Költögető

Fecske Csaba: MOSTOHA

este tévé van
meg én vagyok
a tévében izgalmas krimi
bennem tizenkét palacsinta
meg némi rosszaság
hát először engem kapcsolnak ki

forrás: Halpénzen vett világ

Fecske Csaba: HA LAURÁVAL BESZÉLGETEK

Ha Laurával beszélgetek
izzad a tenyerem
és kiszárad a torkom
és olyan hülyén hangzik
minden amit mondok
ezért egy szót se szólok
ha Laurával beszélgetek.

forrás: Hol voltam

Fecske Csaba: HÉTPECSÉTES TITOK

ne mondd el senkinek
hétpecsétes titok
súgtam a Ricsi fülébe
mert így biztos lehettem benne
hogy holnap már az egész suli
tudni fogja amit közhírré akartam tenni
de ha nagydobra verném
a kutyát sem érdekelné

forrrás: Szitakötő 2010/12.sz.

November 30-án, szerdán a gyöngyösi Kálváriaparti Általános Iskola könyvtárában vendégünk lesz
Fecske Csaba.

A költögetők már jól ismerik a József Attila díjas költőt. Nemcsak verseit olvashatjuk blogunkon, hanem gyermekkori élményeit és költői pályájának első lépéseit is. Többször írt nekünk hozzászólást, véleményt és versíró feladatokat is kaptunk tőle. Különösen nagy öröm hogy találkozhatunk vele.

Még ünnepibbé teszi találkozásunkat, hogy a Költögető blog 2 éves születésnapjával és a kálváriaparti iskola 30 éves jubileumával esik egybe.

A találkozóig még két hét van hátra. Addig naponta egy-egy Fecske Csaba-verset olvashattok a blogon "Minden napra egy Fecske" címmel. Írásaiból igyekeztem úgy válogatni, hogy minél több oldaláról ismerhessük meg költészetét.

Fecske Csaba: HIDD EL!

Hol volt, vagy hol nem volt, - én voltam ott -
volt egyszer egy vén síp, pásztort faragott
Nyáj sípta a fúvot, billegett a bot,
pulizott a tánc és csizma ugatott
Bárányfelhő szarván ostor bégetett,
akkor kezdődött ez, mikor vége lett
Felnyullant egy kis buk, rókába a nyom...
Fölébredtem, hát a többit nem tudom
Pásztorgott a morga, mi történik itt?
Elbárányozzák, jaj, az összes viszit!
Engem megemelvén köszönt kalapom,
Ami nem igaz, azt én sem tagadom.

 forrás: Hol voltam

Kik szerepelnek ebben a versben? És mit csinálnak? A 3. sornál kezdenek gyanússá válni a főnevek és az igék: "sípta a fúvot", "pulizott a tánc", "felnyullant egy kis buk", "pásztorgott a morga" és még van tovább is!
Hidd el! - mondja a verscím. Jó-jó, hidd el, de most mégis inkább igazítsd ki! Jó játék lesz helyre tenni a felcserélt igéket és főneveket. Küldd el a megfejtést hozzászólásban, vagy a Költögető e-mail címére.

Az eredményül kapott történet bizonyára sokkal unalmasabb lett mint az eredeti, de a módszer most már a kezedben van, megtanultad a szavak játékos elferdítésének ezt a módját. Próbálj meg a tanultak alkalmazásával elferdíteni egy másik történetet is!
 

Az utánzást sokszor, sokan negatívan ítélik meg, és hajlamosak elfeledkezni arról, milyen sokat köszönhetünk ennek a képességünknek. Az utánzás a tanulás egyik fontos eszköze. Utánzással tanulunk meg például kisgyermek korunkban beszélni. Később az idegen nyelvek tanulásához is nélkülözhetetlen. Az utánzás továbbá sokféle játéknak és a humornak is fontos eleme, fajtája.

Azt tudjuk utánozni, amit jól megfigyeltünk. Hát figyeljük meg jól a versek minél több jellemzőjét: stílusát, ritmusát, rímeit, szerkezetét, és próbáljuk meg legjobb tudásunk szerint utánozni, vagy átírni ezeket. Ez a legjobb módszer a megismerésükre. S ha sikerül még a saját ötleteinket, szókincsünket, humorunkat is belevinni, akkor már valami újat, eredetit alkottunk a felhasználásukkal.

