Költögető

TAVASZI SZÉL

Száguldozom szélszekéren,
szélszekéren köd után,
eszterhéj a fuvolám,
száguldozom köd után.

Kóricálok árkon-bokron,
árkon-bokron, tűhegyen,
hol csak táltosló megyen,
kóricálok tűhegyen. 

Kóborolok holdtutajon,
holdtutajon magamba,
csillag akad hajamba,
holdtutajon magamba.

HAJNALI CSILLAG PEREMÉN
 

Hajnali csillag peremén

várjuk a reggelt, te meg én:

harmatozó fény a házunk,

mélybe kalimpál a lábunk.

 

Vacsoracsillag peremén

lessük az estét, te meg én:

elsuhanó fény a házunk,

reszket a mélyben a lábunk.

 

Földre bukó fény: te meg én.

Éjbe hunyó fény: te meg én.

Lobban a sóhaj-uszályunk:

csönd ciripelget utánunk.

SÁRKÁNY APÓ
 

Vén sárkány vagyok én,

hej az idő halad,

Mesevilág küldi már

kicsiny nyugdíjamat.

 

Csak újságot olvasok,

s vakarom a hátam,

istenuccse, soha még

tüzet nem okádtam.

 

Nem raboltam sohasem

királylányt, se kincset,

csak a szemétdombról egy

kopott rézkilincset.

 

Az se volt jó semmire,

le is nyeltem nyomban,

azóta is csikorog

gyűszűnyi gyomromban.

 

Nem is eszek egyebet

csakis tejbekását,

az enyhíti a kilincs

veszett vicsorgását.

 

Másképp vígan élek én

a kilincs nem számít,

ha fáradt lábam alá

betolom a sámlit.

 

Vígabb sárkányt magamnál

még sohasem láttam,

csak újságot olvasok,

s vakarom a hátam.

 

De volna egy bánatom:

bár Sárkány a nevem,

mért van nekem mégiscsak

egyetlen egy fejem?

JÉGVILÁG

Egy jéghegyen három medve
csúszkál félig megdermedve.
Mindnek oly fehér a szőre,
hogy nem tudni egyelőre:
melyik jéghegy, melyik medve…
melyik mászkál megdermedve?
Hómezőkön karcos szél dúl…
Jéghegy dörmög: dirdör-dérdúr.
Medve koppan: kipp-kopp, kipp-kopp.
Hófúvás föd minden titkot…
Csúszkál három jegesmedve
egy jéghegyen megdermedve.

Gáti Istvánnak az Aranysityakban olvasható verseit rögtön megszerettem. Sajátos, ahogy felidézi a múltat, gyerekkorát, ahogy  a nagyszüleiről és az öregekről gyöngéd szeretettel ír. Tök Magda fogyókúrájának és férjre találásának mesés története pedig - hogy stílusos legyek - tök cuki. Nemrég fedeztem fel honlapját, ahol ezt írja magáról:

"1979-ben születtem Budapesten. Első versem hároméves koromban "írtam". Tízéves fejjel határoztam el, hogy költő leszek. Ez az egyetlen komoly döntés az életemben, amihez a mai napig hű vagyok, mondhatni, továbbra is dolgozom az ügyön. Versem első ízben 2004-ben jelent meg nyomtatásban a Holmiban, azóta több lapban is publikáltam. Gyerekverseim az Aranysityak antológiában olvashatók. ...

Szeretek szerzőtársakkal dolgozni és segítségükkel a művészet olyan területeire is eljutni, ahová egyedül képtelen volnék. Ilyen terület a zene. Menyhért Judit megzenésítésében több művemet énekli a MacskaSzem együttes. Judithoz régi barátság fűz, első közös szerzeményünk 1997-ből való. 2007-ben a Művészetek Völgyében ismertem meg Szigeti Sugár Évát, aki azóta négy versemet énekli. Decsi-Kiss András egy versfesztivál alkalmából lett szerzőtársam, hála a Hangraforgó együttes rendhagyó kezdeményezésének. A zeneszerzésen és az éneklésen kívül a rajzoláshoz sem értek. Zolnai Éva rajzai nélkül pedig nem született volna meg első mesehősöm, Tök Magda. ...

Első számú érdeklődési köröm természetesen az irodalom. Az olvasás számomra életfunkció. Szeretek kirándulni, zenét hallgatni, gyönyörködni a növényekben, bámészkodni az utcán, játszani az unokahúgommal és a macskáimmal. Egyre kevesebbet tévézek, mert alig vannak nézhető műsorok. Kedvenc sportom az úszás és a kerékpározás. Talán ennyit magamról. A többi ott van a versekben."

