Költögető

Tóth Szonja Kiara: KARÁCSONYI APRÓ LISTA

Drága, kedves Télapó!
A Karácsony, jaj, de jó!
De még sokkal jobb lehetne,
Fa alja, ha tele lenne.

Amit kérek, mind leírom,
Sorakozik a papíron.
Egész évben jó voltam,
Vastagon fog hát a tollam.

Babaház és fagyis gyurma,
(Puttonyodból nem kell alma).
Barbie baba sok ruhával,
Kicsi póni apró házzal,

Ben Ten cuccok, festőkészlet,
(jaj, de szép lesz így az élet!).
Legókészlet, valahány,
erre vágyik fiú, lány.

Játékboltból minden játék,
Nincs, amire én ne vágynék.
Toronyóra láncostól,
Semmi sem sok a jóból!

Anya nevet, fejét rázza:
- "Jaj, Mikulás szegény pára!
Földig lóg majd a nyelve,
El is megy minden kedve.

Helyettese nincsen neki,
Ajándékot nem hoz senki."
- Pedig nem is kértem sokat,
Csak aprócska játékokat.

Na, nem bánom, hozz csak egyet,
De az összes közül a legszebbet!
Szülinapom lesz majd nyáron,
Anya, nem nevetsz majd a listámon!

Pelei Netti: MIKULÁS

Miki-miki Mikulás,
Mit kapok ma, figurát?
Ruhát vagy babát?
Télre jó kis kabát?

(Hiába, a rím nagy úr - ezt már Varró Dániel is megmondta:-)

Tóth Szonja Kiara: TÉLFENYEGETŐ

Félek, nem lesz hó a télen,
és megint szürke lesz a táj.
A kopasz fák, csupasz föld,
borult ég látványa úgy fáj.

Havat akarok, rengeteg havat,
fehéren csillogó, méteres havat,
ami majd belep, eltakar mindent,
földet, fákat, didergő házakat.

Ó, a sok-sok puha hóban
mennyi mindent lehetne játszani!
Azt hiszem, hóangyal sorotatot
fogok minden nap gyártani.

És karácsony este, ha kinézek
az ablakon, ne a hold világítson!
Helyette sötét éjszaka
a fehér hótakarótól ragyogjon!

Egészen tavaszig tartson ki
ez a fényes hókabát!
Figyelj, te Tél! Azt ajánlom
teljesítsd a gyerekek vágyát!

Mert ha nem, jövőre betiltom a telet,
te meg majd sírhatsz miatta eleget!

ImageChef.com Poetry Blender

 Napok óta készülök kitenni a blogra Mák Betti almásversét és azt a videófelvételt, amit elküldtünk Betti versmondó produkciójával a Meseutcába. Mostmár nem halogathatom tovább, mert költögető társunknak MA VAN A 10. SZÜLETÉSNAPJA.

Kedves Betti!
Minden költögető nevében így és ezúton kívánok nagyon boldog szülinapot!

Mák Bernadett: ÓDALMA

 Ó, te gömbölyded forma,
lehetsz piros, zöld és sárga.
Hívhatnak Goldennek vagy Jonatánnak,
de egyszerűen csak almának.

 Ádám és Éva a Paradicsomban élne nélküled,
ha a kígyó meg nem etette volna őket veled.
Ez volt az emberek első bűne,
melynek te voltál főszereplője.

 Tell Vilmost se ismerné most senki,
ha célpontot nem nyújtottál volna neki.
Így kerülhettél fia fejére,
és Vilmos a kártya képére.

 A gravitációt sem ismernénk nélküled,
ha Newton fejét meg nem ütheted.
Így jutott eszébe az elmélet,
s belőle alkottál hírességet.

 Király koronája mellett is megjelensz,
a jogarával együtt pihensz.
Nem volna neki nagy hatalma,
ha nem lenne az országalma.

Te vagy a gyümölcsök leghíresebbje,
mind közül legfinomabbja, legegészségesebbje.
Így magasztallak téged ma,
óh, te gyönyörű Alma!

