Költögető

Mészöly Ágnes: ESŐANYÓ

Csipp-csöpp, maszatol odakint az eső. Csöpög, szemerkél napok óta.  Hol jobban, hol kevésbé. De megállíthatatlanul.

Nyiff-nyaff, nyekereg odabent Kisjutka. Nyűglődik, szenved napok óta. Hol jobban, hol kevésbé. De megállíthatatlanul.

- Befejeznéd? - szól rá Anya a konyhából. Anyának persze könnyű. Egész nap nyomogathatja a mosógép gombjait, csörömpölhet az edényekkel, nem szól rá senki.

Kisjutka nyafog tovább. Hogy csöpögős. És hűvös. De legfőképpen u-nal-mas ez a vasárnap délután.

- Befejeznéd?? - vakkant rá Zolka a leckéje mellől. Zolkának persze könnyű. Érdekesnél érdekesebb dolgokkal foglalkozik az iskolában. És ha Zolka tanul, nincs helye mellette egy Kisjutka-féle óvodásnak.

Kisjutka nem bír magával. Fejen áll a díványon. Felmászik Apa íróasztalára.

- Befejeznéd??? - kiabál rá Apa. Felkapja Kisjutkát, beviszi a csupa fodor-csupa lila kislányszobába, és rácsukja az ajtót.

 Apának is könnyű, persze. Egész nap ülhet a számítógép előtt, neki nem lesz kocka feje a képernyőtől. Nézi a számokat, észre sem veszi, milyen rettentően unalmas egy esős októberi vasárnap délután.

    Kisjutka már nem nyavalyog; sírdogál, mint akinek komoly bánata van. A babák, a fodros ágytakaró meg a plüssállatok sajnálkozva nézik. 

- Befejeznéd? - kérdezi egy ismeretlen hang.

Felpislant Kisjutka: hogy került a szobába ez a… biztos valami nagy hatalmú tündér. Földi halandó nem merne a vajszínű szőnyegre lépni ilyen koszos gumicsizmákkal.

- Unatkozol, galambom, ugye? - kérdezi a furcsa néni, és közben őszilevél-mintás esőkabátjáról csinos kis tócsába csepeg a víz. -  Rettenetes az eső idebent.  De ha tudnád, milyen muris - odakint!

Ezzel elővesz egy őszilevél-mintás esőkabátot meg egy kis gumicsizmát a cekkeréből, és odanyújtja a kislánynak. Az meg belebújik a gumicsizmába, felveszi az esőkabátot, közben - nem is szipog már - megkérdezi:

- Te valami nagy hatalmú… szóval tündér… esetleg bo…

- Dehogy, galambom, én csak egy egyszerű Esőanyó vagyok. Ilyenkor októberben már barna meg öreg, de látnál, mikor az áprilisi záporral szaladgálok a réten!

Esőanyó megfogja Kisjutka kezét, int egyet, szélesre tárul az ablak. A függöny vidáman lebben utánuk, ahogy kirepülnek az utcára.

    Csöpp-csöpp, maszatol, csöpög, szemerkél az eső. De Kisjutka nem nyekereg már. Bandukol kézen fogva a nagy hatalmú Esőanyóval, minden tócsába belelépnek, minden faágról lerázzák a vizet.

Az ablakokból a nagyobbak tátott szájjal, a kisebbek irigykedve nézik a flúgos nagymamát, aki ilyen szörnyű időben sétál az unokájával. Hát ha még azt is látnák, hogy a játszótéren, amikor Kisjutka megkérdezi: "Hintázhatok?", az ál-nagymama rákacsint, hogy: "Nem vagyunk cukorból!"!

    Nemsokára visszaérnek a nyitott ablak elé. Az eső még mindig csepereg, Kisjutka majdnem elkezdi újra a nyávogást:

- Muszáj máris hazamenni?

- Tudod, hány gyerek unatkozik még, galambom? - csitítja az Esőanyó. - Menj, meglátod, vár még valami meglepetés ezen a délutánon…

    Kisjutka szemvillanás alatt a gyerekszobában találja magát. Ha nem lenne az a szép nagy nedves folt a szőnyegen, azt hinné, álmodta csak az Esőanyót.

- Unatkozol, kincsem? - nyit be hozzá Anya. A vacsora már a tűzhelyen rotyog, Zolka épp a táskáját pakolja, Apa is feláll a számítógép mellől.

 - Bizony, szörnyű ez az esős délután idebent - somolyog Kisjutka. - De ha, mondjuk, elmennénk sétálni…

- Végül is, nem vagyunk cukorból! - dünnyögi Apa. Zolka már húzza is a gumicsizmáját, Anya meg nyúl a fogasra a kabátokért.

- Hát ez meg honnan van? - forgat értetlenül egy nedves, őszilevél-mintás kis esőkabátot.

Rajz: Erdélyi Alex, Kálváriaparti Ált. Isk.