Vannak, akik egyenesen bujtogatnak az efféle merényletek elkövetésére, nem tekintik szent és sérthetetlen műemléknek sem a klasszikusok sem a mai költők verseit. Lackfi Jánostól és Vörös Istvántól egy egész kötetnyi "merényletet" találunk az Apám kakasa című verseskönyvben. A költögetők is próbálgatták már szárnyaikat (vagy inkább karmaikat) egy-egy örökzöld gyerekvers átköltésével. (Lásd a "weöreskedés" és az "átirat" címkéket.)

Most újabb profi átiratokkal ismerkedhetünk meg Fecske Csaba tollából. Ugye ismerősen csengenek a sorok? Csak a tartalmuk lett részben vagy teljesen más - a forma maradt a régi.

Az eredeti versek címeit és kezdősorát írjátok meg hozzászólásban vagy e-mailben címünkre.

Újabb átiratokat is örömmel veszünk és teszünk közzé, próbálkozzatok és játsszatok velük bátran Ti is!

Fecske Csaba: TOYOTÁM

Toyotám csodaszép járgány,
suhanunk autósztrádán,
nem is egy futamot nyert ám,
ezerért nem adom verdám.

Amikor autóm gyorsít,
megelőz Jaguárt, Porschét,
amikor autóm fékez,
tudom én nem a vég még ez.

Fecske Csaba: UTÁNZÓS VERS

Kólika,kólika kínoz,
körben a doktorok ülnek,
kerge szelek dudolásznak,
kis lukon át menekülnek.

Józsika, Józsika lódít,
makkot igér a malacnak:
kunkori farka motolla,
körmei messze szaladnak.

Dórika, Dórika álmos,
küldeni rest esemest is,
bánja is ő hol a párna,
lágy moha-ágyra telepszik.

Tónika, Tónika táncol,
talpa alatt nyög a parkett,
dús haja libben utána,
mígnem a kedve fukar lett.

Fecske Csaba: KUTYABÁR

Kutyabolhás utcasarkon
megnyílott a kutyabár.
Sörrel, borral megnyitotta
a legrészegebb agár.
Kutyabár, kutyabár,
vedel minden kutya már.

Korcs kutyáknak egy forintért
kapható a vodka már,
hű ebeknek, nagykutyáknak
ingyen drága whisky jár.
Kutyabár, kutyabár,
részeg tacskó és agár.

Mindig nagy öröm nekem, ha nem helybéli - Kálváriaparti iskolán kívüli - gyerekek verseit is közölhetem a Költögetőn. Hiszen a blog kitűzött célja, hogy "játszótere" legyen a gyerekek verspróbálkozásainak, földrajzi helytől, intézménytől, iskolától függetlenül - és ha valaki úgy szeretné, névtelenül.

Most miskolci gyerekek írtak a "Ménes-patak nyáron" címmel verseket, melyekből a mintául szolgáló vers - A Ménes-patak télen - költője, Fecske Csaba válogatta ki és küldte el a legszebbeket.

Fecske Csaba többször is versbe foglalta szülőhelye, a Miskolctól északra fekvő Szögliget egyik természeti szépségét, a Ménes-patakot.

Fecske Csaba: A MÉNES-PATAK

rekettyék közt fut a Ménes
kőbe botlik nagyot csobban
melege van már a napnak
megmártózik a habokban

kertek alatt úgy sötétlik
mintha gyötrő gondja volna
pedig könnyű fecskeszárny és
fürge pisztráng csiklandozza

valahonnét a hegyekből
érkezik az öreg este
megfürödne de röstelli
hogy izzadt ingét levesse

feljön a hold vízbe perdül
csillog mint színarany érme
egy öreg fűz kap utána
de a szellő üt kezére

 

Fecske Csaba: A MÉNES-PATAK TÉLEN

befagyott a Ménes
hosszú ezüstszalag
felvégből alvégbe
mozdulatlan szalad

a falu derekán
övként díszeleg most
rajta a hidacskák
dérezüstös csattok

mint a disznócsülök
a jó kocsonyába
befagyott a vízbe
a fűzfák bokája

nem jön már a nap sem
úszni a patakra
no hiszen ha jönne
menten odafagyna

a jégen naphosszat
lurkók korcsolyáznak
párát virágzik
a szájuk mégse fáznak

És amit a gyerekek írtak:

A MÉNES-PATAK NYÁRON

Kanyarog a Ménes
Frissítő kék vize,
Felvégből alvégbe
Gyorsan és frissibe.