Nagy Bandó András: MESÉS KALANDOK

Az óra épp délre fordult át,
megláttam Térültétfordultát.

Voltam én Keresztülkasulban,
árkokban ültem és lapultam.

Mentem zakatolavonattal,
Kikoránkelbe értem nappal.

Hegyvölgyet bejártam sorjában,
megszálltam Kifiaborjában.

Kiakicsitnembecsüliben
voltam, s Érdemliben vagy miben.

Láttam Hisziapiszit, s mást is,
még Akimásnakvermetást is.

Megjártam Tolnát és Baranyát,
elhoztam órjások aranyát.

Úsztam Óperencet s tavakat,
kimondtam mágikus szavakat.

Megmásztam síküveg hegyeket,
püföltem méteres legyeket.

Kergettem kurtafark malacot,
sárkányról vagdaltam kobakot.

Áthágtam folyókat, ingoványt,
legyőztem öt kövért, tíz soványt.

Rátértem éjsötét utakra,
hágcsóztam mély vizű kutakba.

Átvágtam pokloknak tüzében,
mártóztam életünk vizében.

Hátán vitt hatalmas griffmadár,
alattam hevert a héthatár.

Maradtam szegény és egyszeri,
pedig ezt mindenki restelli.

Mert végül egy dolgot eltoltam:
zöld békát egyszer sem csókoltam.

forrás: Nagy Bandó András: Fából vasparipát

Tegnap megtartottuk blogunk születésnapi összejövetelét. Meghívót kapott mindenki, aki a versíró blog egy éves fennállása alatt verset publikált a weboldalon. A költögetők nagyrészt kálváriaparti iskolások, néhány ötödikes szeptembertől a Berze gimnáziumban folytatja tanulmányait, néhányan más, környékbeli iskolába járnak és vannak olyan távoli költögetőink is, akikkel személyesen eddig még nem sikerült találkozni, mert pl. Szegeden, Budapesten, Szentgotthárdon laknak.

A távoliak kivételével minden meghívott el tudott jönni – és ennek nagyon örülök.
A találkozót játékkal kezdtük: névadóztunk, csacsi-pacsiztunk és közmondásokat “szereltünk” Lackfi János verséből kiindulva.
Többen hoztak magukkal új verseket, melyek felolvasásával nagy sikert arattak a többiek előtt. Gyallai Máté a szülinapos Költögetőt verselte meg, íme:

Gyallai Máté: SZÜLINAP

Szülinap, szülinap,
Hogy rohan az idő,
Már egy éves a
Kálváriás Költögető.

Írunk, írunk,
Ötleteket várunk,
Gondolkodó fejjel
sok mindent kitalálunk.

Költögettünk, költögetünk,
Verset készítünk,
Szülinapi köszöntőt
Így rímeltetünk.

Mák Betti és Tóth Szonja Kiara magukról írtak bemutatkozó verset:

Mák Bernadett: KI VAGYOK ÉN?

Ki verseit költögeti,
A szavakat rímbe szedi,
Tudjátok meg mostmár Ti,
Én vagyok az: Mák Betti.

(Kiss Dominik küldd el a versed Te is!)

A versek meghallgatása közben elfogyasztottuk születésnapi tortáinkat, majd megbeszéltük a “Kisvackor” pályázatot, amelyen szeretnénk egy (vagy több) közös alkotással részt venni.
A felmerült ötletek nyomán megalakultak az alkotó csoportok, akik közösen dolgoznak majd a nekik legjobban tetsző ötlet kidolgozásán. A találkozó ünnepi de ugyanakkor vidám hangulatban telt el, remélem mindenki jól érezte magát, s még nagyobb kedvvel fog hozzá az újabb versfaragásokhoz.

