Költögető

Such Judit Nikolett: RUMLI
/Rendrakási Undorral Megáldott Lelkek Igéje/

Ez így most egy picit kínos, de hát csak elmondom azt,
Mi az, ami körülöttem néhány embert kiakaszt.
Kezdjük azzal, hogy egy gyerek szüleinek adomány,
Akkor is, ha ici-picit, csekély mértékben trehány.

Nem azt mondom, hogy a szobám egy szemétdomb-temető,
Csak a szaga olyan, mint egy naposcsibe-keltető.
Nem azt mondom, hogy a szőnyeg morzsával telis-tele,
De egy hangyakolónia bőven jóllakhat vele.

Hogyha engem Apa, Anya szobafogságra ítél,
Nem bánom azt, vacsi se kell, jöhet éhínség és tél.
Ugyanis az ágyam alatt nem szörnyet rejtegetek,
Hanem néhány, több száz hetes, sajtos pizzaszeletet.

Remélem, hogy szememre azt soha senki nem veti,
Hogy a penészes befőttet szekrényem mélye rejti.
Ha kinyitod, az a látvány indokolatlan lehet,
Senki nem hallott még arról, hogy bioszra kísérlet?!

Azt a kevés fél pár zoknit illik megemlítenem,
Amik alá taknyos zsepik armadáját elrejtem.
Ágyam soha nem vetem be. Megtehetném, de minek?
Én a szokás hatalmában nagyon régen nem hiszek.

Így élek én, s biztosítlak, harmóniám végtelen,
Ötcsillagos luxusvilla, kényelem a négyzeten,
Ha felnövök, ráérek majd rendet rakni, azt hiszem,
Addig is tudd, hogy ez az én természetes lakhelyem.

Such Judit Nikolett
2016