Költögető

 

Szeretettel meghívunk

a gyöngyösi Kálváriaparti Általános Iskola könyvtárában
2011. május 9-én 14.00 órai kezdettel
rendezett irodalmi délutánra.

Vendégeink:
Both Gabi, a Meseutca.hu gyermekirodalmi portál főszerkesztője
és Lackfi János költő

 

Lackfi János nemcsak verseket, hanem prózát is ír. Például a Liget-blogon a színeket veszi sorra. Egy "gyerekszem"-történet közülük:

Lackfi János: FEHÉR

Remek dolog egy barkácsáruházban szaladgálni, szlalomozni elektromos kisgépek között, tiritarka csempék között, több raklapnyi akciós gyalu között, villogó csuklópántok és égbe nyúló díszlécek között, megvakult nyílászárók és mindenünnen csüngő lámpaharangok között. Fenyegető arccal ugranak félre az ácskalapácsok súlyát latolgató melósok, kettényílnak a jövőbeni otthonukról álmodozó, babát váró párok, idegesen húzódnak el a padlólapok mintázatán huzakodó férjek-feleségek. Remek szórakozás rálépdelni a szemetesek pedáljára, kattogásokból és buffogásokból egész dobszólót összehozni. Ha a narancssárga overallos eladók továbbkergetnek, pár polccal odébb le lehet verni véletlenül egy doboz csavart, bele is lehet rúgni véletlenül, és nézni, ahogy véletlenszerűen szóródnak a földön az apró fémdarabkák. A vevők csak úgy kapkodják a lábukat, mikor hirtelen rálépnek, tisztára, mint valami törzsi tánc. Ha apu még mindig nem végzett, ha még mindig válogat az üvegvágók, az élfóliák és a szigetelőcsíkok között, egyszeriben elkezd kelleni. Ha meg már nagyon kell, kiszemelünk egy narancssárga emberkét, és megkérdezzük, hol találjuk a vécét. Nagyon illedelmesek vagyunk, mert nagyon kell. Ő készségesen elmagyarázza, hogy merre menjünk, három polccal odébb, a sor közepe felé, és ahogy odaérünk, valóban ott állnak a zománcozott, fénylő csészék hosszú sorban, felárazva meg minden. Ez komolyan elhitte, hogy két gyerek vécékagylót szeretne venni magának? Felhajtjuk az egyik klotyó deszkáját, és kiderül, a vadonatúj fehér forgástestbe még egy plexilapot is beszereltek, nehogy valaki használatba vegye a bemutató darabot.

Forrás: Liget blog 2010

Előadó: Nyers Péter nagyberki diák (Odor Zsuzsanna felvétele)

Lackfi János: TRÁGÁR BESZÉD

„Trágár szavakat használ,
éppen ezért megintem!”
– üzenőmbe ezt írták,
bár nem igaz szerintem.

Hózentrágárt használok,
az tartja a nadrágom,
de ha kell, csúnyán többé
nem beszélek, nem bánom.

Ha valaki felbosszant,
mostantól rúgom csendbe,
nevezem asztallapnak,
azt mondom rá, hogy zsebtej.

Meg hogy utolsó hörcsög,
kapja el a lasszómat,
az agyát szétbosszantom,
köbön rúgom, azt jól van.

Az édes anyukája
egy katonai hunta,
és gólyatöcs az öccse,
buta csipa a húga.

Megfognak és beírnak,
szigorúan rám néznek,
pedig csúnyát nem mondtam,
nem értem az egészet.

                Forrás: Lackfi János: A részeg elefánt c. kötete

A költő honlapján működő Versgyárba küldte egy kislány ezt a kérést: „Tudnál-e írni arról, hogy egér volt az osztálytermünkben? Ha nem, akkor bármiről írhatsz nekem, amiről csak akarsz!"

Lackfi János: AGYSÖTÉT

Ki van osztálytermünkben,
Amikor nincs ott senki?
Kék-piros korongokkal
Játszik a sötét, ennyi?

Hurkapálcikáinkat
Az éjjel birizgálja,
Mindent lenyel, majd horkol –
Tátva tonnányi szája.

Mégsem marad kettesben,
Mégsem marad magára
A dagadt éjszakával
Osztálytermünk, a drága…

Egy egér költözött be,
Ha meglátjuk, visítunk,
Mint egy autóversenyző,
Úgy vágtat át a síkon.

A tanár néni is csak
Kapkodja karcsú lábát,
Kopog a magas sarka,
Megőrjíti a látvány!

Tankönyvet hajigálunk
A szürke hős nyomába,
De mindenki vigyáz, hogy
Nehogy még eltalálja!

