Költögető

Mészöly Ágnes: TORNACUCC

Mottó: Az atomrakéták seperc alatt kipukkanthatnák a Holdat

A szomszéd néni a legboldogabb ember a világon.

Fűszereket termeszt cserépben, és legalább harminc macskája van.

Sorozatokat néz, de sosem sírós-szerelmest, hanem lövöldözőseket,

Gáléknál beengedi a vízóra-leolvasót, ránk néz, ha anya későn ér haza,

Közben folyton énekel, egyáltalán nem hamisan.

Megoldjuk, kedvesem, mondja mindig,

Akkor is, amikor bőgve megyek haza,

Mert a buszon lenyúlták a tornacuccomat

Amiben persze a kulcsom is benne volt,

Énekel tovább,

És tényleg megoldja.

Ilyenkor kicsit dühös vagyok rá,

Hogy énekelhet valaki,

Mikor ilyen vacak a világ: ellopják az ember cuccát,

A gleccserek eltűnnek néhány év alatt,

És a jégsapkák is a sarkokról,

A tenger meg elárasztja Manhattant, láttam a NatGeo-n, hogyan,

Az atomrakéták seperc alatt kipukkanthatnák a Holdat, és akkor nem lesz árapály,

Csókolom, ennyi.

És nemsokára az agyunkba szerelt mobiltelefonokkal hallgatják le

A gondolatainkat is.

Persze ez a szomszéd nénit nem zavarja,

Egyrészt nincs tornacucca és NatGeo-ja, és legfeljebb a macskáit lehetne ellopni tőle.

Másrészt meg már kilencvenhárom éves múlt,

Rég hulla lesz, mire ez a sok rémség bekövetkezik.

Tóth Krisztina: A TIGRIS

Szekrény mögött van egy rés,
vigyázz, oda be ne nézz!
Szekrény mögött, bent van a résben,
(Hogy bújt oda? Én sem értem!)
a szekrény és a fal között
valami beköltözött!
Néha fújtat, néha mormog,
néha azt hiszed, hogy nincs is,
de ha a lámpát leoltod,
látni, oda bújt a tigris!

Ott a tigris, bent a résben!
Hogy bújt oda? Én sem értem!

Hozok neki néha enni:
kérsz egy cukrot? Itt van egy szem,
de több nincsen, mára ennyi,
többet el ne lopd a kekszem!
Eldugta a papucsomat,
meg a zoknit is vagy tízszer,
morzsát is hagyott egy csomót,
mindent telefröcskölt vízzel!
Elég malac ez a tigris.
De hogy szóljak rá, ha nincs is?

Oda bújt be szégyenében,
ott lakik most, bent a résben!

Ha sötét van, ott a bajsza,
mozog a falon a rajza,
de ha felgyújtom a lámpát,
megérzem a tigrisszagot,
belefeküdt az ágyamba,
ott is tigrisnyomot hagyott:
jól tenné, ha békén hagyna.
A mackók is megijedtek:
ha megint jön, majd kap egyet!

Nyugi, tigris, házitigris,
maradj ott bent, látlak így is!

forrás: Tóth Krisztina: A londoni mackók, Csimota K. 2013.

Tóth Krisztina: TISZTASÁGI VERS

Folyton akarnak valamit,
tisztára, mint egy börtön.
Miért fáj nekik, ha fekete,
miért kell levágni a körmöm?
Sose láthatom mekkora,
pedig ez érdekelne:
meg bír-e nőni mondjuk úgy
fél- vagy egyméteresre.

A másik meg a fogmosás,
a fogkefe, a fogkrém.
Pedig három-négy hét után
én lehetnék a fogrém.
A bűzös szájú szörnyeteg,
a sárga fogú cápa,
aki a családtagjait
ha szólnak, mélybe rántja.

