Költögető

Mészöly Ágnes: TORNACUCC

Mottó: Az atomrakéták seperc alatt kipukkanthatnák a Holdat

A szomszéd néni a legboldogabb ember a világon.

Fűszereket termeszt cserépben, és legalább harminc macskája van.

Sorozatokat néz, de sosem sírós-szerelmest, hanem lövöldözőseket,

Gáléknál beengedi a vízóra-leolvasót, ránk néz, ha anya későn ér haza,

Közben folyton énekel, egyáltalán nem hamisan.

Megoldjuk, kedvesem, mondja mindig,

Akkor is, amikor bőgve megyek haza,

Mert a buszon lenyúlták a tornacuccomat

Amiben persze a kulcsom is benne volt,

Énekel tovább,

És tényleg megoldja.

Ilyenkor kicsit dühös vagyok rá,

Hogy énekelhet valaki,

Mikor ilyen vacak a világ: ellopják az ember cuccát,

A gleccserek eltűnnek néhány év alatt,

És a jégsapkák is a sarkokról,

A tenger meg elárasztja Manhattant, láttam a NatGeo-n, hogyan,

Az atomrakéták seperc alatt kipukkanthatnák a Holdat, és akkor nem lesz árapály,

Csókolom, ennyi.

És nemsokára az agyunkba szerelt mobiltelefonokkal hallgatják le

A gondolatainkat is.

Persze ez a szomszéd nénit nem zavarja,

Egyrészt nincs tornacucca és NatGeo-ja, és legfeljebb a macskáit lehetne ellopni tőle.

Másrészt meg már kilencvenhárom éves múlt,

Rég hulla lesz, mire ez a sok rémség bekövetkezik.

Kik azok a klasszikusok? Ki lehet kortárs? Hányat tudsz felsorolni az egyikből és a másikból? Melyik az érdekesebb neked: a Csiribiri vagy a Parabola? Az Apám kakasáról eszébe jut-e mindenkinek az eredeti mű címe, költője? Hol jobb keresni? Az interneten vagy a könyvtárban? Melyik a szerethetőbb: a Kőszívű... vagy a tinikrimi? Melyik az értékesebb: amit sokan elolvasnak vagy ami a kritikusoknak tetszik? És a Harry Potterel, a vámpírokkal meg a Szent Johanna gimivel mi a helyzet? 

Ezt mind megbeszélték egymással az írónő és a gyerekek. Így volt, mese (is) volt, ki meghallgatta, azé volt! 

Köszönjük szépen, Ági!

Már nagyon várjuk a keddi találkozást!
Addig is olvassátok el a Költögetőn megjelent írásokat Mészöly Ágitól, Mészöly Ágiról:
Mészöly Ágnes: Ennyit rólam
Mészöly Ágnes: Titokbogár (vers)
Mészöly Ágnes: Harry Péter és a kupolákok (regényrészlet)
Mészöly Ágnes: Esőanyó (mese) 
Mészöly Ágnes: Télbefőtt (vers)
Mészöly Ágnes: Don Macskosz, a Szemnélküli (vers)
Mészöly Ágnes: Ezer árboc és vitorla (mese)
Részlet a Sünimanó c. meseregényéből
És a szorgalmiról, az "Egy tucat kérdés..."-ről se feledkezzetek el. A válaszokat a Költögető e-mail címére küldjétek: koltogeto[kukac]gmail[pont]com.

Részlet Mészöly Ági: SÜNIMANÓ című meseregényéből

A síelős hét után már – szerencsére mindenki egészben jött haza – reggeltől estig a farsangról beszéltek a gyerekek. Csenge kikönyörögte, hogy a sulibulira magával vihesse Sünit, s olyan jelmezt akart, amiben a manónak is fontos szerepe lehet.

Gergő már ősszel eldöntötte Milánnal és a többi osztálybéli fiúval, hogy Csillagok Háborúja szereplők lesznek. Gege Luke Skywalker-jelmezéhez csak egy karatefelső meg egy alufóliával bevont seprűnyél kellett. Egyébként is: egy negyedikes már egyedül készíti a jelmezt, s a felsősök esti farsangján bulizik szülői kíséret nélkül.

Misuval nem volt ilyen egyszerű dűlőre jutni.

– Én Géza malac akarok lenni – jelentette ki szokott határozottságával. – Szárnyasi Géza malac.

Anya el sem tudta képzelni, hogyan nézhet ki egy Géza malac. Mindenesetre beszerzett egy malacálarcot, meg kis rózsaszín farkat eszkábált.

– Ez még nem jó – nézegette magát Misi a tükörben. – Ez malac, de nem Géza malac.

– De hát mitől lesz Géza? – tudakolta Anya.

