Költögető

Gáti István: A GOMBASZAKÉRTŐ VERSE

Egyik bájos, másik ronda.
Földből, fából nő a gomba.
Ez itt vaskos, az ott apró.
Ez jól nevelt, az meg tapló.

Naponta a kezem alatt
Átmegy több mint ezer darab.
Ebédem egy kiló laska.
Nem véletlen hízom hasra!

Hirdeti egy tábla tarkán:
Itt ülök a piac sarkán.
Bódémba sok ügyfél beles.
Népszerű a gombaleves.

Egyik rágós, másik finom.
Hogyha mérges, kihajítom!
Kuckóm hűvös, zekém meleg.
Fütyörészve pecsételek.

Jelszavam a szakértelem!
Nem volt soha balhé velem.
Hozd a gombát! Okos szokás.
Abból nem lesz gyomormosás!

Nyitva vagyok, bárki keres.
Ítéletem mindig helyes.
Munkám szép! A szagért főleg...
Azért mentem szakértőnek!

forrás: http://gatiistvan.hu

Gáti István: APU NYAKÁBAN

Apu nyakából
Látszik a kerület.
Nem kell a távcső,
Se csodaszemüveg.
Ezeregy kalandot
Ígér a távol.
Törpe az újságos
Apu nyakából.

Apu nyakán egy
Kalózos tetkó van.
Kényelmes ülés,
Jobb, mint a metróban.
Száz méter magasban
Lebeg a lábam.
Pilóta lehetek
Apu nyakában.

Apu, ha letesz,
Egészen szokatlan.
Nagy lesz a járda.
Itt állok alattam.
Szalad egy komondor.
Nem vagyok gyáva.
De azért mégis...
Vegyen a nyakába!

forrás: www.gatiistvan.hu

Orgoványi Anikó: BAKTATÓ

Egy icipici paci
baktat a faramuci
kockakövön. 

Négy pici patapatkó
koccan a csiszi-csuszi
kőrögökön. 

Egy pici paciláb,
két pici paciláb,
három pici paciláb,
négy pici paciláb
csúszik, merre lát.

Bezzeg a határban,
nekilódul bátran,
vágtat a szélben,
erdőkön, mezőkön,
hömpölygő felhőkön.

Ez ám az öröm!

A verset Orgoványi Anikótól kaptuk, a rajz Tömösy Andrea munkája. Innen kértük kölcsön: http://allatportrek.blog.hu.

Orgoványi Anikó: ÉGTÁJAK

Keleten kel a nap,

nyugaton meg nyugszik,

és szépen elalszik.

Délen delel, megebédel,

de hogy mit csinál északon,

azt ép ésszel már nem érem fel.

Talán szórakozik a széllel …

Orgoványi Anikó: ÉGI GYÜMÖLCSKOSÁR

Vérnarancs a Nap az égen,
citromkarika a Hold,
az ég gyümölcskosarában
hunyorogva mosolyognak
szőlőszemnyi csillagok.

Mogyoró a Merkúr,
gesztenye a Vénusz,
zamatos alma a Föld,
kemény dió a Mars,
a Jupiter őszibarack,
kajszi a Szaturnusz,
ringló az Uránusz,
kékszilva a Neptunusz,
a Plútó meg oly picike,
mint egy földimogyoró szeme,
és ha jön egy üstökös,
az egész gyümölcskosarat
harmatjával hinti be.

Vass Tibor: ABLAK A VILÁGRA

Apa gépén megnéztem valami olyat,
amit nem lett volna szabad megnéznem,

internetezni kéredzkedtem oda,
játszottam is,
de azt megúntam,
elkezdtem kutakodni apa gépében,

és olyat láttam,
amit azelőtt nem,
és nem is akarok még sokáig.

Apa épp bejött a szobába,
kérdezte, mit csinálok,
észlelte, hogy villámgyorsan éppen
bezárok egy ablakot,
nem szobaablakról van szó,
füllentettem,
hogy a Gyűrűk ura ablakot zártam be,
de apa rájött,
mert látta, hogy zavarban vagyok,
egészen más ablakra nyitottam világot.