A falu derekán
Szélfújta szalag most,
Rajta a hidacskák
Mozdulatlan csatok.

Mint a síró kislány
Lehajtott fejével,
Úgy áll a vízparton
A fűzfa szerényen.

Reggel, napkeltekor,
Este, nyugováskor
Megmártózik a nap
A patak habjában.

A lurkók vidáman
Úszkálnak naphosszat,
Kacagnak, játszanak,
Boldogan mulatnak. 

             (Bem József Ált. Isk. Könyvszeretők csapat, 3.oszt.)

 A MÉNES-PATAK NYÁRON

Járok völgyön, járok réten
Csendes patak közelében
A kanyargó kéket nézem
A nap csillan víztükrében

Ha elered nyári zápor
Tükröződik szivárványból
Vízcsepp koppan a kövein
Szellő lebben fák ágain

Hideg vizét gólyák járják
A békákat lesik várják
Gyerekzsivaj nyomja el
Egy szunnyadó pók álmát

Tücskök, bogarak élnek e vidéken
A patakban halak úszkálnak serényen
Beszívom a csodás természet lágy illatát
Emlékeimbe vésem a rét, a patak hangulatát 

             (Szabó Lőrinc Ált. Isk.Buckalakók csapat 3.oszt.)

A MÉNES-PATAK NYÁRON

Elmúlt a tél,
Ébred a föld.
Csobban a víz,
A fű is zöld. 

Kakukk kiált,
Itt a tavasz.
Róka is jön,
Ám ő ravasz.

Kis őzikék
Ugrándoznak
A Ménes-patakból
Isznak. 

Jó ízű
A patak vize,
Sok kis állatnak kedvire. 

Ide jártak
Tavaly nyáron.
Visszatértek
Mindenáron. 

Lovak jönnek,
Legelésznek.
Bizony, vége van
A télnek. 

Kedves kicsi
Ménes-patak,
De jó, hogy
Újra láttalak! 

          (Diósgyőri Ref. Ált. Isk. Könyvkirályok csapat 3.oszt.)

Kedves Miskolci Gyerekek!
Köszönjük a szép verseket. A Költögető ezután is várja alkotásaitokat.

Sokan keresnek anyák napján mondható verseket. Szívből ajánlom az alábbiakat - mindegyik nagyon szeretni való, és nem szokványosak:

Balázs Imre József: NEM NYITOM KI AZ AJTÓT
Filip Tamás: ANYU KICSIT HÍZOTT
Kiss Ottó: ANYUKÁM SZÉP
Murányi Zita: SZÉP ÉS EGÉSZSÉGES
Gáti István:A SZIGORÚ SZEMÜVEG (nagymamáról szól)
Kadlót Nikolett: PUSZIMEGHAJTÁS(nagymamáról szól)

Gyerekek által írt versek:
ANYÁK NAPJÁRA SZERETETTEL
ANYÁNAK

Erdős Virág: DAL A SEGÍTSÉGRŐL

Segítenél? – hallom folyton,
Hogyne, máris jövök! – mondom.
Idébb húzom, odább tolom,
pedig van épp elég bajom.

Na és mások? Nézzük csak!
Más is segít másoknak?
Akármikor? Akárkinek?
Mindegy hányszor? Hogyan? Minek?

Anya segít, eddig stimmel.
Csuklasz? Rögtön fut a vízzel.
Ne csodálkozz rajta, pupák:
az anyukák ilyen furák.

Ha a szíved sajog olykor,
ki segíthet? Csak a doktor.
Bekapod a pirulát,
és megúszod a kolerát.

Ha pudingot ennél habbal,
a hugicád segít abban,
s ha majd utólér az aggkor,
az unokád segít akkor.

Jaj, de sokszor nincs mit tenni,
nem segít már senki, semmi.
Dédi sír, de közben azért
örül, ha fogod a kezét.

Ha neki jó, neked is,
örül a te szíved is, mert
ebben a bizonyos
„szeretet-dologban”
közben egy egészen
rafinált titok van:

Annak is egy csomót segít,
aki per pillanat
segít.

Kiss Ottó: MAI ROSSZCSELEKEDETEK

Egy:
kilögyböltem a levest
az asztalterítőre.

Kettő:
összefirkáltam piros filccel,
hogy ne látsszon.

