Költögető

Orgoványi Anikó: ŐSZI SZÍNEK

Ősz apóka előveszi
festővásznát, ecsetét,
színesíti a lombokat,
ebben leli a kedvét.

Minden zöld volt még a nyáron,
most tobzódik ezer szín,
sárga, narancs, barna, bordó,
bíborvörös, élénk pír.

Arany a dió levele,
halványsárga a kőris,
izzik már a galagonya,
lángol a vadszőlő is.

Ősz apóka elégedett,
elkészült a színes kép,
így pompázik, míg szél úrfi,
mindent szépen le nem tép.

rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Király Bernadett 4.o.

Orgoványi Anikó: SZERETED AZ ÁLLATOT?

Neked is van állatod?
Kutyád, macskád,
tengerimalacod?
Kedvencedet
eleget eteted, itatod?
Becézgeted, dédelgeted?
Kap-e elég szeretetet?

Szereted-e az állatot
akkor is, ha szabad,
s nem birtokolhatod?
Ha kedvére mászik, szalad,
repül, s előled talán
messzire menekül?

Szereted-e a szabadságot?
A végtelen eget, földet,
a nagyvilágot?
Szereted-e, ha az állatot
szabadnak látod?
Együtt érzel-e vele a szívedben?
Tudsz-e szárnyalni a fellegekben?

Valaki most nagyon szomorú...

Kiss Barbara Viktória:
VÉGET ÉR!

Egyszer minden véget ér.
Elmúlik az élet.
Csak egy kupac por marad,
és elfelednek téged.
Elmúlik a szerelem.
Eltűnnek a fények.
Csak egy fénykép emlékeztet
hogy valaha szerettek téged.
Változnak az idők és változok én is.
De mindig magam vagyok mégis.
Változnak a napok.
Peregnek az évek.
De én most lelépek.
Elmegyek oda hol az ég is kékebb.
Itt hagyva ezt a bűnös nemzedéket.

Jó versekben gazdag, boldog új tanévet kívánok minden Költögetőnek és Költögető-olvasónak.
Alig több, mint 2 hét telt el a tanévből, és máris folytatjuk rosszalkodásainkat. László Noémi legutóbbi verse még a nyarat idézi. A Szitakötő legújabb számából már az ősz integet felénk. No meg ott is a rosszalkodó gyerekek... Mindjárt elémugrott egy, nála nyilt ki a lap:

Fecske Csaba: SZENDVICS-GYEREK

Szendvics-gyerek vagyok: 

bátyám és húgom között

a töltelék.

Mint tudható, a szendvics

lényege a töltelék,

a családé a középső gyerek.

A bátyám két évvel erősebb nálam,

ami jól jön a verekedéseknél,

híres a pofonjairól.

A húgom egy évvel gyöngébb, mint én

ráadásul kicsit nyafizós,

és híres a „megmondalakról”.

Máskülönben középső gyereknek

lenni jó: amit a bátyámtól kapok,

azt visszaadhatom a húgomnak,

így győzedelmeskedik az igazság,

a világ rendje helyreáll.

László Noémi: NAGYVAKÁCIÓ ALATT
az oszi expedícióra vitt bennünket.
Voltunk Enyeden, Torockón, a Székelykőn
és a remetei szorosban. Civilben normális
és vicces az oszi, kár, hogy ezt eddig én
egyáltalán nem tudtam.

Torockón csalánnal jól összevertük
egymást, és a szorosban leszedtem
egy havasi gyopárt, de nem vitt el
a rendőr.

A végén megegyeztünk,
hogy titok, és tíz-húsz évig
nem beszélünk erről.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.

Orgoványi Anikó: HOLD-FOGYÓKÚRA

Kíváncsiskodott a Hold
megnyúlott az álla,
beleskelt az ablakokon,
mi fő vacsorára.

Elleste a receptet,
serénykedett ő is,
csillagporból főzött levest,
kőgombócot, prézlist.