El kellett mondanom az igazat,
nem kaptam büntetést,
amiért kutakodtam,
de elbeszélgettünk, és végig zavarban voltam,
ami majdnem felért egy kikapással,

s az meg már egészen vicces volt,
hogy azzal zártuk az ablakot,
hamarosan kapok egy életkori sajátosságaimnak
megfelelő könyvet a szaporodásról.
Életkori sajátosság,
még ilyen hülye kifejezést,
mindig tanul az ember valamit.

 forrás: Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.

Varró Dániel: MASZAT-DAL

Minek a törlőkendők meg a kefék?
Maszatosan az ember eleve szép.
Megmondom én a színpiszkos igazat,
Szeretem, ha az arcom csupa maszat,
Szeretem, ha az arcom csupa maszat.

Ha pocsolyát látok az utcakövén,
Ó, belelépek vígan, de bele én.
És aztán tripp-trapp, tripp-trapp, trapp-tiri-trapp,
Otthagyom én a piszkos lábnyomomat,
Széthagyom én a szutykos lábnyomomat.

Fönn az ég olyan szép koszoskék,
Nyílnak a réten a büdöskék,
S a zöld lombba a szél beletúr,
Olyan szép maszatos minden
A Maszat-hegyen innen
És túl.

forrás: Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.

Erdős Virág: DAL AZ EGYEDÜLLÉT ELŐNYEIRŐL

Nincs annál klasszabb, mint egyedül lenni:
tiéd a pálya és nem szól rád senki.
Ha untat a cécó, még zoknit se húzol,
csak ugrálsz az ágyon és nagyokat púzol.

Túl korán felkelni
nem érdemes,
pláne, hogy ebédre
úgysincs leves,

se tejfölös tokány,
se grillezett gomba,
csak lekváros linzer meg
gesztenyebomba.

Ó, nincs annál klasszabb, mint egyedül lenni:
tiéd a pálya és nem szól rád senki.
Ha untat a cécó, még zoknit se húzol,
csak ugrálsz az ágyon és nagyokat púzol.

Betelt a füzeted?
Ne legyél kajla!
fogd meg a cerkád és
firkálj a falra!

Kíváncsi lettél?
Hát várd ki a végét!
Nem mondta senki, hogy
nem nézhetsz tévét!

Jaj, nincs annál klasszabb, mint egyedül lenni:
tiéd a pálya és nem szól rád senki.
Ha untat a cécó, még zoknit se húzol,
csak ugrálsz az ágyon és nagyokat púzol.

forrás: Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.

Vass Tibor: CIM-CIM

Nincs házim környiből,
cimbora,
de nem azt mondom, hogy nem adtak,
hanem hogy nem csináltam meg,
kétszer egymás után elmaradt.

Apa elkérte az Üzenőmet,
cimbora,
amibe a feketéket írták,
jól lebaltázott,
amiért nem csináltam meg a házikat,
meg amiért nem mondtam magamtól,
duplán kaptam mindenért.

Jól elbaltáztam,
cimbora,
mérgében bejött a szobámba
és pakoltunk,
pakolni kellett rengeteget,
és hallgatni közben a fejmosást,
mert az nem állt meg olyan egyszerűen,
mint a Stefi mamától kapott órám,
mikor nem húztam fel,

apa felhúzta magát,
és csak pakolt és csak mondta és mondta,
még ennyi baltát senki se látott egy szobában.

Végül rend lett,
cimbora,
vagy inkább csak olyasvalami,
ami hasonlíthat rendhez,
lesz hol csinálnom a házikat,
vidám lesz itt minden, cimbora,
csupa környezetbarát.

forrás: Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.

Békés Márta: SORAKOZÓ

– Mi voltunk az elsők!
(ha nem lököm, fellök)
– Nem is igaz, már itt
álltam!
– De nincs párod, jaj, az állam!
– Nem engedünk, menjél hátra!