MAI JÓCSELEKEDETEK

Egy:
segítettem anyának
összehajtogatni a ruhákat a mosáshoz.

Kettő:
segítettem anyának
új terítőt választani a boltban,
mert a régiből nem jött ki a piros filc.

Kiss Jenő: ANYÁD SZEMÉBEN

Anyád szemében ott a Nap;
sugárai rád hullanak,
hogy nőj te szépen.

Anyád szemében ott a Hold;
beteg ha voltál, rád hajolt
a lázas éjben.

Anyád szemében ott a Víz,
a könny, ha utad félrevisz -
jaj, baj ne érjen...

Anyád szemében ott a Tűz;
ha csüggednél, szívedbe tűz:
lobogjon, égjen!

Fecske Csaba: A NAGYMAMÁNÁL

A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!

Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat.

A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza. 

Kedves pártfogónk, Fecske Csaba elküldte gyerekkori zsengéit, azzal a megjegyzéssel ,hogy "...a költögetők eldönthetik mennyivel jobb verseket írnak ők ma, mint én anno."

Én ehhez csak annyit fűznék hozzá: milyen kár, hogy nem most jár általános iskolába Fecske Csaba. Akkor vendégei lehetnénk 196 gombóc fagyira (lásd a ** lábjegyzetben)! :))) De ti, mai költögetők, a fagyiról 49 évvel lemaradva, csak hasonlítsátok össze az övéit a ti verseitekkel! És figyeljétek meg nagyon, mit lehet ellesni, tanulni belőle...

ESTE

Csöndes az  este,
Álom jár
Csillag-topánban
Páromnál.

Hol az az este?
Álom már,
Mikor én jártam
Páromnál.
 

EMLÉKKÖNYVBE*

Először a hazát szeresd,
Utána meg szép lányt keress!
Mert ha fordítva csinálod,
Nem szeretnek majd a lányok.
 

A MADÁRIJESZTŐ DALA**

Kabátom egy rossz kabát,
Nadrágom is rossz nadrág.
Kezem karó, lábam is,
Testem meg egy rossz partvis.

A kalapom olyan ó,
Csak szitának volna jó.
Félnek is a madarak,
Mikor megpillantanak.

De hát ez az én dolgom,
Semmi másra nincs gondom.

*Amikor ezt a versikét írtam, már iskolahírű költő voltam. A lányok rágták a fülemet, írnék az emlékkönyvükbe valami szépet. Minden hozzám hasonló korú szögligeti lány emlékkönyvébe bekerült, az olyan klasszikus emlékkönyvi versek mellé, mint A falon mászik egy pók meg egy légy/ Kívánom hogy boldog légy!

** A madárijesztő dala volt az első nyomtatásban megjelent versem, a Szabad Földben látott napvilágot 1962-ben. A verset egy-két évvel korábban írtam, idő kellett hozzá, míg bátorságot vettem, hogy elküldjem. Bajor Nagy Ernő, a néhai kiváló hírlapíró, a lap egyik szerkesztője válaszolt. Madarat lehetett volna fogatni velem. Az újságkivágat azóta elkallódott, ám a sors iróniája, a honorárium feladóvevényét néhány éve megtaláltam. 98 forintról szólt. Ez volt életem első keresménye. 98 forint akkor még jóval többet ért, mint manapság. 196 gombóc fagyit vehettem volna érte ( 50 fillér volt egy gombóc.), több mint harminc kiló barna kenyeret. Szóval gazdag gyerek voltam egy röpke időre.

