Költögető

Such Judit Nikolett: ŐSZI DAL

Koppan a tarló,
Sárga levél visz
Hűs üzenetként jó levegőt,
Sokszínü táj vár,
Fergeteg álom
Tölti be hosszan a tág legelőt.
Új kenyerünket
Kincse megadta
Kévehalomnak, gazdagodón,
Eljön a tél majd,
S hála imánkon
Nyugszik a szívben, hallik a szón.
Baktat az őz is,
Nem szalad el most,
Érzi a lágy, puha, ódon időt,
Hangtalan lépked,
Óvja a csöndet,
Minthogy az ember a hű szeretőt.
Csokra az ősznek
Íme előttünk,
Bölcs, aki rá szavakat kitalál,
Egy kicsi, néma,
Nesztelen ábránd,
S majd ha bevégez, messzire száll.

Such Judit Nikolett: ŐSZI DAL

Koppan a tarló,
Sárga levél visz
Hűs üzenetként jó levegőt,
Sokszinü táj vár,
Fergeteg álom
Tölti be hosszan a tág legelőt.

Új kenyerünket
Kincse megadta
Kévehalomnak, gazdagodón,
Eljön a tél majd,
S hála imánkon
Nyugszik a szívben, hallik a szón.

Baktat az őz is,
Nem szalad el most,
Érzi a lágy, puha, ódon időt,
Hangtalan lépked,
Óvja a csöndet,
Minthogy az ember a hű szeretőt.

Csokra az ősznek
Íme előttünk,
Bölcs, aki rá szavakat kitalál,
Egy kicsi, néma,
Nesztelen ábránd,
S majd ha bevégez, messzire száll.

                                         Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Debreceni Tamás 4.o.

Orgoványi Anikó:
BOKOR-TAKARODÓ

Köd ölébe kucorodnak
fázósan a bokrok,
szél ringatja, eső mossa
a sok kis bozontot.

Ledobják a tirki-tarka
színpompás cicomát,
s felöltik a fehércsipkés
zúzmarás pizsamát.

Hósipkát raknak fejükre,
kezükbe kócbabát,
csillagtakaróba bújnak,
s tavaszig jóccakát!

rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely,
Benchea Dávid 1.o.

Orgoványi Anikó: ŐSZI SZÍNEK

Ősz apóka előveszi
festővásznát, ecsetét,
színesíti a lombokat,
ebben leli a kedvét.

Minden zöld volt még a nyáron,
most tobzódik ezer szín,
sárga, narancs, barna, bordó,
bíborvörös, élénk pír.

Arany a dió levele,
halványsárga a kőris,
izzik már a galagonya,
lángol a vadszőlő is.

Ősz apóka elégedett,
elkészült a színes kép,
így pompázik, míg szél úrfi,
mindent szépen le nem tép.

rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Király Bernadett 4.o.

Tóth Szonja Kiara: ŐSSZEL

Ősszel
levelek szállnak a széllel,
Ősszel
színekben fürdhetsz, csak nézz fel.
Ősszel
teát iszom sok mézzel,
Ősszel
várom a telet ezerrel.
Ősszel
barátok köszönnek CSÜSSZel,
Ősszel
nevetni kell teli szívvel.
Ősszel
elő egy csupor reménnyel,
Ősszel
ha jő a bánat, így űzd el!

a kollázst Nagy Dóra 3.osztályos festette

Lackfi János: ŐSSZEL

Ősszel
találkozhatsz egy őzzel,
Ősszel
éldegélünk félgőzzel,
Ősszel
már túl hideg a Gösser,
Ősszel
életünk sok bús közhely,
Ősszel
pulcsi kell puha szösszel,
Ősszel
reméltem, látlak egyszer,
Ősszel
beérném kósza KÖSSZel,
Ősszel
esőben várlak, Eszter,
Ősszel
ázom, és sose jössz el!

forrás: Indiáner/Új Forrás

Próbáljunk meg vidám dolgokat is csokorba gyűjteni az ősszel kapcsolatban! 
Remélem, lesz valaki aki elküldi a vidám verziót! Őszi mélabú ellen nagyon kellene...

Miklya Zsolt: KEZD ŐSZÜLNI A NYÁR

Ma megint egész nap esett,
pedig még csak augusztus közepe van.
Kezd őszülni a nyár, mondtam estefelé.
Pityu kiröhögött.
Azt nem úgy kell mondani. Mást jelent.
Miért jelentene mást?
Nagyapa haja fehér. Az már a tél.
A nagyié akár a mákostészta porcukorral.
Majdnem tél, már egészen ősz.
Anya hajában és apa szakállában
meg csak néhány fehér szál.
Az még a nyár. De ősz felé.
Kezd őszülni.
Mi van ezen nevetséges?
A tanító néni haja már inkább őszelő.
Ő mondta, hogy van átmenet
az évszakok között. Mint amikor
átmegyünk egyik osztályból a másikba,
és még útközben vagyunk.
Én most útközben vagyok.
Nemsokára harmadikos leszek.
Már augusztus közepe van.
Kezd őszülni a nyár.

forrás: Miklya Zsolt: Pityu azt mondja..., Parakletos Könyvesház, 2004.

Mészöly Ágnes: ESŐANYÓ

Csipp-csöpp, maszatol odakint az eső. Csöpög, szemerkél napok óta.  Hol jobban, hol kevésbé. De megállíthatatlanul.

