Költögető

Megérkezett Lackfi János legújabbb közbeszólása, ami születésnapunkra sem lehet más, mint egy újabb feladvány.

LACKFI JÁNOS: ÍRJ TE IS ROPPANT TANULSÁGOS VERSET!

Írtam egyszer én egy roppant tanulságos verset: egyszerűen szétnyisszantottam középtájon egy-egy ismert közmondást, és mindkét darabkát aztán összeragasztottam egy-egy másik közmondás darabjaival. Egyrészt vicces dolgok születtek, másrészt eddig még sosem látott jelentések, álbölcsességek…
Az olvasó pedig jót játszhatott, míg az összes szólásmondás eredetijét előhalászta a fejéből. Örülnék, ha az alábbi kicsi részletben meglelnétek az elbújtatott mondásokat, aztán ti is nekilátnátok hasonlókat fabrikálni! 

TANULSÁGOK

Amilyen az adjon isten, úgy puffanik,
Az asszony verve jó, ne halaszd holnapig.
Ágyát ki mint veti, várj a helyébe jót,
Addig jár a korsó, amíg ér takaród.
(…)

Ki mint él, lassan járj, vízzel főz, húzza ág,
Szégyenlős koldusnak ne nézd a fogsorát.
Előre ne igyunk, tolláról madarat,
Jobb ma egy túzok, és ki nem szól, bölcs marad. 

És minden szülinaposnak hepi börszdét és egyéb
égi-földi jókat kívánok!
Szeretettel:
Ljános

Az eredeti, szétvágatlan közmondásokat, amelyekből a fenti sorok készültek,  küldjétek el hozzászólásban, vagy a kálváriaparti diákok leadhatják a könyvtárban is. (A megfejtők a szülinapi költögető találkozón külön jutalmat kapnak!)
Ám a bátrabbak ne álljanak meg ezek megfejtésénél, hanem próbáljatok meg újakat szabni-varrni, s a belőlük készült verssorokat e-mailben küldjétek el nekünk a koltogeto[kukac]gmail.com címre.
A megoldáshoz segítséget is kaphattok az alábbi közmondás gyűjteményekből:
O.Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások c. könyvéből, vagy a neten a Magyar Elektronikus Könyvtárból, a http://mek.oszk.hu/00200/00242/00242.htm címen.

Ismét egy Fecske Csaba-vers a "térképes" versíráshoz - népi ételekkel körítve.

(Laska = vékonyra nyújtott tészta, melyet nagy kockákra szaggatva szárítanak meg. Különféle ételeket készítenek belőle.
Málé = forrázott kukoricalisztből készített, lepényforma sütemény.
Puliszka = vízben vagy tejben főtt kukoricakása.)

Fecske Csaba: AKKOR MEGYÜNK

akkor megyünk Paksra
ha kisült a laska

nem messze van onnét Tápé
maradt nekünk egy kis málé

következik Olaszliszka
vacsoránk ott a puliszka

Vépen a nép csalafinta
elszaladt a palacsinta

gyerünk el hát Újbögre
vajjal teli a bögre

végül messzi Szenyéren
kolbász lesz a kenyéren

Békés Márta: TÁSKALELTÁR

tankönyv? csak a borítója
(én semmit sem tudok róla,
hova lett a tudomány,
engem nem bánt e hiány)
egy töküres tolltartó,
(pisztolytoknak volna jó)
tartógumik felszaggatva,
(engem ezért ne nyaggass ma)
hetvenhárom szamárfül
nyolc füzeten legbelül,
kitört ceruzahegyek,
kilenc, hogy pontos legyek,
radír, mit körző átdöfött,
találhatsz belőle ötöt,
szétkaratézott vonalzó,
órán játszott torpedó,
na meg három rágó ára,
szögmérő, de ripityára,
matchboxfelni repedten,
(nahát, ezt hogy kerestem!)
visszakapott visszajáró,
pulóver a visszájáró',
sonkáskenyér, érintetlen,
(asszem aszondtam megettem)
almacsutka, már penészes,
(kérlek szért se légy mérges)
széjjelolvadt tejcsoki,
(veszni hagytam, tök ciki)
egy fel nem használt puska,
meg hogy csíp engem a Zsuska,
egy ragasztó széjjelkenve,
meg hogy nem volt leckém keddre,
meg egy háttal kezdett mondat,
meg, hogy elmarad a szombat,
nahát, ilyet már kilátott,
még az intő is elázott,
hogy nem hoztam füzetet,
meg az a sok üzenet...
Hát, arról szól valahány,
hogy a gyermekük trehány.
Hanyag lennék, rágalom!
Cipelem a hátamon.

