Mile Zsolt: KAMILLA MONDJA ESTE
Ugye jól áll nekem a pizsama?
És ugye holnap kirándulunk?
És ugye nem mész dolgozni
Soha?Anya, neked rajzolok tengert,
Látod, az ott egy hullám,
Az pedig egy hatalmas bálna,
Kilátszik a vízből a háta!Mindjárt kifogy az elemem,
Veled akarok aludni,
Anya mesélj nekem!
És hogyha elalszom,
Akkor is maradj velem!
Fecske Csaba: RÓKA
Egy kis róka, egy ilyen
lompos farkú, hegyes fülű,
ravaszdi, ám mégis együgyű
kis róka mit csinál?
Mit csinál reggel,
délben,
este?
És mit, mikor az erdőt
az éjszaka korma belepte,
és zörög az avar, reccsen az ág,
zúgnak a súlyos lombú fák,
bagoly huhog, s holdfény szitál,
mondd egy ilyen kis róka
mit csinál?
Mit csinál hétfőn,
kedden,
szerdán,
és főleg csütörtökön?
Szívében bánat tanyázik-e,
vagy farkát csóváló öröm?
S ha eljön a péntek,
el a szombat,
és el a vasárnap,
mert a napok jönnek, mennek,
sőt repülnek, szállnak -
mondd, ez a lompos farkú, hegyes fülű
ravaszdi, ám mégis együgyű
kis róka mit csinál?Tavasz van: kócos, fényes,
ibolyaillatú tavasz van,
madárszárny karcolja össze az eget,
halak fickándoznak a patakban,
mindenki örvend, aki él:
a bogár,
a lepke,
a fűszál –
ilyenkor vajon kis rókánk mit csinál?És ha jön a nyár, a nyár,
s a nap, mint tüzes kemence fűt,
s ájultan liheg a lomb, és
aranyboglyák lobognak mindenütt,
az erdő is kókad, álmosan
hasal a csönd a lágy mohán,
verítékcseppek csillognak
a fölhevült szikla homlokán,
s pipacstól véres a rét,
és áll a lepkebál –
mondd, ó mondd nekem,
nyáron a róka mit csinál?És ősszel, midőn
hervad a virág, hull a lomb,
s melledet túrja, döfködi szíved,
mint földet a vakond,
s a füttyös madárnép is mind
tova, messze száll –
Ősszel, ősszel
a róka mit csinál?Már itt a tél, a jégfogú,
deres, darás vicsorgó ordas,
mint kaszaél peng a fagy,
az éj ha csillagos, ha holdas,
s a hallgatag erdőkre
lassan hó szitál.
Aki teheti, fűtőzik.
S a lompos farkú mit csinál?Ha tavasz,
ha nyár,
ha ősz,
ha tél,
az a kis róka,
az a lompos farkú, hegyes fülű,
ravaszdi, ám mégis együgyű
kis róka nappal a vackán henyél,
rejtőző rókalyuk mélyén pihen.
Szemét lehunyva álmodik,
úszik a langyos semmiben,
hol a veréb is lúddá változik.
Máskor, hogy az időt múlassa,
S főleg, hogy eddze izmait:
farkával játszik, akár a macska,
majd megfeszíti testét,
mely karcsú, mint a híd.
Nappal a róka szelíd szőrcsomó,
bújik titkos rejtekén,
míg odakünn a nap süt,
szél fúj,
esik az eső,
vagy hull a hó.De ha leszáll az éj
s leplével mindent eltakar,
a róka vadászni indul:
lábai alatt föl se szisszen az avar,
olyan vigyázva, olyan puhán lép,
hogy neszt ne üssön.
Mint árnyék suhan a fák között,
a holdfény csurgatta ezüstön.
Hűvös éji szél lengedez,
s ő a légsodrásba szimatol,
s tudja, érzi már
ha zsákmány lapul valahol:
alvó nyúl, óvatlan madár
hopp! állkapcsa foglya lesz.