Folyton akarnak valamit.
Tisztára, mint egy börtön.
Megyek, a fürdőszoba-
büntetésem letöltöm…
Legyen meg, amit mondanak,
a körmömet sikálom,
nyomok rá fogkrémet, sokat,
a fogam meg levágom.

forrás: Tóth Krisztina: A londoni mackók, Csimota K., 2013

Miklya Zsolt: KARIMA-ÁLOM

Lapra írok,
nem kalapra,
ámbátor egy kalap karimáján
jó volna megülni szépen,
lógatnám le a lábam,
és nézelődnék
meg ringatóznék,
mint nagyapánál
a hintaszékben.

Lapra írok,
nem kalapra,
ámbátor egy kalap karimáján
ülhetnék törökülésben is éppen,
és a térdemre könyökölve
kigondolnám az erdőben a fákat,
erdőszélen egy hintázó ágat,
mint nagyapánál
a hintaszékben.

 megjelent az Aranysityak antológiában (2010, 2013)

Lackfi János: PARABOLA

Parabola, parabola
antenna,
nézzünk tévét
éppen ma!
Parabola, parabola,
futballmeccs,
lassított gól,
sípcsont reccs!
Parabola, parabola,
sminkreklám.
Bőröd fittyed?
Kend ezt rá!
Parabola, parabola,
bankrablók,
lő, fut, robban,
légből lóg.
Parabola, parabola,
popcsillag,
rázós ritmus
popsidnak.
Parabola, parabola,
antenna,
űrlény caplat
álmodba!

A vers Lackfi János-Vörös István: Apám kakasa c. kötetében jelent meg. (2009, 2015)

Kiss Judit Ágnes: KÉK ŐZEK

„Kérj a teánkból, friss főzet!”
kínálgatnak a kék őzek.
Zöld italukban eperfalevél,
így melegednek tél idején.

Jó puha föld a mohás tőzeg,
ott tavaszolnak a kék őzek.
Tarka virágot rágcsálnak,
némelyikük csak a sárgákat.

Késő ősszel a kék őzek
egymással megmérkőznek.
„Én győztem, veled alszom ma!”
bőgi az egyik az arcomba.

Néha nyaranta a kék őzek
rettentően megnőnek.
Hogyha nem óvna varázsének,
véletlen lelegelnének.

 A vers megjelent az Aranysityak antológiában (2010, Csodaceruza K., 2013, Móra K.)

Tóth Krisztina: NAGY MARA

Áruld el nekem, nagymama,

milyen állat a nagy mara?

Van-e nagy feje, nagy hasa?

Egészben véve nagy maga?

Kisfiam, szólt a nagymama,

pici állat a nagy mara.

Mint egy nyúl, de a füle apró:

de most ezzel egy kicsit hagyj, jó?

Majd elmegyünk az állatkertbe,

ott legelészik, majd meglátod

a kis marát, a nagy marát meg

az összes ilyen maraságot.

Tóth Krisztina: Állatságok c. kötetéből, 2007., Magvető K.

Lackfi János: TRÁGÁR BESZÉD

„Trágár szavakat használ,
éppen ezért megintem!”
– üzenőmbe ezt írták,
bár nem igaz szerintem.

Hózentrágárt használok,
az tartja a nadrágom,
de ha kell, csúnyán többé
nem beszélek, nem bánom.

Ha valaki felbosszant,
mostantól rúgom csendbe,
nevezem asztallapnak,
azt mondom rá, hogy zsebtej.

Meg hogy utolsó hörcsög,
kapja el a lasszómat,
az agyát szétbosszantom,
köbön rúgom, azt jól van.

Az édes anyukája
egy katonai hunta,
és gólyatöcs az öccse,
buta csipa a húga.

Megfognak és beírnak,
szigorúan rám néznek,
pedig csúnyát nem mondtam,
nem értem az egészet.

