél.
Legyek másznak mozdulatlan fültövén.
Mert a fába keze - lába belenőtt,
Szívja csak a hűvösvölgyi levegőt.
Légy matat az orrán is.
Taplónál ez normális!
Ha megmozdul, kihívjuk a szerelőt.

Ráncos fején látható, hogy nem gyerek.
Alvás után általában szendereg.
Nem jellemző sok mozgás a taplóra.
Kétszázharminc üres oldal naplója.
Terméketlen alkotó.
Hivatásos naplopó!
Verejtéktől nem gyöngyöz a tarkója.

Baglyok, varjak sértéseit lenyeli.
Higgadtsága gombák közt is egyedi.
Teste kemény, viharban sem hajbókol.
Nem áll kézen, irtózik a szaltótól.
Ha megfogod csúf hasát,
Rád ragad a lustaság.
Doktor bácsi így nevezi: -Tapló-kór!

Gáti István: BANYA BUGYOGÓK

Nézz a szárítókötélre!
Nézd a meztelen boszit!
Rongyait kimosta végre.
Nem marad pecsét, kosz itt.
Benne lesz a Híradóban:
Mosni, jaj, de nagy buli!
Mint a holdsugár a tóban,
Ring sok óriás bugyi.

Tarka mezbe bújt az erkély.
Nyolc zsinórra száz csipesz.
Főkötő ezer, ha elfér
S pár kihízott báli dressz.
Három zöld kötött harisnya,
Hatvanöt boszorkaing.
Félek, terjengős a lista!
Nem lesz felsorolva mind.

Vén boszorka nyakra-főre,
Tíz órája egyre mos.
Fáj a lába, ég a bőre,
Álla szürke és habos.
Forr a kád. Sötét tavacska.
Koszt, pacát magába von.
Itt a végzet! Fúj a macska.
Jaj! Megússza szárazon?

Megjelent az Aranysityak antológiában, Gáti István versei elé:

"Gáti István ünneprontó volna? Mert hogy gyerekeknek csupa mókáról, kacagásról illik regélni, nemdebár?, nem pedig afféle szemerű, szomorú dolgokról. Mint például a halál vagy az öregség. Pedig István ilyenekről mesél, egész tejszínhabkönnyedén, mondhatni viccesen, pusmogósan. Olvashatjuk itt Tök Magda kicsinyített kalandregényét is, és elámulhatunk, mennyi szerelem és viccesség és hetykeség szorult ebbe a veteményeskertbe. Gáti István versmeséinek hősei többnyire mégis inkább afféle hozzánk egészen közel, Óperencián jóval innen élő kisöregek: nagymama-nagypapa-idegenbácsi. Élők, holtak, holtan élők. Merthogy ő mesélő, pontosabban ő a mesélő, aki életre meséli a kedves időseket. Akiket tárgyak vettek körül, Szigorú Szemüveg, dömper, nagykabát, négyes-hatos villamos és még sok egyéb. Ezekből a dolgokból bűvöli elő személyüket a költő. És közben ő maga is visszabűvölődik, mi is visszabűvölődünk abba az ősi korba, mikor a gyep még nem "hasonmás", a ház meg még "tanácsi". Vissza a gyerekkorba, a más gyerekkorába. Márpedig a régvoltakhoz való visszatérést, visszazarándoklást ünnepnek szokás nevezni. Ezért mondom én, hogy Gáti István nem ront ünnepet. Sőt, inkább szakavatott ünnepjavító, ünnepszerelő mester."

A portré Molnár Jacqueline munkája az Aranysityakból.

Gáti István: HOL NEM VOLT

 

Járt nagyapa szürke nagykabátban
Ifjúkorából végül mi maradt?
Ronda lett a körút. Nagypapátlan.
Arca helyén üres a kirakat.
Mit fütyűlne vajon? Félek, ha most
Erre járna újra megszokásból,
Nem ismerné fel a négyes-hatost,
S pörköltet kérne a McDonald's-ból.
Jó volna, ha élne nagypapácska!
Bámulná őt a sarki Humanic.
Hintázna a tömött aktatáska,
Hozná a Bocit s a friss Gyulait.
Árnyát őrzik a házak falai,
Kezemet fogva lépked a magány.
Nincs is körút, mert eltűnt valaki:
Az én öreg, hol nem volt nagyapám.

Gáti István: A SZIGORÚ SZEMÜVEG

Nagyi táskája mélyén
Van egy parányi üreg.
Ott egy különös rém él:
A Szigorú Szemüveg.
Nagyi orrán, ha látom,
Sosem kérdem: - MIért ez?
Van neki másik három,
S ebben mindig kikérdez.
Egyet az utcán visel,
Az olyan szelíd, kerek,
S van neki kettő, miben
Főzni meg varrni szeret.
Nagyi különben kedves.
Máskor sohase szól rám.
Mégis szigorú csend lesz,
Mikor ő ül az orrán.
Sok volt talán a játék.
Ebből magolás lesz még.
Rám dől szomorú árnyék.
Makogom csak a leckét.
S ha szavaim e kínban
Eltévesztik helyüket,
Orrán tüzesen villan
A Szigorú Szemüveg.

