Néha a felnőttek se jobbak a deákné vásznánál! Pölö olyat csinálnak, amit a gyereknek, ugye, épp ők tiltottak meg. Aztán megmagyarázzák, hogy az más. Vagy hogy nem úgy kell érteni. Vagy hogy nem rossz az tulajdonképpen, a felnőttnek kifejezetten jó, a gyereknek meg rossz. Néha igazuk is van, de a gyerekek nem mindig mennek sokra evvel az igazsággal. És többnyire az a baj a felnőttekkel, hogy nincs idejük a gyerekekre. Mindenre van, csak pont erre nincs! Ha nektek is van ilyen tapasztalatotok, írjátok meg nyugodtan. Addig jó, amíg tudunk őszintén beszélni egymásról, egymással. Hogyan változzék meg például egy szegény felnőtt, már ha akar, mikor a gyereke meg se mondja neki, mi a baj? 

Siv Widerberg: A TANÍTÓ NÉNI AZT MONDJA

A tanító néni azt mondja,
hogy káromkodni csúnya dolog.
De a papám gyakran mondja
hogy Frászt meg A Keserves
Szentségit,
és mama mondja, hogy Egy Nyavalyát,
és a nagypapa, hogy A Rosseb Belé
százszor is egy nap.
Egyébként láttam,
hogy a tanító néni karamellát eszik,
pedig mindig arról beszél,
hogy az édesség tönkreteszi a fogat,
és hogy a gyümölcs sokkal
egészségesebb.

Ingrid Sjöstrand: MAMÁNAK ESTE NINCS IDEJE

Mamának este nincs ideje 
			a gyerekekre,
és papa, ő is rosszul áll idővel,
és a nővérem,
neki aztán semmi ideje taknyos 
			kölykökre.

 A könyvtáros néninek
nincs ideje beszélgetni velem,
mert annyian jönnek könyvért.
csak a részeg, öreg bácsinak
a könyvtár előtt,
annak van ideje beszélgetni
			a gyerekekkel.
Még jó, hogy a részeg, öreg bácsira
nincs ideje senkinek se.