               Forrás: Lackfi János: A részeg elefánt c. kötete

Csík Mónika: A BIRODALOM VISSZAVÁG

A KTZ-X23 bolygó teljes
hadserege harcra kész,
zöld nyálka a fegyverekben,
a pókhálófonal-tartályok feltöltve,
helyére került a ragacs-csúzli,
berreg az ionizátor, villog a tér-
és időelgörbítő csudamasina,
sorakoznak az egypúpú nyihahák,
olajfröccsöt kapnak a támadó
robotok, csaholnak a propeller
meghajtású vadászkutyák, a gőz
feltölti a harci sáskák légbuborékát,
zuttyan a hathengeres zöttyentő,
csikordul az egyfogú fogaskerék,
zakatol a tankká átépített borsdaráló,
bűzbombákat gyártanak a borzok,
a mindent látó távcső beélesítve,
veszett éti csigák galoppoznak,
hármat pislant a célzókereszt alatti
kijelző, indulhat a roham, kardomat
Enterrel tudom százlövetűre váltani.

A vers forrása: Író Cimborák blog

Varró Dániel: TÚL A MASZAT-HEGYEN - részlet

Kíváncsi gyerek volt Péterke,
bedugta orrát az ételbe.
     Kiszólt a galuska:
     "Megrúglak Petyuska!"
S Péterke elszállt az éterbe.

Beteges fiú volt Lacika,
mindig volt valami bacija.
     Papája rászólt:
     "Mit prüszkölsz László?"
S becsapta Lacit a zaciba.

Volt egy úr, lakhelye Komárom,
útra kelt egyszer egy homáron.
     Kérdezték: "Élelmes?"
     Fürge és kényelmes?"
"Nem - mondta - de azért komálom."

Volt egy úr, lakhelye Tajvan,
tudta, hogy a fején vaj van.
     Margarin nem lévén
     fejen állt zsemléjén -
kicsinyke öröm a bajban.

Volt egy úr, lakhelye Pomáz,
rászóltak: "Ne sokat pofázz!"
     "Jó" mondta "csak hát..."
     Pofán is csapták.
Lelkéért szól most a fohász.

Volt egy úr, lakhelye Párizs,
rászóltak: "Fogyjon le máris."
     Onnantól nem evett
     feltéthez köretet,
"Pá krumpli - mondta - és pá, rizs!"

Volt egy úr, lakhelye Alaszka,
nejét egy barlangba falazta.
     Kérdezték, mért tette,
     azt mondta: "Mérgembe.
Untam a heringet fagyasztva."

Lakott egy öregúr Oxfordban,
kérdezték: "Magának sokszor van?"
     "Mim is?" "Hát aza."
     Azt mondta: "Nana,
fiatal koromban bokszoltam."

Volt egy úr, lakhelye Sarkad,
pukkantott egyszer egy halkat.
     "Ki volt ez, kérem?"
     Azt mondta: "Én nem."
Nem volt egy őszinte alkat.

Szólt egy úr, lakhelye Quebec:
"Jöjjetek, ti hitvány ebek!
     Cápák és medúzok -
     én mindent megúszok..."
Nem úszik mostmár, csak lebeg.

Volt egy hölgy, lakhelye Kabul,
kertészek ejtették rabul.
     Azóta gerberát
     nem kaphat, mert berág,
s egészen jól beszél babul.

Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
fenéken harapták a zombik.
     Faggatták: "Nagyon fáj?"
     Azt mondta: "Ugyanmár.
Eleve is volt már azon lik."

Volt egy öreg teuton,
átsétált négyszer a tejuton.
     "Kisgöncöl, Nagygöncöl
     - sóhajtott ötödször -
de unom, Istenem, de unom!"

 Dávid Ádám: ÁDI DÁVIDZON

Nagypapa álma
egy olyan berregős motor volt,
ami sokkal hangosabb,
mint amilyen gyors.

Én is sokkal hangosabb vagyok
az első kétkerekűmön,
mint amilyen gyors -
addig berregek, míg el nem
tanyálok.
Akkor meg tiszta erőből
felbőgök.