A tóparton vadkacsa bóbiskol,
s míg a nád, a sás neszez,
a róka lecsap rá, gyors mint a villám!
Már a lyukához fut vele
Mára megvan a vacsora,
a vadkacsa finom csemege.
Olykor persze csak pocok
vagy egér akad
fogára, de ő nem válogat,
ha gyötri az éhség.
Van úgy, hogy
a faluban kövér tyúkot rabol
– életveszélyes kaland! –
nyomában egy falka eb lohol
csaholva,
s ő irháját menti,
s ha szerencséje van,
s az erdő elnyeli,
nyomát kuvasz és komondor
– seregnyi vitéz – már bottal ütheti.
A róka, mondom, nagy vadász,
ám olykor bizony ő veszít:
amikor sem a jó szimat,
sem a gyors láb nem segít,
zsákmány nélkül marad, s éhezik.
SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK A KÖLTŐT 70. SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL.
Orgoványi Anikó: Tél
Puha hócsizmában közeleg a tél,
vackába bebújik, minden, ami él.
Szépítgeti fészkét Ond, a kisvakond,
ágyát megvetette, nincs már vele gond.
Guszti, a giliszta járatában hál,
puha levél vackán vígan szundikál.
Aranyhalak bújnak a tó fenekén,
jégpaplanos pályán csúszkálhat a szél.
Béka Réka szunnyad egy gyökér alatt,
tavaszig itt sajnos nincs finom falat.
Mókus Berci hortyog oduja alján,
tele a kamrája, messze még a nyár.
Hófehér bundában lépeget a tél,
bevackolt már minden, boldog, aki él.
Tóth Ágnes: MACSKA-BOLT
(A Kutya-tár ellentéte)Kandúr utca kettő alatt
Macska-bolt nyílt Aradon,
Macskajajos reklámot csap
Macskaházy Salamon.
Macska-bolt, macska-tár,
Ott sok csacska macska jár.Bajuszkötő, kandúr csizma,
Macskaszem is kapható,
Macskagyökér, macskajajra
Helyben elfogyasztható.
Van pormacska, zsákbamacska,
Macskakarom reszelő,
Kismacskáknak gombolyag és
Cirmos cica-etető.Útmutató a kezdőknek,
Hogyan fogjunk egeret,
S hogy jár pórul az, ki forró
Bádogtetőn tekereg.
Macskanyelv meg Whiskas-táp
és egér konzerv eladó,
Szórakozni Tom és Jerry
Videókon kapható.
Komolyzene Rossinitól:
Macska duett- ária,
Előadja: Perzsa Pongrác
és Sziámi Árnika.Tejföl is van egy köcsögben,
De azt el nem adhatom,
Szétkarmolná a képemet
Macskaházy Salamon!
Jól jöhet egy vidám irodalmi esthez - akár a nyári táborozás alatt - a Romhányi-versekből és Dr. Búbóból összeállított vetélkedő. Versíró feladat is van benne, amit itt külön leírok az elkészült gyerekírta versikékkel együtt. A vetélkedő feladatai változatosak, mozgalmasak, viccelődők, - ahogy Romhányihoz illik!
A forgatókönyv megoldásokkal és egyéb nyomtatandó mellékletekkel itt megtalálható:
https://drive.google.com/open?id=0B1lPFhjhziqOdjRRd0haaXQtR0E
Tóth Krisztina: NAGY MARA
Áruld el nekem, nagymama,milyen állat a nagy mara?Van-e nagy feje, nagy hasa?Egészben véve nagy maga?
Kisfiam, szólt a nagymama,pici állat a nagy mara.Mint egy nyúl, de a füle apró:de most ezzel egy kicsit hagyj, jó?
Majd elmegyünk az állatkertbe,ott legelészik, majd meglátoda kis marát, a nagy marát megaz összes ilyen maraságot.
Tóth Krisztina: Állatságok c. kötetéből, 2007., Magvető K.
