Költögető

Tóth Krisztina: NAGY MARA

Áruld el nekem, nagymama,

milyen állat a nagy mara?

Van-e nagy feje, nagy hasa?

Egészben véve nagy maga?

Kisfiam, szólt a nagymama,

pici állat a nagy mara.

Mint egy nyúl, de a füle apró:

de most ezzel egy kicsit hagyj, jó?

Majd elmegyünk az állatkertbe,

ott legelészik, majd meglátod

a kis marát, a nagy marát meg

az összes ilyen maraságot.

Tóth Krisztina: Állatságok c. kötetéből, 2007., Magvető K.

rajz: Tömöri Anna 3. osztályos

Fecske Csaba: CSILLAGOK KÖZÖTT  

Tejút, égi gyalogút,

ködös messzeségbe fut.

Zörög a Göncölszekér,

tündér, angyal hazatér.

Világít a telihold,

vajon hol van, ami volt?

Ki jár fönn a Tejúton,

fényes úton, titkoson?

Nem tudom, csak azt tudom,

hogy a választ nem tudom,

mert egy kihűlt csillagon

van nékem az otthonom.

 a vers megjelent: a Szitakötő 2015/2. számában

Békés Márta: IMBOLYGÓ ISKOLA

Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy iskola.
Nem forgott az se lúdlábon,
se kacsalábon.
Hiszen éppen az volt a baj,
hogy nem is nagyon forgott.
– Erre, nem arra! –  mondták emerről.
– Arra, nem erre! – mondták amarról.
De az iskola bizony nem mozdult semerre.
– Merjed, merjed! – mondták az Emerrék.
– Marjad, marjad! – mondták az Amarrák.
Az iskola kicsit szédült ugyan,
de tartotta magát.
– Ha nem mered, csak marad a semmibe!
– Ha nem marod, csak mered a semmibe!
De az iskola nem mert, mert nem mart.
És nem mart, mert nem mert.
Billegett ugyan erre,
támolygott ugyan arra,
de maradt a helyén meredten.
Szédült már mindenki
az igazgatótól a portásig,
féltek, kipotyognak.
A tanulók nem bánták,
jobb ez mint a vidámpark!
Csak a tanárok sopánkodtak:
– Jó, jó, de merre az arra?
A szülők csak sápítoztak:
– Álljon az iskola végre a sarkára!
– Na, ez nekem meredek!
Inkább mégse maradok!
– így döntött az iskola egy nap.
És megrázta magát.
Imbolyogva ugyan,
de mégiscsak elindult.
Erre is, meg arra is.
Semerre, s amarra se.
Bottal üthették a hült helyét.
Aki kiváncsi és
mégis forró nyomon keresi,
megtalálhatja
UGYANOTT!

megjelent az Író Cimborák blogján, 2015. február:
http://irocimborak.blogspot.co.at/2015/02/irany-az-iskola-igy-felelunk-mi.html

Békés Márta: ÁRULKODÓK DALA

Lestél rólam, ne is tagadd!
Meg leszel mondva!

Káromkodtál, szégyelld magad!
Meg leszel mondva!

Körmöd piszkos már egy hete!
Meg leszel mondva!

Kinek rossz a lehellete?
Meg leszel mondva!

Óra alatt mindig zabálsz!
Meg leszel mondva!

Nem a tied, amit találsz!
Meg leszel mondva!

Nincsen házid s te csak lapulsz!
Meg leszel mondva!

Mindenért csak engem szapulsz!
Meg leszel mondva!

Mindig meglöksz írásórán!
Meg leszel mondva!

Mint egy zombi, úgy nézel rám!
Meg leszel mondva!

Mit bökdösöl, szállj le rólam!
Meg leszel mondva!

Ez nem az én disznóólam!
Meg leszel mondva!

Órán is csak mindig játszol!
Meg leszel mondva!

De tőlem kérsz radírt százszor!
Meg leszel mondva!

Meg leszel mondva!
Ki leszelt dobva!
A szemétdombra!
Meg leszel mondva!

forrás: Csodaceruza Magazin, 2014. 68.szám

Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Vári Benedek 2.o.

Nyulász Péter: ELMONDOM ANYUNAK

Mostantól május van, nemsoká vasárnap,
gondoltam költök egy verset a mamámnak.
Jól csengő, dallamos rímeket kerítek,
megfestem velük a szivárványszíneket.