És Nagypapa álma miatt
ráírtam a fémvázra
alkoholos filccel, hogy
Ádi Dávidzon.
Azért a saját nevemmel,
mert még csak arra tanított meg
a Nagyi.

László Noémi: MOST MÁR ÁLLANDÓAN...

szerelmes vagyok. Mintha rögtön
felelni kellene, úgy izgulok. Legjobb,
ha sétálni megyek és csak későn érek haza.
Ilyenkor nem idegesít, ha anyunak vagy
apunak van igaza.
Legtöbbször nem hallom, csak látom:
szólnak valamit. Nem merem bevallani
még nekik, hogy megtaláltam már az igazit,
mert kiakadnak, hogy ez is csak újabb olcsó
kifogás arra: miért nem tanulok;
vagy elmagyarázzák nekem,
hogy megszédítettek a hormonok.
Inkább kerülöm őket, ha lehet.
Leülök valahol és nézem az eget.
Egymással foglakozzanak,
engem neveltek eleget.

Szalóczi Dániel: HISZTIS

Nem szeretsz én tudom
nem is törődsz velem
csak nézem a hülye falat
miközben szörfözöl a neten

Kit érdekel ez a csaj
iwiwen mindenki szép
mi a neve? honnan ismer?
tudnom kell mindenképp

Miért érdekel más?
hisz én itt vagyok veled
tudom egy szülinapi buli
fontosabb neked

De mi lenne ha maradnál?
tudom uncsi vagyok
de szeretlek… mi az
már egy puszit se kapok?

Menjél akkor nem érdekel
és ne aggódj várlak
a volt pasijaim majd
a szobámban vigyáznak

hogy szép legyen az álmom
Mi van? én nem hisztizek
sőt mondd meg annak
a szülinapos… krisztinek

vagy mi a neve mindegy
hogy boldog szülinapot
ajándékba itt a pasim
legyen boldog igyatok

aztán csalj meg részegen
hisz már úgyse szeretsz
Na most mi van? ne nevess már
Te kis hülye…

Pofátlanul kinevetsz…

László Noémi: A JÓ TESTVÉR

A jó testvér nem verekszik,
nem vágja fel a mackó hasát,
és a csokit két egyenlő
adagra osztja.

Nem bömböl, harap, karmol, és
rúg, ha a másik vérszemet kap,
és fiókját kifosztja.

Jó testvérnek többet ér
ugrókötélnél csend és béke.
Tudja, milyen sáros terep
a civakodás és környéke.

Jó testvér nem árulkodik,
akkor sem, ha nagyon rossz.
Ha nagy, megvédi a kicsit;
ha kicsi, nem használja ki
azt, hogy ő milyen fontos.

Jó testvér kacagni tud, főként
saját magán, és bölcs, nyugodt,
mértékletes, mint a gyümölcs
a fán.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K.,
Bp., Ráció K. 2010.

Több nagyon nagy rosszalkodás Tüdő Gyuszival Lackfi Jánostól és a Momentán Színtársulattól:

Kukorelly Endre: VANAMIT

Van, amit lehet és van, amit nem lehet.
Beütöttem pölö a térdemet
vagy a karom,
ez lehetséges, csak fájdalom,
szabad, viszont butaság,
bárki beütheti magát,
meg van engedve,
már ha jön hozzá kedve,
és most lesz felsorolva, ami tilos:
Tilos összes rúzst elhasználni, fölösleges és drága.
Mulatság. Tilos kutyát hazahozni utcáról,
főzelékféléket félig otthagyni, homokot hajigálni.
És kaviccsal. És folyton moziba akarni menni.
Teljesen fölöslegesen sikoltozni,
mint a hülyegyerek, sikítni tilos.
Tisztára mint az eszeveszettek.
Mint akinek elmentek otthonról.
Kérdezés nélkül elmenni otthonról a legnagyobb tilos.
Boltba fáradjak le egyedül tejfölért legyek szíves
ellen tiltakozni.
Kényeskedés, délutáni alvásmegtagadás, nem értem, miért.
Nehéz az élet, noha kényelmes.
Valamit kérdeznek, és azt meg se hallani.
Feladat, felelés, feladás.
Haladás.

forrás: Kukorelly Endre: Samunadrág. Pozsony, Kalligram K., 2009.