Mind megette amit főzött,
nem is hagyott másnak,
ezért egyre gömbölyödött,
így indult hízásnak.

Mikor meglátta magát
lenn a víztükörben,
rögvest elhatározta,
le fog fogyni szépen.

Úgy lefogyott,
majd elfogyott,
megéhezett,
főzni kezdett,
mindent befalt,
mit csak meglelt,
hamarosan
meg is hízott,
s kezdhette elölről
az egészet.

László Noémi: A CIPŐ

Rettenetes problémaforrás.
Fiam, neked hogy nő a lábad,
alig tudom követni.
Nem mondom formás,
de két hónapja kaptál új cipőt,
lehetetlen, hogy már kinőtted!
Szerintem elkelne egy
focizás elleni védőoltás,
akkor a cipő sem lyukadna ki.
Csukáid árából, fiam, egy
kisebb óvodát el tudnánk tartani.
Légy szíves kímélj meg a részletektől,
nem is akarom hallani, mi történt.
De ne mondd, hogy kinőtted.
Én sem csinálok bolondot belőled,
úgyhogy uralkodj magadon te is.
Ne követelőzz, nem vagy már
napközis, kapsz majd cipőt,
ha itt az ideje. Addig is
inkább olvass egy kicsit és
gondolkozz azon, mi a manót
műveltél két hónap alatt vele.
Bizony mondom néktek,
nagy bökkenő az ember cipeje!

A vers forrása: Aranysityak antológia

A rajzokat a gyöngyösi kálváriaparti iskolások rajzolták
Radnóti Blanka illusztrátor biztató tanácsai kiséretében, a költészet napján 2014-ben.

Tulajdonképpen jó lenne a tesi,
De mindig megfuttatnak.
Tulajdonképpen szeretem az angolt,
de mindig beírnak. (Koncz Klaudia)

Tulajdonképpen szép az ágyam,
De néha megágyazhatnék,
Tulajdonképpen szép a szobám,
Csak néha kitakaríthatnék. (Búzás Bianka)

Tulajdonképpen szép a lakásom,
De nagyobb is lehetne,
Tulajdonképpen jó, hogy vannak halaim,
De szeretném, ha más állatom is lenne. (Nádudvari Balázs)

Tulajdonképpen aranyos a hörcsög,
Csak ne lenne annyira apró.
Tulajdonképpen imádom a chipset,
Csak ne lenne annyira hizlaló. (Mózes Dóra)

Tulajdonképpen várom a nyarat,
De a barátok hiányozni fognak.
Tulajdonképpen szeretem a menzát,
Csak lenne több a változatosság. (Tóth Fanni)

Tulajdonképpen szeretem az irodalmat,
De azt nem, ha a tanár hallgat.
Tulajdonképpen jó a matek,
Csak az nem, ha feleltetnek. (Urbán Lilla)

Tulajdonképpen szeretek tornázni,
De enni mégis jobb,
Tulajdonképpen cukik a cicák,
Csak ne karmolnának folyton. (Bognár Fanni)

Tulajdonképpen jó az eső,
De kell hozzá esernyő.
Tulajdonképpen jó a hó,
Csak ne lenne olyan fagyasztó. (Végh Dávid)

Tulajdonképpen jó a matek,
De a magyart mégis jobban szeretem,
Tulajdonképpen szeretek olvasni,
Csak a zenelejátszóm nem tudom elhagyni. (Dugnovics Barbara)

Tulajdonképpen okos vagyok,
De mégse...
Tulajdonképpen értem a fizikát,
Csak olyan nehéz ne lenne. (Nagy-György Hanna)

Tulajdonképpen finom a csoki,
De a chipset jobban szeretem.
Tulajdonképpen jó néha jónak lenni,
Csak ne menne olyan nehezen. (Boros Viktória)

Tulajdonképpen szeretem az iskolát,
De azért a gép előtt jobb ülni.
Tulajdonképpen imádom a sportot,
Csak néha szoktam tőle lemerülni. (Gyallai Máté)