Kovács András Ferenc: SÜKET HOLLÓ
Élt a skót Felföldön egy holló.
Szófukar volt, sőt: nagyothalló!
Ha jött egy jó varjú,
s szólt hozzá: "Hauvarjú?" -
Annyit se vágott rá, hogy: "Helló!"
Kovács András Ferenc: TALIGÁS KANDÚR
Egy kandúr alacsony taligán
gurult át Balatonaligán...
Egy cicus is állt ott,
s utánakiáltott:
"Mi újság Aradon, Palikám?"
forrás: Kovács András Ferenc: Hajnali csillag peremén c. kötete
Gáti István: ÁLLATI SZILVESZTER
Rozmáréknál ég a világ,
Vendégségbe jött egy zsiráf.
Inog, forog három bögöly,
Felborult a pezsgős vödör.
Veréb száll a szendvicsekre.
Vígjátékot néz a kecske.
Gerle röppen, tolla tiszta.
Táncot lejt a vén giliszta.
Buborékot fúj a rája
Vízalatti trombitája.
Fő a virsli, víg a konyha.
Leng a pókok lampionja.
Hogyha éjfélt üt az óra,
Toll-konfetti hull a hóra,
Nagyot rikkant negyven kakas,
Száll a hurrá, mély és magas.
Lajhárok és fürge őzek,
Párducok s a medve főleg,
Futrinkák s a százlábúék
Együtt kiáltják, hogy BÚÉK!
Orgoványi Anikó: SZERETED AZ ÁLLATOT?
Neked is van állatod?
Kutyád, macskád,
tengerimalacod?
Kedvencedet
eleget eteted, itatod?
Becézgeted, dédelgeted?
Kap-e elég szeretetet?
Szereted-e az állatot
akkor is, ha szabad,
s nem birtokolhatod?
Ha kedvére mászik, szalad,
repül, s előled talán
messzire menekül?
Szereted-e a szabadságot?
A végtelen eget, földet,
a nagyvilágot?
Szereted-e, ha az állatot
szabadnak látod?
Együtt érzel-e vele a szívedben?
Tudsz-e szárnyalni a fellegekben?
Orgoványi Anikó: BAKTATÓ
Egy icipici paci
baktat a faramuci
kockakövön.Négy pici patapatkó
koccan a csiszi-csuszi
kőrögökön.Egy pici paciláb,
két pici paciláb,
három pici paciláb,
négy pici paciláb
csúszik, merre lát.Bezzeg a határban,
nekilódul bátran,
vágtat a szélben,
erdőkön, mezőkön,
hömpölygő felhőkön.Ez ám az öröm!
A verset Orgoványi Anikótól kaptuk, a rajz Tömösy Andrea munkája. Innen kértük kölcsön: http://allatportrek.blog.hu.
Turbuly Lilla: KÉT PICI PIÓCA
Állítólag kutya nem való a negyedikre,
mert napközben rossz neki egyedül,
és cica sem való a negyedikre,
mert minden csupa macskaszőr lesz tőle,
ráadásul tépi a függönyt.
Papagájról és kanáriról ne is beszéljünk,
úgy rikácsolnak,
hogy futkos a hideg apa hátán.
Anya meg sík ideg minden egértől,
akkor is, ha japán és táncol,
meg akkor is, ha közönséges mezei.
De most végre nekem is lesz háziállatom,
és mindjárt kettő:
a patakban fogtam őket nagyiéknál.
Zorkóczy-Kovács Katalin: AZ 5 CENTIS ELEFÁNT
Minden vágyam hogy büszke tulajdonosa
legyek egy 5 centis elefántnak.
Nem kell nagyobb, az S-es méret pont megfelelő.
Nagyon praktikus, így akár a zsebben is elfér.
Nem is fogyaszt sokat:
egy csomag mogyorót egy évig is elmajszol.
Azért egy ilyen bonsai elefánt nagy felelősség is.
