Költögető

Fecske Csaba: MOSTOHA

este tévé van

meg én vagyok

a tévében izgalmas krimi

bennem tizenkét palacsinta

meg némi rosszaság

hát először engem kapcsolnak ki

forrás: Fecske Csaba: "Halpénzen vett világ" c. kötete,
http://mek.niif.hu/04200/04293/html/

Dóka Péter: FÉRFIDOLOG

Micsoda szégyen,
mondta a nagyi.
Ilyet a családban még
sosem, ilyet még senki.
Csak nagyapád meg ne tudja.
Biztosan a sok tévézés,
meg a furcsa barátaid,
akik sose köszönnek.
Le is kell ülnöm,
picit szédülök,
nagyon megvisel.

Ez az, fiam,
mondta nagyapa,
A vér nem válik vízzé.
Én magam is sokat
huncutkodtam,
nagy vagány voltam,
annyi biztos.
Igazi fenegyerek,
híres vagabund,
az iskola réme.
De a nagyinak egy szót se,
mert gyenge a szíve
szegénynek.

Már megint te,
mondta az anyám,
Mit kell még elviselnem?
Minden fiú ilyen? Miért is
nem egy lányt szültem?
Egy pici, aranyos,
dolgos kislányt?
Vehetnék neki cuki ruhát,
meg pillangó formájú
hajcsatot. Azt a kéket.
Tisztára, mint az apád.
Jobb, ha neki el se mondod,
van baja elég.

Csak így tovább, fiam,
mondta apám.
A te korodban én is,
de ez maradjon köztünk.
Aztán máskor ügyesebben,
hogy el ne kapjanak.
És másnak ne mondd el,
mert ebben a családban
csak én értelek meg.
Jól jegyezd meg, fiam:
ez férfidolog.

forrás: http://dokapeter.blogspot.com/

Mile Zsolt: KAMILLA MONDJA ESTE

Ugye jól áll nekem a pizsama?
És ugye holnap kirándulunk?
És ugye nem mész dolgozni
Soha?

Anya, neked rajzolok tengert,
Látod, az ott egy hullám,
Az pedig egy hatalmas bálna,
Kilátszik a vízből a háta!

Mindjárt kifogy az elemem,
Veled akarok aludni,
Anya mesélj nekem!
És hogyha elalszom,
Akkor is maradj velem!

A vers forrása: Csodaceruza magazin 2015/70.                Grafika: Biró Eszter

Szeretem, amikor felkelek,
jó lesz a kedvem, ha felnevet.

Szeretem, amikor enni ad,
azt is, ha álmából felriad.

Van úgy, hogy ilyenkor morcosabb,
és persze, kicsinykét kócosabb.

Nem bánom azt sem, ha mérgesebb,
ilyenkor talán még édesebb.

Szeretem, amikor jót mesél,
azt is, ha énvelem mendegél.

Szeretem, amikor ad puszit,
s húsvétkor hozza a kis nyuszit.

Szeretem, amikor megdicsér,
És ha a suliig elkísér.

Szeretem, amikor rám hajol,
homlokon csókol és átkarol.

Szeretem, amikor dolga van,
meglátom rajta, ha gondja van.

Szeretem, amikor ölbe vesz,
azt is, ha esténként kádba tesz.

Szeretem, amikor kérdezem,
jó-e ha öleli két kezem?

Szeretem nagyon, ez nem vitás,
annyira és úgy, mint senki más!

