Költögető

Olvasd el a részleteket itt:

http://verslegyenveled.blog.hu/

Tóth Szonja Kiara részt vett a Közös költemény-játékban, és beküldött verse a "Közös költemény" verseskötetbe is bekerült Lackfi János költeményeivel és más amatőr verselők műveivel együtt. A fotón a kötet szerzőit látjuk, középen Lackfi János kandikál ki a fehér pulóveres háta mögül, mellette jobbra Kiara. Mindannyiuk kezében a verseskönyv, amelyet az OSZK-ban rendezett ünnepségen vehettek át.

 

 

 

 

Tóth Szonja Kiara: KOCKÁS UBORKA

Leragad a szemem,
magammal alig bírok.
Hiába dörzsölöm,
rögtön álmon halok.

Akkora ásítás hagyja
el szájamat,
hogy a görcs összerántja
szegény álkapcsomat.

Még a könny is kicsordul
fáradt szememből.
Fájdalmas sóhaj száll
meggyötört szívemből.

Ó, hogy hívogat, csalogat
megvetett ágyam!
Nincs is szerencsétlenebb
gyerek most nálam.

Mert mikor elalszom
puha kispárnámon,
megragad, magával ránt
egy rémséges álom.

Gyönyörű, holdvilág fényezte
kertben állok.
Csillagos égbolt alatt
rettegve várok.

Mert tudom, nem hagy el,
eljön hozzám újra,
a borzalmas, rettentő
kockás uborka.

Csak nevess! Csak kacagj!
Te nem ismersz félelmet?
Neked mily borzalom
kínozza lelkedet?

Zöldség az uborka,
mit én meg nem eszek,
s a kockától, esküszöm,
majdnem megveszek.

Kockás füzetet
használok matekra,
hogy jutna minden szám
végre a pokolra!

A fáradság majd megöl.
Ki segít rajtam?
Ó, én ostoba!
Eszemet hol hagytam?

"Mi a baj, kislányom?"
- simogat meg Anya.
Tudom, hogy megsegít
furfangos agya.

"Zavar, hogy kockás
a nyamvadt uborka?
Ejnye, kiscsibém!
Fesd be hát pirosra!"

Angyali mosoly
villan át arcomon,
s máris ott szuszogok
végre a párnámon.

Kiara!
Büszkék vagyunk a kockás uborkádra. Írjál máskor is hasonló zöldségeket! Ha ilyen rémes-krémesek, rímesek és ötletesek, - mi megesszük őket!

Szabó T. Anna: KOCKA-RAP

Leülök melléd a netcaféban, tőled lett ez igazán hotspot,
bedumálom magam a programodba, hogy remegjen a térdeden a laptop.
Micsoda billentyűk, micsoda tapipad, és a LCD-d sem akármi,
hogy milyen lehet a kerneled, azt ki sem merném találni.

Ez már a közös ülés, ez a bőrkanapé, közös a szerverünk, tiszta szerelem,
módosítom a forráskódod – kompatibilis vagy? Gyere velem!
Hagyd ott végre a fájlcserélőt, felejtsd el végleg a VPN-ed,
én vagyok csak, aki komolyan veszi, nemcsak a hardvered, de a szoftvered.

Vered a gépet, tudom, jogod van, hogy megírj engem a blogodban:
„Itt egy szabadszájú lgpl!” Csak nehogy valamit elgépeljél…

Én leszek a szerelmi professzorod, optimalizálom a processzorod,
őrizem a szemedet, és azt akarom, hogy implementáld a protokollom!

Őrizem a szemedet, és azt akarom, hogy implementáld a protokollom!

Csatlakozom az USB-dhez, bootstrepelem az oprendszered,
a hardveremben a rendszermagom vár, hogy tesztelhesse a drájvered,
de ha nem figyelsz ide, ha nem vagy itt, beküldöm a backdooron a trójait!

Rágerjedtem a szerelmedre. Rádugom a rootert az eternetre,
a gyorsítókártyát installálom – pörög a flash videónk, már 5.3,
és mert tudom, hogy egy jó vas mit szeret: élsímítom a pixeled!

Ez nem játékprogram, ez egy replikáns kód, és én vagyok hozzá az interpreter,
beizzítalak, felpörgetlek, az enyém leszel, igen, az enyém leszel!
Ha az órajeled a csúcsra jutott, mikor elérted már a százhúsz fokot,
ha a tápegységed már hűteni kéne – akkor mondom ki végleg, hogy vége!

(a verset a költőnő honlapjáról vettem kölcsön: http://szabotanna.com/)

...mindkettő nagyon kedves nekünk, és éppen ma, MÁRCIUS 21-ÉN ünnepelhetjük mindkettőt.
Hát ünnepeljünk egy ideillő verssel, melynek ritmusát akkor érzed igazán,
ha hangosan olvasod, figyelve a rövid és hosszú szótagokra:

Áprily Lajos: TAVASZODIK

Sáncban a hóviz,
könnyü hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.
Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibehéjban - kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:

"Szíved, a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!"

Remélem, mindenki érzi a vers friss ritmusát, - de tudni is, amit érzünk, már sokkal nehezebb.
Talán segít ez a kis magyarázat:

Rövid a szótag:
- Ha a benne lévő magánhangzó rövid, és a rövid magánhangzót csak 1 mássalhangzó követi. A verssoron belül a következő szótag mássalhangzója is számít, akkor is, ha az külön szó már! 2 magánhangzó között csak 1 mássalhangzó lehet a szövegben.

Hosszú a szótag:
- Ha a benne lévő magánhangzó hosszú, az azt követő mássalhangzók számától függetlenül.
- Vagy, ha a rövid magánhangzót 1-nél több mássalhangzó követi. A verssoron belül  a következő szótag mássalhangzója is számít, akkor is, ha az külön szó már! 2 magánhangzó között 2 vagy több mássalhangzó van a szövegben.

A vers első sorainak ritmusa tehát így alakul:

Tá-ti ti tá-tá
Tá-ti ti-tá tá
Tá-ti ti tá-ti ti tá-ti ti-tá
Tá-ti ti-tá-ti
Tá-ti ti tá-ti
Tá-ti ti-tá-ti tá-ti-ti-tá
.... (és így tovább)