Izgulunk ám az este,
Hogy mit rág meg holnapra…
Lukas köpenyzseb vár majd
Vagy kipukkant bőrlabda?

Harminc külön lakásban
Harminc ágyban heverve
Harminc osztálytárs készül
Aludni estelente,

És harmincszor két szemhéj
Mögött, az agysötétben
Az az egérke mászkál
Vagy harmincféleképpen.

Lackfi János: A TÚL TÖKÉLETES LÁNYOK

Vannak a túl tökéletes lányok,
meg vannak csinálva tetőtől talpig,
még ott is, ahol nem gondolná az ember.
Múltkor hátrafordul a Móni
az előttem lévő padból,
na, ilyen is ritkán van,
hogy a Móni hátrafordul,
radírt akart kérni, és valahogy
nem akarózott poénkodnom,
hogy gumival akarod, bébi?
Merthogy a Móni szeme rögtön
megakadt a körmömön,
és mondta, te, hát hogy vágod ezt le,
miért ilyen laposra,
miért nem szép körívesre,
és reszelőt miért nem használsz,
akkor nem ilyen egyenetlen a vonala,
mutatta a sajátját,
ami ki is volt lakkozva,
meg láttam egész közelről a
szempilláit, minden szál egy tüske,
egész bogárgyűjteményt lehetett volna
rátűzködni. A szemhéja tiszta
lepkehímpor, a haját egy
orkán se tudná lefütyülni a fejéről.
A bokáján aranylánc,
épp csak mint egy vastagabb fajta pókháló,
a kardigánja meg olyan csöpp, hogy alig ér le
a melle aljáig, ruha is meg nem is,
és valami arannyal kiszegecselt
papucska van a lábán,
csattog, amikor jár.
Az ilyen kisikált lányok engem hidegen hagynak,
nem is emlékszem, adtam-e neki radírt,
csak hogy utána ki kellett mennem a vécére
vizet inni.

                              Forrás: Irodalmi Jelen 2008

Lackfi János: ÍZIRÁJDER

Nagyapám udvarán körben letámasztva
a motorok, Riga meg MZ meg Pannónia,
nagyapám állandóan
szereli őket,
azt mondja, jó kis gépek ezek,
és néha megy is rajtuk egy kört,
a kipufogója olyankor
iszonyúan füstöl,
de aztán lerobbannak,
és kezdheti újra a szerelést.
Nagyanyám legyint,
hogy addig is elvan az öreg,
PAPA, GYÖJJÉL ENNI,
ordítja Nagymama, mert Nagyapám
kalapál vagy süket vagy kalapál és süket.
Múltkor Nagyapám eljött a mi Jawánkért,
amit már nagyon régen nem használunk,
ott állt a pincében,
jó kis gép ez, fiam,
fel is pattant rá, hogy így viszi haza,
mi meg kocsival mentünk utána,
de utolérni sose sikerült,
nem fogott a fékje,
és nagyapám nagy dudatülkölés mellett ijedten
átvágtatott minden piroson,
és minden kereszteződésen
de az egyik pirosnál egy profi motoros
állt az autók mellett a Kawasakijával,
Nagyapám pedig megjelent mögötte,
és ráordított, hogy
TAKARODSZ, AZ ANYÁD HÉTSZÁZÁT!
vagy ilyesmit,
és a kawasakis belenézett a visszapillantóba,
meglátta csontsovány nagyapámat,
amint az öklével hadonászik,
üvölt és ősz haja lobog a menetszélben,
és úgy beletépett a pirosba,
hogy hirtelen egész kicsire zsugorodott,
talán azóta sem állt meg.