Varró Dániel: Unokaöcsémnek
– arccsipkedős
nagybáty-vers

Dini te,
süss ide!
Ne másszál föl semmire,
ne másszál most föl te székre,
figyeljél a költeményre,
amit én,
Dinikém,
neked itten mondok.
Ne nyomkodd a gombot!
Dini,
nini!
Itt egy ember,
levehető szemüveggel
Egy bozontos bácsi.
Nem vagy rá kíváncsi?
Nézd csak motyog, fel-le sétál,
haja szála szerteszét áll.
Ne féljél a bácsitól!
Ő csak rímeket csihol.
Pont ihlete van ma,
attól olyan bamba.
E haj fésűt nem sokat lát!
Képe sem épp megborotvált,
afteshévvel átsikált,
ő itt a te bácsikád.
Hányaveti nyegle,
szemüvegét vedd le!
Most, mivel
nem figyel.
Nahát, milyen vaksi!
Mint mikor az aksi
lemerül a telefonban,
elsötétül vele nyomban
a világ,
mit se lát!
Hülye arcot ölt ő,
bácsikád, a költő,
hunyorog és pislog,
kalimpálni is fog,
hadonászik, mindent lever,
egy plüssnyúl a földön hever,
belebotlik - vigyázat!
Kerüld ki a kiságyat!
Ott a tévé... ott a puff...
ott egy ajtófélfa... Puff.
Vigyázz, ott van megin egy!
Puff, annak is nekimegy.
Most féllábon, lám, forog,
dülöngél és tántorog
(mi az ott a fülön, vér?)
tántorog és dülöngél,
úgy, mint aki spicces.
Ugye milyen vicces?
Bácsikád a mókamester.
Drukkolj neki: ess el, ess el!
És akkor ő elesik.
Most a földön hever itt,
könnyben ázik pillája.
A plafonra, csillárra
fölnézhet.
Ugye milyen
vicces dolog,
Dinikém, a
költészet?

A vers Varró Dániel  "Mi lett hova?" c. kötetében jelent meg.  A kép Molnár Jacqueline alkotása az "Aranysityak" antológiában.

László Noémi: A JÓ TESTVÉR

A jó testvér nem verekszik,
nem vágja fel a mackó hasát,
és a csokit két egyenlő
adagra osztja.

Nem bömböl, harap, karmol, és
rúg, ha a másik vérszemet kap,
és fiókját kifosztja.

Jó testvérnek többet ér
ugrókötélnél csend és béke.
Tudja, milyen sáros terep
a civakodás és környéke.

Jó testvér nem árulkodik,
akkor sem, ha nagyon rossz.
Ha nagy, megvédi a kicsit;
ha kicsi, nem használja ki
azt, hogy ő milyen fontos.

Jó testvér kacagni tud, főként
saját magán, és bölcs, nyugodt,
mértékletes, mint a gyümölcs
a fán.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K.,
Bp., Ráció K. 2010.

Gáti István: A SZIGORÚ SZEMÜVEG

Nagyi táskája mélyén
Van egy parányi üreg.
Ott egy különös rém él:
A Szigorú Szemüveg.
Nagyi orrán, ha látom,
Sosem kérdem: - MIért ez?
Van neki másik három,
S ebben mindig kikérdez.
Egyet az utcán visel,
Az olyan szelíd, kerek,
S van neki kettő, miben
Főzni meg varrni szeret.
Nagyi különben kedves.
Máskor sohase szól rám.
Mégis szigorú csend lesz,
Mikor ő ül az orrán.
Sok volt talán a játék.
Ebből magolás lesz még.
Rám dől szomorú árnyék.
Makogom csak a leckét.
S ha szavaim e kínban
Eltévesztik helyüket,
Orrán tüzesen villan
A Szigorú Szemüveg.

Gáti István: APU NYAKÁBAN

Apu nyakából
Látszik a kerület.
Nem kell a távcső,
Se csodaszemüveg.
Ezeregy kalandot
Ígér a távol.
Törpe az újságos
Apu nyakából.

Apu nyakán egy
Kalózos tetkó van.
Kényelmes ülés,
Jobb, mint a metróban.
Száz méter magasban
Lebeg a lábam.
Pilóta lehetek
Apu nyakában.

Apu, ha letesz,
Egészen szokatlan.
Nagy lesz a járda.
Itt állok alattam.
Szalad egy komondor.
Nem vagyok gyáva.
De azért mégis...
Vegyen a nyakába!

forrás: www.gatiistvan.hu

                                                                                              A rajzot innen vettem kölcsön: petrussblogja.blogspot.hu

Fecske Csaba: A MI CSALÁDUNK

A mi házunk

Piros tetős a mi házunk,
benne nem fázunk, nem ázunk.
Szája ajtó, szeme ablak,
szép ház, soha el nem hagylak.

Anya

Anya ügyes, anya szép,
haja szőke, szeme kék.
Két karja ha átölel,
nem cserélek senkivel.

