Költögető

A Szitakötő folyóirat 2012/4. téli számának kerekes verseihez a kálváriaparti iskolásokkal Paint-rajzokat készítettünk. Rajzolók: Grizner Bence, Erki Eszter, Füleki Lotti, Hortolányi Bence, Mező Dávid, Tóth Martin, Kiss Dávid, Vass Tamás, Végh Dávid, 7. osztályosok, Farkas Martin, Kosina Elizabet, Vincze Kamilla, Ludányi Zsombor 4. osztályosok.

Jólesz György: TALÁLÓS KÉRDÉS

Rohanva is állnak rajta,
Olyan jármű ez a fajta.
Lendülő láb, ami hajtja.
Lelke két egyforma kerék,
Elöl nincs, csak hátul van fék.
Repül, ha van erőd elég.

Szabó Attila: BICIKLIVEL SULIBA

gondoltam hogy szülinapra

egy biciklit kérek

mert azzal az iskoláig

gyorsan odaérek

útközben meg vagánykodom

ha csajokkal találkozom

kifarolok durván

porozok a murván

lesz majd az én biciklimen

szuperturbó fokozat

úgy ugratom a haverom

mint a lépcsőfokokat

betekerek a terembe

hátradőlök a nyeregbe

fütyörészek kacsintgatok

ha meguntam kicsengetek

Németh Bálint: KEREKET SZERELEK

Mikor felébredtem, kitaláltam, hogy kereket barkácsolok
a konyhaasztal lábára, így anya kényelmesen beguríthatja
a reggelimet. Aztán kerekeket erősítek a saját lábamra is,
hogy gyorsabban érjek haza az iskolából. Büszkén hasítok
majd végig a városon, leelőzve buszt, autót, egészen a házunk
kapujáig – hogy a lépcsőn miként jutok fel, még nem tudom.
Próbálok rájönni és hallom, ahogy csikorognak a kerekek
az agyamban. Mindenhol kerekek forognak majd: kereke lesz
a télnek, a háznak, kereke ajándéknak, karácsonyfának, végül
kereket szerelek az időre is, hogy mint egy felfedező, elutazzak
a távoli felnőttkorba, de ha nem tetszik, bármikor visszagurulhassak
a mostani szobámba. Mindenre kereket szerelek, a történet így lesz
kerek, aztán reggeli közben elmesélem anyának, aki azt mondja,
talán hiányzik egy kerekem, de azért így is nagyon szeret.

Holnap lesz Vince napja. Régen a szőlősgazdák ezen a napon a közelgő tavaszra gondoltak, és a szőlőtermést próbálták kikövetkeztetni - pincelátogatással összekötve. Többek között erre a szokásra emlékeztet bennünket Fecske Csaba verse.

Rausch Bianka pedig - január ide vagy oda - teljesen kitavaszodott. Nevének betűiből egész virágoskert hajtott ki.

Rausch Bianka Krisztina: JÁTSZOM A NEVEMMEL

Réten nyílik az ibolya,
Aranyszínű napocska,
Unom már a hideget,
Siess már, no, kikelet.
Cincog már a kisegér,
Huncutkodik Elemér.

Bíborszínű tulipán,
Illatozó hóvirág,
Aranyszínű kikelet,
Nevetgélő kisgyerek.
Kicsi cica elveszett,
Anna ezen kesereg.

Kikelet van, kikelet,
Repül már a kis sereg,
Illatozik a virág,
Szalmaszínű tulipán.
Zenél már a kis tücsök,
Táncolnak a zöld fenyők,
Itt a tavasz, gyerekek,
Nem fáznak
A verebek.

Fecske Csaba: NEVETŐ NEVEK

Vince

Ha megcsordul Vince,
tele lesz a pince.
Ha tele a pince,
jót mulathat Vince.

Péter és Pál

Péter és Pál jó testvérek,
egyik füllent, másik téved,
mint a méhek a kaptárban,
összeférnek a naptárban,
Péter lusta, Pál rest,
meg is értik egymást.