Első az ibolya, aztán a kék,
sötét és világos miként az ég.

Füvek és levelek festenek zöldet,
pitypangok sárgába felöltözködnek.

Narancs a kertből a vízililiom,
végül a piros, a rózsaszirom.

Szerintem jó kis vers, vagyis hogy remélem,
többre még nem képes szerényke személyem.
Olyan a ritmusa, akár a szív dobban,
legjobban vágyom rá, hogy egyszer elmondjam,
amikor hazaérsz, elibéd szaladva:
Anyukám szeretlek, ugorj a nyakamba!

Orgoványi Anikó: MA JÓ VOLTAM

Megfogadtam, ma jó leszek,
s mit anya kér, mindent megteszek.
Bevetettem az ágyam,
rendet raktam a szobámban,
nem lóbáltam a lábam,
a spenótot megkajáltam,
szamárfület nem mutattam,
mások baján nem mulattam,
nem lett foltos a nadrágom,
nem téptem szét a cipzárom,
nem csapkodtam az ajtót,
nem csúfoltam a Palkót.
Leckéztem is eleget.

Ma már annyit voltam jó,
most egy kicsit pihenek!

rajz: Rózsa Nelli 8.o.

Tóth Virág: AZ ÉN KERTEM

Az én kertemben nyílnak a tulipánok
A tulipánban kicsi porzókat látok.
Nyílik más is a kertemben
Rózsák s liliomok szerte.

Szedek belőle egyet-kettőt,
Szüleimnek adom mind a kettőt.
Vázába rakom, hogy illatos legyen,
S a házba szálló méhecske sok virágport egyen.

Ahogy a virágot szedem csokorba,
Feltűnik előttem egy hétpettyes katica.
S gyorsan meg akartam fogni,
Hagytam az ujjamra rászállni.

De ő ezt hamar megunta,
Lebegtette szárnyát,
De pechére ott suhant egy fecske,
S a szegény katicát eledelnek nézte.

Varró Dániel: SZESZÉLYESKEDŐ

Hétfőn hú, nagy az én haragom
azt, aki bosszant, megharapom.

Kedden a kedvem pont közepes,
se jó, se rossz, mint a krumplileves.

Szerdán szépen szót fogadok,
intelligensen bólogatok.

Csütörtökönként úgy alakul,
hogy csínyeket csinálok csintalanul.

Pénteken egy pukkancs vagyok én,
dacosabb, mint a saját kisöcsém.

Szombaton szeppent vagyok és szende,
semmi komiszság nem jut eszembe.

Vasárnap aztán verekedek,
visítok, amíg berekedek,
vigadok duhajul, végtére
mi másra való a hétvége?

Forrás: Varró Dániel: Akinek a kedve dacos c. kötete, Maros Krisztina illusztrációival.

Szabó Attila: SZÍVEM NEM PARÁZIK

Egyik lábam jobbra menne,

másik lábam balra át.

Középen meg szívem buzdít

kijárni az iskolát.

Szívemben még nem csalódtam,

az vezet, ha indulok.

Akkor is, ha inkább jobbra,

vagy csak visszafordulok.

Ad-e nékem jó tanácsot?

Tudja-e, mit akarok?

Vagy csak össze-vissza rángat,

mint éjjel a takarót?

Egyik lábam tétovázik.

Másik lábam hátra lép.

De a szívem nem parázik,

indulásom várja rég.

Megjelent: a Szitakötő 2015/29-es számában. Illusztráció: Benedek Virág

Lackfi János: TRÁGÁR BESZÉD

„Trágár szavakat használ,
éppen ezért megintem!”
– üzenőmbe ezt írták,
bár nem igaz szerintem.

Hózentrágárt használok,
az tartja a nadrágom,
de ha kell, csúnyán többé
nem beszélek, nem bánom.

Ha valaki felbosszant,
mostantól rúgom csendbe,
nevezem asztallapnak,
azt mondom rá, hogy zsebtej.

Meg hogy utolsó hörcsög,
kapja el a lasszómat,
az agyát szétbosszantom,
köbön rúgom, azt jól van.

Az édes anyukája
egy katonai hunta,
és gólyatöcs az öccse,
buta csipa a húga.

