Költögető

Lackfi János: TRÁGÁR BESZÉD

„Trágár szavakat használ,
éppen ezért megintem!”
– üzenőmbe ezt írták,
bár nem igaz szerintem.

Hózentrágárt használok,
az tartja a nadrágom,
de ha kell, csúnyán többé
nem beszélek, nem bánom.

Ha valaki felbosszant,
mostantól rúgom csendbe,
nevezem asztallapnak,
azt mondom rá, hogy zsebtej.

Meg hogy utolsó hörcsög,
kapja el a lasszómat,
az agyát szétbosszantom,
köbön rúgom, azt jól van.

Az édes anyukája
egy katonai hunta,
és gólyatöcs az öccse,
buta csipa a húga.

Megfognak és beírnak,
szigorúan rám néznek,
pedig csúnyát nem mondtam,
nem értem az egészet.

               Forrás: Lackfi János: A részeg elefánt c. kötete

November 13. a Magyar Nyelv Napja

Neked mi a kedvenc magyar szavad? Írd meg hozzászólásban!

Ádám Laura: EGY SZÓ

Egy szó,

Melyet már kiejteni sem merek,

Egy szó,

Hogy mennyire szerettelek.

Egy szó,

Melytől az idő megáll,

Egy szó,

Hogy annyira hiányoztál.

Egy szó,

Mert nem látlak mát többé,

Egy szó,

Hogy szeretlek mindörökké.

Egy szó,

Melyről mindig eszembe jutsz,

Egy szó,

Egy hang, melytől messze futsz.

Egy szó,

Amitől kiráz a hideg,

Egy szó,

Ettől leszek tiszta ideg.

Egy szó,

Hogy most tél van, de lesz majd nyár,

Egy szó,

Hogy engem a szabadság vár.

Egy szó,

Hatalmas fájdalom,

Egy szó,

Amikor azt mondom, vállalom.

Egy szó,

Maga a családi béke,

Egy szó,

Mikor közeledik a vége.

Egy szó,

Amit már nem ért meg senki,

Egy szó,

Hogy jó volt itt, köztetek, lenni…

Előadó: Nyers Péter nagyberki diák (Odor Zsuzsanna felvétele)

Lackfi János: TRÁGÁR BESZÉD

„Trágár szavakat használ,
éppen ezért megintem!”
– üzenőmbe ezt írták,
bár nem igaz szerintem.

Hózentrágárt használok,
az tartja a nadrágom,
de ha kell, csúnyán többé
nem beszélek, nem bánom.

Ha valaki felbosszant,
mostantól rúgom csendbe,
nevezem asztallapnak,
azt mondom rá, hogy zsebtej.

Meg hogy utolsó hörcsög,
kapja el a lasszómat,
az agyát szétbosszantom,
köbön rúgom, azt jól van.

Az édes anyukája
egy katonai hunta,
és gólyatöcs az öccse,
buta csipa a húga.

Megfognak és beírnak,
szigorúan rám néznek,
pedig csúnyát nem mondtam,
nem értem az egészet.

                Forrás: Lackfi János: A részeg elefánt c. kötete

Ugye ismerősek ezek a szavak? Ha olvasgatod, máris megérint a történelem levegője, és a 19. század költőinek szenvedélyes hazaszeretete.

Két híres vers 1-1 versszaka keveredett itt össze.

Írd meg hozzászólásban a két vers szerzőjét, címét, majd rakd össze az idézett versszakokat!

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!

A svájcban élő költő verse a magyar nyelv szókincsének gazdagságát bizonyítja.

Figyeld meg, hányféle szóval fejezhetjük ki valakinek vagy valaminek a haladását, mozgását! A mozgásnak hányféle árnyalatára, hangulatára, tempójára van külön szavunk? Sokan mondják - maga a költő is -, hogy ezt a verset más nyelvre lefordítani lehetelen.

Legyünk büszkék nyelvünk gazdagságára, és éljünk vele, használjuk!

...csak a K-val kezdődőekből szemelgettem a helységnévtárból (ezt bármelyik betűvel megteheted, és fantasztikus neveket fogsz találni):

Kacorlak,  Kakucs,  Kányavár,  Karakószörcsög,  Karancslapujtő,  Kehidakustyán,  Kesznyéten,  Kéttornyúlak,  Kisbér,  Kiscsősz,  Kisdér,  Kisdörgicse,  Kisecset,  Kisfalud,  Kisláng,  Kisléta,  Kistarcsa,  Kiszsidány,  Kistolmács,  Kistormás,  Kocsola,  Komlóska,  Kópháza,  Kovácsszénája,  Kömpöc.