Nyiff-nyaff, nyekereg odabent Kisjutka. Nyűglődik, szenved napok óta. Hol jobban, hol kevésbé. De megállíthatatlanul.

- Befejeznéd? - szól rá Anya a konyhából. Anyának persze könnyű. Egész nap nyomogathatja a mosógép gombjait, csörömpölhet az edényekkel, nem szól rá senki.

Kisjutka nyafog tovább. Hogy csöpögős. És hűvös. De legfőképpen u-nal-mas ez a vasárnap délután.

- Befejeznéd?? - vakkant rá Zolka a leckéje mellől. Zolkának persze könnyű. Érdekesnél érdekesebb dolgokkal foglalkozik az iskolában. És ha Zolka tanul, nincs helye mellette egy Kisjutka-féle óvodásnak.

Kisjutka nem bír magával. Fejen áll a díványon. Felmászik Apa íróasztalára.

- Befejeznéd??? - kiabál rá Apa. Felkapja Kisjutkát, beviszi a csupa fodor-csupa lila kislányszobába, és rácsukja az ajtót.

 Apának is könnyű, persze. Egész nap ülhet a számítógép előtt, neki nem lesz kocka feje a képernyőtől. Nézi a számokat, észre sem veszi, milyen rettentően unalmas egy esős októberi vasárnap délután.

    Kisjutka már nem nyavalyog; sírdogál, mint akinek komoly bánata van. A babák, a fodros ágytakaró meg a plüssállatok sajnálkozva nézik. 

- Befejeznéd? - kérdezi egy ismeretlen hang.

Felpislant Kisjutka: hogy került a szobába ez a… biztos valami nagy hatalmú tündér. Földi halandó nem merne a vajszínű szőnyegre lépni ilyen koszos gumicsizmákkal.

- Unatkozol, galambom, ugye? - kérdezi a furcsa néni, és közben őszilevél-mintás esőkabátjáról csinos kis tócsába csepeg a víz. -  Rettenetes az eső idebent.  De ha tudnád, milyen muris - odakint!

Ezzel elővesz egy őszilevél-mintás esőkabátot meg egy kis gumicsizmát a cekkeréből, és odanyújtja a kislánynak. Az meg belebújik a gumicsizmába, felveszi az esőkabátot, közben - nem is szipog már - megkérdezi:

- Te valami nagy hatalmú… szóval tündér… esetleg bo…

- Dehogy, galambom, én csak egy egyszerű Esőanyó vagyok. Ilyenkor októberben már barna meg öreg, de látnál, mikor az áprilisi záporral szaladgálok a réten!

Esőanyó megfogja Kisjutka kezét, int egyet, szélesre tárul az ablak. A függöny vidáman lebben utánuk, ahogy kirepülnek az utcára.

    Csöpp-csöpp, maszatol, csöpög, szemerkél az eső. De Kisjutka nem nyekereg már. Bandukol kézen fogva a nagy hatalmú Esőanyóval, minden tócsába belelépnek, minden faágról lerázzák a vizet.

Az ablakokból a nagyobbak tátott szájjal, a kisebbek irigykedve nézik a flúgos nagymamát, aki ilyen szörnyű időben sétál az unokájával. Hát ha még azt is látnák, hogy a játszótéren, amikor Kisjutka megkérdezi: "Hintázhatok?", az ál-nagymama rákacsint, hogy: "Nem vagyunk cukorból!"!

    Nemsokára visszaérnek a nyitott ablak elé. Az eső még mindig csepereg, Kisjutka majdnem elkezdi újra a nyávogást:

- Muszáj máris hazamenni?

- Tudod, hány gyerek unatkozik még, galambom? - csitítja az Esőanyó. - Menj, meglátod, vár még valami meglepetés ezen a délutánon…

    Kisjutka szemvillanás alatt a gyerekszobában találja magát. Ha nem lenne az a szép nagy nedves folt a szőnyegen, azt hinné, álmodta csak az Esőanyót.

- Unatkozol, kincsem? - nyit be hozzá Anya. A vacsora már a tűzhelyen rotyog, Zolka épp a táskáját pakolja, Apa is feláll a számítógép mellől.

 - Bizony, szörnyű ez az esős délután idebent - somolyog Kisjutka. - De ha, mondjuk, elmennénk sétálni…

- Végül is, nem vagyunk cukorból! - dünnyögi Apa. Zolka már húzza is a gumicsizmáját, Anya meg nyúl a fogasra a kabátokért.

- Hát ez meg honnan van? - forgat értetlenül egy nedves, őszilevél-mintás kis esőkabátot.

Rajz: Erdélyi Alex, Kálváriaparti Ált. Isk.

Darvas Zsanett: ŐSZI VERS

Weöres Sándor: BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -

Elröpült három falevél

--------------------------

Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.

--------------------------

Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

Harmos Szilvia: NYÁL

Ősszé válok.
Már nem bánom.
Szélvész rázhat:
Van két lányom.

Egyik nyárfa,
másik nyírfa:
vén törzsemben
meg volt írva!

Ősszé válok.
Már nem bánom.
lombom rezdül:
van két lányom!

Egyik nyírfa,
másik nyárfa:
tán nem lészek
többé árva…

Koronámat
égnek tárom:
Ősszé válok!
Van két lányom.