Tulajdonképpen szeretek játszani,
De senki sem játszik velem.
Tulajdonképpen szeretem a bújócskát
De a fogócskát jobban kedvelem. (Rendik Patrícia)

Tulajdonképpen szeretem a barátaimat,
De néha az agyamra mennek,
Tulajdonképpen szeretem a virágokat,
Csak akkor nem, amikor allergiás leszek. (Sipos Lili)

Tulajdonképpen finom a hamburger,
De két sajtos hússal jobb lenne.
Tulajdonképpen kedvelek egy csajt,
Csak ne csapna akkora ricsajt. (Misinszki Máté)

Tulajdonképpen szeretem a kenyeret,
De az hizlal is rendesen.
Tulajdonképpen jó dolog a szerelem,
Csak ne bántana szüntelen. (Szabó Melinda)

Tulajdonképpen nem vagyok idióta,
De nem megy a matek! Még nem!
Tulajdonképpen vágom az infót,
Csak nincs otthon gépem! (Krész Péter)

Tulajdonképpen szeretem a magyart,
Csak sok baj van a helyesírással.
Tulajdonképpen kedvesek vagytok ti, tanárok,
Csak jó jegyeket osztanátok. (Oroszi Ádám)

A szómozaik legalább 5 szavának felhasználásával írj 4 soros verset „Ilyenek a kamaszok” címmel.
A vers bármilyen kötetlen formájú lehet, vagyis nem kell feltétlenül rímelni a sorvégeknek.
A mozaik Ágai Ágnes Kamaszságok című versének szavaiból készült:

Az a fontos, hogy megtaláld önmagadat,
mondja István bácsi, a pszichológus.
Ennyit én is tudok, azt mondja meg,
hogy hol keressem.

A gyöngyösi kálváriaparti kamaszok ilyennek látják magukat:

Erdei Norton János:
István bácsi behívatta a szüleimet,
Hogy már megint csak panasz van rám,
Hogy én csak verekedek, repülőt hajtok,
visszaszólok, az órán meg csak alszok.

Babarcsik Alíz:
István bácsi sokszor visszamondja,
hogy mit mondanak rólam neki:
"Egyik fülén be, a másikon ki.
Borsót lopkod, falra firkál,
meg még sok galibát csinál.
Borzalmas ez a lány!"

Mózes Dóra:
Szüleim csak szidnak,
hogy egész nap hívnak,
mi legyen az ebéd.
Nekem ez nem fontos.
Kit érdekel mi lesz a koszt?
Rávágom: borsó
Tömören:
annyit kérdezgetnek,
Hogy megőrjítenek
Ha végre békén hagynak,
folytathatom a napomat.

Bakos Bálint:
A szüleim tömören rólam:
- Mindenhol csak magát látja,
Amit mondunk, falra hányja.
Annyit kérnek tőlem,
Hogy ne legyek rossz gyerek
De én erre mit csinálok?
Kimegyek és odébb állok.

Boros Viki:
A szüleim nem értik ezt a kort,
bár ők is voltak kamaszok.
Önmagamat megtalálni: ez a cél.
Ennyit rólam tömören, -
Majd meglátjuk,
milyen leszek öregen.

Fehér Dominika:
A szüleimnek azt mondják:
Pszichológushoz kéne vinni
Sok hülyeséget összehány
Nem lehet neki hinni...
Tömör hülyeség,amit mondanak,
mert és ismerem magamat.
De hát úgy tudják,
ilyenek a kamaszok.

Erki Eszter:
István bácsi azt mondja,
hogy minden kamasz ostoba.
Pedig egyáltalán nem buták.
Csak egy kicsit lusták!

Dugnovics Barbara:
A szüleim megmondják tömören,
hogy viselkedésem rossz.
Bár a pszichológus szerint jó vagyok,
Anya, apa mégis azt hiszi,
hogy én más vagyok.

Palócz Ivett:
Önmagadat észre sem veszed,
De a másikat mégis ráncba szeded.
Fülén húzod, falhoz nyomod,
Én menő vagyok, azt gondolod.

