Költögető

Szabó T. Anna: PÁRNA

Dudorásszunk, jó?
Dalolásszunk, jó?
Heverésszünk, jó?
Fecserésszünk, jó?

Megölellek, jó?
Simogassál, jó?
Ne csikizz meg, jó?
Vagyis… úgy is jó.

Susorásszunk, jó?
Vihorásszunk, jó?
Fütyörésszünk, jó?
Hisz a kedvünk jó!

Olts most villanyt, jó?
Nehogy elmenj, jó?
Elfogyott a szó…
Elaludni jó.

A vers a költő honlapján jelent meg 2014-ben: szabotanna.com

Szabó T. Anna: FAMESE

Volt egyszer egy facsalád,
nem volt családfája,
a sok kicsi facsemete
csak felnyurgult, úgy nőtt bele
a faiskolába.
„Értitek a faanyagot?
Minek vágtok fapofát?”
Így faggatta őket legott
a fatanár uraság.
De a sok kis facsemete
inkább csak fagottozott,
fabulákat fabrikált, vagy
fafagyit falatozott,
de a fatudományokhoz
fajankónak bizonyult,
a többi fakocka fejhez
sehogyan se viszonyult.
Eladdig, hogy a fatanár
elfakulva kifakadt:
„Hű, favilla, fakarika!
Ki, fakanál, ki, fakard!
Azt a fancsali fajzatát!
Na, majd megraklak, ne félj!
Fakupa lesz belőletek,
vagy fakutya, sőt, fahéj!
Nem famulus! Mért
kupáljam hát akkor fafejetek?
Ilyen fanyar és fantaszta
fákat nem is ismerek!
Faramuci, faragatlan
farizeus farakás!”
Addig-addig ordított,
míg berekedt a fatanár,
belefásult, és belátta,
hogy fatális tévedés
ennyi bunkó, tuskó fattyat
tovább nyesegetni, és –
„Fabatkát se ér”-t kiáltva –
nem engedte őket többet
soha a faiskolába.

Így telt hát be a fa-fátum
a pofátlan fapofákon.

Szabó T. Anna: GYERTYA

Kis koszorún gyertya ég -
üljük hát körül!
Ennyi tűz is épp elég
annak, ki örül!

Jó, hogy senki nem siet,
lassú este lett,
gyertyafényben itt ülök
én is veletek,

szemünk egymást tükrözi,
fény a közepe,
beszélgetős vacsora -
nincs vége sose.

Ünnep lett a pillanat,
kis láng-hozta fény -
legyen gyertya máskor is az
asztal közepén!

A vers a költő honlapján jelent meg 2014-ben: szabotanna.com
Grafika: Mester Kata blogjáról: http://mesterkata.blogspot.hu/

Szabó T. Anna: ANGYALOK

Puha ködbe
burkolózva
mint a téli
csillagok

néznek -
titkon sejted őket -
gyermekarcú
angyalok.

Érthetetlen,
hallhatatlan,
csöndbe mártott
dallamok –

fellegekből
leskelődő
láthatatlan
angyalok.

A vers a költő honlapján jelent meg 2014-ben: szabotanna.com
Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Vittorio Cadenazzi 2.o.

Szabó T. Anna: AZ ÜNNEP AZÉ AKI VÁRJA

Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?

Szárnysuhogás az ablakon túl -
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.

A karácsonyfát hozzák – hallod?
- egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?

Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.

És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek -
az ünnep azé, aki vár.

A vers a költő honlapján jelent meg 2014-ben: szabotanna.com
Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely

Szabó T. Anna nyelvtörögetői:

Icipici fakatica,
facipőbe' cicafoci -
ha a cicafoci pici,
vajon milyen icipici
az a fakaticafoci? 

Ez a ti titkos tokotok?
Ez a tiktakkoló titoktok?
Mit taktikáztok?
Mi okotok titkolni a tokotok?

Ne már, nem ér!
Na mér' nem ér?
Ő mér' ne mérne?
Mérd már, na! Mér' ne? 

 

Szabó T. Anna: NA, EZT JEGYEZD MEG!

Pedagógus, pszichológus,
geológus, biológus,
grafológus, filológus,
zoológus, teológus.

Biográfus, kartográfus,
etnográfus, tipográfus,
fotográfus, cinkográfus,
geo- és koreográfus.

(kicsi szünet)

Kaotikus romantikus,
szarkasztikus skolasztikus,
eklektikus statisztikus,
hipnotikus politikus.

Patologikus patikus,
szimpatikus kozmetikus,
apatikus genetikus,
frenetikus fonetikus.

(kicsi szünet)

Taktikus optikus,
kritikus technikus,
kriptikus fizikus,
tipikus lírikus.

Gótikus grafikus
cinikus epikus,
intrikus klerikus,
komikus kémikus.

(nagy lélegzet)

Ateista anarchista,
nihilista novellista,
optimista humanista,
fatalista alpinista.

Feminista publicista,
realista piarista,
pacifista aktivista,
latinista alkimista.

(És még hosszú a lista!)

forrás: Szabó T. Anna: Tatok tatok, Magvető, 2012

illusztrációk: Kárpáti Tibor

Szabó T. Anna: KOCKA-RAP

Leülök melléd a netcaféban, tőled lett ez igazán hotspot,
bedumálom magam a programodba, hogy remegjen a térdeden a laptop.
Micsoda billentyűk, micsoda tapipad, és a LCD-d sem akármi,
hogy milyen lehet a kerneled, azt ki sem merném találni.

Ez már a közös ülés, ez a bőrkanapé, közös a szerverünk, tiszta szerelem,
módosítom a forráskódod – kompatibilis vagy? Gyere velem!
Hagyd ott végre a fájlcserélőt, felejtsd el végleg a VPN-ed,
én vagyok csak, aki komolyan veszi, nemcsak a hardvered, de a szoftvered.

Vered a gépet, tudom, jogod van, hogy megírj engem a blogodban:
„Itt egy szabadszájú lgpl!” Csak nehogy valamit elgépeljél…

Én leszek a szerelmi professzorod, optimalizálom a processzorod,
őrizem a szemedet, és azt akarom, hogy implementáld a protokollom!

Őrizem a szemedet, és azt akarom, hogy implementáld a protokollom!

Csatlakozom az USB-dhez, bootstrepelem az oprendszered,
a hardveremben a rendszermagom vár, hogy tesztelhesse a drájvered,
de ha nem figyelsz ide, ha nem vagy itt, beküldöm a backdooron a trójait!

Rágerjedtem a szerelmedre. Rádugom a rootert az eternetre,
a gyorsítókártyát installálom – pörög a flash videónk, már 5.3,
és mert tudom, hogy egy jó vas mit szeret: élsímítom a pixeled!

Ez nem játékprogram, ez egy replikáns kód, és én vagyok hozzá az interpreter,
beizzítalak, felpörgetlek, az enyém leszel, igen, az enyém leszel!
Ha az órajeled a csúcsra jutott, mikor elérted már a százhúsz fokot,
ha a tápegységed már hűteni kéne – akkor mondom ki végleg, hogy vége!

(a verset a költőnő honlapjáról vettem kölcsön: http://szabotanna.com/)