Mészöly Ágnes: HARRY PÉTER ÉS A KUPOLÁKOK

 

Mínusz egyes kapu 

 

– …felhívjuk továbbá a Mínusz egyes kapun át távozók kedves figyelmét, hogy a város közterületein TILOS bármiféle varázstevékenységet folytatni, és lehetőség szerint kerülni kell a muglik tevékenységeinek befolyásolását – recsegte a hangosbeszélőn egy kedélyes hang.      
– Ezt szeretem Kavarty tanár úrban – mondta Péternek egy harmadéves – Nem problémázik sokat. Bezzeg a múlt héten, fél órán keresztül hallgattuk Borzbarát Bernadett nyavalygását a muglik tiszteletben tartásáról. Érted jön valaki?      
– Nem, de nem kell elvinni – hárította el a meg sem tett ajánlatot jó előre Péter – Bebuszozok a városba, az éjszakát meg a Rozsdás Csapszegben töltöm… na itt a Kapu. Menj csak előre, én ráérek.  

     A bőbeszédű harmadévest nem kellett sokat bíztatni. Kicsörtetett a Mínusz Egyes Kapun, és elvegyült a muglik nyüzsgésében.      
    A Mínusz Egyes Kapu Pestfort, a budapesti varázslóiskola Kizárólagos Kijárata volt. Az MMM (Magyar Mágusok Minisztériuma) a varázslóképző intézetet a könnyű megközelítés és a zsúfoltság elkerülése végett a Ferihegyi Repülőtér belterületén helyezte el. Az iskolából távozó varázslók és boszorkányok az említett kapun át jutottak ki a mágiaszegény övezetekbe, ami több okból is praktikus volt:... folytatás

A Szitakötő folyóirat 2012/4. téli számának kerekes verseihez a kálváriaparti iskolásokkal Paint-rajzokat készítettünk. Rajzolók: Grizner Bence, Erki Eszter, Füleki Lotti, Hortolányi Bence, Mező Dávid, Tóth Martin, Kiss Dávid, Vass Tamás, Végh Dávid, 7. osztályosok, Farkas Martin, Kosina Elizabet, Vincze Kamilla, Ludányi Zsombor 4. osztályosok.

Jólesz György: TALÁLÓS KÉRDÉS

Rohanva is állnak rajta,
Olyan jármű ez a fajta.
Lendülő láb, ami hajtja.
Lelke két egyforma kerék,
Elöl nincs, csak hátul van fék.
Repül, ha van erőd elég.

Szabó Attila: BICIKLIVEL SULIBA

gondoltam hogy szülinapra

egy biciklit kérek

mert azzal az iskoláig

gyorsan odaérek

útközben meg vagánykodom

ha csajokkal találkozom

kifarolok durván

porozok a murván

lesz majd az én biciklimen

szuperturbó fokozat

úgy ugratom a haverom

mint a lépcsőfokokat

betekerek a terembe

hátradőlök a nyeregbe

fütyörészek kacsintgatok

ha meguntam kicsengetek

Németh Bálint: KEREKET SZERELEK

Mikor felébredtem, kitaláltam, hogy kereket barkácsolok
a konyhaasztal lábára, így anya kényelmesen beguríthatja
a reggelimet. Aztán kerekeket erősítek a saját lábamra is,
hogy gyorsabban érjek haza az iskolából. Büszkén hasítok
majd végig a városon, leelőzve buszt, autót, egészen a házunk
kapujáig – hogy a lépcsőn miként jutok fel, még nem tudom.
Próbálok rájönni és hallom, ahogy csikorognak a kerekek
az agyamban. Mindenhol kerekek forognak majd: kereke lesz
a télnek, a háznak, kereke ajándéknak, karácsonyfának, végül
kereket szerelek az időre is, hogy mint egy felfedező, elutazzak
a távoli felnőttkorba, de ha nem tetszik, bármikor visszagurulhassak
a mostani szobámba. Mindenre kereket szerelek, a történet így lesz
kerek, aztán reggeli közben elmesélem anyának, aki azt mondja,
talán hiányzik egy kerekem, de azért így is nagyon szeret.

A hollóról és a pávákról

(21. századi magyar népmese feldogozás)

A fekete holló teljesen sárga lett.
Mert lent a réten folyt a páva-balett.
„Ej mit nem adnék, ha színesebb lehetnék!
Büszke, emelt fővel közéjük mehetnék!”

Fenn a fán a holló eképpen töprengett,
Amikor a földön valamit észrevett.
„Nini! Ez egy pávatoll!
Valamikor páva volt!
A faromra felragasztom,
A páva-népet kiakasztom,
Jippi, jáj, jé!”

A holló felkapta a tollat
s vágtatott a papírboltba,
Hogy a kincsét, drága kincsét
most lefénymásolja.

Hatvanat fénymásolt,
Madarat tolláról!
Ámbár ez most nem igaz,
Mert ez a gaz,
Papírtollal ékeskedett,
Sziporkázva kényeskedett.