Ahogy öregszem,
érezem:
mint forr a multba
életem,

lentebbre váj a
gyökerem,
a történelmet
viselem.

Gyerekkorom:
tündér, manó;
nem volt tévé,
se rádió,

kocogott sok-száz
ló, csacsi,
ritkaság volt a
gépkocsi,
....

Hallgasd Törőcsik Marit, s megtudod mit gondolt magáról és az életkoráról Weöres Sándor.

Romhányi József: FOCIMECCS

Huszonkét esztelen, félmeztelen egyén,
egymás hátán-hegyén
nyüzsög lenn a pályán.
Mások mája táján taposnak,
és ha elég laposnak
lát a bíró minden egyest,
megítél egy tizenegyest.
S mert a szegény feje tizenegyest kirótt,
a fele közönség átkozza a bírót!
De senki sem csendes a nagy embertömbből,
mert a másik fele harsány éljent bömböl.
Ezalatt a meccsen néhány sípcsont reccsen,
szerteszét vér freccsen. Fel sem veszi egy sem
a fetrengő játékost. Fontosabb a játék most.
A vad középcsatár átgázol a bekken.
Úgy esik az össze, hogy csak meg se nyekken,
azután a labdát megcélozza jól: goóóóóóól!!!!
Egy alacsony néző, ki oda nem lát át,
ordítva paskolja a szomszédja hátát:
vegye le a kalapját, mert szétverem alapját,
azt a kerek tököt! S feje felé bökött.
Erre az: Ó! Te gaz! Engem sértegetni mersz-e?
Persze! Mind a ketten szólnak egy-két havernek:
Gyertek, fiúk segíteni, ha vernek!
Jöttek is mind verekedni, úgyis kezdtek berekedni.
Buzgón verekedtek, bíz nem voltak restek!
S időnként a gyepre elnyűtt testek estek.
De a két okozót rejti már a bozót.
S merre egy rést leltek, gyorsan elszeleltek.
A többit azután alig egy-két nappal,
a derék rendőrség verte szét kardlappal.
Le a kalappal!

A nyárhoz hozzátartoznak a szúnyogok is! :-)

Kiss Benedek: HÁROM SZÚNYOG

Három szúnyog szállt az estbe,
szállt az estbe a fülembe.
Illegettek, billegettek,
mindig pimaszabbak lettek,
végül vérig megsebeztek.

Az egyiket búbján kaptam,
a másikat hókon csaptam,
harmadikat tenyeremmel
ízzé-porrá nyuvasztottam.

Három szúnyog lelke
száll tovább az estbe.
Bátor volt mind, mint a Kata,
de a lelkük beste,
s a csillagos estbe
szétmállt mindnek teste.
Lelkük, Uram, ne fogadd be,
ne menjenek mennybe!

NÓGRÁDI GÁBOR: SEGÍTSÉG, EMBER! - A NYÚL. Előadja Száday Gergely

Varró Dániel: RANDI

Kimondok minden mondhatót
(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód,
hogy mibenlétem konstatáljam.

Meg a te mibenlétedet.
A csíkos kabátot, a kesztyűt,
a szipli-szeplős részeket
a soha-már-be-nem-rekesztjük

röhincsélések tetején
(hogy nem potyog nyakadra egy sem?)
vagy azt, hogy ez a te meg én
végsősoron mit is jelentsen.

Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk.

Hogy akkor ez most szerelem
(tudod, a soha-el-nem-válunk
én-csak-veled-te-csak-velem)
vagy egyszerűen csak úgy járunk?