Gyere Dani, vágjuk hátba!
– Tégeteket megmondalak!
– Árulkodós,
szenya alak!
– Azért is így hagyom magam:
Jaj, a hátam! Jaj, a hasam!

– Itt az innim, neked adom!
Itt a csipszem, vegyél, finom!
Leszek
párod, tudod mit,
küldjük hátra a Danit!

forrás: Egyszervolt.hu/Vers
 Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.

Lackfi János: KAPJÁTOK EL TÜDŐ GYUSZIT!

Tudom, a Tüdő Gyuszi elég hülye név,
de a szüleim tehetnek róla,
lehettem volna Tüdő Karcsi vagy
Tüdő Laci, senkit se érdekelne.
Így persze rögtön mindenkinek támad
valami vicces gondolata, hogy ennyiből
lehetnék Vese Görcs vagy Epe Kő is,
mindkettő igen szép ősmagyar név,
aztán röhögnek, mintha ők találták
volna föl a spanyolviaszt,
és én is mosolygok,
mert százhuszonhatszor hallottam már,
és ennyiért lefejelni valakit
mégiscsak túlzás. Kábé
ugyanannyira tehetek
a szüleim hülyeségéről,
amennyire ők az enyémről,
és ha például Kisújszálláson
születtem volna, most mindenki
a kisújját röptetné előttem,
ha Kerepestarcsán, akkor meg
mondanák, hogy tarcsam erősen,
vigyázzak, be ne eresszem,
ha meg Veszprémben,
akkor, hogy igazam van,
vesszen minden prém meg szőr,
és így tovább.
És az osztálytársaim is
marha szellemesnek hiszik
magukat, amikor fogócskázás közben
azt kiabálják, "Kapjátok el Tüdő Gyuszit!"
és én azt kívánom, bár kapnák el egyszer
tényleg, és hörögve,
vérhabos szájjal,
mint egy kidőlt versenyló,
na mi lesz, kapjatok már el,
kapjátok már el,
nem igaz, hogy mind
ilyen bénák vagytok!

 forrás: Lackfi János: Kapjátok el Tüdő Gyuszit. Bp., Móra K., 2013.

László Noémi: A KÉMIATANÁRNŐ KÉSZ
tragédia. Nélküle elviselhetőbb
lenne a kémia. Folyton azzal
foglalkozik: mikor hova nézek.
Nem töltik ki az idejét az ionos és
kovalens kötések. Engem saját
kötésem eléggé leköt, a pad alatt.
A tanárnő dühös, a leckével ma
sem haladt, pedig mindenki
békén hagyta.

De nem bírt koncentrálni, mert
Balázs rádőlt a padra, András evett,
Tünde a matek házit írta, Jutka
beszélgetett, Imola rajzolt, Zoli
úgy röhögött, hogy alig bírta;
a tanárnő kitört, vörösen,
tajtékozva hagyta el a termet,
és Csillának, a legjobb kémiásnak
meg sem köszönte a szíves
figyelmet.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.

László Noémi: EGYESEK TANULNAK,
elkészítik a leckét. Térképet rajzolnak.
Megfigyelik a fecskék cikcakkos
repülését; de nekem üres a fejem, kong,
és rajta mindenki átlát. Micsoda meglepetés:
mára sem magoltam be a szorzótáblát!

Hogyan csinálom, hogy újra és újra késem?
Túl vagyunk már a harmincharmadik
figyelmeztetésen! A zsebemben pedig
mit tudok tartani? Majd leszakad, de
radírgumim, az nincs. Vonalzóm,
hegyezőm se.

A katona sem megy kard nélkül
a csatamezőre. Viszont a padom
csatamező a javából. Nem ide írunk,
ha nem tudtam volna, hanem füzetbe.

Írjam csak ügyesen:
Hétszer nyolc ötvenhat.
Százszor.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.