Juhász Nikol:
István fülén bement
Aztán a másikon kiment
Fontos tudnivalókat nem jegyzett meg
Ezért a dogája egyes lett.

Szabó Melinda:
Anya mondja, keressem meg
Azt, amit nem is láttam.
Mondja nekem, hiába,
Úgyse tudom, hol!

Cseh Panna:
Nekem a szüleim azt mondják, önmagamat adjam,
De a pszichológushoz mégis beutalót kaptam.

Orgoványi Anikó: FA VAGYOK              

Fa vagyok,
s te lélekmadár,
gyönge ágam ringó bölcsőd,
fészekágyad
vetve már.
Lombom közt
hűs rejteked,
gyümölcsöm ízes ételed,
szomjad oltod
harmatommal.
Szárnyra kapsz,
s én féltelek,
elragadnak bús fellegek,
nyugalmat már
nem lelek.
Elcsalnak hűs
szélvész szárnyak,
megbabonáznak messzi tájak,
magányomban
visszavárlak.

Orgoványi Anikó: ANYU ÖLÉBEN

Ha Anyu ölében ülök, elmúlik a mérgem.

hogy Éva nem adta kölcsön a szagos radírját,

hogy a barátnőm azt mondta rám: "beképzelt majom",

hogy Zoli megint másnak cipelte hazáig a táskáját.

Anyu ölében ülni megnyugvás, öröm.

Nem dühít már,

Kár, hogy nemsokára kinövöm!

Az a fontos, hogy megtaláld önmagadat,
mondja István bácsi, a pszichológus.
Ennyit én is tudok, azt mondja meg,
hogy hol keressem.

Nekünk illusztrálta: Radnóti Blanka

Nagymama mindenre fokhagymát
és kamillateát javasol,
nagyapa szerint legegészségesebb a kisüsti,
apa és anya tablettákat szednek,
én rágózok és szotyolázok.

Nekünk illusztrálta: Radnóti Blanka

SULYOK PÉTER szerint, reppelős (?) ritmusban:

Kamaszok a facebookra írják ki gondjukat,
De borsónyi eszükkel ítélkeznek rólam
Csak ennyit gondolnak tömören másokról
Én önmagamat adom szüleim másáról.

Tudok valamit amit mások nem,
Pszichológus bácsi azt mondja "ez igen"!
Ennyit arról, hogy mit tudnak rólam
Fülükön be, majd kimegy, amit mondtam.

István bácsi azt gondolja
Mindenki a másikon vezeti le a gondokat
Szüleim véleménye a kamaszokról röviden:
Borsó agyú diákok egy helyben.

Tudok valamit amit mások nem.
Ülök egy helyen és gondolkodom erősen.
Graffitit csinálok minden nap a falra
Hogy István bácsi azt mondja: "önmagadat adtad".

"Mellékdal":

Tulajdonképpen jó Pesten az élet
De mégis visszajönnék a régi kerékvágásba
Tulajdonképpen sok ismerősöm van
Csak nagyrészükkel nem beszélek.

Lackfi János: HASPÓLÓ

Anyu mérgelődik,
hogy a mai lányok
hasa folyton kilóg a nadrág
meg a póló között,
csuda, hogy nem kapnak
vesekövet és hólyaghurutot,
mindenféle húgyúti bajt,
majd ha felfáznak,
és hétrét görnyedve
véreset vagy
gennyeset pisilnek,
akkor megnézhetik magukat.
Apa szerint anyának
bizony igaza van,
ő is mindig fejcsóválva,
guvadó szemmel nézi
a kilógó hasakat.
Pedig szerintem
van haszna a dolognak.
Ha az ilyen lányokon
vakbélműtétet kell végrehajtani,
le se kell hozzá
vetkőzniük.

