Költögető

Rajz: Gyöngyöstarjáni rajzműhely, Dobre Hanna 1.o. 

Orgoványi Anikó: Tél 

Puha hócsizmában közeleg a tél,

vackába bebújik, minden, ami él.

Szépítgeti fészkét Ond, a kisvakond,

ágyát megvetette, nincs már vele gond. 

Guszti, a giliszta járatában hál,

puha levél vackán vígan szundikál.

Aranyhalak bújnak a tó fenekén,

jégpaplanos pályán csúszkálhat a szél.

Béka Réka szunnyad egy gyökér alatt,

tavaszig itt sajnos nincs finom falat.

Mókus Berci hortyog oduja alján,

tele a kamrája, messze még a nyár.

Hófehér bundában lépeget a tél,

bevackolt már minden, boldog, aki él.

Fecske Csaba: KARÁCSONY

Szuszog a kis falu
A kövér hó alatt
Dunna melegében
Élem álmaimat

Elcsöppenő orral
Jön Jézuska szánon
Minden jóságomat
Én most neki szánom

Szállongó homályban
Pisla lámpák égnek
Kilyuggatják körben
Köpenyét az égnek

A kályha gyomrában
Izzadó parazsak
Búzaszem álmodik
Hótakaró alatt

Jeges ágon cinke
Ül hangja pityergő
A búcsúzó napot
Elnyeli az erdő

A verset a szerzőtől kaptuk karácsonyra, a rajzot a Gyöngyöstarjáni Rajzműhelytől. Készítette: Galambos Lívia 2.o. Köszönjük szépen!

Orgoványi Anikó:
BOKOR-TAKARODÓ

Köd ölébe kucorodnak
fázósan a bokrok,
szél ringatja, eső mossa
a sok kis bozontot.

Ledobják a tirki-tarka
színpompás cicomát,
s felöltik a fehércsipkés
zúzmarás pizsamát.

Hósipkát raknak fejükre,
kezükbe kócbabát,
csillagtakaróba bújnak,
s tavaszig jóccakát!

rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely,
Benchea Dávid 1.o.

Mészöly Ágnes: TÉLBEFŐTT

Kánikulás a délelőtt,
de jó, hogy van még télbefőtt.
A pince őrzi meg nekem,
s ha a nyarat nem kedvelem
lecammogok.
Hűs, sötét rumli szerteszét
nosza, a polc elé a szék,
mint esztékában öregek
csendben várnak az üvegek.                                               
Majd felnyitok
egyet mindjárt a sok közül.
Na, lássuk csak, minek örül-
nék, legjobban ma délelőtt,
melyik a nyertes télbefőtt?
Homályosan
láttatja csak a celofán:
itt girhes varjú ül a fán,
ott hóember meg hókutya.
Kővé gyúrt hógolyó nyoma,
halálosan
pontos találat. Ebben itt
egy karácsonyi reggelit
tettem el. Abban latyak,
fád olvadásos hangulat.
Azaz talán
legyen inkább a síelés,
vad suhanás és lábtörés,
vagy szelíd fagyos éjszaka,
szenes vaskályha rossz szaga.
Kés vagy kanál
kell még, feltépni snassz dolog
csak a gumit. És nassolok
és önfeledten hűsölök,
hiába nyár, a tél örök.

rajz: Mózes Dóra, Kálváriaparti Ált. Isk.

Rausch Bianka: AZ ÉN VERSEM

Rausch Bianka Krisztina: A TÉL

TÉLENKEDÉS - írták a könyvtárklubosok: Czövek Antónia, Czövek Mónika, Pásztor Petra, Szabó Kíra, Harkó Dávid Máté, Bedross Kinga Brigitta, Márton Orsolya, Danyi Nikoletta + Kati tanítónéni, Marika könyvtárosnéni

Schall Eszter rajza

Ma reggel gyönyörűen keringőztek odakint...

Hallgasd meg Nyulász Péter versét a Sajtkukacz zenekar megzenésítésében:

Nyulász Péter: HÓPIHE KERINGŐ

Hó tündér csipkét varr,
jégtűből fátylat sző.
Álmot lát minden nap:
kristályként áttetsző
függöny lesz, fátylából.

Tél herceg bundát varr,
vattával megtömve.
Álmot lát minden nap:
ünnep lesz eljötte,
holdfényben csillámló.

Tündöklő menyegező
lesz ebből, meglássad:
tüll szoknyát libbentő
hópelyhek táncolnak
aznap majd mindenhol.

Aznap majd mindenki
álmot lát egyszerre
föld színét elrejti
Hó tündér csipkéje,
s Tél herceg bundája.

Kovács András Ferenc December című versét megzenésítve, Farkasházi Réka előadásában hallhatjátok itt: http://youtu.be/oH9y86uzfgk

(Csak hullnának már azok a hópihék...!)

Kovács András Ferenc: DECEMBER

Puhán csapongó hópihék,
száguldozó csöpp csillagok,
ti fedjetek be engemet -
szánkómmal újra itt vagyok!

Füles sapkámon illatoz,
viháncol tágas ég hava,
bolyhos bundámon száz pehely
pusmog: "Ne menjél még haza. . . "

Kuszán kavargó hópihék -
fehér zenétek hallja tán,
ha néha roppan, hócipőm
hunyorgó utcák hajlatán?