Apa

Apa erős, okos, bátor,
olyan, mint egy terminátor,
minket minden bajtól megvéd,
földhöz teremti a medvét.

Öcsém

Az öcsém, Áron
bőg mindenáron,
nappal, éjszaka,
teli cicit vár,
nálunk ő a sztár.

Kata

Kiti-Kata főz,
Gomolyog a gőz,
serceg a zsír és
rottyan a kása,
picike pocak
lesz a lakása.

Nagyi

Palacsintát süt nagyi,
nem kell kétszer mondani,
megkeveri megkavarja…
Hogy örüljünk, azt akarja.

Nagyapó

Dirmeg-dörmög nagyapó,
nagy a hideg, nagy a hó,
nahát, rúgja meg a ló!
Öregnek tél nem való.

Óvoda

Nem messze az óvoda,
reggel nagyi visz oda.
Van ott játék, van mese,
nem hiányzik semmi se.

Éjszaka

Semmi kétség,
az éjszaka egy
nagy zsák sötétség.
A csillagok lyukak
azon a zsákon,
s aki a zsákot cipeli,
az az álom..

Álom

Csöndes az este,
álom jár
holdfény ruhában
ágyamnál.
Szelíd mosolyom
kell neki,
tündérek lantját
pengeti.

A szomszéd

Szomszédunkban él egy bácsi,
ez a bácsi Pista bácsi,
mindig azt mondja, hogy ácsi
bácsi maga nem mohácsi?
Nem mohácsi, nem is kácsi,
én a szomszéd vagyok bácsi,
bizony szomszédnak se más,
kiscsoportos óvodás!

Oszkár

Kutyusom uszkár,
a neve Oszkár.
Ha jövök oviból
megvár a busznál.

Fecske Csabától kaptuk karácsonyi ajándékként "A mi családunk" című versciklusát. Nagyon tetszik, hogy a házzal kezdi és a kutyával fejezi be. Sőt, helyet kap benne az óvoda és a szomszéd bácsi is.
Kellene egy téli családrajz a versekhez! Rajzold le a családod és a házad télen. Jó téma lehet, hogy mit csináltok karácsonykor. Küldd el a Költögetőnek! Szívesen lecserélném vele a Google-ban talált rajzot!

Fecske Csaba: ESTI MŰSOR

Anya mosogat,
apa meg olvas,

én pedig ordítok,
mintha könyvből
olvasnám.
Ha unom,
fordítok.

Apa is fordít,
most anya ordít.

forrás: Hol voltam

Fecske Csaba: MOSTOHA

este tévé van
meg én vagyok
a tévében izgalmas krimi
bennem tizenkét palacsinta
meg némi rosszaság
hát először engem kapcsolnak ki

forrás: Halpénzen vett világ

Tóth Tamara Leila: CSALÁDOM

Apa feje nagy.
Sok benne az agy.

Anya szeme zöld,
belefér a Föld.

Mama feje gyufa,
mert piros a haja.

Kiarának nagy a szája,
folyton csak azt kiabálja:
TARA NEM JÁTSZOM VELED!

Lackfi János: HUZAKODÓ

Mondja a nagymama, slussz-passz, kész,
     nyisd ki a könyvet,
     fejedet tömjed,
nyughass, és
     írjad a sok leckét!

Én meg aszondom, nincs slussz-passz,
     könyv a sarokba,
     ugrik a bolha,
lecke, ne untass,
     lesz bukfenc!

Mondja a nagymama,nincs apelláta!
     Itt van a sóska,
     itt a saláta,
kész vitamingyár,
     tömd be a szádba!

Én meg aszondom, lesz apelláta!
     Nem vagyok én ló,
     zebra, hasonló,
sóska, saláta:
     köpjük a sárba!

Mondja a nagymama, kész, punktum,
     zárjuk a tévét,
     tünjön a kék kép,
mosd a fogad még,
     villogjon!

Én meg aszondom, nincs punktum,
     nyitjuk a tévét,
     villog a szép kék,
fogkefe, fogkrém,
     rád untunk!

Mondja a nagymama,nincs kecmec,
     mars a szobádba,
     mars be az ágyba,
szájra lakat kell,
     csöndketrec!