A találkozó képei a Picasaweben:

Tóth Zalán, 11 éves: ALMA EGY KISBABÁNAK

ALMA, ALMA, PIROS ALMA
ZÖLD ALMA, BIRS ALMA
ALMA, ALMA, PIROS ALMA
ESZEM, ESZEM, FINOM, FINOM
NEM IS TUDOM

ALMA, ALMA, ZÖLD ALMA
SAVANYKÁS A TARTALMA
NEM IS TUDOM, FINOM, FINOM
SZERÉNY VÁLASZ, TUDOM, TUDOM

ALMA, ALMA, BIRS ALMA
FINOM, FINOM, TUDOM, TUDOM
ÉN MÁR EZT UNOM!

Horoskó Dzsenifer, 10 éves: ALMA ALMA

Alma alma érett alma
leesett a fáról
bumm, bumm, bumm.
A fűben sírdogált, mert
megütötte magát.
Arra jártam, megtaláltam.
Kosaramba beleraktam.
Mosolygott a piros alma,
mocorgott a kosaramban.
Hazavittem, otthon aztán
meg is ettem.
Nyám, nyám, nyám.

Sípos Lili, 11 éves: PIROS ALMA

Ha én alma volnék,
pirosan ragyognék,
minden harapáskor,
jóízűt roppannék.

Minden gyerek szájára
boldog mosolyt csalnék.

Bernáth Bence, 11 éves: ESTI ALMA

Este almát hámoz apa,
tekereg a héja,
négybe vágja, egyik gerezd
a holdnak karéja.

Az alma héja lepereg,
sima laza szálon,
mint a cérna gombolyag,
tekereg a tálon.

Koncz Klaudia, 11 éves: SZERESD AZ ALMÁT?

Szép az alma,
jó az alma, de én mégse szeretem.
Én sem értem magam sem,
de én akkorse szeretem!

Anya régen kínált engem,
de én sírtam miatta,
ő meg csak azt hajtogatta:
egyél, egyél, egyél!

Aztán anya megbánta,
mert én az egész tál almát ráborítottam,
ő meg azt ordibálta:
miért, miért, miért?

Deák Hanna, 11 éves: MAG, HÚS, HÉJ...

Mag
hús
héj
hé!
Ez körióra?
Vagy egy félbevágott alma?
Vagy tán rajzóra?
Á nem, ezt csak le kellett írnom egy lapra,
jó, ha rajzolhatok hozzá!
végülis ez nem olvasás házi,
- ez a mázlim.

Deák Hanna: VITAMINOS ALMA

Alma, alma, pirosalma
hol az alma, kérdem hol van?
Szépalma, pirosalma,
ott van kint az asztalon,
poént most nem lövök,
mert megfájdul az alkarom.
Ezért eszem piros almát,
sok vitamin benne van,
még édes is, finom is,
s gyógyít engem villámgyorsan.

írta: Kiss Kristóf, 4. osztályos

Egyszer voltam Egerben,
az egerek vermében.

Voltam én már Demjénben,
gyerekeknek vizében.

Futottam már a Mátrában,
a legtöbbször térdig sárban.

Egyszer jártam Győrben,
ahol fürödtem sörben.

Sőt Diósgyőrben,
a vár melletti gödörben.

Sétáltam a Szalajka-völgyben,
hol orra estem az anyaföldben.

Mentem a Mecsekben.
áthaladtam Tenkesen.

Integettem Keszthelyen,
Csúzdáztam Egerszegen.

Belem lógott Sümegen,
mire a várba felértem.

A toronyban remegtem,
török voltam képzeletben.

Reggel felébrtedtem, s eldöntöttem,
Debrecenbe csak jövőre megyek.

írta: Mák Bernadett, 4. osztályos

Ráültem a térképre,
Így jutottam el Pécsre,
Átlendültem Budapesten,
Bámultam és majd leestem.
Megálltam Siófokon,
Forrt a fejem száz fokon.
Megérkeztem Szegedre,
Ráütöttem szegedre.
Láttam a nagy Debrecent,
Ahol Pál a pénzemből csent.
Emitten van Békéscsaba,
Ahol sosem békés Csaba.
Elérkeztem Esztergomba,
Mérgezett volt ott a gomba.
Elaludtam Szentesen,
Horkoltam is rendesen.
Nektek mostmár mondhatom,
Jártam Magyarországon.