Vigyázni kell, nehogy lelegelje a szomszéd
folyosón kint hagyott fikuszát,
ne hagyjuk, hogy a vécékagylóban lubickoljon,
hisz egy óvatlan pillanatban lehúzhatjuk a lefolyón,
és óvatosan kell lépkedni, mert könnyen
papírvékonnyá préselhetjük,
így már csak egy matrica lesz, és onnantól
csak albumba ragasztva gyönyörködhetünk benne.
Farkas Beáta: PALOMENA PRASINA / HÁZIÁLLAT
Régóta szerettem volna valamilyen állatot,
leginkább gekkót vagy görényt.
Apa erre azt mondta, nem jöhet sem négylábú,
sem kétlábú,
sem lábatlan állat
ide, a 3. emeletre.
Mégis lett háziállatunk.
Hatlábú!!!
Egy barna színű "zöld bogyómászó poloska".
Viharos őszi szél fújta be az ablakon,
fáradtan, átfagyva.
Most kint lakik a verandán,
egy cserepes növény levelein.
Az a jó, hogy nem kell sétáltatni
és etetni sem.
De lehet vele játszani:
ő elbújik, én megkeresem.
Forrás: Aranysityak. Bp., Csodaceruza K., 2010.
Rajz: Molnár Jacqueline
Szabó Melinda (12 éves): KROKODIL
Krokodilnak szája csattog,
Állkapcsában sok fog villog.
Háta zöld és pikkelyes,
Ez a testén elterjedt.
Tóból figyel, lesben áll,
Prédájára ottan vár.
Gazellaként vigyázzál,
Ha meglátod, ne igyál.
De ha mégis, neked véged,
Csontod reccs és viszlát élet!
Krokodilnak szája csattog,
Állkapcsában sok fog villog.
Ádám Laura (13 éves): SZÚNYOGVÉSZ
Zümmögnek és zizegnek,
Engem kiidegelnek.
Nem kímél egyikőjük sem,
Odaadnám minden kincsem,
Hogy egyszer már hallgassanak,
És más embert nyaggassanak.
Szeretem én a szép zenét,
De azt mondom, most már elég!
És ha még ez nem lenne sok,
Ők nem olyan nagyokosok,
De fürgébbek, mint száz egér,
Lecsapni őket kínszenvedés!
Szeretem én ám a nyarat,
De ha egy szúnyog belém harap,
Az már nem olyan muris,
No meg persze viszket is!
Ezért kedves szúnyogok,
Miattatok most nyögök,
És arra kérlek titeket,
Ne idegesítsetek!
A hollóról és a pávákról
(21. századi magyar népmese feldogozás)
A fekete holló teljesen sárga lett.
Mert lent a réten folyt a páva-balett.
„Ej mit nem adnék, ha színesebb lehetnék!
Büszke, emelt fővel közéjük mehetnék!”
Fenn a fán a holló eképpen töprengett,
Amikor a földön valamit észrevett.
„Nini! Ez egy pávatoll!
Valamikor páva volt!
A faromra felragasztom,
A páva-népet kiakasztom,
Jippi, jáj, jé!”
A holló felkapta a tollat
s vágtatott a papírboltba,
Hogy a kincsét, drága kincsét
most lefénymásolja.
Hatvanat fénymásolt,
Madarat tolláról!
Ámbár ez most nem igaz,
Mert ez a gaz,
Papírtollal ékeskedett,
Sziporkázva kényeskedett.
Pávák közé besétálva,
Lett nagy hahota és lárma:
„Nézzétek! A holló tolla!
Csak fele van fénymásolva!”
Szegény hollót kikergették,
Ráadásként megcsipkedték.
Megtanulta szegény pára,
Ha más tollával ékeskedik,
Abból csak neki lesz kára.