"Ötödikes vagy hatodikos voltam, amikor megalapítottam az osztályban az önképzőkört. Én lettem az elnök, ekkor már iskolahírű poéta voltam, Petőfi kettő. Mióta megismertem a betűket, azóta verselgettem, de csak titokban, édesanyámon kívül semki sem tudott róla, mígnem egyszer Tóth tanító néni óra alatt versíráson nem kapott. Megmutatta művemet az igazgatónak, aki igen szigorú ember volt, ráadásul a számtant tanította. A legközelebbi számtanórán, ahelyett, hogy megdorgált volna, verset íratott velem a márciusi hóesésről. Szép tavaszi idő volt, amikor hirtelen nagy hó hullott a falura. Óra végére, mire a többiek megoldották a feladatokat, én is megoldottam az enyémet, megírtam egy tizenkét soros versikét, amely így végződött: "Mert március tavasz-hónap, Nincs helye itt a hónak!"
Gyula bácsi meg lehetett elégedve vele, mert felolvasta az osztály előtt. Így lett belőlem híres költő a faluban.
Elnöki javaslatomra verspályázatot hirdettünk. Érkeztek is szép számmal a versek a kenetlen kocsikerék nyikorgására emlékeztető rímekkel, sántikáló sorokkal. Sokakat vonzott a pályadíj, a csomag Munkás cigaretta, az akkori idők legtüdőrepesztőbb füstölnivalója. Hanem egy pályamű kiemelkedett a többi közül, Mihály Jóska írta: "Suttog a fenyves zöld erdő, Télapó is már eljő, Tél szele hóval, faggyal jő, Elkel már a nagykendő."
Ahhoz képest, hogy élete első verse volt ez Jóskának, elég jól sikerült, állapítottam meg írígykedve, ilyet én öreg, gyakorló költő létemre sem tudok. Ám a zsűrit nem lehetett félrevezetni, respektálta költői múltamat, engem hozott ki győztesnek. Remélem Weöres Sándor megbocsájtja ezt nekik odafönt a csillagosban, mert kell-e mondanom, ezt a verset ő írta, Jóska csak lemásolta. De ezt csak később tudtam meg, amikor a Szabad Földben megjelent, természetesen az ő neve alatt. Felsóhajtottam, mégiscsak megérdemeltem a cigarettát. Igaz, Jóska is szívott belőle, hátul az iskolaudvar sarkában megbúvó deszkabudiban."

(megjelent: a Navigátorban)

Részletek a költő önéletrajzából, melyet a nemrég megjelent Navigátor című gyermekirodalmi lexikonban olvashatunk:

"1948. március 10-én születtem Szögligeten, ebben a gyönyörű, észak-borsodi kis faluban, második gyerekként, a bátyám után négy, a húgom előtt hat esztendővel. Noha tizennégy éves koromtól élek Miskolcon, a városon is megmaradtam szögligetinek. Mikes Kelemenre gondolva szoktam mondani, úgy szeretem már Miskolcot, hogy nem feledhetem Szögligetet. 1973-ban megnősültem, két gyermekünk született: Hajnalka és Zoltán. Nekik köszönhetően öt unoka (Ákos, Lilla, Szabolcs, Áron Csanád, Zoltán) szeretettel fölkent nagyapója vagyok. Ők halhatatlanságom letéteményesei.

Gyermekkoromban kezdtem verselni. Azt mondtam édesanyámnak, akkori egyetlen olvasómnak, hogy költő leszek, ha nagy leszek. Megírok naponta három-négy verset, több pénzem lesz, mint a tsz-elnöknek. Ahogy azt Móricka elképzeli!

Első versemet, A madárijesztő dala címűt tizennégy éves koromban a Szabad Föld közölte... Még általános iskolás koromban elküldtem néhány verset a rajongásig szeretett Weöres Sándornak, aki válaszolt is. Dicsérte ügyes rímeimet, a ritmust, szóval biztatott. Pedagógiai meggondolásból-e, vagy komolyan úgy gondolta, nem tudhatom. Mindenesetre nagyon jól esett.

Első könyvem a Magvető Kiadónál jelent meg 1978-ban Arcok holdudvara címmel. Azóta több mint húsz könyvem látott napvilágot. Könyveimnek nagyjából a fele szól gyerekekhez." (forrás: Navigátor, Cerkabella K., 2010.)

"Nem tudom már, ki mondta, hogy a gyerekeknek ugyanúgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak sokkal igényesebben. Van ebben valami. Gyerekeknek általában derűsebb hangulatomban írok. Ha búval bélelt vagyok, nem akarok hozzájuk szólni."

Fecske Csaba eddig megjelent gyermekkönyvei:

Se füle, se farka (versek),
Tücsökmesék (mesék),
Hol voltam (versek),
Halpénzett vett világ (versek),
A kiskondás (mesék),
Aligai galiba (versek),
Csalapinta villanytörpék (mesék).
Tolvaj szél (versek)

Fecske Csaba: EGYSZER MAJD

elkolompolnak az évek
egyszer én is felnőtt leszek
mint ősszel a költöző madár
ki tudja hová elmegyek

fölérem a kilincset nagy leszek
te akkor már kicsikét öreg
hajad fehér a szemed kék
mint a megrepedt üveg