írta: Pelei Netti, 3. osztályos

Egyszer volt egy Gyöngyös,
Ami kicsit gödrös.

Emlékszel-e Pestre?
Igen, nagyon kedves.

Megvolt-e már Heves?
Kisváros, mi nevezetes.

Gödrös, neves, kedves,
országom a legszebb.

Tóth Szonja Kiara verse

Tündérek bűvölnek fáradt vándorokat,
Farkasok csattogtatnak iszonyú fogakat.
Éjsötét űrön át száguld egy űrhajó.
Esőtől duzzadva tombol egy vad folyó.

Hercegnő vagyok, és én vagyok a koldus.
Kiáltás harsan: Ha élni akarsz fuss!
Tengerek mélyén cápákkal úszok.
Sivatag közepén éhezek, szomjazok.

Bántódás nem érhet, itthon az ablakban,
könyvemben élhetek bármilyen alakban.

írta: Urbán Lilla, 4. osztályos

Tavaly nyáron Bárándon,
Megszökött a bárányom.

Kerestem már Sóskúton,
elvesztettem félúton.

Tovább mentem Békásra,
betértem egy falásra.

Azt hallottam Ragályon,
Komlónak ment jószágom.

Ott mondták az emberek,
Hevesre iszkolt peckesen.

Vágtattam így sebesen,
Ott termettem Hevesen.

Megláttam a bárányom,
ki elveszett Bárándon.

Hazahoztam boldogan,
Végre itthon Boldogon!
 

 Urbán Lilla: TENGER

Egyszer voltam egy bolygón.
Hogy hívták? Nem tudom.

Tengernek neveztem el én,
Halhoz hasonlók úszkáltak a felszínén.

Színe: gyönyörű égszínkék.
Mozgása: akár a vízé.

Kacsintgatva jeleztek egymásnak,
Az űrkabinból az egészet beláttam.

Csak fölülről néztem,
Körülötte lézengtem.

Ételük: egy fürt gyöngyszem,
Italuk: friss kagylóöntet.

Egyszer csak távolodni kezdtem,
s hopp, ... a szobámban ébredtem.




(avagy: Az emeletes tenger, szintenként egy-egy bálnával. - Én inkább ezt a címet adnám Lilla versesrajzának vagy rajzosversének. :)

írta: Bozóky Máté, 4. osztályos

Itt lakom most Miskolcon,
Nincs mit ezen titkolnom.

Meghívtak egy estre,
Felutaztam Pestre.

Piros pettyes nadrágom,
nem hagyom, hogy kilátsszon.

Villamossal mentem,
jegyet kettőt vettem.

Elindultam Pápára,
engem néztek pápának.

Tovább mentem Vasvárra,
megnézni a vas várat.

Visszatértem Miskolcra,
felültem a kispolcra.

Onnan néztem szerteszét,
ez a város csodaszép!

írta: Erdélyi Kiara, 6. osztályos

Tavaly nyáron Tácon
Táncoltam egy házon.

Tegnap előtt Kácson
Átestem egy gáton.

Tegnap este Tatán
Elfogtam egy tatárt.

Pihennék én Bükkszéken,
Ha nem ülne más a széken.

A RÓKA, A HOLLÓ MEG A SAJT
írta: Ádám Laura, 11 éves

A holló és a róka egy hársfa ágán üldögélt,
a régi szép időkről jól elcseverészvén.
Az ág alá hirtelen egy sajt került,
s a mese máris másmilyenre sikerült.

- "Hé te róka! Kérlek szépen!
Dobd le azt a csókát nékem!
Éhes vagyok, megeszem!
Hálámat majd kifejezem!"

- "Jajj, barátom, édes komám!
Elmarad ma a vacsorám!
De a sajté nem marad,
én leszek a vacsifalat!
Ments meg kérlek jó haverom,
a sajt éhkoppon maradjon!"

A róka szeme felcsillan,
erre a  sajt nem, hogy elillan,
hangosan követeli,
hogy a ,,csóka’’ jár neki!