Ádám Laura blogunk indulása óta írja és küldi a verseit a Költögetőre. Összesen 10 versét számoltam össze eddig, amelyeket kellő informatikai jártassággal felvértezve legtöbbször ő maga szokott fölrakni a blogra, "Lorchi" nicknévvel.
Három éve még kislány volt, most már semmiképpen sem az. Versei is sokat "fejlődtek" az eltelt idő alatt, egyre ügyesebben és szebben szőtt sorokból és rímekből állnak, de változatlanul kedvesek, játékosak és humorosak. Kívánom Lorcsinak, hogy mindnyájunk örömére maradjon hű ezekhez a tulajdonságokhoz a továbbiakban is, és mint ahogy eddig, hipp-hopp, teremjenek itt a versei ezután is.
"13 éves vagyok, Szegeden a Gregor József Általános Iskolába járok. Szabadidőmben olvasok, verset írok és zenét hallgatok. Általában regényeket szeretek olvasni. Épp úgy szeretem a régi könyveket, mint a friss ifjúsági regényeket. Kedvenc írónőm G. Szabó Judit. Szeretek verset írni, mert feltölt. Általában kitalált történeteket szoktam írni, de van olyan versem, ami valós eseményeket mesél el. Meséket is szoktam írni. Még nem ismerek sok verset, így még nincs kedvencem közülük, de az eddig olvasottak mind tetszettek."
Benedek Gabriella (11 éves): AZ EGÉR ÉS A HANGYA
Egyszer volt egy egér,
ki a mezőn éldegélt.
De sajnos nem volt étele,
ezért egész nap éhezett.
A szomszédban élt egy hangya,
ki szorgos volt, s gyűjtött minden napra.
Egy nap átmegy az egér s kéri,
- egy falatot, kérlek! Fogom viszonozni.
A hangyának megesett a szíve az egéren,
s hát azt mondja: gyere el mindennap ebédre.
Az egér nagyon megörült ennek,
s azóta az egér s a hangya jó barátok lettek.
Benedek Gabriella (Gyergyószentmiklós, Kós Károly Általános Iskola) ezt írta magáról:
"Ha nem vagyok iskolában, akkor játszom a kutyámmal, segítek szüleimnek és olvasok regényeket, mondákat és meséket. Azért szeretek verset írni, mert ezzel jól lefoglalom magam, nem unatkozom. Kedvenc versem: Arany János: Rege a csodaszarvasról."
Weöres Sándor: MACSKA INDULÓ
Kurrogj, kurrogj, kormos macska,
cirregj, cirregj, cirmos macska,
büszkén lejt hat vak bak macska,
sok pettyes láb, száz karmocska.
Jobbra át, balra át,
agyon marjuk a kutyát,
nyauúu!
Nyávogj, nyávogj, nyavalyás macska,
pisszegj, pisszegj, pikulás macska,
aki beteg, pikulálhat,
szedjen macska pilulákat.
Hátra arc, nagy kudarc,
nem marunk ha te se marsz,
nyauúu!
(Gyánti Barnabás rajza)
A Író Cimborák blogján novemberben mókás képregényekben gyönyörködhettünk, melyeket az írók és az illusztrátorok közösen találtak ki. Némelyik képsorozathoz többen, többféle történetet is kitaláltak.
Őket követve, a kálváriaparti iskolások hatan, hatféleképpen megrajzolták A tücsök és a hangya meséjét. Válaszd ki, melyik tetszik a 6 alkotásból a legjobban, s írj hozzá Te is szöveget. Legyen rövid, és nem kell ragaszkodni az ismert történethez, kitalálhatsz teljesen mást is, ami a képekről eszedbe jut. Lehet verssorokban is gondolkodni, képenként 2 verssorból már összeállhat egy 8 soros versike.
Ha kész, küldd el a Költögető e-mail címére, hogy közzétehessük. Hangyaszorgalmadért tücsökzene helyett valami más lesz a jutalmad! Hogy mi, azt még nem árulhatom el, de karácsonyig megtudod!
