Részlet Mészöly Ági: SÜNIMANÓ című meseregényéből
A síelős hét után már – szerencsére mindenki egészben jött haza – reggeltől estig a farsangról beszéltek a gyerekek. Csenge kikönyörögte, hogy a sulibulira magával vihesse Sünit, s olyan jelmezt akart, amiben a manónak is fontos szerepe lehet.
Gergő már ősszel eldöntötte Milánnal és a többi osztálybéli fiúval, hogy Csillagok Háborúja szereplők lesznek. Gege Luke Skywalker-jelmezéhez csak egy karatefelső meg egy alufóliával bevont seprűnyél kellett. Egyébként is: egy negyedikes már egyedül készíti a jelmezt, s a felsősök esti farsangján bulizik szülői kíséret nélkül.
Misuval nem volt ilyen egyszerű dűlőre jutni.
– Én Géza malac akarok lenni – jelentette ki szokott határozottságával. – Szárnyasi Géza malac.
Anya el sem tudta képzelni, hogyan nézhet ki egy Géza malac. Mindenesetre beszerzett egy malacálarcot, meg kis rózsaszín farkat eszkábált.
– Ez még nem jó – nézegette magát Misi a tükörben. – Ez malac, de nem Géza malac.
– De hát mitől lesz Géza? – tudakolta Anya.
– A névjegykártyától! – jelentette ki magabiztosan Misu.
Apa a fél szombat délutánt „Szárnyasi Géza – malac” feliratú névjegykártyák készítésével töltötte. S ha Apa belekezd valamibe, nem végez félmunkát. A számítógépen csinos malacképpel díszített kártyát tervezett, és különleges, fényes papírra nyomtatta ki. Misu hálás, de igen titokzatos volt: hiába kérdezték, ki is az a Géza malac, és miért akar épp az lenni, csak azt hajtogatta, hogy a Géza malac az a Géza malac.
Itt találod a folytatást, amelyben Szárnyasi Gézáról minden kiderül.
Utolsó kommentek