- "Drága Sajt, ő nem is csóka!" -
ekképpen felelt a róka.

- "Gyere föl és nézz meg jól!
Én vagyok a csoda-holló!"

A sajtot nem kellet biztatni,
Elkezdett az ágra felmászni.
Mikor a sajt, ó, a drága!
Felért végre a hársfára,

nem volt rest a csoda-holló,
csőre úgy járt, mint az olló.
A róka furfangjának hála,
sajtot ettek vacsorára.  

(az eredeti meséhez készült rajzot Vesztl Fannitól kértem kölcsön)

... egy csacsi érkezett a Költögetőbe:

Tóth Szonja Kiara: KICSI CSACSI

Láttam egy csacsit,
tetszett egy kicsit.
A nyakán csengő,
a neve Gergő.
Lépeget csendben,
ez így van rendben.
Halad az úton,
siet már nagyon.
Várja a gazda
csöpp kicsi lánya.
Kap tőle répát,
szénát és almát.
Gazda csöpp lánya
az ő barátja.
Ezért a csacsi
(maga is kicsi)
siet már haza,
várja Kis Anna.

Már tavaly elkezdtem irigyelni a kozármislenyi gyerekeket, akik egy nyári táborozás alkalmával mindenfélét játszhattak a költészettel. Magukat szófaragóknak nevezték el. A tábor az idén is megismétlődött. Első évben Lackfi János és Szabó T. Anna voltak a költő-játékmesterek, az idén Lackfi János és Molnár Krisztina Rita. Az idei tábor eredménye többek között e két nagyon jól sikerült közösen megírt vers, melyet a Kozármislenyi Művelődési Ház weboldaláról kölcsönöztem:

KERESZTVÍZ-LEHÚZÁS A FIÚKRÓL

A fiúktól hányok, nem mondok
róluk semmit, mert az csak
csúnya lenne, bár néha jó fejek,
de csak ritkán, a padjukban
penészes szendvicset rohasztanak,
gyűjtik a lerágott almacsutkákat
meg a monster-matricákat,
órán is fociznak, összetörik
a tanárnéni kedvenc vázáját,
batmanálarcot csinálnak maguknak
a félbevágott focibelsőből,
állítólag sose sírnak, de ez nem igaz,
osztálykiránduláson kukkolnak
a tábori zuhanyzó ablakán,
de mi odatesszük a samponokat,
hogy ne lássanak, éjszaka meg
bekopognak a hálószobánk ajtaján,
nem lehet tőlük aludni, bár nem is
akarunk, de ha nem lennének fiúk,
nem lenne kit szidni.


A KÉMÉNYSEPRŐ-ÓVÓNÉNI

A kéményseprő-óvónéni
minden kéményből
kihúz egy-két gyereket,
szájukból kipucolja a kormot,
és mindegyiknek bead egy Negrót,
csendes pihenőkor,
égéstechnikai szakkönyvből mesél,
persze mindenki elalszik,
és erdőtűzről álmodik
A szülők csodálkoznak,
vajon miért köhög pernyét a gyerek

Weöres Sándor nekik is kedvencük volt, mert Bóbitáját átfaragták:

BÓBITA-VÁLTOZATOK

Bóbita, Bóbita filmsztár,
csillog a, villog a sminkje,
popsija billeg a klippen,
pénzeli sok buta reklám.
*
Bóbita, Bóbita repper,
összedarálja a szlenget,
szidja az anyja ezerrel,
visszadumál ez a farferj.

 Kedves Szófaragók!

Ti, akik nyáron faragjátok a verseket, tartsátok meg ezt a jó szokásotokat ősszel, télen és tavasszal is! Ide a Költögetőbe bármikor írhattok!

Szeretettel üdvözlünk benneteket: a Költögetők

írta: Tóth Szonja Kiara, 9 éves

Végre itt a nyár! Jaj, de jó!
Milyen édes szó a VAKÁCIÓ!
Rá se ránts a sok esőre!
Süt még napfény a mezőre!

