Mai magyar költészet általános iskolásoknak. Versek, melyeket olvasni, hallgatni, mondani jó.
És megpróbálkozhatsz az írásukkal is, - igazi költőktől kaphatsz hozzá biztatást, ötletet, tanácsot, dicséretet.
Gyere, csatlakozz a költögetőkhöz! Küldj verset (sajátot vagy ismert költőkét), illusztrációt (sajátot), az interneten talált megzenésített vagy megfilmesített verset. Mindent örömmel fogadunk, amivel mások figyelmébe ajánlod a költészetet. Együtt könnyebb megmutatni, hogy a szavakkal játszani és varázsolni lehet.
Címünk: koltogeto(kukac)gmail.com
Keresés
Utolsó kommentek
Hmari:
@Károlyné Baráth: Valóban, a gyerekeknek nagyon sok minden eszükbe jutott az eredeti verset olvasv... (2019.03.30. 05:37)LENNÉL-E?
Károlyné Baráth:
Nagyon tetszett, ötletes, motiválja az olvasót tovább gondolásra! A mai gyerekeknek főleg, hogy ne... (2019.03.30. 05:30)LENNÉL-E?
Hmari:
@Goldnágel Efráim: Az eredeti szövegben "hangyaboly". Itt elírás történt, köszönöm a jelzést, javí... (2016.08.07. 11:23)TÓTH KRISZTINA: ÁLLATSÁGOK
Goldnágel Efráim:
Van egy olyan érzésem, hogy a HANGYABOLY az LY-al írandó, de elbizonytalanított a veretes költő ve... (2016.08.07. 11:18)TÓTH KRISZTINA: ÁLLATSÁGOK
"1971-ben születtem Budapesten. Író, költő, műfordító, szerkesztő vagyok. Hét verseskötetem jelent meg, két kisregényem, egy regényem, húsz műfordításkötetem. Hét gyermekkönyvet publikáltam. 1996 óta tanítok a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztője, a dokk internetes irodalmi kikötő egyik alapítója, a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja vagyok. Zsámbékon élek, öt gyermekem van." (bemutatkozás a költőhonlapjáról)
Mitől vers a vers? Bizony, nem csak attól, hogy ha az egyik sor végén az van: „háj”, a másikra azt kell írni: „máj”! Ezt az összecsengést nevezzük rímnek, de tudnod kell, hogy vers van enélkül is. Később fogunk még rímes-ritmusos verset írni, de most hadd kezdjük valami egyszerűvel. A „szabadversnél” is meg kell válogatni a szavaidat, de csak úgy, mintha egy mini történetet mesélnél valakinek, és szeretnéd, hogy odafigyeljen…
Találtál már fel olyasmit, amire a felnőttek csak legyintenek, és azt mondják, badarság? Tudtad, hogy a legfontosabb felnőtt találmányokra is ezt szokták mondani először? Akik a tépőzárat, a műhavat vagy a színes fényképezést feltalálták, először szomorkodtak, mert mindenki bolondnak tartotta őket. Ma már sok ruhán tépőzár van, egyre többször síelnek műhavon, és bárki készíthet színes fényképet. Úgyhogy rajta, találjátok ki a lesből támadó szárítókötelet, a hornyolható krampampulit és az oszcillációs kamáslit! Valahogy úgy, ahogy itt olvasható, egy svéd költő versében:
Ingrid Sjöstrand
MILYEN KÁR
Milyen kár, hogy
nincs cipzár a banánon!
Ha csak a felét akarom megenni,
bezárhatnám a maradékot.
Azt hiszem, cipzárat fogok szerelni
egy banánra,
mondjuk füzetkapoccsal,
és enni kezdem a buszon.
Lehúzom a zárat,
majszolok belőle,
és újra behúzom.
Klassz, mi?
Hogy bámulnak majd az ürgék!
Persze ők úgy tudják,
hogy nincs cipzár a banánon!
(Tótfalusi István fordítása)
Ne higgyétek, hogy ilyet csak „profi” költő tud írni! 2009 nyarán rendeztünk „szófaragó tábort” Pécs mellett, a Kozármisleny nevű városkában. Ott találtuk fel nyolc-tíz-tizenkét éves diákokkal a következő mulatságos csodákat… Szállj be te is a versenybe: a lényeg, hogy így kezdd: „milyen kár, hogy nincs…”, és engedd hosszú pórázra a képzeletedet.
Utolsó kommentek