Lackfi János: VÉR

Szünetben, a lépcsőn
mindig nagy a tülekedés,
mert sokan igyekeznek lefelé,
és egymásnak ütköznek,
és lökdösődnek és ordibálnak,
és ilyenkor mindig rálép valaki
a másik lábára,
és belekönyököl valaki
a másik oldalába,
vagy véletlenül belebokszol
a hasába,
vagy véletlen lekever neki
egy pofont.
Én a múltkor véletlenül
orrba öklöztem egy kis taknyost,
hátrafordultam,
és egyszerűen orrba vágtam,
mint a filmekben,
de amikor elesett,
és az orrából valami piros szalag
tekeredett a földre,
akkor megijedtem,
nem hittem, hogy a vér ennyire
ki akar szabadulni az emberekből.
Elszaladtam, és hívtam a takarító nénit,
hogy valaki véletlenül elesett, és véres a kő,
és amíg mosták fel a követ és a srácot,
ott álltam egy kicsit távolabb,
és éreztem,
hogy dübörög bennem a vér,
hogy ki akar szabadulni.

forrás: Lackfi János: Kapjátok el Tüdő Gyuszit. Bp., Móra K., 2013.

"Most már mit csináljunk avval a sok pofonttal..?!"

forrás: https://www.youtube.com/user/szitakotolap/videos

Fecske Csaba: FÉLREÉRTÉS

és akkor azt mondta ő
hogy azt mondtam én
de megmondtam én
hogy ő mondta csak
hogy én mondtam
és visszaütöttem
erre ő azt mondta
hogy azt hitte
hogy azt mondtam
mert azt mondták
de már késő volt
most már micsináljunk
avval a sok pofonttal
meg nyaklevessel

forrás: Hol voltam

László Noémi: VANNAK ÜNNEPLŐ RUHÁK

Azok szerintük szépek, mert azokban
egészen ember-formám van. Megesz
bennük a méreg, mert nem szabad
szaladni, kúszni, mászni.

Ha elesel, fiam, ezt nem lehet csak úgy
kirázni. Uralkodj magadon, nem leszel
rosszul tőle. Falhoz ne dörgölőzz, nem
telik lépten-nyomon új ünneplőre.

Hiába mondom: nem kell
lakkcipő, gallér, selyem, bársony,
hogy évnyitó-évzáró díszünnepségen
az egész rokonság szem-szájat tátson rám.

Egyszer az összes nagybecsű rongyot
kihajítom. Ünnepeljenek benne a kóbor
kutyák; a halászok a Garibaldi hídon.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.
illusztráció: Keszeg Ágnes

László Noémi: AMIKOR MAMA MEGHALT,
szépen sütött a nap a monostori
temetőben, és a húgommal azon
versenyeztünk: ki ér a domb
aljába hamarabb.

A ravatalozóban csukott
koporsó állt, mert anyu nem akarta,
hogy szegény mamát koporsóban
lássuk. Pirulákat is hiába szedett,
nem volt már hatásuk.

Az utolsó előtti napon láttam;
a szeme nyitva volt, de ő nem 
látott engem. Ijedt volt, sápadt,
és nagyon sovány, és nem tudtam:
mit kell tennem. 

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.

László Noémi: A MI SZOBÁNK
egy közönséges káosz. Jobban hasonlít
szeméttelephez, mint gyerekszobához.
ketten lakunk benne, a renddel
mindig egyiken a sor.

Ez működött egy ideig, aztán elveszítettük
a fonalat valahol. Nem bírunk megegyezni:
ki a következő. Apa szerint nem is szoba,
hanem mohácsi csatamező.

Mert ki látott zoknit az asztalon,
tányért az ágy alatt, papírt, ceruzát
szétszórva az ágyon.

Azonnal szüntessük meg a felfordulást,
ha nem akarjuk, hogy mint Krisztus
a vargát, jól megrázzon.

