A Szitakötő 2011. évi téli számában jelent meg Miklya Zsolt verse, melynek helyszíne az őszi erdő. Miközben olvassuk, érezzük az avar illatát, halljuk a zörgő avar és a száraz faágak ropogását.
Két fiú bóklászik az erdőben...
Kik ők, milyen gyerekek lehetnek? Mit tudunk meg és mit sejthetünk meg róluk és a családjukról? Ne kerülje el a figyelmed egyetlen apró információ sem, legyél éles szemű megfigyelő! Hasonlítsd össze a két fiú tulajdonságait, jellemét! Mindezt írd meg a Költögetőnek!
A fogalmazásodnak adj címet is, ami lehet például: "A két aranyásó". Címünk: koltogeto[kukac]gmail.com
A legjobb jellemrajzok megjelennek a Költögető blogon.
Miklya Zsolt: BÚVÓHELY ARANYRÖGÖKKEL
Van egy búvóhelyünk Szilárddal.
Tulajdonképpen csak egy gödör
a parkerdőben. Kibéleltük avarral,
meg odahúztunk egy letört ágat,
ami még nyers, nem jó tüzelőnek.
Szilárdot a nagyanyja rendszeresen
kiküldi, hogy gyűjtsön tűzrevalót.
Nejlonzsákkal járja az erdőt és
karvastagságú ágakat dugdos bele,
azok jól égnek és sokáig. Szilárd
ért hozzá, tudja, melyik ágból lesz
jó gyújtós, melyik tartja a parazsat,
melyik füstöl. Nekem elmagyarázta.
Meg is akarta mutatni, de mikor
belekapott a tűz az avarba, eltaposta.
Rágyújtott inkább egy szál cigire.
Kínált engem is, de aztán legyintett.
Reménytelen vagy, mondta. Hogy
lennék már reménytelen, mondtam.
Aranyásót játszottunk, botokkal
túrtuk az avart, kerestük a kupakos
makkot, az volt az aranyrög.
De Szilárd hamar megunta.
Karvastagságú ágakat hordott
inkább egy kupacba.
Utolsó kommentek