írta: Pelei Netti, 3. osztályos

Egyszer volt egy Gyöngyös,
Ami kicsit gödrös.

Emlékszel-e Pestre?
Igen, nagyon kedves.

Megvolt-e már Heves?
Kisváros, mi nevezetes.

Gödrös, neves, kedves,
országom a legszebb.

Tóth Szonja Kiara verse

Tündérek bűvölnek fáradt vándorokat,
Farkasok csattogtatnak iszonyú fogakat.
Éjsötét űrön át száguld egy űrhajó.
Esőtől duzzadva tombol egy vad folyó.

Hercegnő vagyok, és én vagyok a koldus.
Kiáltás harsan: Ha élni akarsz fuss!
Tengerek mélyén cápákkal úszok.
Sivatag közepén éhezek, szomjazok.

Bántódás nem érhet, itthon az ablakban,
könyvemben élhetek bármilyen alakban.

írta: Urbán Lilla, 4. osztályos

Tavaly nyáron Bárándon,
Megszökött a bárányom.

Kerestem már Sóskúton,
elvesztettem félúton.

Tovább mentem Békásra,
betértem egy falásra.

Azt hallottam Ragályon,
Komlónak ment jószágom.

Ott mondták az emberek,
Hevesre iszkolt peckesen.

Vágtattam így sebesen,
Ott termettem Hevesen.

Megláttam a bárányom,
ki elveszett Bárándon.

Hazahoztam boldogan,
Végre itthon Boldogon!
 

...csak a K-val kezdődőekből szemelgettem a helységnévtárból (ezt bármelyik betűvel megteheted, és fantasztikus neveket fogsz találni):

Kacorlak,  Kakucs,  Kányavár,  Karakószörcsög,  Karancslapujtő,  Kehidakustyán,  Kesznyéten,  Kéttornyúlak,  Kisbér,  Kiscsősz,  Kisdér,  Kisdörgicse,  Kisecset,  Kisfalud,  Kisláng,  Kisléta,  Kistarcsa,  Kiszsidány,  Kistolmács,  Kistormás,  Kocsola,  Komlóska,  Kópháza,  Kovácsszénája,  Kömpöc.

Azon is el lehet fantáziálni, miért éppen így hívják őket. Ha jó ötleted van, leírhatod prózában is! Pl. Kömpöcről, Kocsoláról, Kisdörgicséről vagy Kakucsról mit gondolsz?

 Urbán Lilla: TENGER

Egyszer voltam egy bolygón.
Hogy hívták? Nem tudom.

Tengernek neveztem el én,
Halhoz hasonlók úszkáltak a felszínén.

Színe: gyönyörű égszínkék.
Mozgása: akár a vízé.

Kacsintgatva jeleztek egymásnak,
Az űrkabinból az egészet beláttam.

Csak fölülről néztem,
Körülötte lézengtem.

Ételük: egy fürt gyöngyszem,
Italuk: friss kagylóöntet.

Egyszer csak távolodni kezdtem,
s hopp, ... a szobámban ébredtem.




(avagy: Az emeletes tenger, szintenként egy-egy bálnával. - Én inkább ezt a címet adnám Lilla versesrajzának vagy rajzosversének. :)

írta: Bozóky Máté, 4. osztályos

Itt lakom most Miskolcon,
Nincs mit ezen titkolnom.