Mi csak verekszünk, húzzuk egymás
haját, nem értjük: hogy jutottunk bajba.
Legjobb volna, ha anya vagy apa
titokban rendet rakna. 

 forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 

Bp., Ráció K. 2010.

Kiss Ottó: MAI ROSSZCSELEKEDETEK

Egy:
kilögyböltem a levest
az asztalterítőre.

Kettő:
összefirkáltam a piros filccel,
hogy ne látsszon.


MAI JÓCSELEKEDETEK

Egy:
segítettem anyának
összehajtogatni a ruhákat a mosáshoz.

Kettő:
segítettem anyának
új terítőt választani a boltban,
mert a régiből nem jön ki a piros filc.

forrás: Kiss Ottó: A nagypapa távcsöve. Bp., Móra K., 2009.

Nagy Bandó András: NE CSINÁLD, SEBESTYÉN!

Ne pityizálj, Sebestyén,
béka nő a gyomrodban!
Ne játsz tűzzel, Sebestyén
bepisilsz majd álmodban
Ne szólj semmit, Sebestyén,
nem fog fájni a fejed!
Ne sírdogálj, Sebestyén,
mert a néni kinevet!
Ne durcáskodj, Sebestyén,
ráncos lesz a homlokod!
Ne adj puszit, Sebestyén,
mert a náthám elkapod!
Ne lépj fűre, Sebestyén,
mert a lábad letörik!
Ne mássz fára, Sebestyén,
mert a nyakad kitörik!
Ne itt focizz, Sebestyén,
kitöröd az ablakot!
Ne állj székre, Sebestyén,
mert a fogad itt hagyod!
Ne mosogass, Sebestyén,
mindent összemaszatolsz!
Ne rohangálj, Sebestyén,
jobb, ha épp csak araszolsz!
Ne lépj bele, Sebestyén,
csupa sár lesz a ruhád!
Mért szaladsz el, Sebestyén?
Én vagyok az anyukád!

Hányszor kérjelek az égre?
Menj fürödni, lódulj végre!
Mást sem tudsz, csak fogadkozni,
Indulj végre fogat mosni.
Sosem fáradsz, folyton ugrálsz.
Hallgass már el, kis mitugrász!
Ebből sem lesz alvás máma,
hogy mész holnap iskolába?

Jár a szád, csak kerepelget,
esküszöm elfenekellek.
Elég volt a rizsa mára!
Öltözz már át pizsamára!

Kukorelly Endre: LEÜLÖKA

Leülök, akkor keljek föl, na persze.
Miért mindig olyankor.
És menjek odébb, mert miért mindig gólnál csinálom ezt, de mit?
Kupaszerda, a a a a, már ismerjük, hude uncsi!
Vagy ha nem eszem, egyek, lábatlankodok,
ne lábatlankodjak.
És ha nem válaszolok, válaszoljak,
és ha nem fekszek le, akkor feküdjek le,
vagy keljek föl, és főleg ne sipákoljak annyira,
és, édes Istenem, menjek már odébb, rendbe’ van.
Be lesz fejezve, okés,
nem fogok rendetlenkedni,
nem fogok haldokolni az unalomtól,
fetrengeni unalmamban,
nem vágom kupán a Samut,
nem turkálok az orromban könyékig,
nem lefetyelek,
nem illegek folyvást tükör előtt és főleg.
És nem böfögök.
Nem is böfögtem.
Egyszer se böfögtem!

forrás: Kukorelly Endre: Samunadrág. Pozsony, Kalligram K., 2009.

Turbuly Lilla: KÉT PICI PIÓCA

Állítólag kutya nem való a negyedikre,
mert napközben rossz neki egyedül,
és cica sem való a negyedikre,
mert minden csupa macskaszőr lesz tőle,
ráadásul tépi a függönyt.
Papagájról és kanáriról ne is beszéljünk,
úgy rikácsolnak,
hogy futkos a hideg apa hátán.
Anya meg sík ideg minden egértől,
akkor is, ha japán és táncol,
meg akkor is, ha közönséges mezei.
De most végre nekem is lesz háziállatom,
és mindjárt kettő:
a patakban fogtam őket nagyiéknál.