Havat szitál a lámpafény,
pilinkél már a villany is
szobámból át a függönyön -
pislogva hív a kis hamis . . .

Puhán csapongó hópihék,
takarjatok be, itt vagyok -
a kékes este fátyolán
pelyheznek fázós csillagok.

Tóth Szonja Kiara (10 éves): IRGUM-BURGUM

Cuppog, csicsog, cappog, placcsog,
fröccsen, toccsan és tocsog.
Mire jó így a Karácsony?
Magamban így morgok.

Hol marad a szállingózó,
pilinkéző, édes, puha hó?
Hát nem tudod, hogy az Ünnep
havazás nélkül nem is jó?

Ott ücsörögsz fenn a Sarkon,
körülvesz a fehérség.
Bezzeg, hogyha én felnézek,
elvakít a csupasz ég.

               Küldj már kicsit belőle,
               nem esik a gyűrű tőle
               le az ujjadról!

Szarvasaid eltűnnek a
magas hóban, Mikulás.
Nem kaphat belőle
rajtad kívül senki más?

Egész évben minden gyerek
a világon legyen jó!
Nem jár ezért, Télapócska,
legalább egy kicsi hó?

Én azt mondom, öreg apó,
viselkedj most TE szépen!
Jelenjen meg sok hófelhő
odafenn a kék égen!

               Ha nem így lesz, legyen jó
               ezután a piros hó,
               de nem én!

Kedves Olvasó! Kiara versét elküldtük a Helló Karácsony blogoldalra, ahol egy "like-gyűjtő" játékban vesz részt. Ha tetszik a vers, kattints az oldalra, és lájkold ott! KÖSZÖNJÜK!
 

Ádám Laura verse

 Ha hull a hó,
Az ám a jó!
Repül a hógolyó,
Siklik a szánkó!

De ha jön a hófúvás,
Az már nem olyan mókás.
Szembe fúj és arcba vág,
Sűvít cibál hidegráz.

És ha jön a hóvihar,
Minden erőt kicsikar!
Ellenállhatsz nagy merészen,
De felesleges dolog ez egészen.

Sípos Lili - Szabó Melinda : TÉL

Kot-kot-kot-kot kotkodács, minden napra egy tojás: mostantól naponta megmutatok egy-egy páros oldalt a 10 versből és 10 képből álló verseskönyvünkből. Íme az első:

Szádoczki Virág - Lehotay Anett: TÉL

Néhány vers sajnálatomra kimaradt a könyvünkből, mert többen is írtak ugyanarról a témáról. Így Urbán Lilla Tél című verse, amely már megjelent itt, a blogon. Oroszi Ádám és Juhász Krisztián szintén a télről írtak, íme:

Juhász Krisztián: A TÉR TÉLEN

Sétálok a téren
A hűvös télben,
A csípős szélben,
Ebédkor, délben.

Hullik a hó éppen,
Fehér a tér télen.
Gyerekek csúszkálnak, nézem
Nehogy hasra essenek nékem!

Juhász Krisztián - Oroszi Ádám: TÉL

Odakint esik a sok hó,
Aztán lesz belőle egy tó!
Tavasz lesz, olvad a sok hó,
Nekem ez nem nagyon jó.

(Ollé!)

Tóth Szonja Kiara: TÉLFENYEGETŐ

Félek, nem lesz hó a télen,
és megint szürke lesz a táj.
A kopasz fák, csupasz föld,
borult ég látványa úgy fáj.

Havat akarok, rengeteg havat,
fehéren csillogó, méteres havat,
ami majd belep, eltakar mindent,
földet, fákat, didergő házakat.

Ó, a sok-sok puha hóban
mennyi mindent lehetne játszani!
Azt hiszem, hóangyal sorotatot
fogok minden nap gyártani.

És karácsony este, ha kinézek
az ablakon, ne a hold világítson!
Helyette sötét éjszaka
a fehér hótakarótól ragyogjon!

Egészen tavaszig tartson ki
ez a fényes hókabát!
Figyelj, te Tél! Azt ajánlom
teljesítsd a gyerekek vágyát!

Mert ha nem, jövőre betiltom a telet,
te meg majd sírhatsz miatta eleget!

 írta: "Rózsakönny", 13 éves, Szegedről

Balogh Bálint 3.b (Kálváriaparti Általános Iskola)

Hatalmas hó esik a hegyekben,
mennyi csepp van a tengerben?
Miért fagyoskodsz kint a hidegben?

Idebenn a kandalló melege
ölel keblére!
Hát gyere be, és mesélj, kedvemre!

Szép a tél a tájon,
kis subácskád kissé ázott.
Itt a házam, láthatod,
szebb a hóval, mondhatom.

Hóember a nagy gavallér,
rajta van a tarka gallér.
Itt egy szánkó, ott egy nyúl,
hosszú még a tél, az úr!

Juhász Krisztián (Kálváriaparti Általános Iskola 3.b):

Lovas szánon

Ha a magas
hegy havas,
mert még késik
a tavasz,
lovas szánon menj a havon!!!
De ne siess
olyan nagyon!
Hallgasd, hogy zúg a fenyves,
arcod fordítsd hópelyhekhez,
s figyeld, hogyan lepi be
a szán nyomát sok pihe!