                              Forrás: Irodalmi Jelen 2008

Lackfi János: FÖLDRÉSZEK

Az Évinéni technikát tanít,
de hát egy Évinéni nekem
ne tanítson technikát,
fordítva fogja a fogót,
a lemezvágót, a kalapácsot,
még akkor is, ha nem.
Az Évinéni vádlija
egészen kidudorodik,
jó nagy darab az Évinéni,
de nem olyan hengerformájú,
annál sokkalta változatosabb.
Az Évinéni arca olyan,
mint valami feszes, fehér tészta,
de mikor haragszik ránk,
földrész formájú pirosság
üt ki a pofacsontja körül,
leginkább Afrika vagy Dél-Amerika,
meg akkor is, ha örül,
de ez ritkább, mert eléggé kicsináljuk.
Nem nagyon fogadunk szót neki,
de hát egy Évinéni
technikából ne dumáljon,
még akkor se, ha domborzatból jó,
az arcán meg pláne földrészek virítanak.
Évinéni múltkor a Rétre vitt ki minket,
ami önmagában nem hülyeség,
de hát egy Évinéni nekem ne jófejkedjen.
Évinénivel ott volt a gyereke,
egészen kicsi gyerek,
ez onnan látszott, hogy nagyon szaporán
kellett szednie a kicsi lábát,
míg mi kényelmesen haladtunk,
az Évinéni nyilván nem tudta hová tenni a gyerekét.
Kézen fogva vezette, én meg egy kicsit mindig
összeakasztottam hátulról
a gyerek bokáját,
elbotlott mindannyiszor,
csodálkozva nézett hátra és bömbölt,
de nem tudta, ki az, mert akkor már
máshová néztem, és csak befelé röhögtem.
Évinéni sem értette a dolgot,
rángatta a kisgyereke kezét,
és csillogott a barna szeme,
meg jöttek a földrészek az arcán,
én meg magamban röhögve lefelé néztem,
a kisgyerek pipaszár lábát néztem
meg az Évinéni fagyigombóchoz hasonló
vádliját, és éreztem, hogy nekem is
földrészek terjednek szét az arcomon,
Ázsia vagy Ausztrália.

                                      Forrás: Irodalmi Jelen 2008

Ezen a héten minden napra választok egyet Lackfi János versei közül, hogy feltöltődjünk a május 9-i találkozóig friss versélményekkel. A most következő írások a kamaszok gondolkodásának, lelki világának nagy felbontású, tűéles ábrázolásai. Mára ezt szántam:

Lackfi János: KÖVÜLETEK

A sulipadban az a jó,
hogy mindig máshova ültetik az embert,
és mindenhol végig lehet tapogatni
a padnak az alját, tele van ragasztva
rágómaradékokkal,
mintha vakoknak írott újság lenne,
bár tudnám olvasni ezt az ábécét.
Anyuék nem adnak rágóra,
mert az csupa műanyag,
és gumicukorra meg savanyúcukorra sem,
mert az is csupa műanyag,
most akkor egyek fát, vasat vagy követ,
mert az valódi?
Úgyhogy ha már a pénzemet elköltöttem
könyvre vagy rágóra vagy cukorra,
kunyerálok mindenkitől,
vagy éppen leszedem a pad aljáról
a vakoknak otthagyott írást,
kell egy kis idő, míg az ember szájában
a kemény kődarabok felpuhulnak,
és megint rágószerűek lesznek.
Néha borsózik a hátam,
ha belegondolok,
ki mindenkinek a nyála
került már így a számba,
baktériumok meg mindenek,
amik egy atomtámadást is túlélnének,
mondja anya, a család orvos-szakértője.
Hogyne élnének át néhány hetet
egy kővé vált rágó hátán,
lehet, még nyaralásnak is tekintik,
vígan napoznak a rágóhegy tetején
fejjel lefelé, mint az ausztrálok.
Aztán végignézem az osztályt
nyál-szempontból,
van, akiét szívesen megkóstolnám,
hogy milyen ízű,
van akiét sosem.

                                   Forrás: Irodalmi Jelen 2008

Lackfi János szokta mondani, hogy a versbe bele lehet bújni, ki lehet fordítani, át lehet írni, játszani lehet és szabad vele. Hát én most a költészet napi műsorunk kedvéért elferdítettem Lackfi János fordítását, Maurice Careme belga költő versét, az "Aranysityak"-ot.

Maurice Careme: ARANYSITYAK

A nap aranysityak,
Most fejembe csapom...
Hogy engem lássanak
Száz meg száz ablakon!

Kürtök harsanjanak!
Száz trombita reped!
A nap aranysityak,
Most fejembe csapom...
Bármit megtehetek.

Kellett egy mottó-szerű bevezető, ami megmagyarázza, miért olyan sokféle a műsorunk. Petőfi Sándor szerelmes versétől Lackfi János Szobamedúzájáig mindenfélét választottak a szereplésre önként jelentkező gyerekek. Amióta ismerem az Aranysityak versantológiát, nekem a Vers lett az aranysityak. Már csak le kellett írni:

A vers aranysityak,
Most fejembe csapom…
Hogy engem hallgassanak,
Szavak szárnyán száll dalom.

Kürtök harsanjanak!
Száz trombita reped!
A vers aranysityak,
Most fejembe csapom…
Bármit megtehetek!