Meghívtak egy estre,
Felutaztam Pestre.

Piros pettyes nadrágom,
nem hagyom, hogy kilátsszon.

Villamossal mentem,
jegyet kettőt vettem.

Elindultam Pápára,
engem néztek pápának.

Tovább mentem Vasvárra,
megnézni a vas várat.

Visszatértem Miskolcra,
felültem a kispolcra.

Onnan néztem szerteszét,
ez a város csodaszép!

Egy éves lettem éppen én
ezért írom e költeményt
Kezem
remeg.

Fejemben rengeteg szó tolong
versbe szedni még nem tudom
Kevés
remény,

hogy rím és ritmus jó legyen
tovább kell ehhez képeznem
magam
magam.

Köröttem gyerekek zsonganak
versírás helyett csak játszanak
De jó
Nekik.

A versre nem olyan szomjasak
s ha néha tán verseken kotlanak
oly hamar kereket oldanak
Nem ér-
tem én.

Ki olvas bennünket, nem tudom,
kevéske kommentben megtudom
Alig
elég.

Lackfinak sűrűn e-mailezek,
könyörgök, adjon jó tippeket
Nem ír,
nem ír!

Hiába sírom is énekem
Nem hoz ez megváltást énnekem
Nem
Dicső
e csőd.

Újra és újra kell kezdenem
Jobban is megy majd ez énnekem
Költészet, blogolás kellenek
Nekem -
s Neked?

Megjegyzés: a szereposztás marad a régi ezután is, vagyis a verseket Ti költögetitek, s én Titeket költögetlek, hogy "írjatok már valamit!".

írta: Erdélyi Kiara, 6. osztályos

Tavaly nyáron Tácon
Táncoltam egy házon.

Tegnap előtt Kácson
Átestem egy gáton.

Tegnap este Tatán
Elfogtam egy tatárt.

Pihennék én Bükkszéken,
Ha nem ülne más a széken.

2009. november 10-én keletkezett az első blogbejegyzés a Költögetőn - egy Varró Dániel-idézet a versírásról, biztatásként, magunknak bátorításként. Azóta éppencsak hogy kiköltögettük blog-fiókánkat és tagságunk lassan költögeti kicsiny versikéit. Még a szárnypróbálgatásnak is csak kezdetleges formáinál tartunk. De az első születésnap komoly dolog, illik megünnepelni.

A születésnapi találkozó Gyöngyösön, a Kálváriapati Általános Iskolában lesz. Tervezett időpontja az őszi szünet utáni második csütörtök, azaz november 18.

A távoli költögetők sajnos hátrányban vannak, személyesen nemigen tudnak jelen lenni. De kérlek benneteket, figyeljétek Ti is a blogot, és szóljatok hozzá, írjatok, hogy virtuálisan velünk legyetek!

Minden költögetőt - gyöngyösit és távolit - arra kérek, hogy verset feltétlenül hozzon magával a találkozóra. (A távoliak küldjenek.) Minimum egy 2-4 soros versikét, amelyben az illető teljes neve vagy beceneve szerepel, s valamiképpen róla vagy költögető munkásságáról szól. Ezzel a témával (azaz magaddal) bátran lehet viccelődni is, (csaktán nem fogsz megsértődni a leírtak miatt!:). Már most törjétek rajta a fejeteket! Plussz hozhattok-küldhettek más költők által írt nektek-kedvenc verset is, amely eddig még nem szerepelt a Költögetőn.

További részletek itt a Költögetőn, hamarosan...

A RÓKA, A HOLLÓ MEG A SAJT
írta: Ádám Laura, 11 éves

A holló és a róka egy hársfa ágán üldögélt,
a régi szép időkről jól elcseverészvén.
Az ág alá hirtelen egy sajt került,
s a mese máris másmilyenre sikerült.

- "Hé te róka! Kérlek szépen!
Dobd le azt a csókát nékem!
Éhes vagyok, megeszem!
Hálámat majd kifejezem!"