– A névjegykártyától! – jelentette ki magabiztosan Misu.

Apa a fél szombat délutánt „Szárnyasi Géza – malac” feliratú névjegykártyák készítésével töltötte. S ha Apa belekezd valamibe, nem végez félmunkát. A számítógépen csinos malacképpel díszített kártyát tervezett, és különleges, fényes papírra nyomtatta ki. Misu hálás, de igen titokzatos volt: hiába kérdezték, ki is az a Géza malac, és miért akar épp az lenni, csak azt hajtogatta, hogy a Géza malac az a Géza malac.

Itt találod a folytatást, amelyben Szárnyasi Gézáról minden kiderül.

Szántói Krisztián illusztrációja

Mészöly Ágnes: DON MACSKOSZ, A SZEMNÉLKÜLI

Álommorzsák szúrnak szanaszét az ágyban,
Aprók, szikkadtak és bőrkaristolók,
Tétován bogozom, sóhajtva, de bátran,
Nyúzott Hófehérke, nem segít a csók.

Lapos, síkos állat, talán én lehettem,
Ízelt lábam is volt, talán két tucat
Ideig-óráig. Majd sötét seregben
Támadt pokróc, dunyha és paplanhuzat.

Sárgás, rút fogakat növesztett a párna,

Marcangolt sziszegve, jópár lábam bánta,

S akkor megjelent Ő - fehér bottal int -,

Szemnélküli Macskosz, nyávogása délceg,

Kushadtak a galád ágyneművitézek –

S reggelre leharcolt kis plüss lett megint.

Egy tucat kérdés a kortárs gyermekirodalomról már nem-egészen gyerekeknek  
Összeállította: Mészöly Ágnes író, akivel találkozunk február 12-én.
(Ha nem tudod fejből – Google a barátod!)

A találkozóra kitöltve hozd magaddal, vagy küldd el a Költögető e-mail címére: koltogeto[kukac]gmail[pont]com  

1. Melyik Balatonról szóló regény nyerte el a 2011-es IBBY-díjat? 

2. Milyen extrém foglalkozásról álmodott kiskorában a Rumini szerzője?

3. Sorolj fel legalább három szerzőt az Író Cimborák blogról!

4. Ki illusztrálta Lakatos István Dobozváros című könyvét?

5. Mi az az antológia? Keress olyan gyermekek számára összeállított antológiákat, melyek mai magyar írók műveit tartalmazzák!

6. Melyik könyvben szerepel Lecsöppenő Kecsöp Benő és a Nagy Zsiráfmadár?

7. Milyen állat Csoda és Kósza? Kinek a regényében szerepelnek?

8. Hány Gergő-regényt írt Böszörményi Gyula?

9. Melyik két költő a társszerzője az Apám kakasának?

10. Melyik középkori szentről nevezték el azt az iskolát, ahol Leiner Laura regényei játszódnak?

11. Melyik évben jelent meg a Sünimanó című regény? Ki írta?

12. Milyen lények szerepelnek a Mandragóra utca 7. című regényben? Ki írta a könyvet?

Mészöly Ágnes: TÉLBEFŐTT

Kánikulás a délelőtt,
de jó, hogy van még télbefőtt.
A pince őrzi meg nekem,
s ha a nyarat nem kedvelem
lecammogok.
Hűs, sötét rumli szerteszét
nosza, a polc elé a szék,
mint esztékában öregek
csendben várnak az üvegek.                                               
Majd felnyitok
egyet mindjárt a sok közül.
Na, lássuk csak, minek örül-
nék, legjobban ma délelőtt,
melyik a nyertes télbefőtt?
Homályosan
láttatja csak a celofán:
itt girhes varjú ül a fán,
ott hóember meg hókutya.
Kővé gyúrt hógolyó nyoma,
halálosan
pontos találat. Ebben itt
egy karácsonyi reggelit
tettem el. Abban latyak,
fád olvadásos hangulat.
Azaz talán
legyen inkább a síelés,
vad suhanás és lábtörés,
vagy szelíd fagyos éjszaka,
szenes vaskályha rossz szaga.
Kés vagy kanál
kell még, feltépni snassz dolog
csak a gumit. És nassolok
és önfeledten hűsölök,
hiába nyár, a tél örök.

rajz: Mózes Dóra, Kálváriaparti Ált. Isk.

Mészöly Ágnes: ESŐANYÓ

Csipp-csöpp, maszatol odakint az eső. Csöpög, szemerkél napok óta.  Hol jobban, hol kevésbé. De megállíthatatlanul.

Nyiff-nyaff, nyekereg odabent Kisjutka. Nyűglődik, szenved napok óta. Hol jobban, hol kevésbé. De megállíthatatlanul.