További ferdítésem, hogy megpróbálva leutánozni Molnár Jacqueline Aranysityak-illusztrációit, ezt a fotómozaikot készítettem a szereplőkről, ezt vetítettük ki a műsor kezdetén. (A fotón szereplő hajtogatott papír aranysityak "eredeti", a tavalyi könyvfesztiválon tettem szert rá, az Aranysityak könyvbemutatóján - Lackfi János fejéről csentem :-)))

A Kortárs Gyermekirodalmi Napok második napján a mai irodalom oktatásban elfoglalt helyéről tartott előadást “Részeg elefántot minden iskolába” címmel Lackfi János költő, aki széleskörű irodalomnépszerűsítő tevékenysége kapcsán rengeteg iskolában is megfordul.
Az előadás fő gondolata az volt, hogy az iskolákban ne az legyen az irodalomoktatás célja, hogy sok-sok irodalomtörténészt képezzen – ez úgy sem fog sikerülni. Továbbá, az irodalom ne valamiféle ünnepi műfaj legyen. Ehelyett inkább vegyük észre a hétköznapokban a költészetet. A klasszikusokat se tekintsük elérhetetlen szobornak, inkább játsszunk velük, műveikbe bújjunk bele, fordítsuk ki, mint ahogy az Apám kakasában teszi ezt Vörös István és Lackfi János. “Mutassuk meg, hogy az irodalom érdekes és fontos emberi dolog.”

Azt hiszem büszkén mondhatom, hogy hozzánk, a kálváriaparti iskolába már betette a lábát a részeg elefánt, ormányával részegítő csókot nyomott a homlokunkra úgy másfél évvel ezelőtt, amikor harmadikos-negyedikes gyerekeinket néhány tanítónénivel közösen felbiztattuk a versírásra, és a mai irodalom és a versíró gyerekek találkozásának virtuális színhelyéül elindítottam a Költögető blogot. Diákjaink azóta – méltón a részeg elefánthoz – zúzzák a költészet porcelánját, olvassák, szavalják, átírják, utánozzák a mai irodalom legjobbjait, akik játszótársként mind ott vannak nekünk. Többen közülük nemcsak műveikkel, hanem versíró feladatokkal, tanáccsal, dicsérettel is hajlandók beszállni a játékba, így Lackfi János, Kiss Ottó, Fecske Csaba, Molnár Krisztina Rita, Nyulász Péter, és biztosan lesznek a jövőben még többen is.
Szeretünk, Részeg Elefánt:-)

Lackfi János előadása bővebben itt

 Lackfi János: ZSEBCSÖRGETŐ

Zsebem tartalmát csörgetem,
teli van mindennel zsebem.
Nagyvállalkozásom ez itt:
mindenki nekem dolgozik!

Ez a gombolyag a zsineg,
melyhez a paraszt lent vetett,
megtilolták az asszonyok,
egész gyár sodort madzagot!

Aztán van az ősrégi kulcs,
barlangban vasércként lapult,
bányász fejtette ki vakon,
öntötték sok ezer fokon!

Orvosi fecskendő ez itt!
Kipusztult fáknak ezreit
nyomta olajjá sziklasúly,
csak hogy a zsebemben lapulj!

Zsebem tartalmát csörgetem,
annyi mindent rejt még zsebem!
Nagyiparos vagyok, hiszen
egész világ a bizniszem!

Lackfi János: MANDULA-DAL

Az ember torka oly fura,
fura,
benn csonthéjtalan mandula,
dula.

Ha már benn van, jobb ha marad,
marad,
ragaszkodó kis húsdarab,
darab.

Másképp gondolja a doki,
doki,
különben nem szedné ma ki,
maki.

Ollója nagyobb, mint a száj,
aszáj,
sövény-nyírót lenyelni fáj,
nifáj.

Gusztustalan, érzéstelen
telen,
nem tetszik a vérzés nekem,
nekem.

Műtét után még napokig,
pokig,
jégkockát enni jól esik,
esik.

A tea kijön orromon,
romon,
virslim órákig nyammogom,
mogom.

A mandulám hát elveszett,
veszett,
s a véres lét nem élvezet,
vezet.

Testem ketrecét rugdalom,
dalom.
Tőled enyhül a fájdalom,
dalom!

Megérkezett Lackfi János legújabbb közbeszólása, ami születésnapunkra sem lehet más, mint egy újabb feladvány.

LACKFI JÁNOS: ÍRJ TE IS ROPPANT TANULSÁGOS VERSET!