Nekünk illusztrálta: Radnóti Blanka

a vers forrása: www.irodalmijelen.hu

László Noémi: MOST MÁR ÁLLANDÓAN...

szerelmes vagyok. Mintha rögtön
felelni kellene, úgy izgulok. Legjobb,
ha sétálni megyek és csak későn érek haza.
Ilyenkor nem idegesít, ha anyunak vagy
apunak van igaza.
Legtöbbször nem hallom, csak látom:
szólnak valamit. Nem merem bevallani
még nekik, hogy megtaláltam már az igazit,
mert kiakadnak, hogy ez is csak újabb olcsó
kifogás arra: miért nem tanulok;
vagy elmagyarázzák nekem,
hogy megszédítettek a hormonok.
Inkább kerülöm őket, ha lehet.
Leülök valahol és nézem az eget.
Egymással foglakozzanak,
engem neveltek eleget.

Szalóczi Dániel: HISZTIS

Nem szeretsz én tudom
nem is törődsz velem
csak nézem a hülye falat
miközben szörfözöl a neten

Kit érdekel ez a csaj
iwiwen mindenki szép
mi a neve? honnan ismer?
tudnom kell mindenképp

Miért érdekel más?
hisz én itt vagyok veled
tudom egy szülinapi buli
fontosabb neked

De mi lenne ha maradnál?
tudom uncsi vagyok
de szeretlek… mi az
már egy puszit se kapok?

Menjél akkor nem érdekel
és ne aggódj várlak
a volt pasijaim majd
a szobámban vigyáznak

hogy szép legyen az álmom
Mi van? én nem hisztizek
sőt mondd meg annak
a szülinapos… krisztinek

vagy mi a neve mindegy
hogy boldog szülinapot
ajándékba itt a pasim
legyen boldog igyatok

aztán csalj meg részegen
hisz már úgyse szeretsz
Na most mi van? ne nevess már
Te kis hülye…

Pofátlanul kinevetsz…

Összeállítás Ágai Ágnes, Csorba Piroska, László Noémi, Lackfi János, Szalóczi Dániel, Vass Tibor és egy gyerek költögető, Ádám Laura műveiből:
Csorba Piroska: Csókolom, jól megnőttem!
László Noémi: A cipő
Lackfi János: Haspóló
Ágai Ágnes: Kamaszságok (részletek)
László Noémi: A mi szobánk
Vass Tibor: Ablak a világra
Lackfi János: Trágár beszéd
László Noémi: Ebéd
László Noémi: Mostmár állandóan
Szalóczi Dániel: Hisztis
Ádám Laura: Tulajdonképpen

A műsor teljes szövege itt olvasható

László Noémi: A JÓ TESTVÉR

A jó testvér nem verekszik,
nem vágja fel a mackó hasát,
és a csokit két egyenlő
adagra osztja.

Nem bömböl, harap, karmol, és
rúg, ha a másik vérszemet kap,
és fiókját kifosztja.

Jó testvérnek többet ér
ugrókötélnél csend és béke.
Tudja, milyen sáros terep
a civakodás és környéke.

Jó testvér nem árulkodik,
akkor sem, ha nagyon rossz.
Ha nagy, megvédi a kicsit;
ha kicsi, nem használja ki
azt, hogy ő milyen fontos.

Jó testvér kacagni tud, főként
saját magán, és bölcs, nyugodt,
mértékletes, mint a gyümölcs
a fán.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K.,
Bp., Ráció K. 2010.

Orgoványi Anikó: FEKETE LYUK

A fekete lyuk nem tréfál,
mint kisgömböc,
minden elérhetőt
magába tukmál.

Kezdetben
túlpöffeszkedett,
majd magába roskadt,
vonzerejét
megsokszorozta,
s minden követőjét
bekanalazta.

Vajon ez nálam miért nem működik?
Ha magamba roskadok,
nem jönnek,
hanem elmaradnak
a „Tetszik”-ek, és
a „Megosztás”-ok.