Megfognak és beírnak,
szigorúan rám néznek,
pedig csúnyát nem mondtam,
nem értem az egészet.

               Forrás: Lackfi János: A részeg elefánt c. kötete

Csík Mónika: A BIRODALOM VISSZAVÁG

A KTZ-X23 bolygó teljes
hadserege harcra kész,
zöld nyálka a fegyverekben,
a pókhálófonal-tartályok feltöltve,
helyére került a ragacs-csúzli,
berreg az ionizátor, villog a tér-
és időelgörbítő csudamasina,
sorakoznak az egypúpú nyihahák,
olajfröccsöt kapnak a támadó
robotok, csaholnak a propeller
meghajtású vadászkutyák, a gőz
feltölti a harci sáskák légbuborékát,
zuttyan a hathengeres zöttyentő,
csikordul az egyfogú fogaskerék,
zakatol a tankká átépített borsdaráló,
bűzbombákat gyártanak a borzok,
a mindent látó távcső beélesítve,
veszett éti csigák galoppoznak,
hármat pislant a célzókereszt alatti
kijelző, indulhat a roham, kardomat
Enterrel tudom százlövetűre váltani.

A vers forrása: Író Cimborák blog

Kovács András Ferenc: SÜKET HOLLÓ

Élt a skót Felföldön egy holló.
Szófukar volt, sőt: nagyothalló!
Ha jött egy jó varjú,
s szólt hozzá: "Hauvarjú?" -
Annyit se vágott rá, hogy: "Helló!"

 

Kovács András Ferenc: TALIGÁS KANDÚR

Egy kandúr alacsony taligán
gurult át Balatonaligán...
Egy cicus is állt ott,
s utánakiáltott:
"Mi újság Aradon, Palikám?"
 

forrás: Kovács András Ferenc: Hajnali csillag peremén c. kötete

Szántó Attila: KÍVÁNOK NEKED

Szép napokat, kevés szelet,
álmodozó kék egeket.
Kacaj gyöngyöt egy füzérrel,
jó kedvet sok-sok szekérrel.

Három tündért, jóakarót,
az ágyadra szép takarót.
Meleg pitét asztalodra,
piros tűzet a kályhádba.

Szép szerelmet egész évre,
barátságot, saját képre.
Isten csókját homlokodra,
virágokat kalapodra.

Igaz utat, jó szerencsét,
háromkirályi köszöntést.
Tücsköt, fecskét, szép gerlicét,
kenyérrel teli kemencét!

forrás: www.poet.hu

Gáti István: ÁLLATI SZILVESZTER

Rozmáréknál ég a világ,
Vendégségbe jött egy zsiráf.
Inog, forog három bögöly,
Felborult a pezsgős vödör.
Veréb száll a szendvicsekre.
Vígjátékot néz a kecske.
Gerle röppen, tolla tiszta.
Táncot lejt a vén giliszta.
Buborékot fúj a rája
Vízalatti trombitája.
Fő a virsli, víg a konyha.
Leng a pókok lampionja.
Hogyha éjfélt üt az óra,
Toll-konfetti hull a hóra,
Nagyot rikkant negyven kakas,
Száll a hurrá, mély és magas.
Lajhárok és fürge őzek,
Párducok s a medve főleg,
Futrinkák s a százlábúék
Együtt kiáltják, hogy BÚÉK!

rajz: Lipovszky Márton 2.o., Gyöngyöstarjáni Rajzműhely

Orgoványi Anikó: ARANYTOLLÚ ÉVMADÁR

Minden évben eljön hozzánk,
az Aranytollú Évmadár!
Tizenkét kis fiókája
tipegve nyomában jár.
Libabőrös január,
bice-bóca február,
tollászkodó március,
kendermagos április,
selyemtollú május,
ezüstlábú június,
aranyszárnyú július,
csillagszemű augusztus,
holdfényfarkú szeptember,
tűztarajú október,
ködkaparó november,
kopasznyakú december.