Írtam egyszer én egy roppant tanulságos verset: egyszerűen szétnyisszantottam középtájon egy-egy ismert közmondást, és mindkét darabkát aztán összeragasztottam egy-egy másik közmondás darabjaival. Egyrészt vicces dolgok születtek, másrészt eddig még sosem látott jelentések, álbölcsességek…
Az olvasó pedig jót játszhatott, míg az összes szólásmondás eredetijét előhalászta a fejéből. Örülnék, ha az alábbi kicsi részletben meglelnétek az elbújtatott mondásokat, aztán ti is nekilátnátok hasonlókat fabrikálni! 

TANULSÁGOK

Amilyen az adjon isten, úgy puffanik,
Az asszony verve jó, ne halaszd holnapig.
Ágyát ki mint veti, várj a helyébe jót,
Addig jár a korsó, amíg ér takaród.
(…)

Ki mint él, lassan járj, vízzel főz, húzza ág,
Szégyenlős koldusnak ne nézd a fogsorát.
Előre ne igyunk, tolláról madarat,
Jobb ma egy túzok, és ki nem szól, bölcs marad. 

És minden szülinaposnak hepi börszdét és egyéb
égi-földi jókat kívánok!
Szeretettel:
Ljános

Az eredeti, szétvágatlan közmondásokat, amelyekből a fenti sorok készültek,  küldjétek el hozzászólásban, vagy a kálváriaparti diákok leadhatják a könyvtárban is. (A megfejtők a szülinapi költögető találkozón külön jutalmat kapnak!)
Ám a bátrabbak ne álljanak meg ezek megfejtésénél, hanem próbáljatok meg újakat szabni-varrni, s a belőlük készült verssorokat e-mailben küldjétek el nekünk a koltogeto[kukac]gmail.com címre.
A megoldáshoz segítséget is kaphattok az alábbi közmondás gyűjteményekből:
O.Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások c. könyvéből, vagy a neten a Magyar Elektronikus Könyvtárból, a http://mek.oszk.hu/00200/00242/00242.htm címen.

Lackfi János: HUZAKODÓ

Mondja a nagymama, slussz-passz, kész,
     nyisd ki a könyvet,
     fejedet tömjed,
nyughass, és
     írjad a sok leckét!

Én meg aszondom, nincs slussz-passz,
     könyv a sarokba,
     ugrik a bolha,
lecke, ne untass,
     lesz bukfenc!

Mondja a nagymama,nincs apelláta!
     Itt van a sóska,
     itt a saláta,
kész vitamingyár,
     tömd be a szádba!

Én meg aszondom, lesz apelláta!
     Nem vagyok én ló,
     zebra, hasonló,
sóska, saláta:
     köpjük a sárba!

Mondja a nagymama, kész, punktum,
     zárjuk a tévét,
     tünjön a kék kép,
mosd a fogad még,
     villogjon!

Én meg aszondom, nincs punktum,
     nyitjuk a tévét,
     villog a szép kék,
fogkefe, fogkrém,
     rád untunk!

Mondja a nagymama,nincs kecmec,
     mars a szobádba,
     mars be az ágyba,
szájra lakat kell,
     csöndketrec!

Én meg aszondom, van kecmec,
     bömböl a magnó,
     döndül a padló,
táncol a vak ló,
     ünnep lesz!           (megjelent a Részeg elefánt című kötetben)

Chuck Hills küldte el kedvenc versét a Költögetőnek. Köszönjük!

Néha a felnőttek se jobbak a deákné vásznánál! Pölö olyat csinálnak, amit a gyereknek, ugye, épp ők tiltottak meg. Aztán megmagyarázzák, hogy az más. Vagy hogy nem úgy kell érteni. Vagy hogy nem rossz az tulajdonképpen, a felnőttnek kifejezetten jó, a gyereknek meg rossz. Néha igazuk is van, de a gyerekek nem mindig mennek sokra evvel az igazsággal. És többnyire az a baj a felnőttekkel, hogy nincs idejük a gyerekekre. Mindenre van, csak pont erre nincs! Ha nektek is van ilyen tapasztalatotok, írjátok meg nyugodtan. Addig jó, amíg tudunk őszintén beszélni egymásról, egymással. Hogyan változzék meg például egy szegény felnőtt, már ha akar, mikor a gyereke meg se mondja neki, mi a baj? 

Siv Widerberg: A TANÍTÓ NÉNI AZT MONDJA

A tanító néni azt mondja,
hogy káromkodni csúnya dolog.
De a papám gyakran mondja
hogy Frászt meg A Keserves
Szentségit,
és mama mondja, hogy Egy Nyavalyát,
és a nagypapa, hogy A Rosseb Belé
százszor is egy nap.
Egyébként láttam,
hogy a tanító néni karamellát eszik,
pedig mindig arról beszél,
hogy az édesség tönkreteszi a fogat,
és hogy a gyümölcs sokkal
egészségesebb.