 "Korábban beleestem abba a hibába, hogy mindenáron meg akartam érteni a verset. Rendre csúfos kudarc volt a vége. Mint amikor gyerekkoromban a Jézuska-hozta repülőgépet szétszereltem, hogy megtudjam, mitől repül. Nem tudtam meg, s a repülő sem repült többé. Rá kellett jönnöm, mint olvasó, hogy a verset – műalkotást – nem megérteni kell, hanem befogadni, megnyílni előtte. Átáramoltatni magunkon az élményt, engedni a szépség erejének. Megborzongani tőle. Tandori szép szavaival: „Állni gyönyörűségtől megkövezve.”
Nem kell megkísérelni fölfejteni a titkok szövetét. Mert esetleg tönkre megy. Ha megfogod a lepkét, ha megérinted a virág szirmát, hímpora ujjadon marad."

A költő weboldala: http://www.fecskecsaba.freeweb.hu/

A költők szeretnek játszani. Csengő-bongó rímeket biggyesztenek a sorok végére, hogy ha megérintjük – elolvassuk, meghallgatjuk – a versüket, megszólaljanak és édes muzsikával töltsék be fülünket, lelkünket. Játékos, bohó rímeket ötlenek ki saját maguk és mások szórakoztatására. Az alábbiakban példákat sorakoztatunk fel, hogy ti magatok is megpróbáljatok hasonlókat kitalálni.

Kecskerím

Mik azok a kecskerímek,
Mint mikor a kecske rí: mek?

Nem, nem! Ez kínrím. Íme egy klasszikus példa kecskerímre:

Azt kérdi a kaján halász,
Mért van az ön haján kalász?

És egy másik: A fiúkra hat a Mari,
Pedig nem egy Mata Hari.

Kancsal rím

Két szép példa Weöres Sándortól, aki még a többi költőnél is jobban szeretett játszani:

Ez az Elek
Piszok alak
*
Egy hívő és egy eretnek
Feles földön aratnak

A rímhányó Romhányitól való kancsal rím:

Hiába korholta, intette,
Kölkét ez csak untatta

Ezt pedig Kosztolányi Dezső írta:

A szobámat méla hittel
Berakattam malachittal

Kínrím

A költő kínosan ügyel a sorvégek összecsengésére. A kínrím egyik fajtája a végigrím. Íme egy Weöres Sándortól:

Elvi tetem
Elvitetem.

Kosztolányi kínrímei:

Szomorú a baktatása
A kezébe aktatáska
*
Hallgat a sült kecsege,
De hogyha él, fecseg-e? 
*
Azt mondják a hatalmasok,
Hogy akinek hat alma sok,
Az már elég hatalmas ok,
Hogy ne legyen hatalma sok.

Ismeretlen szerzőktől valók:

Egy kispesti vendéglőbe
Egy kis pesti vendég lő be.
*
Minden szemeszteren
Minden szem Eszteren.

Saját szerzemények:

Nagylaknál a nagykövet
Átdobott egy nagy követ
*
Tehetnek- é a lettek
Arról, hogy lettek lettek?
*
Ez a hajó katamarán
Csúnyán nézett Kata ma rám.

Rajta, próbálkozzatok hasonlókkal! Jó szórakozást! : Fecske Csaba

"Boldog karácsonyt kívánok a Költögető minden írójának és olvasójának! Kívánok minden kis lurkónak olyan szép karácsonyt, amilyen szépek az én gyerekkorom karácsonyai voltak egy Szögliget nevű kis faluban, amely karácsonyok anyagiakban ugyan egyáltalán nem, de szeretetben és élményekben nagyon is gazdagok voltak!"

Hamarosan olvashatjátok a költő írásait a rímekről és a szójátékokról blogunkon.

"Szeretném megdicsérni Sipos Lilit Piros alma c. verséért. Nagyon tetszik. Az első sor utolsó szavát, a lennék-et volnék-ra cserélném, már csak a rím miatt is. Szintúgy tetszik Bernáth Bence Esti alma c. verse. Már maga a cím is költői:
Esti alma.

És köszönetet mondok azoknak a tejfogú barátaimnak, akik az
én verseimet - no meg a többiekét! - mondják."

Kedves Fecske Csaba!
Nagyon köszönjük a figyelmet és a dicséretet. Remélem, kiérdemeljük máskor is.

