írta: "Rózsakönny", 13 éves, Szegedről
Kristály hullik
Mannaként az égből,
Nagy ajándék,
Magától a téltől.
És lehet por,
Vagy akár nedves is,
Az mind jó, mert
Múlékony és egy kis
Eső elég
Arra, hogy e röpke,
De drága kincs,
Mi finom, s oly gyönge,
Úgy tűnjön el
Ahogy jött, csendesen
Mintha sohasem
Lett volna, de itt, benn,
Mindenkiben
Van egy kevéske hó,
Ez az ékszer,
Gyönyörű, csillogó.
De én látom,
Senki más e Földön,
Csak én, csak én,
Ki megleltem, s önnön
Vágyam tovább
Hajt engem: „Előre!
Láss még csodát!”
Hófödte mezőre
Hágok ki hát.
Rengeteg fénysugár
Lejti táncát
Kecsesen, mint egy bál
Hercegnője.
Csillogva tükrözi
Minden kristály
Valódi, mértanin,
És pontosan..
Ez mégsem fizika.
Valami más:
Sziporkázó csoda.
2010. január 7.
Utolsó kommentek