- Befejeznéd? - szól rá Anya a konyhából. Anyának persze könnyű. Egész nap nyomogathatja a mosógép gombjait, csörömpölhet az edényekkel, nem szól rá senki.

Kisjutka nyafog tovább. Hogy csöpögős. És hűvös. De legfőképpen u-nal-mas ez a vasárnap délután.

- Befejeznéd?? - vakkant rá Zolka a leckéje mellől. Zolkának persze könnyű. Érdekesnél érdekesebb dolgokkal foglalkozik az iskolában. És ha Zolka tanul, nincs helye mellette egy Kisjutka-féle óvodásnak.

Kisjutka nem bír magával. Fejen áll a díványon. Felmászik Apa íróasztalára.

- Befejeznéd??? - kiabál rá Apa. Felkapja Kisjutkát, beviszi a csupa fodor-csupa lila kislányszobába, és rácsukja az ajtót.

 Apának is könnyű, persze. Egész nap ülhet a számítógép előtt, neki nem lesz kocka feje a képernyőtől. Nézi a számokat, észre sem veszi, milyen rettentően unalmas egy esős októberi vasárnap délután.

    Kisjutka már nem nyavalyog; sírdogál, mint akinek komoly bánata van. A babák, a fodros ágytakaró meg a plüssállatok sajnálkozva nézik. 

- Befejeznéd? - kérdezi egy ismeretlen hang.

Felpislant Kisjutka: hogy került a szobába ez a… biztos valami nagy hatalmú tündér. Földi halandó nem merne a vajszínű szőnyegre lépni ilyen koszos gumicsizmákkal.

- Unatkozol, galambom, ugye? - kérdezi a furcsa néni, és közben őszilevél-mintás esőkabátjáról csinos kis tócsába csepeg a víz. -  Rettenetes az eső idebent.  De ha tudnád, milyen muris - odakint!

Ezzel elővesz egy őszilevél-mintás esőkabátot meg egy kis gumicsizmát a cekkeréből, és odanyújtja a kislánynak. Az meg belebújik a gumicsizmába, felveszi az esőkabátot, közben - nem is szipog már - megkérdezi:

- Te valami nagy hatalmú… szóval tündér… esetleg bo…

- Dehogy, galambom, én csak egy egyszerű Esőanyó vagyok. Ilyenkor októberben már barna meg öreg, de látnál, mikor az áprilisi záporral szaladgálok a réten!

Esőanyó megfogja Kisjutka kezét, int egyet, szélesre tárul az ablak. A függöny vidáman lebben utánuk, ahogy kirepülnek az utcára.

    Csöpp-csöpp, maszatol, csöpög, szemerkél az eső. De Kisjutka nem nyekereg már. Bandukol kézen fogva a nagy hatalmú Esőanyóval, minden tócsába belelépnek, minden faágról lerázzák a vizet.

Az ablakokból a nagyobbak tátott szájjal, a kisebbek irigykedve nézik a flúgos nagymamát, aki ilyen szörnyű időben sétál az unokájával. Hát ha még azt is látnák, hogy a játszótéren, amikor Kisjutka megkérdezi: "Hintázhatok?", az ál-nagymama rákacsint, hogy: "Nem vagyunk cukorból!"!

    Nemsokára visszaérnek a nyitott ablak elé. Az eső még mindig csepereg, Kisjutka majdnem elkezdi újra a nyávogást:

- Muszáj máris hazamenni?

- Tudod, hány gyerek unatkozik még, galambom? - csitítja az Esőanyó. - Menj, meglátod, vár még valami meglepetés ezen a délutánon…

    Kisjutka szemvillanás alatt a gyerekszobában találja magát. Ha nem lenne az a szép nagy nedves folt a szőnyegen, azt hinné, álmodta csak az Esőanyót.

- Unatkozol, kincsem? - nyit be hozzá Anya. A vacsora már a tűzhelyen rotyog, Zolka épp a táskáját pakolja, Apa is feláll a számítógép mellől.

 - Bizony, szörnyű ez az esős délután idebent - somolyog Kisjutka. - De ha, mondjuk, elmennénk sétálni…

- Végül is, nem vagyunk cukorból! - dünnyögi Apa. Zolka már húzza is a gumicsizmáját, Anya meg nyúl a fogasra a kabátokért.

- Hát ez meg honnan van? - forgat értetlenül egy nedves, őszilevél-mintás kis esőkabátot.

Rajz: Erdélyi Alex, Kálváriaparti Ált. Isk.

