Lackfi János: DOROTTYA LEGYŐZI A HISZTIT
A hiszti sózsák lehet,
Százötven kiló,
Lábamra csimpaszkodik,
Mint óriási ló.Felemelni nem tudom,
A hiszti nehéz,
Lerogy alatta a láb,
Megfájdul a kéz.Rángat össze-vissza csak,
Jobbra-balra ráz,
Földre húz, ordíttat is,
Zeng belé a ház.Kifacsarja a szemem,
A könnyem csöpög,
Orromból üveg folyik,
Kivörösödök.Bármit kérnek tőlem, az
nem tetszik neki,
Biztat, mondjak rá NEMet,
Lábam tekeri.De ha apa megölel,
A simogatás
A száz kilót leszedi,
Majd cipelje más.Ha majd apa felemel,
Elbír engemet,
Könnyű lufi lettem, és
Szinte lebegek.
Utolsó kommentek