Azon is el lehet fantáziálni, miért éppen így hívják őket. Ha jó ötleted van, leírhatod prózában is! Pl. Kömpöcről, Kocsoláról, Kisdörgicséről vagy Kakucsról mit gondolsz?

Kedves Már-eddig-is és Leendő Költögetők!

Nem szeretnék ünneprontó lenni, de vége felé közeledik a pihentető, kényeztető, szabadsággal, kalandokkal kecsegtető nyár. Úgy elrepült, talán el sem hisszük, hogy hamarosan elmúlik. Amíg még lehet, jó érezni és őrizni a hangulatát! Írjátok meg azt a 10 legszebb szót, ami a ti nyaratokat idézi, és segít felidézni a nyári élményeket, érzéseket. Tegyük el őket, mint a befőttet, hogy télen is elővehessük, ha egy kis nyarat szeretnénk majd érezni a hideg napokon.

Bevallom, én annyira belefeledkeztem a nyári örömökbe, hogy széles ívben elkerültem lehetőleg mindent, amit be kell kapcsolni és a szobába kényszerít. Így július elseje óta szinte be sem kapcsoltam a számítógépet (És persze a tévét sem, de azt már előtte is alig.) Most gyorsan én is rögzítem a nyári emlékeket. Íme a nekem legszebben csengő nyári szavak: fény, víz, tánc, bicikli, Tisza, őszibarack, tanya, nádas, erdő, zsíroskenyér (+ béka, tündérrózsa).

Ne szomorkodjatok. Majd csak megszeretjük az őszt és a vele együtt járó rendet, munkát, hűvösödő éjszakákat és nappalokat is. Várlak benneteket itt, a Költögetőn. Ha 10 szónál hosszabban tudjátok csak elmondani mi volt a nyárban a legjobb-legszebb, azt is örömmel veszem. ÍRJATOK!      

„Mi van?” kiabál fiam, havazásban
megőszült szempillával hunyorogva
szemére csúszott sapkája alól.
A kétszer tizennégy lakás közt ide-oda
verődik a hang. S hogy ennyi ember hallja,
önkéntelen a nyelvemen a feddés:
nem inkább „Tessék?”, ám elharapom,
miért késztessük házon belül olyan
udvariaskodásra, amilyet magunk is
csak odakinn alkalmazunk. De ugyan
hol a határ a kettő közt? S most a Teremtés
Könyvébe illő tömörség is megtetszik hirtelen.
Félre fossziliák! Épp elég ide
egy kérdőnévmás és egy létige.

                                (A verset a költő honlapjáról kölcsönöztem.)

Lackfi János legutóbbi közbeszólásában megadott egy szóhalmazt, és abból kellett verset összerakni, próbálkozni, játszani velük. Itt, most csak a legújabb verspróbálkozásokat tesszük közzé, melyeket az adácsi iskolások küldtek. A "szókirakó" cimkénél megtaláljátok a korábban megírtakat  is.

Szerintetek melyik sikerült a legjobban? A régebbieket is vonjátok be az összehasonlításba!
Figyeljétek meg, melyik vers a legritmusosabb, melyiknél csengenek össze a leginkább a rímek és a szótagok, melyikben vannak a legérdekesebb szókapcsolatok és a legeredetibb érzések-gondolatok?

Közben olvassátok el az eredeti verset is, amelyet "szétszereltünk": Kormos István Három napja című versét.

Nagy Gerda: Szerelem

A kislány neve Borbála,
Szíve föl-le kalimpál a hintában.
Ül és hintázik a piros szoknyában,
Elrepül örömében és száll a haja szikrázva.
Lelke fehér még, mint a hó,
Leugrik a hintáról, mint a kiscsikó.
Vidáman háromszor pendelyben penderül,
Keze, lába rúgkapál szüntelenül.
Gyönyörű napja így ér véget,
Álomra szenderül, s álmodik szépet.
...

