Költögető

Lackfi János: LÁNYOK DALA

Azt mondják a fiúk,
nyávogunk, selypegünk,
játszani nem lehet
semmi jót se velünk.

De ők tiszta hülyék
földön fetrengenek,
egymás fejét verik,
s azt mondják, ez remek.

És egymást lökdösik,
rúgják, labda sehol,
azt mondják, ez foci,
ruhájuk csupa por.

Autókártyázva meg
összevesznek azon,
hogy hány köbcenti a
hengerűrtartalom.

A lányvécébe is
bejönnek a fiúk,
vízzel locsolnak ők,
mi meg sikoltozunk.

Kiteszik lábukat,
benne hasra esünk,
azt mondják, van hajunk,
azt mondják, nincs eszünk.

A fenekünk alá
ők tesznek rajzszöget,
békén nem hagynak, és
belénk szerelmesek.

Lackfi János: BARGIT ÉS AZ ORRBEFOGÁS

Most apa orrát befogom,
Mint hogyha eldugulna,
Kérdi: „Bi volt a suliban?”
Felelem: „Mi lett volna.”

Azt kérdi: „Bit rajzoltatok?”
Mondom neki: „Egy rajzot.”
Mondja: „Deb szobrot és deb is
Festbényt vagy épp rézkarcot?”

Kérdi: „A rajzodod bi volt?”
Mondom: „Csomó vonalka,
Meg egy pár szín, képzelheted.”
Mondja: „Ki hitte volda!

„De ugye elboddod talád
Azt, hogy bi volt a cíbe?”
Mondom: „Az volt a címe, hogy
Rajz, aminek nincs címe.”

Azt mondja: „Azért valabi
Csak volt azod a rajzod.”
Mondom: „Volt hát, egy befogott
Orrú apa, csak az volt.”

„De bás sebbi se volt ott?”
„Ha hiszed, ha nem, semmi sem.
Na jó, meg ne fulladj nekem!
Elengedem az orrod!”

Lackfi János: APÁM KAKASA

Ej, mi a szösz, kakas szaki,
csak nem a szobában lakik?
Megzakkant tán az öregem,
s beengedi ide nekem? 

Ide repül, oda kotor,
tele önnel minden bokor,
bár nincs is bokor a házban,
s a kakast se kell magázzam. 

Kukorékolsz, mint az ágyú,
az agyunk is belelágyul!
Mint a postás a levelet,
padlónk telepecsételed! 

Becsüld meg magad, öregem,
mert hát úszni nem tudsz te sem,
s ha levesben kötsz ki végül,
tarajod is belekékül! 

Macska, téged arra intlek,
ne lépj túl bizonyos szintet!
Kakasnak erős a csőre,
vagdos vele nyakra-főre. 

Láttam már félszemű kandúrt,
biztosítlak, jól elrandult!
S ha a harcban nem nyuvadsz ki,
hát apám fog agyoncsapni!

Május 9-én, az irodalmi délutánunkon Lackfi Jánosnak mondta el legújabb versét Kiara. A filmfelvételről lemaradt a cím és a vers első sora, de ami utána jön, az így is nagyon élvezetes és mulatságos.

A HÓDÍTÓ HÓD Írta: Tóth Szonja Kiara

Szerelmes a hód. De kibe?
Beleesett a menyétbe.
"Ó, mily kecses! Kész tünemény!
Földkerekén a legszebb lény!
Nem titkolom szívem vágyát,
megkérem a kicsi mancsát!
Drága kincsem, kis tündérem,
legyél az én feleségem!
"Egek ura! Hát mit képzel!
Hogy beszél egy hölgymenyéttel!
Nem vagyok a kincse, uram!
Azonkívül, hogy is mondjam...
Az Ön képe kissé fura,
merthogy kilóg metszőfoga.
Ez, mint tudjuk, öreg hiba,
nem megyünk így a lagziba."
Szegény hódunk elkullogott,
s otthon a tükörbe pillantott:
"Fogam kilóg, mégsem értem,
hisz ez az én szexepilem.
No, de mindegy. Üsse a kő!
Ennyit mindig megér egy nő!"
Kerek erdőn átballagott,
fogorvoshoz bekopogott.
"Kedves uram, én megmondom,
ily foggal még nem volt dolgom.
No de nézzük, mit tehetünk!
Itt-ott, ezt-azt lereszelünk!"
Hódunk foga már kicsinyke.
Mért ily nyomott hát a kedve?
"Megszoktam, hogy olyan nagyok.
Nélkülük csak fél hód vagyok...
De félre ború, félre bánat!
Elvehetem szép babámat!"
"Uram, arca tökéletes,
de van itt más, mi fölösleges."
"No de hölgyem! Csak nem akarja..."
"Bizony-bizony! Csúf a farka!
Nézze meg az én farkincám!"
"Bámulom, s ez nagy hibám.
De a farkam! Nem adhatom!"
"Akkor bizony én elhagyom!"
"Bocsásson meg, asszonyom!
A farkamat biz nem adom!"
"Márpedig, ha nincs levágva,
ott van az út, isten áldja!"
Otthon sóhajt a szegény hód:
"Nem való nekem az úri mód.
Nem jó fogam, nem kell farkam.
A mindenit! Mit akartam!
Nincs már hályog a szememen,
a menyét már nem kell nekem.
Tanultam a dologból,
menyét nem lesz a hódból.
Fogam megnő pár hét alatt,
s építhetem a gátakat."

Szendrei Edit készített riportot a költögető gyerekekkel a Kisvackor-díj átadásakor. Az eseményre még február 26-án került sor, s most került adásba a "Vendég a háznál"-ban. A téma aktualitását az adja, hogy a hétvégén, május 12-13-14-én kerül megrendezésre
a 7. Gyermekirodalmi Fesztivál.

MR1 Vendég a háznál 2011.05.12. - a Kisvackor-díjról by Hmari6

 

Szeretettel meghívunk

a gyöngyösi Kálváriaparti Általános Iskola könyvtárában
2011. május 9-én 14.00 órai kezdettel
rendezett irodalmi délutánra.

Vendégeink:
Both Gabi, a Meseutca.hu gyermekirodalmi portál főszerkesztője
és Lackfi János költő