Volt egy pirospozsgás tapír,
előtte sok kockás papír -
verset próbált éppen írni,
de nem tudott mást, csak sírni:
szimmogott hát lógó orral,
mint olyan, ki rímet forral...
S elsápadt a serény tapír,
hogy tíz éve folyton csak ír -
mégsem tudott verset írni...
S már minden csupa papír! Ni,
az őserdő csupa fecni,
s a bánattól meg kell veszni!
Prünnyöghet a pufók tapír:
rá nem rímel, csak a papír -
hogy is tudna verset írni,
aki rímelni se bír... Ni,
rajta röhög, mókáz, sajna,
a bús vadon bármely majma!
Pedig ő már nem is tapír,
hiszen mégiscsak ír... Csak ír...
Papír-tapír... Papír-tapír...
Kovács András Ferenc: Papír-tapír
2010.08.18. 12:06 - Hmari
Címkék: versírás kovács andrás ferenc
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek