Költögető

Az Aranysityakból válogattam verseket az iskolai szavalóversenyre. Így bukkantam rá László Noémi "svédverseire", melyek elragadóan őszinték. Olvasva őket látom magam előtt a makacsul hallgató kamaszt, amint fejében visszhangzanak a felnőttek szemrehányásai. És elképzelem amint saját belső monológját mondja egy fiú a lányokról vagy egy lány a fiúkról.

MI LENNE, HA

Mindenki annyit feleselne,
rendetlenkedne, lustálkodna,
tévézne, játszana, duhajkodna,
csapkodna, dobolna, ordítozna,
ugrálna, koszolna, tolakodna,
hümmögne, piszmogna, szöszmötölne,
prüszkölne, csoszogna, gyömöszölne,
gyűrne, karcolna, durcáskodna,
prünnyögne, ciccegne, hunyorogna,
csipkedne, húzkodna, lökdösődne,
dünnyögne, motyogna, nyeletlenkedne,
szipogna, szortyogna, keccegtetne,
mint én? Biztosan nagyon kimerült
lenne mindenki. Legalább
békén hagyna. De annyit
senki sem képes, mint én.
Sajna.
 

A LÁNYOK

mértanórán leveleznek.
Titkos ábécét állítottak össze.
Vagy öt ábécé jön-megy a soron.
Azt boncolgatják: ki kibe szerelmes.

Fölösleges így, rejtjelezve értekezni
róla. Ha ránézel, és piros a füle,
akár a padlót is felszedheted alóla:
észre sem veszi. Nem jár: repdes, száll,
suhan, mert épp beléd szerelmes.

Most aranyos vagy, helyes és cuki.
Jövő héten már nem tetszel neki. Rájön,
hogy lábad görbe, füled kajla. Nem tudja,
fejeden mi van, mert nem hasonlít hajra.

És komolyan, hogy képzeled,
hogy neki, hozzád, köze lehet?

Ez megdöbbentő. Gyorsan titkos 
ábécét ír, hogy az egészet elújságolja
Kingának, Adélnak; és aztán
németórán kiveséznek téged.

 A FIÚK

rugdosódnak, és sáros a cipőjük,
és szünetben a porban hemperegnek.
Csúfolják egymást majomnak, szamárnak,
de minden mókát csoportban csinálnak.

Verekszenek. El is bőgik maguk,
de nem vágnak egymásnak undok
arcot. Nem gyűlölködnek hónapokon át; 
és egész évben egy padtársuk van.

Akivel mégsem összeragadva járnak.
Nem puszilóznak, nem visibálnak.
Nem leveleznek, inkább megbokszolják
egymást, és minden rendben.

Jó volna fiúnak születni, csak nem szeretnék
lábon állva pisilni egész életemben.

A fotó László Noémit ábrázolja. Forrás: a költő első verseskötete, mely Nonó címmel jelent meg 1995-ben, Kolozsváron.