Mészöly Ágnes: HARRY PÉTER ÉS A KUPOLÁKOK

 

Mínusz egyes kapu 

 

– …felhívjuk továbbá a Mínusz egyes kapun át távozók kedves figyelmét, hogy a város közterületein TILOS bármiféle varázstevékenységet folytatni, és lehetőség szerint kerülni kell a muglik tevékenységeinek befolyásolását – recsegte a hangosbeszélőn egy kedélyes hang.      
– Ezt szeretem Kavarty tanár úrban – mondta Péternek egy harmadéves – Nem problémázik sokat. Bezzeg a múlt héten, fél órán keresztül hallgattuk Borzbarát Bernadett nyavalygását a muglik tiszteletben tartásáról. Érted jön valaki?      
– Nem, de nem kell elvinni – hárította el a meg sem tett ajánlatot jó előre Péter – Bebuszozok a városba, az éjszakát meg a Rozsdás Csapszegben töltöm… na itt a Kapu. Menj csak előre, én ráérek.  

     A bőbeszédű harmadévest nem kellett sokat bíztatni. Kicsörtetett a Mínusz Egyes Kapun, és elvegyült a muglik nyüzsgésében.      
    A Mínusz Egyes Kapu Pestfort, a budapesti varázslóiskola Kizárólagos Kijárata volt. Az MMM (Magyar Mágusok Minisztériuma) a varázslóképző intézetet a könnyű megközelítés és a zsúfoltság elkerülése végett a Ferihegyi Repülőtér belterületén helyezte el. Az iskolából távozó varázslók és boszorkányok az említett kapun át jutottak ki a mágiaszegény övezetekbe, ami több okból is praktikus volt:... folytatás

Mészöly Ágnes: TITOKBOGÁR

A szalámis kenyerembe
Fogadok, hogy nem mondod meg
Mit tartok a tenyerembe.
Csiklandós kis bogár, barna,
Hat lába van, seprűs szarva.
Nincs piros pöttyös kabátja,
A napfénynek nem barátja.
Amikor az este jön, ő
Akkor bújik inkább elő.
És ilyenkor fenn cikázik,
Napközben csak lustul, mászik.
Nos tehát? Szabad a gazda?
Ne félj, nem teszem hajadba!
Tartsd szépen a tenyered,
Vagy rakj bele egy levelet,
És azon majd…
Miféle lány! Nohát, sikít, elszalad,
Csak ezért mert meglátott egy
ici-pici
csere-bere
bogarat…

1971-ben születtem, abban az évben, amikor Allan Shepard golfozott a Holdon, megalakult az LGT és Gábor Dénes kapta a fizikai Nobel-díjat.

Kiskoromban kamionsofőr és régész akartam lenni, de mivel ilyen szakpárt akkoriban egyetlen egyetem sem indított, diplomát szereztem a Pető Intézetben. Ma is imádok vezetni: autót, fejlesztő csoportot, embertársaimat az orruknál fogva, ötszáz köbcis Hondát, nagycsaládos háztartást – bármit. És az ásásról sem mondtam le teljesen, bár Mohenjo-Daro romjai helyett a saját múltamban kutatok.

Időnként történeteket írok, de hamar megfájdul a gépeléstől a hátam. Ennek ellenére ezt szeretem legjobban. Meg persze a mindennapi vacakolásokat a hozzám tartozókkal.

Tudom, hogy nincs esélyem az entrópia ellen, mégis elmosogatok (majdnem) minden főétkezés után.

Próbálom észben tartani a következő holdtölte idejét, több-kevesebb sikerrel.

Forrás: http://meszolyagi.hu

Február 12-én, kedden 11 órától a gyöngyösi Kálváriaparti Általános Iskola könyvtárában vendégünk lesz Mészöly Ágnes író, Mészöly Ági Író Cimbora.

Rendhagyó irodalomórákat tart 3-8. évfolyamos diákjainknak.

"Az is jó, ha várnak, felkészülnek, vágják a Sünimanót meg a többit. De ez még jobb. Bemenni egy osztályba, a srácok furcsán néznek, aztán amikor a magyartanár elmondja, hogy az író néni rendhagyó órát tart ma, jönnek a vigyorok. A felelést megúszták, nagy baj már nem lehet. Legfeljebb verseket kell hallgatni."

A találkozóig még két hét van hátra. Addig sűrűn olvashattok  majd a Költögetőn Mészöly Ági írásaiból, melyeket sikerül begyűjtenem:
- a könyvesboltból a Sünimanó c. meseregényét;
- a weboldaláról és blogjáról meséket, történeteket: http://meszolyagi.hu;
- az Író Cimborák blogjáról meséket, verseket.

Minden érdeklődő gyermeket és felnőttet szeretettel várunk itt a blogon és február 12-én a könyvtárban!