Esztendőre mind felnőtt,
fészket raktak, ötvenkettőt,
s láss ekkora örömöt,
fiókák csipognak bennük,
épp háromszázhatvanöt!

rajz: Király Bernadett 4.o., Gyöngyöstarjáni Rajzműhely

Fecske Csaba: KARÁCSONY

Szuszog a kis falu
A kövér hó alatt
Dunna melegében
Élem álmaimat

Elcsöppenő orral
Jön Jézuska szánon
Minden jóságomat
Én most neki szánom

Szállongó homályban
Pisla lámpák égnek
Kilyuggatják körben
Köpenyét az égnek

A kályha gyomrában
Izzadó parazsak
Búzaszem álmodik
Hótakaró alatt

Jeges ágon cinke
Ül hangja pityergő
A búcsúzó napot
Elnyeli az erdő

A verset a szerzőtől kaptuk karácsonyra, a rajzot a Gyöngyöstarjáni Rajzműhelytől. Készítette: Galambos Lívia 2.o. Köszönjük szépen!

Varró Dániel: TÚL A MASZAT-HEGYEN - részlet

Kíváncsi gyerek volt Péterke,
bedugta orrát az ételbe.
     Kiszólt a galuska:
     "Megrúglak Petyuska!"
S Péterke elszállt az éterbe.

Beteges fiú volt Lacika,
mindig volt valami bacija.
     Papája rászólt:
     "Mit prüszkölsz László?"
S becsapta Lacit a zaciba.

Volt egy úr, lakhelye Komárom,
útra kelt egyszer egy homáron.
     Kérdezték: "Élelmes?"
     Fürge és kényelmes?"
"Nem - mondta - de azért komálom."

Volt egy úr, lakhelye Tajvan,
tudta, hogy a fején vaj van.
     Margarin nem lévén
     fejen állt zsemléjén -
kicsinyke öröm a bajban.

Volt egy úr, lakhelye Pomáz,
rászóltak: "Ne sokat pofázz!"
     "Jó" mondta "csak hát..."
     Pofán is csapták.
Lelkéért szól most a fohász.

Volt egy úr, lakhelye Párizs,
rászóltak: "Fogyjon le máris."
     Onnantól nem evett
     feltéthez köretet,
"Pá krumpli - mondta - és pá, rizs!"

Volt egy úr, lakhelye Alaszka,
nejét egy barlangba falazta.
     Kérdezték, mért tette,
     azt mondta: "Mérgembe.
Untam a heringet fagyasztva."

Lakott egy öregúr Oxfordban,
kérdezték: "Magának sokszor van?"
     "Mim is?" "Hát aza."
     Azt mondta: "Nana,
fiatal koromban bokszoltam."

Volt egy úr, lakhelye Sarkad,
pukkantott egyszer egy halkat.
     "Ki volt ez, kérem?"
     Azt mondta: "Én nem."
Nem volt egy őszinte alkat.

Szólt egy úr, lakhelye Quebec:
"Jöjjetek, ti hitvány ebek!
     Cápák és medúzok -
     én mindent megúszok..."
Nem úszik mostmár, csak lebeg.

Volt egy hölgy, lakhelye Kabul,
kertészek ejtették rabul.
     Azóta gerberát
     nem kaphat, mert berág,
s egészen jól beszél babul.

Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
fenéken harapták a zombik.
     Faggatták: "Nagyon fáj?"
     Azt mondta: "Ugyanmár.
Eleve is volt már azon lik."

Volt egy öreg teuton,
átsétált négyszer a tejuton.
     "Kisgöncöl, Nagygöncöl
     - sóhajtott ötödször -
de unom, Istenem, de unom!"

 Dávid Ádám: ÁDI DÁVIDZON

Nagypapa álma
egy olyan berregős motor volt,
ami sokkal hangosabb,
mint amilyen gyors.

Én is sokkal hangosabb vagyok
az első kétkerekűmön,
mint amilyen gyors -
addig berregek, míg el nem
tanyálok.
Akkor meg tiszta erőből
felbőgök.

És Nagypapa álma miatt
ráírtam a fémvázra
alkoholos filccel, hogy
Ádi Dávidzon.
Azért a saját nevemmel,
mert még csak arra tanított meg
a Nagyi.

Orgoványi Anikó:
BOKOR-TAKARODÓ

Köd ölébe kucorodnak
fázósan a bokrok,
szél ringatja, eső mossa
a sok kis bozontot.

Ledobják a tirki-tarka
színpompás cicomát,
s felöltik a fehércsipkés
zúzmarás pizsamát.