Ingrid Sjöstrand: MAMÁNAK ESTE NINCS IDEJE

Mamának este nincs ideje 
			a gyerekekre,
és papa, ő is rosszul áll idővel,
és a nővérem,
neki aztán semmi ideje taknyos 
			kölykökre.

 A könyvtáros néninek
nincs ideje beszélgetni velem,
mert annyian jönnek könyvért.
csak a részeg, öreg bácsinak
a könyvtár előtt,
annak van ideje beszélgetni
			a gyerekekkel.
Még jó, hogy a részeg, öreg bácsira
nincs ideje senkinek se.

„Mi van?” kiabál fiam, havazásban
megőszült szempillával hunyorogva
szemére csúszott sapkája alól.
A kétszer tizennégy lakás közt ide-oda
verődik a hang. S hogy ennyi ember hallja,
önkéntelen a nyelvemen a feddés:
nem inkább „Tessék?”, ám elharapom,
miért késztessük házon belül olyan
udvariaskodásra, amilyet magunk is
csak odakinn alkalmazunk. De ugyan
hol a határ a kettő közt? S most a Teremtés
Könyvébe illő tömörség is megtetszik hirtelen.
Félre fossziliák! Épp elég ide
egy kérdőnévmás és egy létige.

                                (A verset a költő honlapjáról kölcsönöztem.)

 ...akik az "Aranysityak"-ból mosolyognak rám. Pontosabban 39 + 1 költő. 39 költőt Lackfi János kért fel a versírásra, s ő - negyvenedikként - összeválogatta és a világokban való eligazodást segítő  "szösszenetekkel" látta el költőtársai munkáit.

Szombat óta az Aranysityak gyerekvers antológia lapjain mind a negyvenen az enyémek. Molnár Jacqueline róluk készített arcképeivel már személyes ismerőseim. A könyvvel együtt - ráadásul, - Lackfi János aranysityakját is hazahozhattam, melyet a könyvbemutatón viselt. A könyvfesztiválon továbbá sikerült lefényképeznem néhány "Aranysityak"-os költőt, amint saját verseiket mondják "Aranysityak"-beli portréik előtt. (Itthon pedig lefényképezhettem aranysityakosan az "Aranysityak"-ot.)
 

S most kincseimet szeretném megosztani veletek. Verseket a kötetből, a fotókat, és Lackfi János kedves üzenetét, mely szerint igéri, hamarosan ismét jelentkezik a blogunkon is. Azt még hozzáteszem, hogy április 30-ától május 2-áig a Művészetek Palotájában a Gyermekirodalmi Fesztiválon is sok elfoglaltsága lesz, mindazokkal az írókkal, költőkkel, illusztrátorokkal, irodalmárokkal együtt, akiknek - ugyanúgy mint neki - szívügyük a gyermekirodalom.

Addig is, amíg nem kapunk újabb versíró feladatot, örüljünk az Aranysityaknak és a többi verseskötetnek, mesének, amelyek éppen most vagy a közelmúltban láttak napvilágot. Frissek, vidámak, meglepőek, játékosak, játékra biztatóak.

A közeljövőben gyakran szemelgetek majd belőlük.

A NAGY VALÓSÁG-SHOW

Élt egy fiú, neve Dávid,
az a kérdés, mire vágyik?
Hát többek között egy versre,
amelyik őt jól elrejtse.

Vagy tán jobban megmutassa?
Sokféle a versek haszna.
Kedves fiú, barátságos,
lányok állítják, hogy sármos.

A kedvesség nem jó üzlet,
Dávidból is csúfot űznek.
De ha felnő, jön a móka,
lesz belőle űrpilóta.

Vagy felfedezi esetleg
a multiplex fényreflexet.
Hogy ez mi a csoda lenne?
Megtudjuk, ha felfedezte.

De ha már fel van fedezve,
az se lenne Dávid veszte:
bekerült jó idő óta
a legjobb valóság-showba.

Ha benn marad, lehet boldog,
akárhogy mennek a dolgok,
mind nagy sztár, ki itt felléphet:
a műsornak neve: ÉLET!

(A verset Lackfi János honlapjának Versgyár rovatából kölcsönöztem, mert nagyon tetszik, amit a versről és a valóságról, az életről mond - mindezt egy kisfiúnak címezve.)