Gáti István: SORKATONÁK

Lackfi Jánosnak

Nézd csak a sorkatonákat!
Villan a szó-alabárdjuk.
Fuss, ha a vers hada támad!
Rímei, képei bárgyúk.

Trottyos az óda. A blúza,
Izmusa, ritmusa régi.
Termeiben sok a múzsa.
Tökre lepattan a kégli.

Kongnak az árva szonettek,
Méla szavuk sose lesz hír.
Tercina, jaj, hova repked?
Nincs vita. Sütheti Shakespeare!

Versel a hindu, az osztrák.
Dobd ki Petőfit, a Byront!
Fészbukon újra megosztják?
Kiscsibe, azt sose lájkold!

Béna, ha olvas a hentes.
Szárnyat igéz a malacra.
Jó ropogós kenyeredhez
Kell az a tíz deka stanza?

Jó-e, ha bölcs mobilodban
Sáskahadak hegedülnek?
Versbe az ész belerokkan.
Elmebajunk vele ünnep.

Gáti István: TÖK MAGDA FÉRJHEZ MEGY

Dúsgazdag vidék Tökország,
Felhőtlen ott a közélet.
Virulnak bájos tökorcák,
Éretten kongók, kövérek.
Van ott egy zsíros földlabda,
Azon él hősünk, Tök Magda.
Törékeny teste mázsányi.
Hiába vágyik hitvesre.
Szeret a rögén strázsálni.
Azt mondják, járjon fitneszre.

Így szól az orvos, Tök Endre:
- Fogynia kéne, Magduskám!
Ne menjen napra, s főleg ne
Vedeljen esőt nagy lustán!
Tabletta? Kenőcs? Dehogy hat!
Naponta fitnesz, s lefogyhat!
Kihez is küldjem? Na, várjon!
Robi már be van táblázva.
Cukkíni Petrát ajánlom,
Terme a fogyás tárháza!

Eltökélt hősünk nem gatyáz,
Elmegy a híres terembe.
Gépzene harsog, reng a ház:
- Jobb lábat lendít, kezek le!
Verejtékcsepp hull, ökölnyi.
- Kérem, itt tilos tökölni!
Maga az új lány? Van dressze?
Teste, ha prímán berezgett,
Fájdalma talán nagy lesz, de
Lefogyhat néhány gerezdet!

Tök Magda szökdel, kalimpál,
Tökgyalun csúszik óraszám.
Estére fáradt, alig jár.
Ajkáról csüggedt nóta száll:
Maradnék inkább vastagon,
Hiányzik már a nass’ nagyon!
Másnap, hogy újra ég a zsír,
Főhősünk egyre mérgesebb.
Keményen edz, de néha sír:
- Kétségbe vajon mért esek?

Harmadnap végre felpörög!
Testét is hetykén himbálja.
Meglát egy vonzó, fess tököt.
Bajsza van s szép nagy indája:
- Kisasszony, boldog csudálat
Járja át Öntől csumámat!
Fiatal szívem nem csalhat,
Ég küldte magát. Köszönöm!
Micsoda bájos testalkat!
Ja, és a nevem Tök Ödön…

Térdre rogy Ödön, úgy hódít.
Magda a vágytól ittasul,
Ledobja nehéz súlyzóit:
- Szívemről hull le itt a súly!
Gömbölyű, édes Növényem,
Jók leszünk így is, kövéren!
Ölelés, csók, és lelépnek.
Cukkíni Petra felkiált:
- Folytatjuk lányok, legények!
Ki látott ilyen fesztivált?

Tök üres utcán bolyongnak,
Holdfényes nyári ég alatt.
Ne nézzük őket bolondnak!
Szívükben épp most kél a nap.
Hajtja Ödönt a természet,
Kérdezni most egy merészet:
- Kedvesem, leszel-e arám?
Vetünk-e párban tökmagot?
Tök Magda így felel: - Talán…
Elvégre úgy fest, nő vagyok!

Konfetti, pezsgő, sör. Lárma.
Hallani harsány dalt is ám!
Kigyullad minden töklámpa.
Táncot lejt öt-hat padlizsán.
Magda is táncol tiporva,
Szoknyája száz rőf vitorla.
Kérdi a vőfélyt, Filkó bát:
- Ugye, e szoknya soványít?
Férjével lejt pár szinkópát,
S boldogan élnek sokáig…

(forrás: a költő honlapja)

Gáti István: MEGISMERNI A TÖKÖT

Megismerni a tököt
Igazolvány nélkül.
Ágas-bogas indák között
Uralkodóként ül.

Megismerni a tököt
Menzán, főzelékből,
Konyhás néni köpenyfoltján,
Rétes töltelékből.

Megismerni a tököt,
Magja, hogyha reccsen.
Vetekszik a szotyolával
Minden Fradi meccsen.

Megismerni a tököt,
Lehet ház vagy hintó,
Halloweenkor, égő szemmel
Gyertyafényt kacsintó.

Sokfélék bár a tökök,
Száz alakba' nőnek,
Méla, bamba tökfejükről
Megismerni őket.

A Megismerni a kanászt... kezdetű népdal ritmusára nemcsak Gáti István írt tökismertető "tankölteményt", hanem az erdélyi költögetők is megalkották a maguk kutyás és sellős átiratait, melyeket korábban már olvashattatok, itt:

Sellőnóta , Kutyanóták