Orgoványi Anikó: KÉK KÖNNYCSEPP

Kék könnycsepp
a Nap bűvkörében,
megbabonázott üveggolyó,
se veled – se nélküled
égi bújócska
hol pára, olykor jég, néha hó.
Égből fakadt könnyed
zuhataga áztatja sorsom,
mosom a világ bűneit,
egyre csak mosom.
Szentvíz vagy szennyvíz,
áldás vagy átok,
életbölcső vagy hullámsír?
 – átjáró világok.
Ágnes asszonyként
mosom a világ bűneit,
rendületlenül mosom,
ó, szent víz,
tisztulásodért
feláldoztattatom!

Orgoványi Anikó: MONDD LESZEL A BARÁTOM?

Mondd leszel a barátom?
Együtt járunk majd mindenhová,
a sorban is te leszel a párom,
tízpercben is veled játszom,
egymáshoz is elmegyünk,
„Szia Anyu! Ez itt a barátom.” – mondom majd,
megmutatom a mecsi készletem,
legózhatunk is,
vagy lemegyünk focizni,
ahogy akarod,
másnap hozzátok megyünk,
a leckét közösen csináljuk,
és megmagyarázzuk, amit a másik nem ért,
nem árulkodunk egymásra soha,
de kiállunk egymásért, ha kell,
ha a barátom leszel.

Sziasztok!

Hallottatok már a Zöld Szívről?

Ez egy gyerekmozgalom.

Azért álmodtam meg és hívtam életre évekkel ezelőtt, hogy együtt fedezzük fel a természet szépségeit, óvjuk  környezetünket.

Ápoljuk hagyományainkat. Írjunk szép verseket, meséket, rajzoljunk és fessünk izgalmas képeket.

Énekeljünk, zenéljünk a magunk és mások örömére.

Akinek gazdag a lelkivilága, az mindenben megtalálja a szépet, akinek szüksége van egy kis erősítésre, az pedig erőt kaphat mindebből.

Gyönyörködjetek tehát a természetben, zenéljetek, verseljetek, fessetek, rajzoljatok, mert így boldog emberek lesztek, és boldogabbá teszitek a világot is!

 

Szeretettel: Orgoványi Anikó

Kiss-Péterffy Márta: SZÍNKÖR

Nekem zöld ízű a tavasz,
sárga hangon súg a nyár,
s rőt illatú őszöm dombja
fehér léptű télre vár.

Neked piros – nekem kerek, illatos és édes.
Neked sárga – nekem ragad, zamatos és lépes.
Neked kék, de nekem csobog, hűvös íze selymes.
Neked zöld, de nekem susog, dalol, zúg vagy csendes.
Neked barna – nekem poros, göröngyös és süpped.
Neked fehér – nekem hideg, orrom hegyén ül meg.

Fekete szín? – neked-nekem nem más!
Összeköt és körülölel – szinte látjuk egymást.

Megjelent: a Szitakötő 2014/1. számában

Az illusztrációt a káláriaparti harmadikosok készítették

Ádám Laura: PARA-DAL

 Elemér, Aladár, Tóbiás,

Nálunk mindenki fóbiás!

A lépcsőt megmászni nem tudom,

A magasságtól tériszonyodom.

A tömegbe kimenni nem merek,

Folyton a szobámban remegek.

A kilincset megfogni nem bírom,

A baciktól undorodom.

A nyilvános WC-ket utálom,

Ma már fél lábon kibírom!

Dokihoz meg minek mész el?

Még a végén beteg leszel!

A gyógyszereket minek szedjem?

Homeopátiát, de menten!

Autóba beülni nem fogok,

Ezért inkább gyalogolok.

Az elektroszmogra érzékeny vagyok,

Minden kütyüt kikapcsoltatok!

A bohócoktól egyenesen visítok,

Ha meglátok egy Mekit azonnal sikítok.

A liftet legtöbbször mellőzöm,

Klausztrofóbiám miatt lépcsőzöm.

Vége a sornak nem lesz soha,

Míg a földön ember vala.

Sok a para, kevés az ész,

Kevés az ember, ki szembenéz,

Paráival és belátja,

A fóbia nem barátja!