Költögető

... Gyergyószentmiklósról:

Antal Arnold: NYÁRONKODÁS

Nyáron
Madár csiripel a fákon.
Nyáron
Fagyifolt van a szánkon.
Nyáron
Rövidnadrág díszeleg a lábon.
Nyáron
Az utakat járom.
Nyáron
Tengerpartra vágyom.

Dranganagiu Loránd: NYÁRONKODÁS

Nyáron
A tengerpartra vágyom.
Nyáron
A légkondi az álmom.
Nyáron
Az országutat járom.
Nyáron
Az alföldön s a hegyeken tanyázom.

Szabó Melinda (12 éves): KROKODIL

Krokodilnak szája csattog,
Állkapcsában sok fog villog.
Háta zöld és pikkelyes,
Ez a testén elterjedt.

Tóból figyel, lesben áll,
Prédájára ottan vár.
Gazellaként vigyázzál,
Ha meglátod, ne igyál.

De ha mégis, neked véged,
Csontod reccs és viszlát élet!
Krokodilnak szája csattog,
Állkapcsában sok fog villog.

Ádám Laura (13 éves): SZÚNYOGVÉSZ

Zümmögnek és zizegnek,

Engem kiidegelnek.

Nem kímél egyikőjük sem,

Odaadnám minden kincsem,

Hogy egyszer már hallgassanak,

És más embert nyaggassanak.

Szeretem én a szép zenét,

De azt mondom, most már elég!

És ha még ez nem lenne sok,

Ők nem olyan nagyokosok,

De fürgébbek, mint száz egér,

Lecsapni őket kínszenvedés!

Szeretem én ám a nyarat,

De ha egy szúnyog belém harap,

Az már nem olyan muris,

No meg persze viszket is!

Ezért kedves szúnyogok,

Miattatok most nyögök,

És arra kérlek titeket,

Ne idegesítsetek!

Kinda Andrea: NÉZZ IDE! Nemes Nagy Ágnes nyomán

Amit láttam régen,
te is látod igen.
Nézd a fehér vásznat,
a vonalak, hogy pompáznak.
Ez itt az út, ez itt a hegy,
ez itt az anya, aki megy,
ez itt a fenyő, zöld, zöld,
s nem látható alatta a föld,
ez itt a folyó, ami folyik,
ez itt a fű, ami lehajlik,
ez itt a virág, ami nyilik,
ez itt a mókus, ami mászik,
ez itt nap, ez itt a szél,
s a nyár lassan végetér.
Majd télen előveszem,
fájó szivvel nézegetem.
Könnyes szemmel nézegetem:
ez itt az út igen, igen.

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz című versének átirata. A festmény Nagy István: Békás-szoros című festménye. Találtam: a Szitakötő weboldalán.

Kinda Andrea bemutatkozása: "13 éves vagyok, a Kós Károly iskolába járok. Szeretem a természetet, kedvenc foglalatosságom a kutyasétáltatás. Általában a természetben szoktam barangolni vagy olvasok. Arra nem tudok válaszolni, hogy miért szeretek verset írni, egyszerűen jön, hogy írjak. Sokféle könyvet olvasok, kedvenceim a kalandregények."

Tóth Szonja Kiara: HŐSÉGRIADÓ

Nagy a hőség, elolvadok,
Jegesmedvékre gondolok.
Jégkupacra és fagyira,
De leginkább jégkására.

Izzadok, mint öt igásló.
Nem nekem áll most a zászló.
Nem gondoltam még májusban,
Benn punnyadok a szobámban.

Itt van a nyár, de mi végre?
Ki se jutok szabad légre.
Elegem van a hőségből,
Isten bizony, még majd megöl.

Éjszakai életmódot
folytatok majd, mint a baglyok.
De van ám ezzel egy kis baj,
Anya folyton ágyba zavar.

Álmomban is csak izzadok,
Nagy a hőség, elolvadok.

Már tapasztaltátok, hogy az idei tanévben sokszor szóba jött a Kálváriaparti könyvtár blogján és a Költögető blogon a Szitakötő folyóirat, melynek negyedévente megjelenő számait ebben a tanévben ingyenesen kapta meg iskolánk 20-20 példányban. A lap "szép és okos", gyönyörű versek, mesék, grafikák, képzőművészeti alkotások és érdekes témákkal foglalkozó ismeretközlő írások olvashatók benne. A nyári száma éppen a napokban érkezett meg hozzánk. A könyvtárban és a neten is olvasható, a folyóirat honlapján.

Az első oldalakon 9 írás (8 vers és 1 próza) olvasható a nyárról, melyeket Nemes Nagy Ágnes Nyári rajz című verse ihletett. Mind a kilenc (mint ahogy Nemes Nagy Ágnesé is) szavakkal rajzolja meg a nyár csodáit:
a délibábot (Németh Bálint verse), a pipacsvirágos árokpartot (Búth Emília), a nyári fákat (Horgas Béla), a napsütötte kertet (Jólesz György), a Balaton-parti hajnalt (Polgár Teréz Eszter), a nyár "főszereplőit" (Csengery Krisztóf), egy belső, elképzelt repülést a nyári táj fölött (Miklya Zsolt), leskelődést a kerítésen át (Kapitány Máté), és az abszurd-humoros "Vakablak"-ot (Lackfi János). Mindegyik arra csábít, hogy a szavakat visszafordítsuk képpé, megrajzolt nyári rajzzá.