Vizet ide! Fürdőruhát!
Ne is lássam én a táskát!
A szekrény mélyére vele,
Szeptemberig elő ne gyere!

Egy jó regény kell most nekem,
Számtankönyvem elfeledem.
Alszok, alszok én délig,
S kukorékolok majd éjfélig.

Iskolában minden zárva,
Szomorkodik szegény árva.
Megszokta, hogy a gyerekek
Vad indiánként üvöltenek.

Szeptemberben találkozunk,
De addig nincsen semmi dolgunk.
Üres Iskola! téged is vár,
Ez a csodás, hosszú nyár!

Mák Bernadett: Klári néninek

Ki tanított meg számokat irkálni?
Szép dolgokat nyirkálni?
Ki tanított meg olvasni?
Helyesen dolgozni?
Hát a tanító néni!
Ezt ma kell megköszönni!...

Urbán Lilla: Klári néninek

Megköszönöm néked,
azt a sok jót, szépet
amit kaptam tőled,
hogy gőzerővel győzted.

Amikor is kellett,
ráncba szedtél minket.
Legjobban szerettem,
a vicces „linkjeidet”.

írta: Tóth Szonja Kiara, 9 éves

Tanár nénit lerajzoltam,
Mindig tündérnek láttam.
Ezért van most neki szárnya,
És tündérszép koronája.

Álmomban,ha tündért látok,
majd egy jó nagyot kiáltok.
-Mit látok én?! Nahát! Nini!
ott repül a tanár néni!

írta: Pádár Boglárka, 5. osztályos

Mit lát a szemecském?
Mit érez az orrocskám?
Hol vagyok én, anyukám?
Emberek közt vagyok ám!

Telnek-múlnak a hetek,
Én egyre nagyobb leszek.
Eljött értem valaki,
A mamától elszakítani.

Rájöttem, ők a gazdáim lehetnek,
Kik anyától elszakítani mertek.
Igaz, szeretnek, meg minden,
De néha leszidnak engem.

Én nem értem. Mi rossz lehet abban,
Ha a szőnyegre pottyantottam?
Én nem értem, miért nem tehetem.
A zsepiket miért nem ehetem?

A csirke farhát? Istenem,
Toplistán áll, azt hiszem!
Az nekem a mindenem,
Éjjel-nappal azt eszem.

Csipogó csirkebarátom,
Folyton csak azzal játszom.
Kivel mással, azzal hát,
Megharapom derekát!

Szeretnek és dédelgetnek,
Plusz még el is kényeztetnek.
Imádnak és etetgetnek,
Mi lehet jobb, szerintetek?

Urbán Lilla:

Édesanyák napja van,
Ünnepeljünk boldogan!
Emlékül ezt verselem:
Anyát nagyon szeretem.

Gondoz és játszik velem,
Tanít és segít nekem.
Vigyáz rám és félt engem,
Anyát nagyon szeretem.

Kiss Kristóf:

Édes drága anyukám verset írtam néked,
Azért, hogy megköszönjem, a te kedvességed.
Köszönöm, mit értem tettél kiskoromban,
Nagyon megölellek szerető karommal.

Bozóky Máté:

Édesanyám, te drága virágszál,
Te vagy az életem, s mindenem.
Hozzád bújok, ha fáj a szívem,
s együtt nevetünk a vicceken.
Anyák napján köszöntelek téged,
harmatos rózsával, illatos virággal.

Rózsa Nelli: Bocsáss meg

Hogyan lehet megköszönni
Mind azt, amit értem tettél?
Minden nap csak dolgozol,
S azt mondod nem elég!

És akkor is csak rosszalkodok,
De érts meg,
Hisz még gyerek vagyok,
És én erről nem tehetek.

Farkas Krisztofer:

Édesanyám szeretlek téged,
Mint az epret s a mézet.
Nagyon-nagyon szeretlek,
Virágokkal köszöntlek.

Mák Bernadett: Anyák napi csokor

Tavasszal nő a piros tulipán,
Köszöntsön, Édes-kedves Anyukám.