SZÓKIRAKÓ

 A költők fogják a szavakat, összerakosgatják őket, és verset csinálnak belőlük. Egy szót többször is felhasználhatnak, összecsengetik őket, mint a pezsgőspoharat, kevergetik őket, mint a kártyapaklit, tekergetik őket, mint egy Rubik-kockát. Biztos láttál visszafelé leforgatott filmet, amelyen viccesen hátrafelé futott valaki, az alma felrepült a fára, a felrobbantott épület újra összeállt, a toronyugró meg feltekeredett a levegőben az ugródeszkára, mint egy fürdőruhás giliszta… Na hát én is visszaforgattam a verset, egy nagyszerű költő (a neve most még titok) dal-forma versét szétszereltem szavakra. Szótárt csináltam belőle, ti pedig barkácsoljatok belőle verset! Egy-két idegen szót is belekeverhettek, de azért ne sokat! Milyen meglepetés lesz majd végül, ha megmutatom az igazit, azt, hogy miből lett ez a szóhalmaz! Aki tudja is, most még ne árulja el! Jó kirakózást!

A SZAVAK:
elrepül, fehér, föl-le, haj, három, hinta, hintázik, kéz, kiabál, láb, lány, meztelen, nap, név, pendely, penderül, piros, rúgkapál, száll, szerelem, szoknya, szív, ül,
 

NÉHÁNY PRÓBÁLKOZÁS: 

Három szoknya ül szívemen,
Fehér hajam szerteszáll,
Három nap hintán elrepül,
Piros szerelem kiabál!

*

Három hintán hintázik
A szívem meztelenül,
Lába föl-le rúgkapál,
Piros kezem elrepül.

*

A nevem elrepül,
Szívem, kezem piros.
Szerelem rúgkapál,
Meztelenség tilos! 
 

Itt megnézheted, milyen versek születtek erre a feladványra:
http://koltogeto.blog.hu/tags/sz%C3%B3kirak%C3%B3

Nagyon szép, szerelmes Valentin- és Bálint-napot kívánok Lackfi János verseivel a Költögető minden kedves olvasójának. 
Mint tudjátok, elküldhettétek a Költögetőnek szerelmes vallomásaitokat prózában, és most az ezek alapján frissen készült verseket olvashatjátok.
3 : 0 - a lányok javára. Mindhárom kérés lánytól érkezett. Ők a jelek szerint szerelmesebbek, szorgalmasabbak (ha írni kell) vagy bátrabbak!???

FIÚK: Ha most nem is ragadtatok tollat, udvaroljatok, kedveskedjetek szorgalmasan a lányoknak - az év minden napján! Az érzéseiteket megmutatni nem égő, nem ciki - és: bátraké a szerencse!

LEGJOBB BARÁTOM

H. V. kérésére

Manósapka, hátizsák,
Hátizsákban finomság.
Finomságban sok cukor,
Ebéd helyett jól lakol.

Aki kínál, jószívű,
Táskájában száz kütyü!
Kapcsolózza, bizgeti,
Ilyesmi tetszik neki.

Szája soha be nem áll,
Gyűjteményről povedál,
Gyufát, zacskót, könyveket,
Ezerfélét gyűjtöget.

Rendetlen is, lusta is,
Barátsága nem hamis.
Hasonlít rám, belátom,
Ezért legjobb barátom!

A LEGJOBB PASI

R.N. kérésére 

Cs. Márk a legjobb
Pasi a világon,
Nem is sejti, hogy
Irtóra imádom!

Humora remek,
Mindig nevet rajta
Aki akarja,
S aki nem akarja.

Magas és barna,
Tudja mobilszámom –
Ha felhív, szívem
Kiugrik a számon!

TITKOS SZERELEM A 4/A-BAN 

Juhász Berti barna haja,
Juhász Berti barna szeme,
Ki nem látja, semmi baja,
Annál bajnak semmi helye.

De én látom, de én látom.
A bú nekem jó barátom,
Juhász Berti kedves, okos,
És ez nekem irtózatos.

Irtózatos, fáj, ha látom,
S ha nem látom is, fáj nekem,
Mégpedig azért, barátom,
Mert őt titkosan szeretem.

Nemrég "weöreskedtünk" és sok ügyes versikét költögettetek a "Paripám csodaszép pejkó" ritmusára. Lackfi János meg is dicsért érte benneteket. Aztán még lett egy "tündisznónk" is, miután Bóbita szárnyat igézett a malacra.

Kiss Ottó: ÁLLATOS ALBUM

Szép ez az állatos album,
nagypapa ötlete, vették,
nagymama mondta: – Vigyázz rá!
Nagypapa meg, hogy: ez emlék.

Szép ez az állatos album,
benne a kenguru ugrál,
itt a kanári, a delfin,
ott a zsiráf, az oroszlán.