Tóth Szonja Kiara: LIBAÉSZ
Kicsi liba az ösvényen
farát rázva bandukol.
Nem tudja, hogy nyomában
három róka is lohol.
A libának szaftos combja,
ínycsiklandó szárnya,
ez a három vörösróka
minden kívánsága.
A kis liba meg-megállva
csipegeti a füvet,
s a három ravasz ördög
egyre közelebb üget.
Óvatosan körbefogják,
meg ne lógjon a kaja.
Látja már a kicsi liba
lesz itt ma még sok baja.
Három róka nagyokat nyel,
nyáluk a földre csöpög.
A látványtól libánk esze
alaposan felpörög.
„Liba anyám! Mekkora őrült
nagy szerencse,
hogy a sors Önöket
éppen erre vetette!
Kérve-kérem, ha van Önökben
egy csepp könyörület,
vigyék haza jó anyámhoz
törődött kis testemet!
Nagy kérés ez, ne is mondják,
tudom én ezt, igen jól,
de mit tegyek, ha ennyire
elgyengít a szörnyű kór.
Ó, miért, hogy történhet?
Fel nem fogja libaész!
Ily zsenge korban elragad
a fertőző libavész!
Bátor urak! Ne béklyózza a
félelem Önöket!
A betegség bizton elkerüli
a róka köröket."
E szavakkal ravasz libánk
a rókák nyakába borul.
Vagyis csak borulna, mert
puffanva a földre hull.
Három róka lába nyomán
porzik a száraz ösvény.
A közelben kicsi liba az
egyetlen nem félőlény.
Libuskánk vígan gágogva
porolgatja magát,
és nagy boldogan folytatja
a frissítő sétát.
Azt hiszem, ilyen ésszel
libánk jövője ragyogó,
s nemsokára ő lesz majd
a Legfőbb Gágogó.
Jólesz György: UHU ÉNEKEMikor a Hold ezüst fénnyel
fodros felhők közül bújt ki,
jót vadásztam egész éjjel:
került pocok, egér, nyúlfi.Szemben a nagy, sötét heggyelvan lakásom: fának odva.Jóllakottan, tele beggyelitt bent ülök elnyugodva.A Hold most már sárgásvörös,a láthatár felé baktat.Paplana, párnája ködöslepellé szőtt égi harmat.Körülöttem madaraknakmind gazdagabb dala hallik,ricsajos ünneplést csapnakörömükben, hogy pitymallik.Szemhéjamat már lezárom,nem nézem a kelő Napot,lassan elborít az álom:Nyugodalmas pirkadatot!
Tóth Tamara Leila: CICA ÜL...
Cica ül a fűben,
füle, farka fázik.
Jön majd a nagy eső,
akkor meg is ázik.
Na, jött a nagy eső,
a pocsolya gyűlik.
Tovább ül a cica,
feneke meg ázik.
Jaj, te buta cica,
elázik a fejed,
csapzott lesz a bundád,
belilul a füled.
Ha ezt így folytatod,
beteg leszel nyárra.
Cincoghat az egér,
otthon a kamrába.
Beszélhetek neki,
ücsörög a macska.
attól tartok, sajnos,
egy kicsit butuska.
Most jut az eszembe,
nem csak ez a macska,
én is itten ázok.
Ki akkor a csacska?
Marton Júlia (10 éves): AMIKOR AZ IMA SEM SEGÍTETT
Tavaly nyáron
látom, három
kismacska ment
át a gáton.
Azt hittem,
csak szaladgálnak,
szétnéznek
a nagyvilágban.
Aranyos kis
mancsuk, orruk,
cirmos, selymes
a bundájuk!
Három ilyen
kicsi vadász
megrémíthet
bárkit talán?
Ám az egyik
nagyot ugrik,
mancsa alatt
rovar nyugszik.
Imádkozó sáska az,
mit jóízűen ropogtat.
Szegény sáska, hiába
imádkoztál ím máma.
