Költögető

Such Judit Nikolett: ŐSZI DAL

Koppan a tarló,
Sárga levél visz
Hűs üzenetként jó levegőt,
Sokszínü táj vár,
Fergeteg álom
Tölti be hosszan a tág legelőt.
Új kenyerünket
Kincse megadta
Kévehalomnak, gazdagodón,
Eljön a tél majd,
S hála imánkon
Nyugszik a szívben, hallik a szón.
Baktat az őz is,
Nem szalad el most,
Érzi a lágy, puha, ódon időt,
Hangtalan lépked,
Óvja a csöndet,
Minthogy az ember a hű szeretőt.
Csokra az ősznek
Íme előttünk,
Bölcs, aki rá szavakat kitalál,
Egy kicsi, néma,
Nesztelen ábránd,
S majd ha bevégez, messzire száll.

Such Judit Nikolett: RUMLI
/Rendrakási Undorral Megáldott Lelkek Igéje/

Ez így most egy picit kínos, de hát csak elmondom azt,
Mi az, ami körülöttem néhány embert kiakaszt.
Kezdjük azzal, hogy egy gyerek szüleinek adomány,
Akkor is, ha ici-picit, csekély mértékben trehány.

Nem azt mondom, hogy a szobám egy szemétdomb-temető,
Csak a szaga olyan, mint egy naposcsibe-keltető.
Nem azt mondom, hogy a szőnyeg morzsával telis-tele,
De egy hangyakolónia bőven jóllakhat vele.

Hogyha engem Apa, Anya szobafogságra ítél,
Nem bánom azt, vacsi se kell, jöhet éhínség és tél.
Ugyanis az ágyam alatt nem szörnyet rejtegetek,
Hanem néhány, több száz hetes, sajtos pizzaszeletet.

Remélem, hogy szememre azt soha senki nem veti,
Hogy a penészes befőttet szekrényem mélye rejti.
Ha kinyitod, az a látvány indokolatlan lehet,
Senki nem hallott még arról, hogy bioszra kísérlet?!

Azt a kevés fél pár zoknit illik megemlítenem,
Amik alá taknyos zsepik armadáját elrejtem.
Ágyam soha nem vetem be. Megtehetném, de minek?
Én a szokás hatalmában nagyon régen nem hiszek.

Így élek én, s biztosítlak, harmóniám végtelen,
Ötcsillagos luxusvilla, kényelem a négyzeten,
Ha felnövök, ráérek majd rendet rakni, azt hiszem,
Addig is tudd, hogy ez az én természetes lakhelyem.

Such Judit Nikolett
2016

Orgoványi Anikó: ZENEISKOLA

Hej, a zeneiskola,
az aztán a csoda!
Oda jár a hegedű,
meg a zongora!

Gordonka, a tanárnő,
belép az osztályba,
kezében a vonója,
mint egy varázspálca.

Figyeljetek gyerekek,
kezdődik az óra!
Nyújtózik a harsona,
jótanuló módra.

Illeg-billeg a gitár,
nem megy még a lecke,
megböki a fuvola,
vicces most a kedve.

Megszólal a klarinét,
köszörüli torkát,
rákontráz a trombita,
elnyomja a hangját.

Rájuk morog a tuba,
csücsörít a szája:
Hol az összhang gyerekek?
Figyeljünk egymásra!

Nagyot mordul a nagydob,
döngeti a taktust,
összecsap a cintányér,
élvezi a ritmust.

Zeng az egész iskola,
mint kasban a méhek,
kezdődhet már a koncert,
szárnyalhat a lélek!

Somfai Anna: SÖTÉTÓRA

Amikor Pötyi néni belép, 

és elkezdődik a matekóra,

percről percre sötétebb lesz.

Mire szabályos betűivel

felírja a táblára a feladatot, 

mi már csak vaksin pislogunk.

Feleltetéskor az osztály

teljes sötétségbe borul, 

de Pötyi néni mindent lát,

és mint az éjszakai ragadozók,

lecsap a padjukba kucorodókra.

Kicsengetés előtt aztán lassan, 

nagyon lassan világosodni kezd, 

egészen addig, amíg Pötyi néni

ki nem lép az ajtón, és távolodó

alakja fekete pöttyként el nem tűnik.

 forrás: Szitakötő 2015/2, 30. szám

Versíró feladat:
Milyen egy jó hangulatú óra, nem Pötyi nénivel, hanem valaki mással?
Írjátok át a verset, s ábrázoljátok, milyen a "Vidámóra"! (ötlet: Rokvic Erzsébet)
Küldjétek el a koltogeto[kukac]gmail.com-ra!