Hűsöl a nagy hal a vízben,
kúszik a parton a kígyó,
gólya vadássza a békát,
ugrik a béka – ez így jó.

Néz a menyétre a róka,
görcsöl a hörcsög a lyukban,
itt a kakas meg a gőte
– hú, de recés tarajuk van!

Jó sok az állat a könyvben,
szállnak az éjjeli lepkék,
mászik az erdei mókus,
szép ez az állatos emlék.

Hallgat a nádi poszáta,
csendes a kis sün, a gébics,
alszik a tóban a teknős,
alszik a hód, velük én is.

 

Lackfi János: KÖLYÖK

 

Józsika, Józsika csápol,
frászkarikán hegedülget,
répapüré dala csendül,
fancsali dob hasa dülled.

 

Józsika, Józsika bokszol
hasba püfölve a Holdat,
az heherész, puha gombóc,
fény-keze visszapofozgat.

 

Józsika, Józsika majszol,
tök tuti mézzel a hagyma,
sajtos eperfagyin ikra,
s kell csokiöntet a babra.

 

Józsika, Józsika alszik,
fortyogi katyvasz az álma,
zöld egerek, lila macskák:
tömve szöszükkel a párna.

Vörös István: A ROLLER

 

Gördül a, gördül a roller,
jó a kanyarba bedőlni,
nézi a béka a fáról,
néha a benzin a kölni.

Gördül a, gördül az autó,
szárnyat a géz dob utána,
hogyha elalszik a zöldnél,
újra pirost hoz a lámpa.

 

Gördül, a gördül az égig,
hajnali köd csap a földre,
űrszagu furcsa meséket,
merre van itt az előre.

 

Gördül a, gördül a bolygó,
lendül a semmi kocsányán,
két csiga-forma galaxis
tátja felé ki a száját.

 

Súgja az egyik a Napnak,
jaj de finom ez a bolygó,
gördül a, gördül a torkán,
elnyeli, elnyeli forrón.

 

Gördül a, gördül a roller,
jó a kanyarba bedőlni,
hullik a béka az égből,
egybe az égi s a földi.

Christian Morgenstern furfangos német költő volt a 19. század végén. A költőket „tölcsérnek” tekintette, akiken keresztülcsurog a nagy, színes világ, és valami tömény formába sűrűsödve „töltődik át” az olvasóba. Morgenstern mintha kevesellné a biológiaórán tanulható állatfajokat, elhatározta, hogy újakat talál ki, mégpedig két korábbinak a „költői keresztezésével”. Hogy mik a módszerei? Időnként hasonló szótaggal végződő és kezdődő állatneveket olvaszt eggyé: így jön létre a „deneféreg”, a „rinocerkóf” vagy a „rigólya” (ez utóbbi ráadásul egy létező szót utánoz: a „rigolya” afféle hepciáskodás, kellemetlen természet). Máskor az állatnevek egy-egy hangsorát értelmezi (félre), így lesz „fülszarvú” az „orrszarvúból”, „orramile” a „fülemüléből” (mely ráadásul nem is a füléről kapta a nevét…), sőt, a „hattyúból” „héttyú”, vagyis legalább egy számmal jobb fej állat. Nem beszélve az összecsereberélésről, melynek köszönhetően a „küszvágó csér” átalakult „csérvágó küsszé”. Lényeges a végeredmény, hogy minél érdekesebb, viccesebb legyen elképzelni a létrejött, dilis állatfajokat.

Itt megnézheted, milyen ötletek születtek a feladványra:
http://koltogeto.blog.hu/tags/dilis_%C3%A1llatfajok

A múlt heti Név-szó feladványhoz hasonlóan az alábbi versben is nevek vannak elrejtve. Azzal a különbséggel, hogy itt nem egy szóban vannak elbújtatva, hanem egy-egy verssorban. Minden keresztnevet 2 szó összeolvasásával találsz meg.

Találd meg őket, egészítsd ki velük a verset a kipontozott helyeken, és írd meg a megfejtést hozzászólásban vagy e-mail címünkre! (Az első megfejtő jutalmat kap!):

...... - Cica mar cinegébe!
...... - Sose lesz terebélyes!
...... - Biliben cecelégy zúg!
...... - Szerecsen gerelyén tyúk!
...... - Tibi bá kosarat lop!
...... - Ki puszil viaduktot?
...... - Vidoran napozó gyík!
...... - Suliban diri ordít!
...... - Duruzsol tiszafám kint!
...... - A püré karatézik!

A vers A részeg elefánt című kötetből való. (Móra K., 2009.)