Költögető

A hollóról és a pávákról

(21. századi magyar népmese feldogozás)

A fekete holló teljesen sárga lett.
Mert lent a réten folyt a páva-balett.
„Ej mit nem adnék, ha színesebb lehetnék!
Büszke, emelt fővel közéjük mehetnék!”

Fenn a fán a holló eképpen töprengett,
Amikor a földön valamit észrevett.
„Nini! Ez egy pávatoll!
Valamikor páva volt!
A faromra felragasztom,
A páva-népet kiakasztom,
Jippi, jáj, jé!”

A holló felkapta a tollat
s vágtatott a papírboltba,
Hogy a kincsét, drága kincsét
most lefénymásolja.

Hatvanat fénymásolt,
Madarat tolláról!
Ámbár ez most nem igaz,
Mert ez a gaz,
Papírtollal ékeskedett,
Sziporkázva kényeskedett.

Pávák közé besétálva,
Lett nagy hahota és lárma:
„Nézzétek! A holló tolla!
Csak  fele van fénymásolva!”

Szegény hollót kikergették,
Ráadásként megcsipkedték.
Megtanulta szegény pára,
Ha más tollával ékeskedik,
Abból csak neki lesz kára.
 

Ádám Laura blogunk indulása óta írja és küldi a verseit a Költögetőre. Összesen 10 versét számoltam össze eddig, amelyeket kellő informatikai jártassággal felvértezve legtöbbször ő maga szokott fölrakni a blogra, "Lorchi" nicknévvel.
Három éve még kislány volt,  most már semmiképpen sem az. Versei is sokat "fejlődtek" az eltelt idő alatt, egyre ügyesebben és szebben szőtt sorokból és rímekből állnak, de változatlanul kedvesek, játékosak és humorosak. Kívánom Lorcsinak, hogy mindnyájunk örömére maradjon hű ezekhez a tulajdonságokhoz a továbbiakban is, és mint ahogy eddig, hipp-hopp, teremjenek itt a versei ezután is.

"13 éves vagyok, Szegeden a Gregor József Általános Iskolába járok. Szabadidőmben olvasok, verset írok és zenét hallgatok. Általában regényeket szeretek olvasni. Épp úgy szeretem a régi könyveket, mint a friss ifjúsági regényeket. Kedvenc írónőm G. Szabó Judit. Szeretek verset írni, mert feltölt. Általában kitalált történeteket szoktam írni, de van olyan versem, ami valós eseményeket mesél el. Meséket is szoktam írni. Még nem ismerek sok verset, így még nincs kedvencem közülük, de az eddig olvasottak mind tetszettek."