Sárközi Kira: Irma fehér szoknyája

Nap sütött le Irma fehér szoknyájára,
Három-három macska követte útjára.
...
Piros orcája a napba csak úgy ragyogott,
A szíve meg hevesen dobogott.

Nagy Ivett, Vetési Bernadett, Gyóni Virág, Trombitás Csenge, Kiss Dávid:      Elszállt már a szép madár

Madár repül föl-le,
Piros szoknya száll,
Hintázik a három lány,
Meztelen lábacskájuk
A szerelem szellőjében száll.

Napról napra rúgkapál,
Egyre csak dobog a szív,
Elrepül a szép madár,
A hinta már búsan jár,
Elszállt már a szép madár.

Mozsár Ramóna: Szívem fehér hollója

Fehér holló szállt szívembe,
Szívemből a szívedbe.
Kislány voltam régen,
De nővé értem.
...

Bata Hajnalka:

Elrepül a fehér lepke, a szívedre száll.
A te lelked három hajszálból áll.
Meztelen hinta a napfényben áll,
Névtelenül, mint egy kislány.

Kézen és lábon látszik
az arcán piros szerelem játszik.
De ha szíve nem pendül,
akkor a lelke nem lendül.

És íme az eredeti vers, amelyből a szavakat kölcsönvettük:

Kormos István: Három napja

Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem
három napja szivemen.

Hintán piros szoknya ül,
piros szoknya elrepül,
fehér pendely penderül,
fehér pendely elrepül.

Száll a hinta, föl-le száll,
meztelen lány rúgkapál,
keze, lába, haja száll,
nevem után kiabál.

Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem
három napja szivemen.

SZÓKIRAKÓ

 A költők fogják a szavakat, összerakosgatják őket, és verset csinálnak belőlük. Egy szót többször is felhasználhatnak, összecsengetik őket, mint a pezsgőspoharat, kevergetik őket, mint a kártyapaklit, tekergetik őket, mint egy Rubik-kockát. Biztos láttál visszafelé leforgatott filmet, amelyen viccesen hátrafelé futott valaki, az alma felrepült a fára, a felrobbantott épület újra összeállt, a toronyugró meg feltekeredett a levegőben az ugródeszkára, mint egy fürdőruhás giliszta… Na hát én is visszaforgattam a verset, egy nagyszerű költő (a neve most még titok) dal-forma versét szétszereltem szavakra. Szótárt csináltam belőle, ti pedig barkácsoljatok belőle verset! Egy-két idegen szót is belekeverhettek, de azért ne sokat! Milyen meglepetés lesz majd végül, ha megmutatom az igazit, azt, hogy miből lett ez a szóhalmaz! Aki tudja is, most még ne árulja el! Jó kirakózást!

A SZAVAK:
elrepül, fehér, föl-le, haj, három, hinta, hintázik, kéz, kiabál, láb, lány, meztelen, nap, név, pendely, penderül, piros, rúgkapál, száll, szerelem, szoknya, szív, ül,
 

NÉHÁNY PRÓBÁLKOZÁS: 

Három szoknya ül szívemen,
Fehér hajam szerteszáll,
Három nap hintán elrepül,
Piros szerelem kiabál!

*

Három hintán hintázik
A szívem meztelenül,
Lába föl-le rúgkapál,
Piros kezem elrepül.

*

A nevem elrepül,
Szívem, kezem piros.
Szerelem rúgkapál,
Meztelenség tilos! 
 

Itt megnézheted, milyen versek születtek erre a feladványra:
http://koltogeto.blog.hu/tags/sz%C3%B3kirak%C3%B3

Christian Morgenstern furfangos német költő volt a 19. század végén. A költőket „tölcsérnek” tekintette, akiken keresztülcsurog a nagy, színes világ, és valami tömény formába sűrűsödve „töltődik át” az olvasóba. Morgenstern mintha kevesellné a biológiaórán tanulható állatfajokat, elhatározta, hogy újakat talál ki, mégpedig két korábbinak a „költői keresztezésével”. Hogy mik a módszerei? Időnként hasonló szótaggal végződő és kezdődő állatneveket olvaszt eggyé: így jön létre a „deneféreg”, a „rinocerkóf” vagy a „rigólya” (ez utóbbi ráadásul egy létező szót utánoz: a „rigolya” afféle hepciáskodás, kellemetlen természet). Máskor az állatnevek egy-egy hangsorát értelmezi (félre), így lesz „fülszarvú” az „orrszarvúból”, „orramile” a „fülemüléből” (mely ráadásul nem is a füléről kapta a nevét…), sőt, a „hattyúból” „héttyú”, vagyis legalább egy számmal jobb fej állat. Nem beszélve az összecsereberélésről, melynek köszönhetően a „küszvágó csér” átalakult „csérvágó küsszé”. Lényeges a végeredmény, hogy minél érdekesebb, viccesebb legyen elképzelni a létrejött, dilis állatfajokat.