Illatos már az orgona virága,
Téged láttalak meg először, mikor jöttem a világra.

Sárgállik az aranyeső, bokorban,
Anya volt az első szó, amit kimondtam.

Réten fehérlik a százszorszép,
Te voltál az első, kihez lábam lép.

Rózsa tövise ne vegye el kedvedet,
Most is látom féltő tekintetedet.

Csilingeli harangvirág bimbója:
Legyen örökké május első vasárnapja.

Tavasszal nő a piros tulipán,
Köszöntelek Édes-kedves Anyukám.

Hallgasd meg a verset, nézd meg az illusztrációt az Egyszervolt.hu-n: http://egyszervolt.hu/vers/content/koltogeto-anyaknapi.html

Lackfi János legutóbbi közbeszólásában megadott egy szóhalmazt, és abból kellett verset összerakni, próbálkozni, játszani velük. Itt, most csak a legújabb verspróbálkozásokat tesszük közzé, melyeket az adácsi iskolások küldtek. A "szókirakó" cimkénél megtaláljátok a korábban megírtakat  is.

Szerintetek melyik sikerült a legjobban? A régebbieket is vonjátok be az összehasonlításba!
Figyeljétek meg, melyik vers a legritmusosabb, melyiknél csengenek össze a leginkább a rímek és a szótagok, melyikben vannak a legérdekesebb szókapcsolatok és a legeredetibb érzések-gondolatok?

Közben olvassátok el az eredeti verset is, amelyet "szétszereltünk": Kormos István Három napja című versét.

Nagy Gerda: Szerelem

A kislány neve Borbála,
Szíve föl-le kalimpál a hintában.
Ül és hintázik a piros szoknyában,
Elrepül örömében és száll a haja szikrázva.
Lelke fehér még, mint a hó,
Leugrik a hintáról, mint a kiscsikó.
Vidáman háromszor pendelyben penderül,
Keze, lába rúgkapál szüntelenül.
Gyönyörű napja így ér véget,
Álomra szenderül, s álmodik szépet.
...

Sárközi Kira: Irma fehér szoknyája

Nap sütött le Irma fehér szoknyájára,
Három-három macska követte útjára.
...
Piros orcája a napba csak úgy ragyogott,
A szíve meg hevesen dobogott.

Nagy Ivett, Vetési Bernadett, Gyóni Virág, Trombitás Csenge, Kiss Dávid:      Elszállt már a szép madár

Madár repül föl-le,
Piros szoknya száll,
Hintázik a három lány,
Meztelen lábacskájuk
A szerelem szellőjében száll.

Napról napra rúgkapál,
Egyre csak dobog a szív,
Elrepül a szép madár,
A hinta már búsan jár,
Elszállt már a szép madár.

Mozsár Ramóna: Szívem fehér hollója

Fehér holló szállt szívembe,
Szívemből a szívedbe.
Kislány voltam régen,
De nővé értem.
...

Bata Hajnalka:

Elrepül a fehér lepke, a szívedre száll.
A te lelked három hajszálból áll.
Meztelen hinta a napfényben áll,
Névtelenül, mint egy kislány.

Kézen és lábon látszik
az arcán piros szerelem játszik.
De ha szíve nem pendül,
akkor a lelke nem lendül.

És íme az eredeti vers, amelyből a szavakat kölcsönvettük:

Kormos István: Három napja

Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem
három napja szivemen.

Hintán piros szoknya ül,
piros szoknya elrepül,
fehér pendely penderül,
fehér pendely elrepül.

Száll a hinta, föl-le száll,
meztelen lány rúgkapál,
keze, lába, haja száll,
nevem után kiabál.

Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem
három napja szivemen.

írta: Kiss Dominik, 4.b

Szeretem nagyon az anyukámat
Mellette teljesül minden vágyam
Elvisz reggel az iskolába
Délután pedig az uszodába
Munka után sok a program
De panaszkodni nem hallottam
Mellette nem ér semmi bánat
Szeretem, Szeretem az édesanyámat.