Menyhért Judit - Gáti István: Fénykép (mp3)

Szigeti-Sugár Éva - Gáti István: A ház (mp3)

Bodroghalmi László - Gáti István: Tudja a rák

Korábban a Költögetőn:

A szigorú szemüveg (az Aranysityakból 2.)

Hol nem volt (az Aranysityakból 3.)

Honlapja:

http://www.gatiistvan.hu

Bundás kis állat a pele,
az erdő tele van vele.
Dió a fő eledele,
de előfordul, hogy bele-
kóstol a gyümölcsbe, tojásba,
télre meg üregekbe ássa
magát és alszik tavaszig,
addig nem eszik, nem iszik,
ilyenkor pihen a bele,
csak aztán töm mindent bele.

Hogyha jő a vombat,
az ember mit mondhat?
A vombat külsején
kevés dolog ronthat.

Egy erszényes patkány,
ráadásul törpe,
jogos, hogy a napját
üregekben töltse...

Hogy az irodalom
a lelkére hogy hat,
nem tudni. Rovaron
éldegél a vombat.

Elég nyugodt állat,
úgy hat kilót nyomhat.
Tilos a vadászat
és rádobni bombat!

Lassan cammogó tobozra
emlékeztet a tobzoska.
Testét éles pikkely fedi,
nem is támad senki neki.

Hangyabolyok után kutat,
hogyha talál, vág egy lyukat,
érdes nyelvét beletolja
és tobzódik a tobzoska.

Ha vadászik, hátán hordja
tobozforma kicsinyét,
és rászól a tobzos bocsra:
"Légy már hangyás kicsikét!"

Az ember,
ha kutyát
simogat,
izgul,
főleg, ha
a kutya
netalán
pitbull.
Pedig
nem is egy
ideges
fajta:
akkor is
harap,
ha nem
akarja.
Mindegy,
az ember
lába
vagy karja,
a pitbull
azt mind
sorra
lekapja.
Vagyis
ha éppen
sétálni
indul
az ember,
jobb, ha
nem jön a
pitbull.
De ha jön,
akkor
ne simo-
gassa,
mert a ku-
tya őt
kettéha...

A versek az Állatságok című kötetből valók, a képeket a Google segítségével gyűjtöttem a netről.
Kedvenc verseit a kötetből válogatta: Födő Milán 3. osztályos diák.

Tóth Szonja Kiara: Jó a rosszban

Elolvadt
az összes hó,
nem tudom,
ez rossz vagy jó.

Azért rossz,
ha nincsen hó,
nem csúszik
már a szánkó.

A hóember
is elolvadt,
sár lepi
az utakat.

Csupa lucsok
a világ,
de nyílik
már a hóvirág.

Jön már,
közelg a tavasz,
nem lesz
minden ily kopasz.

Minden rosszban
van, mi jó,
had olvadjon
az a hó!

A "Csak egy betű"-ben olvastam egy remek kis versikét, Nyál a
címe, szerzője Harmos Szilvia.  Szeretném megdicsérni őt, nagyon is
megérdemli. Szívből gratulálok neki!

Köszönjük a dicséretet!

A WWF nemzetközi természetvédő szervezet magyarországi tagja versíró pályázatot hirdet:

"Ha olyan általános iskolás vagy, aki szereti a természetet, az állatokat és szeret verset írni, akkor írj verset, mondókát a hódról, és küldd el nekünk!
Ha úgy érzed, hogy nem ismered elég jól a hódokat, olvasd el a róluk szóló füzetet, amit megtalálsz honlapunk kiadvány rovatában."

Versed legyen humoros, ötletes, szórakoztató.
A pályamunkán tüntesd föl neved, címed és, hogy hányadik osztályba jársz. A legjobb alkotások beküldői értékes díjat kapnak!
Beküldési határidő: 2011. március 14.
Beküldési cím: WWF Magyarország, 1399 Budapest, Pf.: 694/112.
A borítékra írd rá: „Főszerepben a hód”

Ádám Laura: VERS A PIROS GUMISZAMÁRRÓL

Ez itten egy piros szamár,
Egy helyben áll régóta már.
Nem használja most már senki,
Se a Lorcsi, se az Adri.
Leeresztett kicsikét,
Ezért nem a kicsiké.

Ruganyos és használható,
Ez a szép, piros gumiló.
Ajánlhatom mindenkinek,
Ha hagyja, hogy lóvá tegyem...

Ádám Laura verse

 Ha hull a hó,
Az ám a jó!
Repül a hógolyó,
Siklik a szánkó!

De ha jön a hófúvás,
Az már nem olyan mókás.
Szembe fúj és arcba vág,
Sűvít cibál hidegráz.

És ha jön a hóvihar,
Minden erőt kicsikar!
Ellenállhatsz nagy merészen,
De felesleges dolog ez egészen.