Ezzel a címmel tartott előadást a könyvárostanárok egri konferenciáján, november 19-én Dr. Komáromy Sándor irodalomtörténész. Előadásában ismertette a négy határon túli magyarlakta terület (Vajdaság, Erdély, Kárpátalja, Felvidék) irodalmi életének jellemzőit, felsorolva a legjeletősebb alkotókat, akik komoly értéket adnak hozzá a magyar líra egészéhez. Említést tett a délvidéki "Kalangya" mozgalomról, amely 1930-ban a magyarság irodalmi értékeinek összegyűjtését tűzte ki céljául.
Mérföldkőnek nevezte Weöres Sándor "Bóbita" kötetének megjelenését 1955-ben. A magyar gyermeklíra ekkor, Weöres Sándor verseivel talált vissza az igazi forráshoz, a népköltészethez, a mondókák, csúfolók, gyermekdalok világához. Ezt a szellemiséget képviselték Csanády Imre, Zelk Zoltán, Nemes Nagy Ágnes.
1978-ban 2 nagyon értékes antológia jelent meg a határon túl: a délvidéki "Messzike" és a felvidéki "Tapsikáré tapsikom". Jelentős antológiák később a másik két területről: 1998-ban a felvidéki "Csodalámpás", 2004-ben az erdélyi "Tündérkert".
Kiemelte a 2005-ös megjelenésű "Friss tintát", amely a határon túli magyar költők verseiből is válogat. Többek között Kovács András Ferenc, Kányádi Sándor, Barak László, Tolnai Ottó szerepelnek benne.
A négy terület gyermeklíráját Komáromy Sándor a "Négyágú síp - gyermekhangra" című antológiájában (Eötvös József Kiadó, Budapest, 2000) foglalta össze, majd 2007-ben jelent meg a "Kisebbségi magyar gyermekvers" című tanulmánykötete, mely 40 szerző rövid portréját és bibliográfiáját tartalamazza.
Befejezésül hangsúlyozta, hogy igen nagy értékek rejlenek e területek magyar irodalmában, érdemes figyelni rájuk, megismerni a határainkon túl születő műveket és alkotóikat. Nélkülük nem teljes a magyar irodalom.
Utolsó kommentek