"Számomra mindig nagy öröm, ha "használják" a
verseimet, ha olvassák, mondják, megzenésítik, vagy akár átírják.
Élvezettel néztem-hallgattam a blogot. Néhány nagyon ügyes verselgető gyereket olvashattam, akikből még lehet valaki-valami az irodalom terén. Persze ilyen zsenge korban még nehéz jósolni. Mindenesetre remek ötlet ez a blog, ma már az internet a lehatékonyabb eszköz a gyermekek nevelésében. Így lehet velük megszerettetni a verseket, az olvasást...

Sok sikert kívánok, szeretettel üdvözlöm a gyerekeket: Fecske Csaba

A Költögetőn eddig megjelent versei:

Akkor megyünk
Jó leszek
A szú és a moly
Ócska rímek
Félreértés

Ismét egy Fecske Csaba-vers a "térképes" versíráshoz - népi ételekkel körítve.

(Laska = vékonyra nyújtott tészta, melyet nagy kockákra szaggatva szárítanak meg. Különféle ételeket készítenek belőle.
Málé = forrázott kukoricalisztből készített, lepényforma sütemény.
Puliszka = vízben vagy tejben főtt kukoricakása.)

Fecske Csaba: AKKOR MEGYÜNK

akkor megyünk Paksra
ha kisült a laska

nem messze van onnét Tápé
maradt nekünk egy kis málé

következik Olaszliszka
vacsoránk ott a puliszka

Vépen a nép csalafinta
elszaladt a palacsinta

gyerünk el hát Újbögre
vajjal teli a bögre

végül messzi Szenyéren
kolbász lesz a kenyéren

ELŐ A TÉRKÉPET, KALANDRA FEL!

Írjatok vidám verses útirajzot Magyarország, vagy szűkebb hazátok, pl. megyétek helységneveivel!

Ha egy térképet nézegettek, vagy egy atlasz mutatójában böngészgettek a helységnevek között, láthatjátok, mennyi érdekes hangzású, beszédes vagy éppen vicces van közöttük. Válogassatok belőlük, jegyzeteljétek ki egy papírlapra azokat melyek megtetszettek, majd képzeljétek el mi minden kaland eshet meg veletek, ha ellátogattok ezekre a helyekre.

Ha jártatok már némelyikükben és tudtok valamit róluk - ezt is beleszőhetitek a versbe, de nem ez a lényeg!

Inkább az: hogy s mint mentetek oda, mit csináltatok ott, mi történt és mi nem történt. - Eresszétek szabadon a fantáziátokat! Mintha Háry János vagy Münchausen báró unokái lennétek. Nyugodtan hazudjatok csak akkorát, amekkorát tudtok!

Ha a rímek nehezen jönnek össze a sorok végén, próbáljátok ki a rímszótárat, melyet már itt a blogon is ajánlottam egy korábbi bejegyzésben.

Érdemes ügyelni arra, hogy a helységnevek - raggal együtt - azonos szótagszámúak legyenek, így a sorok szótagszáma is könnyebben lesz egyforma, és a vers ritmusosabb lesz. (De az sem baj, ha versszakonként más-más a sorok hossza.)

Hogy csinálta ezt Fecske Csaba Ócska rímek című versében?:

Fecske Csaba: ÓCSKA RÍMEK

Pórul jártam Bekecsen,
elszakadt a bekecsem.

Ráadásul Perkupán
mogyorófa vert kupán.

Tavaly nyáron Velemben
nyaraltam egy veremben.

Hú, mit láttam! Bugacon
csizma volt a kukacon.

Lóra ülnék Kaskantyún,
hogyha volna sarkantyúm.

De nincsen, hát Miskolcon
ücsörgök egy kispolcon.

KEDVES EDDIG-MÉG-ISMERETLEN KÖLTÖGETŐK!
A bal oldalsáv "Kinek, minek..." leírásában található e-mail címünk, amelyre várjuk-várjuk-várjuk a verseiteket. Legyetek kreatívak, és küldjétek az eredményt! A levélben írjátok meg neveteket, életkorotokat. Ha valaki nem szeretné hogy saját neve alatt jelenjen meg az írása, álnevet, becenevet is használhat. Hajrá!

Itt megnézheted, milyen versek születtek erre a feladványra:
http://koltogeto.blog.hu/tags/el%C5%91_a_t%C3%A9rk%C3%A9pet

Avagy: Most már mit csináljunk avval a sok pofonttal..?!