- "Jajj, barátom, édes komám!
Elmarad ma a vacsorám!
De a sajté nem marad,
én leszek a vacsifalat!
Ments meg kérlek jó haverom,
a sajt éhkoppon maradjon!"

A róka szeme felcsillan,
erre a  sajt nem, hogy elillan,
hangosan követeli,
hogy a ,,csóka’’ jár neki!

- "Drága Sajt, ő nem is csóka!" -
ekképpen felelt a róka.

- "Gyere föl és nézz meg jól!
Én vagyok a csoda-holló!"

A sajtot nem kellet biztatni,
Elkezdett az ágra felmászni.
Mikor a sajt, ó, a drága!
Felért végre a hársfára,

nem volt rest a csoda-holló,
csőre úgy járt, mint az olló.
A róka furfangjának hála,
sajtot ettek vacsorára.  

(az eredeti meséhez készült rajzot Vesztl Fannitól kértem kölcsön)

ELŐ A TÉRKÉPET, KALANDRA FEL!

Írjatok vidám verses útirajzot Magyarország, vagy szűkebb hazátok, pl. megyétek helységneveivel!

Ha egy térképet nézegettek, vagy egy atlasz mutatójában böngészgettek a helységnevek között, láthatjátok, mennyi érdekes hangzású, beszédes vagy éppen vicces van közöttük. Válogassatok belőlük, jegyzeteljétek ki egy papírlapra azokat melyek megtetszettek, majd képzeljétek el mi minden kaland eshet meg veletek, ha ellátogattok ezekre a helyekre.

Ha jártatok már némelyikükben és tudtok valamit róluk - ezt is beleszőhetitek a versbe, de nem ez a lényeg!

Inkább az: hogy s mint mentetek oda, mit csináltatok ott, mi történt és mi nem történt. - Eresszétek szabadon a fantáziátokat! Mintha Háry János vagy Münchausen báró unokái lennétek. Nyugodtan hazudjatok csak akkorát, amekkorát tudtok!

Ha a rímek nehezen jönnek össze a sorok végén, próbáljátok ki a rímszótárat, melyet már itt a blogon is ajánlottam egy korábbi bejegyzésben.

Érdemes ügyelni arra, hogy a helységnevek - raggal együtt - azonos szótagszámúak legyenek, így a sorok szótagszáma is könnyebben lesz egyforma, és a vers ritmusosabb lesz. (De az sem baj, ha versszakonként más-más a sorok hossza.)

Hogy csinálta ezt Fecske Csaba Ócska rímek című versében?:

Fecske Csaba: ÓCSKA RÍMEK

Pórul jártam Bekecsen,
elszakadt a bekecsem.

Ráadásul Perkupán
mogyorófa vert kupán.

Tavaly nyáron Velemben
nyaraltam egy veremben.

Hú, mit láttam! Bugacon
csizma volt a kukacon.

Lóra ülnék Kaskantyún,
hogyha volna sarkantyúm.

De nincsen, hát Miskolcon
ücsörgök egy kispolcon.

KEDVES EDDIG-MÉG-ISMERETLEN KÖLTÖGETŐK!
A bal oldalsáv "Kinek, minek..." leírásában található e-mail címünk, amelyre várjuk-várjuk-várjuk a verseiteket. Legyetek kreatívak, és küldjétek az eredményt! A levélben írjátok meg neveteket, életkorotokat. Ha valaki nem szeretné hogy saját neve alatt jelenjen meg az írása, álnevet, becenevet is használhat. Hajrá!

Itt megnézheted, milyen versek születtek erre a feladványra:
http://koltogeto.blog.hu/tags/el%C5%91_a_t%C3%A9rk%C3%A9pet

"A verseskönyv olyan mint a papírhajó az óceánban. Kevés az esélye hogy célbajut, de nagyon bátor." - nyilatkozta egyszer Noémi.
Nemrég a hatodik papírhajóját indította útjára a költőnő: megjelent a Feketeleves című kiskamaszoknak szóló verseskötete a Kolozsvári Híradó Kiadó gondozásában.