(Gyöngyös, II. Rákóczi Ferenc Katolikus Általános Iskola)
Tóth Szonja Kiara (11 éves): CSATAPATÉ
Egyszer volt, hol nem volt,
nem olyan rég tamtam szólt.
Dübörgése harcra hívott,
melyet két nagy sereg vívott.
Miért volt e nagy csata?
Mert Vörös vezér csöpp agya
rákattant egy rögeszmére,
szemet vetett szomszéd rétre.
-„Ott a fű friss, harmatos,
a fehérnép oly csábos.
Az itteniek morcosak,
nézze őket, aki vak!”
Felöltötte harci pajzsát,
elővette jobbik kardját.
Csak modorát nem találta,
de azt nem is igen bánta.
Savat hörgő indulattal
megindult a roppant haddal.
A szomszéd nép neszét vette,
mire készül Vörös beste.
Hírnök szaladt ide-oda,
sereglett a sok katona.
Bátorsággal, büszkeséggel
dacoltak a szörnyű vésszel.
A vezér szólt: -„Kicsi a bors,
s néha kegyetlen a sors,
de én mondom, a vezér,
egy fekete száz annyit ér,
mint akárhány vörös ördög,
legyen hát belőlük dög!”
Szörnyű balhé lesz itt rögtön!
A két sereg lám, már itt jön.
Nagy szél támadt, felhő dagadt,
csúf hasából eső fakadt.
Rászakadt a két seregre,
lett belőlük ázott ürge.
Azaz, inkább ázott hangya,
kiknek nem volt túl jó napja.
Mentette a pőre bőrét,
hátrahagyva néhány őrét,
Vörös vezér, s nem feledte
nem elég a harci kedve.
A kulcsszó itt, kérem szépen,
nagy betűkkel ide vésem:
IDŐJÁRÁSJELENTÉS!!!
nagyon fontos, nem kérdés.
Elmaradt a hangyacsata,
átcsúsztatták jövő nyárra.
Tóth Szonja Kiara a kezdetektől tagja a Költögetőnek. A blog 3 éves működése alatt összesen 28 verset küldött nekünk. Mindig olyanokat, amelyekben megcsillantotta szókincsét, meseszövő és rímfaragó tehetségét, ötletességét, fantáziáját. Mint ahogy a mostani versében is. A Csatapaté a gyöngyösi Vachott Sándor Városi Könyvtár versíró pályázatán a legjobb versnek kijáró 1. helyezést érte el. Gratulálunk!
a Nílusból ki-kilógnak
legyezgető apró fülek
részei a vízilónak
ki nekik a nagyobb felük
komolyan mondom nem viccből
leesne a pici állad
ha kimászna most a vízből
mert igencsak böhöm állat
néznél hogy e kis füleknek
mi melák test nőtt alája
ilyen jószág hogy születhet
joggal gondolhatnál rája
apró szemek s persze fülek
de a feje és a szája
hatalmas és az az ülep
persze nem az ő hibája
s ha jobban szemügyre veszed
mégiscsak van némi bája
pláne amíg nem a kezed
hanem a hínárt zabálja
forrás: Meseutca - Szöveglelő
írta és bejegyezte: Ádám Laura
Ha én egyszer galamb volnék,
Messzi tájra elrepülnék,
Az égből lenéznék a világra,
Kacsintgatnék a házakra.
Ha én egyszer hangya volnék,
Súlyos morzsát cipelgetnék,
Hűvös bolyban pihengélek,
S örülök annak, hogy élek.
Ha én egyszer gepárd volnék,
Szavannákon száguldoznék,
A szél sebességével száguldoznék,
S antilopgazellát kergetnék.
De mégis csak legeslegjobban,
Ember lennék szép otthonban.
Állatokkal, növényekkel,
Körülvéve rengeteggel.
De amíg egy varázspálcát nem kapok,
Beletörődöm és nyúl maradok.
Utolsó kommentek