Kovács András Ferenc és japán csodaegere, Cukijó utolérhetetlenek, de mi is próbára tehetjük sajátos-japános műveltségünket. Az én szókincsem kb. ennyi: harakiri, Hirosima, Nagaszaki, ikebana, origami, tatami, karate, kimonó, gésa, szusi, szumó. Ha tudtok még japán vagy ál-japán szavakat, gyűjtsük őket egybe, és próbáljunk mi is "japánverset" írni! Persze a magyar nyelven írt japánvers attól lesz "nem vacak de csodacuki" ha minél több japán hangzású, rövid szótagokból (ti-ti-ti-kből) álló szót és verssort sikerül beleirogatni.
A szógyűjtéshez és versíráshoz japán viccekből is meríthettek ötletet, ihletet.
Például:
Hogy hívják a japán agglegényt?: - Maradoka Magamura.
...a japán autószerelőt?: - Cseregumi Hamaroda.
...a japán pincérnőt?: - Icuka Magacuki.
...és a japán vécésnénit?: - Matata Kakiba.
1. Először küldjétek a szavakat, készítsünk közös szótárat.
2. A bátrabbak itt ne álljanak meg, írjanak verset is. Én már látom lelki szemeim előtt Cseregumi Hamaroda kalandjait!:)))
És már azt is sejtem, hogy ki érzi majd közülünk a legérdekesebb feladatnak Matata Kakiba életútjának megéneklését. Bár tévednék!!!
"Ötödikes vagy hatodikos voltam, amikor megalapítottam az osztályban az önképzőkört. Én lettem az elnök, ekkor már iskolahírű poéta voltam, Petőfi kettő. Mióta megismertem a betűket, azóta verselgettem, de csak titokban, édesanyámon kívül semki sem tudott róla, mígnem egyszer Tóth tanító néni óra alatt versíráson nem kapott. Megmutatta művemet az igazgatónak, aki igen szigorú ember volt, ráadásul a számtant tanította. A legközelebbi számtanórán, ahelyett, hogy megdorgált volna, verset íratott velem a márciusi hóesésről. Szép tavaszi idő volt, amikor hirtelen nagy hó hullott a falura. Óra végére, mire a többiek megoldották a feladatokat, én is megoldottam az enyémet, megírtam egy tizenkét soros versikét, amely így végződött: "Mert március tavasz-hónap, Nincs helye itt a hónak!" 
Felmordult a medve a sok rossz mackóvers hallatán:
- Ez mind kontár! Sarlatán!
Mit gügyögnek, locsognak
szerencsétlen bocsoknak!
Oly negédes némelyik,
hogy már szinte émelyít.
Te szent múzsa, irgalmazz,
milyen ócska rímhalmaz!
Minden sorvég szinte önként adódik.
Majd én írok egy igazit, valódit:
- Dörmeg-dirmeg a vén medve,
mert ma cudar ám a hangulata.
Csípi darázs, marja bolha,
vidor kedve mitől kerekedne?
Mikor ma a kasba nézett,
nem talált egy nyalás csemegét.
Szeder, málna? - Sehol semmi.
Mit lehetne akkor vacsorázni?
Hogy ne haljon szegény éhen,
szundikál majd egész gyertyaszentelőig.
Kézbe kapta e verset egy lektor,
aki tanult némi verstant egykor.
És most újra letette a vizsgát,
összeírta a rím-hiánylistát:
Kedve
volna
mézet
enni
télen.
A többit eldobta.
Bőszült is miatta.
Ezt viszont kiadta.
Részletek a költő önéletrajzából, melyet a nemrég megjelent Navigátor című gyermekirodalmi lexikonban olvashatunk:
"Boldog karácsonyt kívánok a Költögető minden írójának és olvasójának! Kívánok minden kis lurkónak olyan szép karácsonyt, amilyen szépek az én gyerekkorom karácsonyai voltak egy Szögliget nevű kis faluban, amely karácsonyok anyagiakban ugyan egyáltalán nem, de szeretetben és élményekben nagyon is gazdagok voltak!"
Pelei Netti: MIKULÁS
Már korábban hírt adtunk
Szereted a kisbabákat? Szerintem mindenki szereti őket! És tartottál már a kezedben csorgó nyálú pár hónapos csöppséget? Ugye, nem lehet rá haragudni ha összeken a nyálával, egyéb testnedveivel?
A 
Kedves Költögetők!
A vers a 
Utolsó kommentek