Mile Zsolt: KAMILLA MONDJA ESTE
Ugye jól áll nekem a pizsama?
És ugye holnap kirándulunk?
És ugye nem mész dolgozni
Soha?Anya, neked rajzolok tengert,
Látod, az ott egy hullám,
Az pedig egy hatalmas bálna,
Kilátszik a vízből a háta!Mindjárt kifogy az elemem,
Veled akarok aludni,
Anya mesélj nekem!
És hogyha elalszom,
Akkor is maradj velem!
Ijjas Tamás: RÓKA
Álmomba belopódzott egy róka, farka
lobogott, mint a láng, szájából valami
kis állat lógott, hervadtan nézett rám,
hervadtabban mint a vázában az anyák
napi rózsa. Nagyon féltem, és nagyon
szerettem volna megsimogatni. Aztán
anyu felébresztett, mert felébresztettem,
ahogy álmomban felsírtam.
Belekapaszkodtam vörös hálóingébe,
és már ébren zokogtam, mert tudtam,
nem találok vissza egyedül abba a kertbe,
ahol megsimogathatom, amitől félek.
Miklya Zsolt: KARIMA-ÁLOM
Lapra írok,
nem kalapra,
ámbátor egy kalap karimáján
jó volna megülni szépen,
lógatnám le a lábam,
és nézelődnék
meg ringatóznék,
mint nagyapánál
a hintaszékben.Lapra írok,
nem kalapra,
ámbátor egy kalap karimáján
ülhetnék törökülésben is éppen,
és a térdemre könyökölve
kigondolnám az erdőben a fákat,
erdőszélen egy hintázó ágat,
mint nagyapánál
a hintaszékben.
megjelent az Aranysityak antológiában (2010, 2013)
Miklya Zsolt: ÁLOM NYITOTT SZEMMEL
Láttam, ahogy hozzád hajol a Hold,
de előbb még minden lámpát leolt,
nem szereti, ha szemébe világítanak,
elég neki, hogy szeme fénye a Nap,
s amikor rád néz, és ezüstbe borít,
ő is csak nyitott szemmel álmodik.
És azt is láttam, hogy mint legutóbb,szemedbe ugrik, csukafejest a Hold,megbámultam a lubickoló csukát,ahogy bekapja a Tejút minden halát,csak egyet nem, azt terelgeti feléd,kóstold meg, milyen a csillagebéd.
Azóta látom, hogy minden, ami volt,úgy csillan benned, mint kút mélyén a Hold,s amikor nyitott szemmel alszol el,épp akkor ébredsz, elvégre érdekel,honnan jöttél, hová tart a világ,így ismered meg ezüst zegét-zugát.
Kiss Barbara: ÁLOM
Tóth Szonja Kiara részt vett a Közös költemény-játékban, és beküldött verse a "Közös költemény" verseskötetbe is bekerült Lackfi János költeményeivel és más amatőr verselők műveivel együtt. A fotón a kötet szerzőit látjuk, középen Lackfi János kandikál ki a fehér pulóveres háta mögül, mellette jobbra Kiara. Mindannyiuk kezében a verseskönyv, amelyet az OSZK-ban rendezett ünnepségen vehettek át.
Tóth Szonja Kiara: KOCKÁS UBORKA
Leragad a szemem,
magammal alig bírok.
Hiába dörzsölöm,
rögtön álmon halok.
Akkora ásítás hagyja
el szájamat,
hogy a görcs összerántja
szegény álkapcsomat.
Még a könny is kicsordul
fáradt szememből.
Fájdalmas sóhaj száll
meggyötört szívemből.
Ó, hogy hívogat, csalogat
megvetett ágyam!
Nincs is szerencsétlenebb
gyerek most nálam.
Mert mikor elalszom
puha kispárnámon,
megragad, magával ránt
egy rémséges álom.
Gyönyörű, holdvilág fényezte
kertben állok.
Csillagos égbolt alatt
rettegve várok.
Mert tudom, nem hagy el,
eljön hozzám újra,
a borzalmas, rettentő
kockás uborka.
Csak nevess! Csak kacagj!
Te nem ismersz félelmet?
Neked mily borzalom
kínozza lelkedet?
Zöldség az uborka,
mit én meg nem eszek,
s a kockától, esküszöm,
majdnem megveszek.
Kockás füzetet
használok matekra,
hogy jutna minden szám
végre a pokolra!
A fáradság majd megöl.
Ki segít rajtam?
Ó, én ostoba!
Eszemet hol hagytam?
"Mi a baj, kislányom?"
- simogat meg Anya.
Tudom, hogy megsegít
furfangos agya.
"Zavar, hogy kockás
a nyamvadt uborka?
Ejnye, kiscsibém!
Fesd be hát pirosra!"
Angyali mosoly
villan át arcomon,
s máris ott szuszogok
végre a párnámon.
Kiara!
Büszkék vagyunk a kockás uborkádra. Írjál máskor is hasonló zöldségeket! Ha ilyen rémes-krémesek, rímesek és ötletesek, - mi megesszük őket!
Utolsó kommentek