Én meg aszondom, van kecmec,
     bömböl a magnó,
     döndül a padló,
táncol a vak ló,
     ünnep lesz!           (megjelent a Részeg elefánt című kötetben)

Chuck Hills küldte el kedvenc versét a Költögetőnek. Köszönjük!

 Ijjas Tamás: Szivaros nagypapi

A nagypapinak vigyáznia kell, hogy ne fújja
rám meg hugira a füstöt, mert akkor köhögő
rohamunk lesz. Nagypapi nem kérheti lilahagymás
nagyit, hogy jó csípősre főzze a gulyást, mert
az szétmarja a szánkat. El kell dugnia a vadász-
puskáját, mert az nem gyerek kezébe való.
Alig csinálhatja azt, amit szeret, de mégsem
szomorú. mert ölbe veheti hugit, és megsimogathatja
a buksimat, meg olvashat nekünk Benedek Eleket,
és megmutathatja, hogyan működik a gyalu.
De legjobban szivarfüstöt szeret fújni a
szappanbuborékba. Azt mondja, a füst mindennek
a lelke, és mikor kipukkad a buborék, ott marad a
lélek szaga a levegőben, a bőrünkbe issza magát,
a hajunkba kapaszkodik, hugi ruhájában táncol,
anyu retiküljében kotorászik, nagypapit
megkrákogtatja. Olyan a világ, mint
egy nagy-nagy tűzrakás, és ez a füst az illata.

 Kiss Ottó: Nagypapa vet majd 

Voltunk a kertben,
nagypapa vitt ki,
azt mondta vet majd,
tavasszal itt, ni!

Ott lesz a borsó,
a mák, a cékla,
amott a zöldség,
a sárgarépa.

Itt lesz a zeller,
és ott a málna,
abból a medve
nagyot kajálna.
Itt lesz a retek,
ott lesz a kapor,
ha azt is vetek,
abból is kapol!

Gáti István: Hol nem volt

Járt nagyapa szürke nagykabátban
Ifjúkorából végül mi maradt?
Ronda lett a körút. Nagypapátlan.
Arca helyén üres a kirakat.
Mit fütyűlne vajon? Félek, ha most
Erre járna újra megszokásból,
Nem ismerné fel a négyes-hatost,
S pörköltet kérne a McDonald's-ból.
Jó volna, ha élne nagypapácska!
Bámulná őt a sarki Humanic.
Hintázna a tömött aktatáska,
Hozná a Bocit s a friss Gyulait.
Árnyát őrzik a házak falai,
Kezemet fogva lépked a magány.
Nincs is körút, mert eltűnt valaki:
Az én öreg, hol nem volt nagyapám.

Filip Tamás: Anyu kicsit hízott

Anyu kicsit hízott,
de nem hisz a szemének.
Azt mondja, rossz ez a mérleg.
De a ruhája pontosan mér,
mert ami kövér,
az nem fér
a ruhába.
Mondom is neki, Anyu,
mi még növésben vagyunk.

Vass Tibor: Ablak a világra

Apa gépén megnéztem valami olyat,
amit nem lett volna szabad megnéznem,

internetezni kéredzkedtem oda,
játszottam is,
de azt megúntam,
elkezdtem kutakodni apa gépében,

és olyat láttam,
amit azelőtt nem,
és nem is akarok még sokáig.

Apa épp bejött a szobába,
kérdezte, mit csinálok,
észlelte, hogy villámgyorsan éppen
bezárok egy ablakot,
nem szobaablakról van szó,
füllentettem,
hogy a Gyűrűk ura ablakot zártam be,
de apa rájött,
mert látta, hogy zavarban vagyok,
egészen más ablakra nyitottam világot.

El kellett mondanom az igazat,
nem kaptam büntetést,
amiért kutakodtam,
de elbeszélgettünk, és végig zavarban voltam,
ami majdnem felért egy kikapással,

s az meg már egészen vicces volt,
hogy azzal zártuk az ablakot,
hamarosan kapok egy életkori sajátosságaimnak
megfelelő könyvet a szaporodásról.
Életkori sajátosság,
még ilyen hülye kifejezést,
mindig tanul az ember valamit.