Annyira szeretném rajzokon viszontlátni ezeket a szépségeket, hogy még némi szponzorációt is vállalok:
Aki lerajzolja valamelyiket és eljuttatja hozzám, CSOKIDÍJra számíthat. (Ez persze csak a kálváriaparti iskolások esetében átadható, postázást nem vállalok.) A másodikosok, ha Paintben rajzolnak, 5-öst is kapnak! (Szintén csak a kálváriások - én csak nekik tudom felajánlani, de hátha más informatika tanár is szereti a rajzokat...)

A csoki további feltételei: 1. A rajznak valóban a kiválasztott vers alapján kell készülnie, felismerhetően. Írd is rá a mű címét! 2. Látszódjon rajta, hogy használtad a fantáziádat. (A rajztudásod nem baj, ha nem tökéletes.) 3. Ha a leskelődést választod, nem csak a leskelődőket ábrázolhatod, hanem azt is, ami szerinted a kerítésen túl van.

A legjobban sikerült alkotások természetesen a Költögetőn is láthatók lesznek.

Már nagyon várom a nyarat - és a nyári rajzokat!

Nemes Nagy Ágnes: NYÁRI RAJZ

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

Rajz forrása: Károlyi István Gimnázium, www.kig.hu

Írta (és a blogra feltöltötte): Ádám Laura

Augusztus, augusztus,

Ez egy remek hónap az biztos.

Könnyű nyári szél fújdogál,

Néha eső is csordogál.

A nap még süt utolsó erejével,

Nem éri be a házak tetejével.

Lesüt az útra, az autókra,

Az ide-oda pöfögő kék buszokra.

Rásüt a biciklisre, a parkra,

Fényezi a világot készakarva.

De hiába a pompa, a fényesség,

Ha hétkor lefelé megy ,,a fenség”.

De kárpótolnak érte a csillagok,

Melyektől az égbolt gyémántos palástként ragyog.

Tóth Szonja Kiara versei

TÖRVÉNY

Én, Tóth Szonja Kiara,
Kiara ország királya,
ezennel törvénybe iktatom,
az esőnek megtiltom,
hogy ott essen, hol én vagyok.

Dátum, pecsét, aláírások.

KÖVETELEM A JÓ IDŐT!

Csöpögős nyár rontja el kedvemet,
pedig én napsütést rendeltem.
Poros a bringa, kókadt dudája.
A határban csak dagonya várja.
Kereke nem szántja az utat.
Gazdája hosszú orrot lógat.
Vinné el az esőt a fene!
Kedvem újra a régi lenne.

Ha otthon kell ülni, mit ér a nyár?
Kinn a határban mennyi kaland vár!

Napfényt és meleget! Én ezt akarom!
A borús időt ezennel BETILTOM!

Bozóky Máté: NYÁR

Kedves Már-eddig-is és Leendő Költögetők!

Nem szeretnék ünneprontó lenni, de vége felé közeledik a pihentető, kényeztető, szabadsággal, kalandokkal kecsegtető nyár. Úgy elrepült, talán el sem hisszük, hogy hamarosan elmúlik. Amíg még lehet, jó érezni és őrizni a hangulatát! Írjátok meg azt a 10 legszebb szót, ami a ti nyaratokat idézi, és segít felidézni a nyári élményeket, érzéseket. Tegyük el őket, mint a befőttet, hogy télen is elővehessük, ha egy kis nyarat szeretnénk majd érezni a hideg napokon.

Bevallom, én annyira belefeledkeztem a nyári örömökbe, hogy széles ívben elkerültem lehetőleg mindent, amit be kell kapcsolni és a szobába kényszerít. Így július elseje óta szinte be sem kapcsoltam a számítógépet (És persze a tévét sem, de azt már előtte is alig.) Most gyorsan én is rögzítem a nyári emlékeket. Íme a nekem legszebben csengő nyári szavak: fény, víz, tánc, bicikli, Tisza, őszibarack, tanya, nádas, erdő, zsíroskenyér (+ béka, tündérrózsa).

Ne szomorkodjatok. Majd csak megszeretjük az őszt és a vele együtt járó rendet, munkát, hűvösödő éjszakákat és nappalokat is. Várlak benneteket itt, a Költögetőn. Ha 10 szónál hosszabban tudjátok csak elmondani mi volt a nyárban a legjobb-legszebb, azt is örömmel veszem. ÍRJATOK!      

 Az ég felhős és csillagtalan,
Mégis, mindenhol világos van.
Ha nem az éj mécse világít,
Mi, mi ily égi fénnyel ámít?

A sok boldog ember öröme
Házak kedvessége, melege?
Vagy csak a megújult tisztaság,
Mi őszinte, mint egy kisleány?

Most a lég is friss és üde,
Hogy szinte harapni lehetne.
Jóllakom – csak a levegőtől,
Mikor ki nézek a tetőről.

Az ablakomból hajolok ki,
Mert a Nyár hív keblére: ki,
Hol simogat a langyos szellő,
Futó zápor, légies felhő,

Zsengén harsog a lágy, zöld pázsit,
Vagy kis virág bújik ki ott, s itt,
Zümmögő méhek, s tarka lepkék
Tűnnek el az éjben, mi mélykék,

És gomoly füst száll benne – szürke:
Víg vacsora parazsa szülte.
E sejtelemben szövünk tervet;
S beszélgetünk, míg e lágy permet,

A harmat búcsúzót int neki,
S elillan: nem látja már senki.
Nyári éj: akár a varázslat!
Tündérfonálból szőtt álmokat.