László Noémi romániai magyar költő, műfordító. 1973-ban született Kolozsváron. 1995-ben adták ki "Nonó"-t, az első verseskötetét. Ezt követték időrendi sorrendben: "Az ébredés előterében"(1996), "Esés után" (2000), "Százegy" (2004), "Papírhajó" (2009), "Feketeleves" (2010).

Felnőtteknek szóló verseiben sokszor megjelenik a kételkedés, szomorúság, bizonytalanság. Kamaszversei - az Aranysityakban közölt verseiből már tudhatjuk - tele vannak humorral, iróniával.
"...szeretem a tréfát. Embereknek írok, nem az örökkévalóságnak."

Néhány éve blogot ír, amelyben az őszinteséget, humort, öniróniát bőven adagolja. Így ír magáról az Időalagút című blogbejegyzésben: 

"...én pillanatokból vagyok Krőzus, van egy csomó északfénnyel világító felvétel az emlékezetemben, és ezeknek köszönhetően valahogy elpusztíthatatlan a jókedvem, hiába gondolom időnként, hogy nyomorultul élek..."

A kisebb gyerekeknek szóló verseinek kiadását is tervezi. "...tizenöt éve írok gyerekverseket, ideje lenne azokból is kötetet szerkeszteni, de ezt állandóan halogatom, mert szeretném, ha valóban szép és komoly könyv állna össze, és ahhoz még nem nőttem fel."

Díjai:

2010 azért fontos év költői pályáján, mert megkapta a legrangosabb magyar irodalmi díjat, a József Attila-díjat.

Lackfi Jánostól 2005-ben kapott egy kavicsot. A Nizzai Kavics-díjat , melyet Lackfi János a tehetséges fiatal költőknek szokott évente odaítélni. Ő azt tartja Noémiről, hogy:

"...
Százhatvanezer napja vágyik kis gyengédségre,
Vagy épp felröppen vele az égre
Gyerekkor-hinta,
Igaz, a túlzott kilengést anya tiltja."

Szeretnék majd a Költögetőn is válogathatni a Feketeleves verseiből. De jelenleg nem találom egyik magyar könyvterjesztő kínálatában sem. Pedig alig olvashattunk hasonló tematikájú verseket az elmúlt évtizedekben. Ágai Ágnes köteteiről (Kamaszságok, NEMzedék) és a Kinőttelek című antológiáról tudok, no meg Janikovszky Éva szinte-költészet Kire ütött ez a gyerek? könyvéről, és vége.

Addig is, amíg kézbe vehetem az új kötetet, az előző háromhoz még két zseniális László Noémi-vers az Aranysityakból:

A CIPŐ

Rettenetes problémaforrás.
Fiam, neked hogy nő a lábad, alig
tudom követni. Nem mondom
formás, de két hónapja kaptál új
cipőt, lehetetlen, hogy már kinőtted!
Szerintem elkelne egy focizás elleni
védőoltás, akkor a cipő
sem lyukadna ki. Csukáid árából,
fiam, egy kisebb óvodát el tudnánk
tartani. Légy szíves kímélj meg
a részletektől, nem is akarom
hallani, mi történt. De ne mondd,
hogy kinőtted. Én sem csinálok
bolondot belőled, úgyhogy
uralkodj magadon te is.
Ne követelőzz, nem vagy már
napközis, kapsz majd cipőt,
ha itt az ideje. Addig is
inkább olvass egy kicsit és
gondolkozz azon, mi a manót
műveltél két hónap alatt vele.
Bizony mondom néktek, nagy
bökkenő az ember cipeje!