Such Judit Nikolett: ŐSZI DAL

Koppan a tarló,
Sárga levél visz
Hűs üzenetként jó levegőt,
Sokszinü táj vár,
Fergeteg álom
Tölti be hosszan a tág legelőt.

Új kenyerünket
Kincse megadta
Kévehalomnak, gazdagodón,
Eljön a tél majd,
S hála imánkon
Nyugszik a szívben, hallik a szón.

Baktat az őz is,
Nem szalad el most,
Érzi a lágy, puha, ódon időt,
Hangtalan lépked,
Óvja a csöndet,
Minthogy az ember a hű szeretőt.

Csokra az ősznek
Íme előttünk,
Bölcs, aki rá szavakat kitalál,
Egy kicsi, néma,
Nesztelen ábránd,
S majd ha bevégez, messzire száll.

                                         Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Debreceni Tamás 4.o.

Lackfi János: VILÁG VÉGE

Gerő mondta, hogy a múltkor
egy utcában, ahol már
a város véget ér,
és kezdődik az erdő,
az aszfaltból meg földút lesz
egyszeriben,
és ahol már időnként
rókát meg fácánt látni,
szóval ott van egy kő,
és azon a kövön, de pszt,
el ne áruljam senkinek,
múltkor látta ülni az Istent.
Nem csinált semmit, csak ült,
hát gondolhatod,
hogy rohadt fáradt lehet,
az idő kezdete óta babrálni
evvel az egész tetves világgal,
mindenkinek a vacak problémáival
meg karácsonyi vágyaival
meg szerelmeivel,
elég az osztályunkat hallgatni,
besokall az ember.
Én lehet, hogy rég
földhöz vágtam volna az egészet,
csak úgy csörömpölne,
gurulnának a darabjai százfelé.
Aztán felállt az Isten,
sóhajtott és elballagott,
és ennyi, de titok.
Nem mertem megkérdezni
a Gerőtől, hol volt ez pontosan,
hátha az is titok,
de egyszer elmentem a busszal
a végállomásig,
kimentem az utolsó utca végére,
tényleg volt ott egy kő,
szerintem pont ugyanaz,
mert leültem rá,
és tényleg úgy éreztem,
ez itt a világ legszéle, és hirtelen
olyan baromi fáradt lettem,
mint az Isten.

Forrás: Lackfi János: Kapjátok el Tüdő Gyuszit, Móra K., 2013

Such Judit Nikolett: TESI HISZTI

Francba, nemár, megint tesi?
Biztos át nem öltözök!
Tuti, megint annyit futunk,
Végtelenek a körök.

Nehogy aztán véletlenül
Kikötődjön a cipőm…
Jaj, bocsika, meg kell állnom!
Színészet lesz a jövőm.

Megint fiúk lányok ellen?
Miért kínoz így a tanár?
Hagyjon már a felüléssel!
Mozgásban is van határ.

Sehol sincs a tesicuccom!
„Jó. Az 1–est bevágtam.”
Jaj, tancsikám, nem kell para!
Inkább már megtaláltam…

Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Galambos Lívia 4.o.

Zebra:

Egy tévedés áldozata vagyok.
Az elefánt átkelt rajtam gyalog.

Seregély:

Elhunytam, mert az idén
sörét nôtt a venyigén.
Szüretkor a puskák
rám szórták a mustját.

Hangya:

Kinek járandója csak egy apró morzsa,
ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.

Nerc:

Hogy lenyúztak, ó, én árva,
elvittek az operába!
Lógott ott még hód, nyest, menyét.
O, hogy utálom a zenét!

Gödény:

Ha volna sírkövem, megtudnád belôle,
azért nincs, mert azt is elittam elôre.

Egy sáska a hadból:

Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska?
...Várnom kell az esti névsorolvasásra.

Vakondok:

Feltemettek. Az se tudom, kicsodák.
Most felülrôl szagolom az ibolyát.

Cerkóf:

Azt hittem, hogy a kókusz még éretlen.
Tévedtem.

Hülye tyúk:

Csábos voltam csitri jérce koromtól.
Az érckakas rám ugrott a toronyból.

Galamb:

Dörgedelmes intelmembôl tanulj, hogyha tudsz:
Az ágyúcsô égnek mered, mégsem galambdúc.