Zorkóczy-Kovács Katalin: AZ 5 CENTIS ELEFÁNT     

Minden vágyam hogy büszke tulajdonosa
legyek egy 5 centis elefántnak.
Nem kell nagyobb, az S-es méret pont megfelelő.
Nagyon praktikus, így akár a zsebben is elfér.
Nem is fogyaszt sokat:
egy csomag mogyorót egy évig is elmajszol.
Azért egy ilyen bonsai elefánt nagy felelősség is.
Vigyázni kell, nehogy lelegelje a szomszéd
folyosón kint hagyott fikuszát,
ne hagyjuk, hogy a vécékagylóban lubickoljon,
hisz egy óvatlan pillanatban lehúzhatjuk a lefolyón,
és óvatosan kell lépkedni, mert könnyen
papírvékonnyá préselhetjük,
így már csak egy matrica lesz, és onnantól
csak albumba ragasztva gyönyörködhetünk benne.

Farkas Beáta: PALOMENA PRASINA / HÁZIÁLLAT

Régóta szerettem volna valamilyen állatot,
leginkább gekkót vagy görényt.
Apa erre azt mondta, nem jöhet sem négylábú,
                                                   sem kétlábú,
                                                   sem lábatlan állat
ide, a 3. emeletre.
Mégis lett háziállatunk.
Hatlábú!!!
Egy barna színű "zöld bogyómászó poloska".
Viharos őszi szél fújta be az ablakon,
fáradtan, átfagyva.
Most kint lakik a verandán,
egy cserepes növény levelein.
Az a jó, hogy nem kell sétáltatni
és etetni sem.
De lehet vele játszani:
ő elbújik, én megkeresem.

Forrás: Aranysityak. Bp., Csodaceruza K., 2010.
Rajz: Molnár Jacqueline

Miklya Zsolt: KEZD ŐSZÜLNI A NYÁR

Ma megint egész nap esett,
pedig még csak augusztus közepe van.
Kezd őszülni a nyár, mondtam estefelé.
Pityu kiröhögött.
Azt nem úgy kell mondani. Mást jelent.
Miért jelentene mást?
Nagyapa haja fehér. Az már a tél.
A nagyié akár a mákostészta porcukorral.
Majdnem tél, már egészen ősz.
Anya hajában és apa szakállában
meg csak néhány fehér szál.
Az még a nyár. De ősz felé.
Kezd őszülni.
Mi van ezen nevetséges?
A tanító néni haja már inkább őszelő.
Ő mondta, hogy van átmenet
az évszakok között. Mint amikor
átmegyünk egyik osztályból a másikba,
és még útközben vagyunk.
Én most útközben vagyok.
Nemsokára harmadikos leszek.
Már augusztus közepe van.
Kezd őszülni a nyár.

forrás: Miklya Zsolt: Pityu azt mondja..., Parakletos Könyvesház, 2004.

Kányádi Sándor születésnapjára és a madarak és fák napjára - mindkettő május 10-én van! - ideidézzük a blogunknak is nevet adó verset és megzenésített változatát:

Kányádi Sándor: KÖLTÖGETŐ

Hajnalonta engemet
gerle-galamb költöget:
jó reggelt,
jó reggelt,
mindenki már rég fölkelt.

Rá a rigó: föl bizony,
gyöngyös harmatot iszom,
hű de jó,
hű de jó,
harmaton él a rigó!

Cserépen a verebek
kenik-fenik csőrüket:
csiri-csűr,
csiri-csűr,
csak így telik meg a csűr.

De a szarka rájuk reccsen,
hogy egy kicsit csendesebben:
csöndesen,
csöndesen,
nem süket itt senki sem!

Túl a vizen valahol
kakukkmadár kakukkol,
kakukk szól,
kakukk szól,
túl a vizen valahol.