Pávák közé besétálva,
Lett nagy hahota és lárma:
„Nézzétek! A holló tolla!
Csak  fele van fénymásolva!”

Szegény hollót kikergették,
Ráadásként megcsipkedték.
Megtanulta szegény pára,
Ha más tollával ékeskedik,
Abból csak neki lesz kára.
 

Ádám Laura blogunk indulása óta írja és küldi a verseit a Költögetőre. Összesen 10 versét számoltam össze eddig, amelyeket kellő informatikai jártassággal felvértezve legtöbbször ő maga szokott fölrakni a blogra, "Lorchi" nicknévvel.
Három éve még kislány volt,  most már semmiképpen sem az. Versei is sokat "fejlődtek" az eltelt idő alatt, egyre ügyesebben és szebben szőtt sorokból és rímekből állnak, de változatlanul kedvesek, játékosak és humorosak. Kívánom Lorcsinak, hogy mindnyájunk örömére maradjon hű ezekhez a tulajdonságokhoz a továbbiakban is, és mint ahogy eddig, hipp-hopp, teremjenek itt a versei ezután is.

"13 éves vagyok, Szegeden a Gregor József Általános Iskolába járok. Szabadidőmben olvasok, verset írok és zenét hallgatok. Általában regényeket szeretek olvasni. Épp úgy szeretem a régi könyveket, mint a friss ifjúsági regényeket. Kedvenc írónőm G. Szabó Judit. Szeretek verset írni, mert feltölt. Általában kitalált történeteket szoktam írni, de van olyan versem, ami valós eseményeket mesél el. Meséket is szoktam írni. Még nem ismerek sok verset, így még nincs kedvencem közülük, de az eddig olvasottak mind tetszettek."

Mészöly Ágnes: TITOKBOGÁR

A szalámis kenyerembe
Fogadok, hogy nem mondod meg
Mit tartok a tenyerembe.
Csiklandós kis bogár, barna,
Hat lába van, seprűs szarva.
Nincs piros pöttyös kabátja,
A napfénynek nem barátja.
Amikor az este jön, ő
Akkor bújik inkább elő.
És ilyenkor fenn cikázik,
Napközben csak lustul, mászik.
Nos tehát? Szabad a gazda?
Ne félj, nem teszem hajadba!
Tartsd szépen a tenyered,
Vagy rakj bele egy levelet,
És azon majd…
Miféle lány! Nohát, sikít, elszalad,
Csak ezért mert meglátott egy
ici-pici
csere-bere
bogarat…

1971-ben születtem, abban az évben, amikor Allan Shepard golfozott a Holdon, megalakult az LGT és Gábor Dénes kapta a fizikai Nobel-díjat.

Kiskoromban kamionsofőr és régész akartam lenni, de mivel ilyen szakpárt akkoriban egyetlen egyetem sem indított, diplomát szereztem a Pető Intézetben. Ma is imádok vezetni: autót, fejlesztő csoportot, embertársaimat az orruknál fogva, ötszáz köbcis Hondát, nagycsaládos háztartást – bármit. És az ásásról sem mondtam le teljesen, bár Mohenjo-Daro romjai helyett a saját múltamban kutatok.

Időnként történeteket írok, de hamar megfájdul a gépeléstől a hátam. Ennek ellenére ezt szeretem legjobban. Meg persze a mindennapi vacakolásokat a hozzám tartozókkal.

Tudom, hogy nincs esélyem az entrópia ellen, mégis elmosogatok (majdnem) minden főétkezés után.

Próbálom észben tartani a következő holdtölte idejét, több-kevesebb sikerrel.

Forrás: http://meszolyagi.hu

Február 12-én, kedden 11 órától a gyöngyösi Kálváriaparti Általános Iskola könyvtárában vendégünk lesz Mészöly Ágnes író, Mészöly Ági Író Cimbora.

Rendhagyó irodalomórákat tart 3-8. évfolyamos diákjainknak.

"Az is jó, ha várnak, felkészülnek, vágják a Sünimanót meg a többit. De ez még jobb. Bemenni egy osztályba, a srácok furcsán néznek, aztán amikor a magyartanár elmondja, hogy az író néni rendhagyó órát tart ma, jönnek a vigyorok. A felelést megúszták, nagy baj már nem lehet. Legfeljebb verseket kell hallgatni."

A találkozóig még két hét van hátra. Addig sűrűn olvashattok  majd a Költögetőn Mészöly Ági írásaiból, melyeket sikerül begyűjtenem:
- a könyvesboltból a Sünimanó c. meseregényét;
- a weboldaláról és blogjáról meséket, történeteket: http://meszolyagi.hu;
- az Író Cimborák blogjáról meséket, verseket.

Minden érdeklődő gyermeket és felnőttet szeretettel várunk itt a blogon és február 12-én a könyvtárban!