EBÉD

Miért nincs normális hobbim, járhatnék
például kirándulni vagy néptánc csoportba,
nem ülnék lógó orral, mogorva arccal,
görnyedten, mi lesz belőlem, azt a zenét sem
bőgetném, ebben a lakásban lassanként
létezni sem lehet tőlem, sakkozhatnék vagy
mehetnék úszni, focizni, hokizni, sízni,
de persze mindegy, mert úgysem fogok
soha meghízni, annyit sem eszem, mint egy veréb,
a sok jó ételben unottan piszkálok, rossz
nézni, csak senyvedek itt bent, csoda,
hogy élek, de ha elmegyek, miért tekergek,
gyanús helyeken mászkálok, túl későn
fekszem le, de ha elmegyek, miért nem beszélek
arról, hol voltam, mi történt, ki volt ott,
miért nem mesélek magamról, folyton
csak eltűnök, mintha már nem is itt laknék,
nem is ismernék senkit a házból, ne üljek
ezzel a mártír képpel ha valaki rám szól,
és legyek oly kedves elmagyarázni,
miért nem ízlik már megint
az étel?

Az Aranysityakból válogattam verseket az iskolai szavalóversenyre. Így bukkantam rá László Noémi "svédverseire", melyek elragadóan őszinték. Olvasva őket látom magam előtt a makacsul hallgató kamaszt, amint fejében visszhangzanak a felnőttek szemrehányásai. És elképzelem amint saját belső monológját mondja egy fiú a lányokról vagy egy lány a fiúkról.

MI LENNE, HA

Mindenki annyit feleselne,
rendetlenkedne, lustálkodna,
tévézne, játszana, duhajkodna,
csapkodna, dobolna, ordítozna,
ugrálna, koszolna, tolakodna,
hümmögne, piszmogna, szöszmötölne,
prüszkölne, csoszogna, gyömöszölne,
gyűrne, karcolna, durcáskodna,
prünnyögne, ciccegne, hunyorogna,
csipkedne, húzkodna, lökdösődne,
dünnyögne, motyogna, nyeletlenkedne,
szipogna, szortyogna, keccegtetne,
mint én? Biztosan nagyon kimerült
lenne mindenki. Legalább
békén hagyna. De annyit
senki sem képes, mint én.
Sajna.
 

A LÁNYOK

mértanórán leveleznek.
Titkos ábécét állítottak össze.
Vagy öt ábécé jön-megy a soron.
Azt boncolgatják: ki kibe szerelmes.

Fölösleges így, rejtjelezve értekezni
róla. Ha ránézel, és piros a füle,
akár a padlót is felszedheted alóla:
észre sem veszi. Nem jár: repdes, száll,
suhan, mert épp beléd szerelmes.

Most aranyos vagy, helyes és cuki.
Jövő héten már nem tetszel neki. Rájön,
hogy lábad görbe, füled kajla. Nem tudja,
fejeden mi van, mert nem hasonlít hajra.

És komolyan, hogy képzeled,
hogy neki, hozzád, köze lehet?

Ez megdöbbentő. Gyorsan titkos 
ábécét ír, hogy az egészet elújságolja
Kingának, Adélnak; és aztán
németórán kiveséznek téged.

 A FIÚK

rugdosódnak, és sáros a cipőjük,
és szünetben a porban hemperegnek.
Csúfolják egymást majomnak, szamárnak,
de minden mókát csoportban csinálnak.

Verekszenek. El is bőgik maguk,
de nem vágnak egymásnak undok
arcot. Nem gyűlölködnek hónapokon át; 
és egész évben egy padtársuk van.

Akivel mégsem összeragadva járnak.
Nem puszilóznak, nem visibálnak.
Nem leveleznek, inkább megbokszolják
egymást, és minden rendben.

Jó volna fiúnak születni, csak nem szeretnék
lábon állva pisilni egész életemben.

A fotó László Noémit ábrázolja. Forrás: a költő első verseskötete, mely Nonó címmel jelent meg 1995-ben, Kolozsváron.

Ha a verseket nemcsak olvasni, hanem elmondani is szereted, jelentkezz a Meseutca.hu "vers-eny"-ére:

"Mondjátok videóra kedvenc verseteket, a felvételt pedig október 31-ig küldjétek el elektronikusan az info@meseutca.hu e-mail címre vagy cd-n/dvd-n az Anno meseboltba, a 1013 Budapest, Krisztina tér 7. postacímre. "

A pályázat részletei a Meseutca.hu-n itt olvashatók.