Lajhár:

Lustább voltam én, mint mások.
Pihengettem. De ez már sok!

Forrás: Romhányi József: Szamárfül, Móra K., 2012.

Versíró feladat (a "Romhányi, a rímhányó" vetélkedő egyik feladata volt):

Jó lesz előre megírni, mi kerüljön a sírkövetekre. Lehet „ itt nyugszik X.Y.”-nal kezdeni, és befejezni a „Nyugodjék békében”, vagy „Béke poraira” sorral zárni. A lényeg, hogy e kettő között két rímelő sorban közölj, halálodról, vagy az életed folyásáról valamit.

Sírversikék tőlünk:

+
„Itt nyugszik H.Mari
Könyvmoly volt, de
nem jutott táplálékhoz teste,
mert az irodalmat
csak a neten leste.
Béke poraira.”

+
Itt nyugszik Blanka
Túl sokat beszélt,
s kiszáradt a torka.

+
Itt van eltemetve Dávid
 - ha nem tetszik, ásd ki!

+
Itt nyugszik Lilike
Túl sok volt a dilije,
Kiborult a bilije.

+
Magdi néni meghalt,
Ezért az intézmény kihalt.

U.i.: Beszél majd az utókor..."

+
Itt nyugszik Abigél,
a szája most is fülig ér.

+
Itt nyugszik az iskola titkára,
Mert nem egyezett a statisztikája.
Helyesírás volt az egyetlen hibája,
Bele is tört a bicskája.

+
Tömegsírvers:
Életünk az iskola,
Nyughelyünk a KÁLVÁRIA.

+
Tömegsírvers II.
Éjjel átgázoltak rajtunk a csapatok,
Nyughelyünk a Kálvária Sportcsarnok.

+
Itt nyugszik Őrsi Szandi
Hogy egész éjjel
Az angol leckét vette,
Abba halt bele.

+
Itt van Péter!
Na igen, ő nem halt meg...!!!

+
Itten van a Netti,
Kivel nagyokat lehetett nevetni.

+
Itt nyugszik Ivett,
Kinek mosolya mindenkit levett
(a lábáról.)

+
Itt nyugszunk mi,
Öreg Tanárok,
Sírnak értünk a
Kálváriás Diákok!?

Jól jöhet egy vidám irodalmi esthez - akár a nyári táborozás alatt - a Romhányi-versekből és Dr. Búbóból összeállított vetélkedő. Versíró feladat is van benne, amit itt külön leírok az elkészült gyerekírta versikékkel együtt. A vetélkedő feladatai változatosak, mozgalmasak, viccelődők, - ahogy Romhányihoz illik!
A forgatókönyv megoldásokkal és egyéb nyomtatandó mellékletekkel itt megtalálható:

https://drive.google.com/open?id=0B1lPFhjhziqOdjRRd0haaXQtR0E

Árkosi Ivett: KÍNRÍM

Minden versben
Törekedtem
Az abszurdumra
Mert csodálom azt,
Hol a rím fura.
Nehéz lehet
Írni ilyet,
Mert nem sikerül.
Az esze már ijedt,
Mikor az ember az asztalnál ül.
És gondol erre:
Hogy lehet ezt írni?
Megpróbálom,
Bár nem fogom bírni.
De hátha sikerül.
Olyankor az ember örül!
Még, ha egy tizenkét éves lány,
Akkor is, bár,
Ilyenkor talán
Jobban örül,
Hogy tizenkét évesen ilyet kreál
Mert ez nehéz.
Az ilyen versekre felnéz.

Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Galambos Lívia 3.o.

Árkosi Ivett: EGYSZERŰ! 

Ez az, ami kell
Egyszerű téma,
Egyszerű vers.
De hol a séma?
A fejben.
A határtalan gondolat
Határán
Van egy zubatag
Bár, talán…
Nem egyszerű.
Itt a fejemben a tű…
Vagyis szög.
Ahol fájdalmas viccek születnek,
Amiken mindenki nyög.
És ez a baj: átvitt értelmek.
Nem elég egyszerű.
Bonyolult írni egyszerű verset!
Bár ez nem túl szakszerű!
Szénakazalban a tű…  
Annyi téma, s mind bonyolult…
- Láttam a tűt! Kezem utánanyúlt…
De ez átvitt
Értelmű mondat
Elásta, mint
A sok gondolat.

Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Ozsvári Bendegúz 2.o.