Endre

Endre, szomszéd Endre,
haragszom én kendre,
a kutyája mindig ugat,
mért nem inti rendre?
Tanítsa móresre,
mert különben megfogadom,
menjen el kend kapum előtt,
istenuccse, megugatom!

Upor

Csuda ügyes Upor,
Fejebúbján csupor,
orra hegyén korsó,
talpa alatt borsó.
Elgurult a borsó,
hanyatt esett Upor,
összetört a korsó
meg a mázas csupor.
Hú mekkora dudor
nőtt fejeden, Upor!

Kiss Barbara: BARÁT

A Szitakötő folyóirat tavaszi számában található "szeles" versek szárnyakat adtak képzeletünknek. A feladat az volt, hogy a "Vizet áraszt vihart kavar" rovat verseit olvasva gyűjtsünk jelzőket, tulajdonságokat, hangutánzó és hangulatfestő szavakat a szélről. Ezek felhasználásával alkossunk akrosztikont - azaz olyan verset, amelyben a sorok kezdőbetűit összeolvasva megkapjuk a vers témáját kifejező VIHAR vagy SZELLŐ szót.

A tegnapi egri könyvtári foglalkozás résztvevői, gárdonyis ötödikesek, az elolvasott versekből ihletet merítve az alábbi verset alkották:

Lukács Norbi - Benke Ádám - Misinszki Márton: VIHAR

Vizet áraszt,
Ihletet ad,
Hajadba túr és
Arcodba fúj -
Rettentő úr!

A foglalkozás felnőtt résztvevői is "beszálltak" a játékba:

Farkas Lászlóné (Margó néni): SZELLŐ - tanítók verse

SZéllel bélelt gyerekekkel
Elbajlódunk szeretettel.
Lehet szeles,
Lehet kajla,
Ő a központ, ha úgy akarja.

És tőlük még egy SZELLŐ

SZelíden szelesen
Eleven hevesen
Lebegve lobogva
Lebbenve lobbanva
Őserővel zúg a szél.

...és még egy:

Albert Anikó: SZELLŐ

Szelek szárnyán érkeztünk
Elepedve verselgünk
Lebegve is gondolkodunk
Lopakodva osonkodunk
Őzeket kutatva

A hangulatos verseket látva "bevetettem" ezt a feladatot az én iskolámban, a Kálváriaparton is.
A gyöngyösi harmadikos gyerekek ma a következőket írták ugyanerre a témára:

Farkas Martin: VIHAR

Vizeket kavaró vagyok,
Itt vagyok, ha nem akarod.
Hajadba túrok nagyot,
A grabancodat megragadom,
Ragyogni a napot nem hagyom.

Kádár Lídia - Juhász Vivien - Majoros Dorina: SZELLŐ

Szellő vagyok
Zengek az égen
Elmegyek Nyugatra, Keletre
Lepkét reptetek
Lídiát meglepem
Őzikét megkergetem.

Antal Eszter: VIHAR

Viharos szél, borzongató -
Ilyen ez a szél.
Hóroskasztó, aztán pedig
Ajtócsapkodó.
Riasztó papírsárkány szaggató.

Kaszab Enikő: SZELLŐ

Simogató vagyok,
Zenélni is tudok,
Elfújom a leveleket,
Lepkekergető vagyok.
Lehullasztom a leveleket,
Ősszel erősebben fújok.

Kosina Elizabet: VIHAR

Vizet árasztó
Inged alá bújó
Hátborzongató
Ajtócsapkodó
Rémísztő szél.

(Nem tudom ki írta): SZELLŐ

Szellő vagyok, zenélő,
Zizegő és sziszegő.
Erdőn, mezőn keringőző,
Lengedező és gondűző.
Liliomot simogatok,
Őrzöm a Napot.

Szabó Petra: SZELLŐ

Simogató, sziszegő
Zizeg a levél jöttemre
Elrepülő
Levél a barátom
Levegőből vagyok
Ősszel erősebben fújok

Neked melyik tetszik a legjobban, és miért?