Hósipkát raknak fejükre,
kezükbe kócbabát,
csillagtakaróba bújnak,
s tavaszig jóccakát!

rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely,
Benchea Dávid 1.o.

SZÜLETÉSNAPODRA

Legyen kedved napsütéses,
ború, bánat elkerüljön,
arcodra mosoly üljön,
övezzen a szeretet.

Lelkedben maradj gyermek,
légy nyitott szépre, jóra,
szomjazz az igaz szóra,
élvezd minden percedet.

Mit kívánhatnék még néked?
Virágot nem adhatok.
Lelkem szőttem e csokorba:
még nagyon sokszor öt évet!

 

Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Ozsvári Bendegúz

SZÜLINAPI

„Ma pont öt éves lettem én” –
írja Kiss Ottó. Van remény
tehát.
Nahát.

Arra is van, hogy hat legyek,
csak várjak ki még egy telet,
s tavaszt
ragaszt

papírhajóm köré az ég,
mondanom sem kell, semmiség,
pedig
alig

várom, hogy végre nyár legyen,
és megnyíljon a végtelen
kirán-
dulás

magosban, büszke bérceken,
lankákon, síkon, halmokon,
s a föld
fölött,

és várom ám, hogy ősz legyen,
elhintáznék dióhegyen,
nem en-
gedem,

mondja anyu, és rám se néz,
kezében mustár, majonéz
sorá­-
ra vár,

de apa úgyis rám kacsint,
papáékhoz megyünk megint,
dió­-
ja jó,

és ott a kertben majd lehet
fára mászni nekem s neked,
de csitt,
csacsi.

Csak csendben, mint akit a hat,
a hatodik év hívogat
a fán.
Az ám.

Kiskunfélegyházán 2014. november 14­-én

Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Tuza Bence 2.o.

November 13. a Magyar Nyelv Napja

Neked mi a kedvenc magyar szavad? Írd meg hozzászólásban!

Egészítsétek ki a versikéket a címnek megfelelően, az első sorvégre rímelő szavakkal!

RÉSZVÉT

Bú mar az Úr angyalába:
Kitörött egy ......... ..........

DÍSZVENDÉG

Szegényes kis putrinkba
Betévedt egy ..................

ÍNYENC

Készítsetek sót, tányért!
Leszaladok ...................

BIZNISZ

Föltettük a Vaterára:
Száz forint a ..... .....

BALESET

Mi történt a direktorral?
Nekimentem ........ .......

DUGÓBAN

Nem játszom a tudálékost,
Szívesebben ........   .........

KÍNOS

Pucér képem -kész bukta!-
Felkerült a ......................

TÖK MAGDA NYARAL (részletek)

Hatalmas hintó közeleg,
Kocsisa arcán forradás.
Előtte szálló kötelek.
Mi húzza? Harminc .........

- Én volnék Rostos Szaniszló.
Nézzék meg pompás fogatom.
Nem fognak csalódni, becsszó!
Szaniszló bácsi .....................

Száll az idő kusza spárgán,
Száz jelet rajzol az égre.
Felhőkön lépked a sárkány.
Itt van a Tök-mese .........

Itt van most mellettem Gyurci,
van egy jó barátja Marci,
mindketten kemények,
okosak, szerények,
és nagyon szeretnek futni.

Van egy szép macskám, Luca,
szereti őt a kutya,
koromszín fekete,
kicsi és ügyeske,
nagyon szép macska vagy, Luca!

Örs

A kedvenc barátom Dani,
van egy kis tesója Nándi,
kedvelik a legót,
ők ketten litvánok,
a kedvenc barátom Dani.

Hunor

Volt egy úr, úgy hívták Márton,
szeretett lógni egy ágon,
vigyázz, mert leesel,
s bevered fejedet,
s összetöröd magad, Márton.

Volt egy srác, úgy hívták Matyi,
szeretett nagyon olvasni,
ha sokat olvasol,
az oszi nem papol,
hát ezért olvasott Matyi.

Matyi

Volt egy lány, a neve Hanna,
ő mindig a fákat mászta,
ugrált és nevetett,
mindenkit szeretett,
mosolygott, mint egy piros alma.