Gáti István: A szigorú szemüveg

Nagyi táskája mélyén
Van egy parányi üreg.
Ott egy különös rém él:
A Szigorú Szemüveg.
Nagyi orrán, ha látom,
Sosem kérdem: - MIért ez?
Van neki másik három,
S ebben mindig kikérdez.
Egyet az utcán visel,
Az olyan szelíd, kerek,
S van neki kettő, miben
Főzni meg varrni szeret.
Nagyi különben kedves.
Máskor sohase szól rám.
Mégis szigorú csend lesz,
Mikor ő ül az orrán.
Sok volt talán a játék.
Ebből magolás lesz még.
Rám dől szomorú árnyék.
Makogom csak a leckét.
S ha szavaim e kínban
Eltévesztik helyüket,
Orrán tüzesen villan
A Szigorú Szemüveg.

(Holnap csak nagypapásat válogatok!)

  


Kadlót Nikolett: Puszimeghajtás

Nagymama mindenhol ott van.
Észrevétlenül tesz-vesz,
mint egy titkosügynök.
Ha azt hiszed, hogy a vasárnapi ebéd után
bezárta maga mögött az ajtót, tévedsz.
Titokban visszaoson és megcirógatja az arcod,
megcsinálja a befejezetlen házifeladatodat,
a tikkadó szobanövényeknek vizet ad,
elmosogat, és meleg kakaót tölt a bögrédbe.
Vastag kötött zoknit hagy az ágyadon
és cukrot csempész a kabátodba.
Egyszer mégis lebukott, mert a kanapén felejtette az otthonkáját.
Ekkor elárulta, mi a titka:
minden nagyi puszival működik.

Kiss Ottó: Anyukám szép

Anyukám csodaszép asszony,
apukám hozezért passzol.
Ha megyek vele én, látnak,
nem adom soha őt másnak.

Anyukám csodaszép asszony,
apuhoz csakis ő passzol.
Egyedül vagyok én gyermek
- asziszem, valahol nyertek.

Molnár Krisztina Rita: Mennyboltba

Menj ide, menj oda,
menj boltba,
kellene még ez-az
itthonra.
Lista, szatyor, tele
pénztárca,
gyors apa, délre meg
is járja.
Alma, fahéj, zizi,
zellerzöld,
párizsi, tíz deka
vaj, tejföl.

Hát apa? - kérdezi
Mártonka -
Mindig elugrik a
mennyboltba?

 Murányi Zita: Szép és egészséges

tízóraira anyu mindig egy almát pakol,
mert azt olvasta valahol, attól szép és
egészséges leszek. a többi gyerekek
kakaós csigát, nápolyit, meg túrós buktát kapnak
tízóraira. Hál isten Timi ki nem állhatja a túrós buktát
az én almám viszont nagyon ízlik neki,
nekem pedig untig elég, ha anyu elhiszi
szép és egészséges leszek.

"Rózsakönny" , 13 éves

Öcsikém oboa néha,
Hugicám fuvola, vézna.
Anyukám hárfának húrja,
Apukám a gitár bundja.
Nagyikám hegedű, táncos,
Papikám citera mármost.

Juhász Krisztián 3.b

Öcsikém vigyori alma
Hugicám szomorú szilva

Balogh Bálint 3.b

Öcsikém termetes gomba
Apukám ravaszdi róka
Nagyapám morcos torta
Ükapám öreges csóka
Nagyanyám torkos fóka
Ükanyám fújós macska.

Kiss Kristóf 3.a

Tesókám mérges pulyka
Mamikám szorgos hangya.

Sipos Lili 3.b

Nagyanyám csodaszép nindzsa.

Molnár Kitti 4.a:

anyukám gyönyörű lepke
apukám ideges medve

Tóth Levente 4.a:

öcsikém kicsikét furcsa
hugicám nyafogós fruska

Kiss Vivien 4.a:

papikám cigiző kígyó
mamikám cikizős bíró

Major Martin 4.a (Kálváriaparti Általános Iskola)

Anyukám viruló rózsa
Apukám sörivó róka
Nagyapám bajuszos medve
Nagymamám fakuló fecske.

Macsekom karmolós tigris
Kutyusom harapós bikfic
Halacskám pikkelyes úszó
Egerem cincogó ugró