Itt megnézheted, milyen ötletek születtek a feladványra:
http://koltogeto.blog.hu/tags/dilis_%C3%A1llatfajok

Korábban feltettük magunknak és olvasóinknak a kérdést: Melyik a 10 legszebb szó?

Örömmel tapasztaltuk, hogy néhányan komolyan elgondolkodtatok, és megírtátok a véleményeteket.

Mit válaszolt Kosztolányi Dezső kb. 100 évvel ezelőtt erre a kérdésre:

"Erre komolyan nem lehet felelni - írta. - Olyan, mintha azt kérdeznénk tőlünk, melyik a zongora legszebb hangja. Minden a hangok viszonyától és pillanatnyi lelkiállapotunktól függ. Ha azonban játéknak fogjuk föl a kérdést, akkor válaszolhatunk rá, játékosan."

Kosztolányi Dezső ezeket a szavakat érezte legszebbnek anyanyelvéből:

láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.

Az 1960-as években a "Füles" című szórakoztató hetilap az olvasói véleményeket gyűjtötte össze erről a kérdésről. A következő eredmény született:

Jelentésük, érzelmi tartalmuk alapján a legtöbben választották a 
       szerelem, béke, haza, édesanya, szabadság szavakat.

Hangzásuk alapján a legtöbb szavazatot kapták a
       szellő, csillag, álom, hajnal, alkony, csend, illat, csók, tündér szavak.

"Hogy sok közös szavazatot kapott egy-egy szó, azt bizonyítja, hogy mégiscsak vannak közös szempontjaink, mértékeink: a szavak tartalma, érzelmi, hangulati töltése és szép hangzása, dallama."

Forrás: Szilágyi Ferenc: A magyar szókincs regénye (3.kiad., Debrecen, Csokonai K., 1993.)

Szóval gitár vagyok,
Egy szigeten banánfa,
Vagy nyurga utcalámpa?
Vagy kisdiák, nyugodt.

De éppígy lehetek
Agyara oroszlánnak,
Kaméleonka, bágyadt,
Vagy tölgyfa levele.

Meg még - most vagy soha! -
Karosszék vagy boa,
Lódarázs vagy kuvik.

Ez mind én vagyok, én,
S lehetnek maguk is,
Kik nem hiszik mesém.

               fordította: Lackfi János

Forrás: A Kincskereső legutóbbi száma.

Ezeket a szavakat ítéltétek hozzászólásaitokban a legszebbeknek:

Vannak olyan szavak,
amik tulajdonképpen
csak azért vannak,
mert én találtam ki őket.
Ilyen például a szállingó.

A szállingó azt jelenti,
hogy hó.
Mert minden olyan dolgot
szállingónak nevezek,
ami télen szállingózik.
De ilyen dolog csak egy van,
az pedig a hó.

                                   (Kiss Ottó "Emese almája" c. kötetéből)

Régen, amikor az emberek még
némák voltak, a halak gyűlést
tartottak, sajnálkoztak egy csomót
az emberek miatt, aztán nekik adták
a beszédet. Ezt anya mondta.
Én meg azt mondom, ha kicsit nagyobb
leszek, összegyűjtöm a szavakat egy
műanyag zsákba, és beleöntöm őket a
tengerbe.
Hadd beszéljenek ezután a halak is.            

                        Kiss Ottó: Csillagszedő Márió c. kötetéből

Weöres Sándor 4 soros versikéjéből készült a szófa. Kitalálod melyik ez a vers? Akár írhatsz egy másikat is ezekből a szavakból! Írd le és küldd el Weöres Sándor versét vagy a Te variációdat e-mailben - koltogeto(kukac)gmail.com - vagy hozzászólásban.

A munkádért virtuális díjat kapsz! Hogy milyen az? Küldj megfejtést és megtudod!