Volt egy lány, úgy hívták Zsófi,
imádta a pénzt szórni,
sokat sportolt, nevetett,
megkapott minden szerepet,
mert színésznő volt ez a Zsófi.

Helga

Volt egy lány, a neve Juci,
sokat evett, ezért volt duci,
vigyázz, mert elhízol,
jobb lesz, ha fogyózol,
nehogy majd elgurulj, Juci!

Tündi

Volt egy lány, úgy hívták Emese,
nem volt neki se pénze, se esze,
besétált a bankba,
pénzt vett ki kamatra,
ne hidd, hogy gazdag lett Emese.

Renáta

Volt egy eb, úgy hívták Buksi,
kicsi volt, tömör és duci,
egész nap csak evett,
pocakja jól megtelt,
és így lett Buksiból Dagi.

Dani

Volt egyszer egy kutyám, Bodri,
szeretett csontot lopni,
sokat játszott, nevetett,
futkározott eleget,
ilyen volt a kutyám: Bodri.

Bogi

Aki mellettem ül, Örs ő,
van egy jó tesója Gergő,
hobbijuk a kosár,
tehetségük csodás,
sportoló lesz Örs és Gergő.

Gyurci

Volt egy lány, a neve Fanni,
legjobb barátnője: Panni,
mindenkit szerettek,
sokat is nevettek,
volt egy lány úgy hívták: Fanni.

Kriszta

Az én nevem Horváth Benci,
a kedvenc sportom a hoki,
imádom a sportot,
ezért korcsolyázom,
a kedvenc sportom a hoki.

Bence

Az én neven Nagy Noémi,
sokat szoktam énekelni,
kistesóm Krisztina,
ő már nem kisbaba,
kedvenc állatom a kolibri.

Noémi

Nagyon szeretem a hokit,
ha nem megy a közönség ordít,
a hoki kemény sport,
küzdeni muszáj most,
ezért szeretem a hokit.

Marci

Az én nevem Bottyán Iza,
jó barátnőm Andrea,
szeretjük a kosarat,
kacagunk jó nagyokat,
az én nevem: Bottyán Iza.

Iza

Volt egyszer egy kislány, Lili,
szeretett enni, inni,
amikor csak tehette
hasát tömte kedvére.
Vigyázz, mert elhízol, Lili!

Volt egy kiskutya, Füles,
kedvenc étele a köles.
Te azt ne egyed,
csont való neked,
de rossz kutya vagy, Füles!

Gabi

Van egy kutyám, neve Bandi,
nagyon szeret csontot lopni,
lepihent egy fa alatt,
s megette a csontokat,
erről híres a kutyám, Bandi. 

Bea                                                                              rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely

A limerick eredetileg az angol (népi) humor speciális megjelenési formája: a,a,b,b,a rímképletű, rövid, humoros – gyakran abszurd – versike, amelynek speciális ritmusa és jellegzetes tartalmú – a limerick szereplőjét megnevező – kezdősora van. A klasszikus ritmus – amely alól persze több kivétel lehet – következő:

ti ti tá ti ti tá ti ti tá
ti ti tá ti ti tá ti ti tá
ti ti tá ti ti tá
ti ti tá ti ti tá
ti ti tá ti ti tá ti ti tá

Ádám Laura: EGY SZÓ

Egy szó,

Melyet már kiejteni sem merek,

Egy szó,

Hogy mennyire szerettelek.

Egy szó,

Melytől az idő megáll,

Egy szó,

Hogy annyira hiányoztál.

Egy szó,

Mert nem látlak mát többé,

Egy szó,

Hogy szeretlek mindörökké.

Egy szó,

Melyről mindig eszembe jutsz,

Egy szó,

Egy hang, melytől messze futsz.

Egy szó,

Amitől kiráz a hideg,

Egy szó,

Ettől leszek tiszta ideg.

Egy szó,

Hogy most tél van, de lesz majd nyár,

Egy szó,

Hogy engem a szabadság vár.

Egy szó,

Hatalmas fájdalom,

Egy szó,

Amikor azt mondom, vállalom.

Egy szó,

Maga a családi béke,

Egy szó,

Mikor közeledik a vége.

Egy szó,

Amit már nem ért meg senki,

Egy szó,

Hogy jó volt itt, köztetek, lenni…