Lackfi János: HUZAKODÓ

Mondja a nagymama, slussz-passz, kész,
     nyisd ki a könyvet,
     fejedet tömjed,
nyughass, és
     írjad a sok leckét!

Én meg aszondom, nincs slussz-passz,
     könyv a sarokba,
     ugrik a bolha,
lecke, ne untass,
     lesz bukfenc!

Mondja a nagymama,nincs apelláta!
     Itt van a sóska,
     itt a saláta,
kész vitamingyár,
     tömd be a szádba!

Én meg aszondom, lesz apelláta!
     Nem vagyok én ló,
     zebra, hasonló,
sóska, saláta:
     köpjük a sárba!

Mondja a nagymama, kész, punktum,
     zárjuk a tévét,
     tünjön a kék kép,
mosd a fogad még,
     villogjon!

Én meg aszondom, nincs punktum,
     nyitjuk a tévét,
     villog a szép kék,
fogkefe, fogkrém,
     rád untunk!

Mondja a nagymama,nincs kecmec,
     mars a szobádba,
     mars be az ágyba,
szájra lakat kell,
     csöndketrec!

Én meg aszondom, van kecmec,
     bömböl a magnó,
     döndül a padló,
táncol a vak ló,
     ünnep lesz!           (megjelent a Részeg elefánt című kötetben)

Chuck Hills küldte el kedvenc versét a Költögetőnek. Köszönjük!

... egy csacsi érkezett a Költögetőbe:

Tóth Szonja Kiara: KICSI CSACSI

Láttam egy csacsit,
tetszett egy kicsit.
A nyakán csengő,
a neve Gergő.
Lépeget csendben,
ez így van rendben.
Halad az úton,
siet már nagyon.
Várja a gazda
csöpp kicsi lánya.
Kap tőle répát,
szénát és almát.
Gazda csöpp lánya
az ő barátja.
Ezért a csacsi
(maga is kicsi)
siet már haza,
várja Kis Anna.

A szitakötő átváltozása lárvából szárnyas rovarrá.
A természet csodálatos átváltozásainak egyike.

LÁZÁR ERVIN: A kék meg a sárga

Egyszer két festékpötty – egy kék meg egy sárga – egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért.

– Nem menne kicsit távolabb? – mondta ingerülten a Kék.

– Menjen maga – válaszolta a Sárga –, s különben is, talán köszönne!

Ezzel hátat is fordított volna, mert a Kéket parasztos színnek tartotta – csak hát ez a festékpöttyöknél nehéz ügy, mert sem odébb menni, sem hátat fordítani nemigen tudnak.

– Még hogy én köszönjek?! Egy Sárgának! – morgott fitymállóan a Kék, és bizonyára lebiggyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki.

– Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm?

– De azt. Ha nem látná, én a Kék vagyok!

– Engedje meg, hogy fölkacagjak – mondta gúnyosan a Sárga –, hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem… és legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba.

– Először is maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én színezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert… brr… vagy sárga vizet! Egyáltalán, hogy mer megszólalni mellettem!

– Mindig tudtam, hogy nagyon közönséges, de hogy ennyire! Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. Én mértéktartó vagyok, sohasem válok unalmassá… Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik… Árnyalatokban rejtőzöm, kis foltokban jelenek meg. S egyébként is, ha nem tudná, én az Okker családból származom.

– Okker?! Erre vág fel! Az is egy család? Az én őseim sokkal előkelőbbek, például sohasem lenne közülük senki olyan tolakodó, mint maga! Tudja meg, hogy én Ultramarin vagyok.

– Hah! – kezdte a replikát egy színészi felkiáltással a Sárga, akkor különben már rég összefolyt a két festékpötty, de nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak, meglátta őket, és így szólt:

– Nicsak, milyen szép zöld pötty!

A Mese.tv-n: http://mese.tv/page/kek_meg_sarga

A Hangyabanda előadásában: