Költögető

Szántó Attila: KÍVÁNOK NEKED

Szép napokat, kevés szelet,
álmodozó kék egeket.
Kacaj gyöngyöt egy füzérrel,
jó kedvet sok-sok szekérrel.

Három tündért, jóakarót,
az ágyadra szép takarót.
Meleg pitét asztalodra,
piros tűzet a kályhádba.

Szép szerelmet egész évre,
barátságot, saját képre.
Isten csókját homlokodra,
virágokat kalapodra.

Igaz utat, jó szerencsét,
háromkirályi köszöntést.
Tücsköt, fecskét, szép gerlicét,
kenyérrel teli kemencét!

forrás: www.poet.hu

Gáti István: ÁLLATI SZILVESZTER

Rozmáréknál ég a világ,
Vendégségbe jött egy zsiráf.
Inog, forog három bögöly,
Felborult a pezsgős vödör.
Veréb száll a szendvicsekre.
Vígjátékot néz a kecske.
Gerle röppen, tolla tiszta.
Táncot lejt a vén giliszta.
Buborékot fúj a rája
Vízalatti trombitája.
Fő a virsli, víg a konyha.
Leng a pókok lampionja.
Hogyha éjfélt üt az óra,
Toll-konfetti hull a hóra,
Nagyot rikkant negyven kakas,
Száll a hurrá, mély és magas.
Lajhárok és fürge őzek,
Párducok s a medve főleg,
Futrinkák s a százlábúék
Együtt kiáltják, hogy BÚÉK!

rajz: Lipovszky Márton 2.o., Gyöngyöstarjáni Rajzműhely

Orgoványi Anikó: ARANYTOLLÚ ÉVMADÁR

Minden évben eljön hozzánk,
az Aranytollú Évmadár!
Tizenkét kis fiókája
tipegve nyomában jár.
Libabőrös január,
bice-bóca február,
tollászkodó március,
kendermagos április,
selyemtollú május,
ezüstlábú június,
aranyszárnyú július,
csillagszemű augusztus,
holdfényfarkú szeptember,
tűztarajú október,
ködkaparó november,
kopasznyakú december.

Esztendőre mind felnőtt,
fészket raktak, ötvenkettőt,
s láss ekkora örömöt,
fiókák csipognak bennük,
épp háromszázhatvanöt!

rajz: Király Bernadett 4.o., Gyöngyöstarjáni Rajzműhely

Fecske Csaba: KARÁCSONY

Szuszog a kis falu
A kövér hó alatt
Dunna melegében
Élem álmaimat

Elcsöppenő orral
Jön Jézuska szánon
Minden jóságomat
Én most neki szánom

Szállongó homályban
Pisla lámpák égnek
Kilyuggatják körben
Köpenyét az égnek

A kályha gyomrában
Izzadó parazsak
Búzaszem álmodik
Hótakaró alatt

Jeges ágon cinke
Ül hangja pityergő
A búcsúzó napot
Elnyeli az erdő

A verset a szerzőtől kaptuk karácsonyra, a rajzot a Gyöngyöstarjáni Rajzműhelytől. Készítette: Galambos Lívia 2.o. Köszönjük szépen!

Varró Dániel: TÚL A MASZAT-HEGYEN - részlet

Kíváncsi gyerek volt Péterke,
bedugta orrát az ételbe.
     Kiszólt a galuska:
     "Megrúglak Petyuska!"
S Péterke elszállt az éterbe.

Beteges fiú volt Lacika,
mindig volt valami bacija.
     Papája rászólt:
     "Mit prüszkölsz László?"
S becsapta Lacit a zaciba.

Volt egy úr, lakhelye Komárom,
útra kelt egyszer egy homáron.
     Kérdezték: "Élelmes?"
     Fürge és kényelmes?"
"Nem - mondta - de azért komálom."

Volt egy úr, lakhelye Tajvan,
tudta, hogy a fején vaj van.
     Margarin nem lévén
     fejen állt zsemléjén -
kicsinyke öröm a bajban.

Volt egy úr, lakhelye Pomáz,
rászóltak: "Ne sokat pofázz!"
     "Jó" mondta "csak hát..."
     Pofán is csapták.
Lelkéért szól most a fohász.

Volt egy úr, lakhelye Párizs,
rászóltak: "Fogyjon le máris."
     Onnantól nem evett
     feltéthez köretet,
"Pá krumpli - mondta - és pá, rizs!"

Volt egy úr, lakhelye Alaszka,
nejét egy barlangba falazta.
     Kérdezték, mért tette,
     azt mondta: "Mérgembe.
Untam a heringet fagyasztva."

Lakott egy öregúr Oxfordban,
kérdezték: "Magának sokszor van?"
     "Mim is?" "Hát aza."
     Azt mondta: "Nana,
fiatal koromban bokszoltam."

Volt egy úr, lakhelye Sarkad,
pukkantott egyszer egy halkat.
     "Ki volt ez, kérem?"
     Azt mondta: "Én nem."
Nem volt egy őszinte alkat.

Szólt egy úr, lakhelye Quebec:
"Jöjjetek, ti hitvány ebek!
     Cápák és medúzok -
     én mindent megúszok..."
Nem úszik mostmár, csak lebeg.

Volt egy hölgy, lakhelye Kabul,
kertészek ejtették rabul.
     Azóta gerberát
     nem kaphat, mert berág,
s egészen jól beszél babul.

Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
fenéken harapták a zombik.
     Faggatták: "Nagyon fáj?"
     Azt mondta: "Ugyanmár.
Eleve is volt már azon lik."

Volt egy öreg teuton,
átsétált négyszer a tejuton.
     "Kisgöncöl, Nagygöncöl
     - sóhajtott ötödször -
de unom, Istenem, de unom!"

 Dávid Ádám: ÁDI DÁVIDZON

Nagypapa álma
egy olyan berregős motor volt,
ami sokkal hangosabb,
mint amilyen gyors.

Én is sokkal hangosabb vagyok
az első kétkerekűmön,
mint amilyen gyors -
addig berregek, míg el nem
tanyálok.
Akkor meg tiszta erőből
felbőgök.

És Nagypapa álma miatt
ráírtam a fémvázra
alkoholos filccel, hogy
Ádi Dávidzon.
Azért a saját nevemmel,
mert még csak arra tanított meg
a Nagyi.

Orgoványi Anikó:
BOKOR-TAKARODÓ

Köd ölébe kucorodnak
fázósan a bokrok,
szél ringatja, eső mossa
a sok kis bozontot.

Ledobják a tirki-tarka
színpompás cicomát,
s felöltik a fehércsipkés
zúzmarás pizsamát.

Hósipkát raknak fejükre,
kezükbe kócbabát,
csillagtakaróba bújnak,
s tavaszig jóccakát!

rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely,
Benchea Dávid 1.o.

SZÜLETÉSNAPODRA

Legyen kedved napsütéses,
ború, bánat elkerüljön,
arcodra mosoly üljön,
övezzen a szeretet.

Lelkedben maradj gyermek,
légy nyitott szépre, jóra,
szomjazz az igaz szóra,
élvezd minden percedet.

Mit kívánhatnék még néked?
Virágot nem adhatok.
Lelkem szőttem e csokorba:
még nagyon sokszor öt évet!

 

Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Ozsvári Bendegúz

SZÜLINAPI

„Ma pont öt éves lettem én” –
írja Kiss Ottó. Van remény
tehát.
Nahát.

Arra is van, hogy hat legyek,
csak várjak ki még egy telet,
s tavaszt
ragaszt

papírhajóm köré az ég,
mondanom sem kell, semmiség,
pedig
alig

várom, hogy végre nyár legyen,
és megnyíljon a végtelen
kirán-
dulás

magosban, büszke bérceken,
lankákon, síkon, halmokon,
s a föld
fölött,

és várom ám, hogy ősz legyen,
elhintáznék dióhegyen,
nem en-
gedem,

mondja anyu, és rám se néz,
kezében mustár, majonéz
sorá­-
ra vár,

de apa úgyis rám kacsint,
papáékhoz megyünk megint,
dió­-
ja jó,

és ott a kertben majd lehet
fára mászni nekem s neked,
de csitt,
csacsi.

Csak csendben, mint akit a hat,
a hatodik év hívogat
a fán.
Az ám.

Kiskunfélegyházán 2014. november 14­-én

Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Tuza Bence 2.o.

November 13. a Magyar Nyelv Napja

Neked mi a kedvenc magyar szavad? Írd meg hozzászólásban!

Egészítsétek ki a versikéket a címnek megfelelően, az első sorvégre rímelő szavakkal!

RÉSZVÉT

Bú mar az Úr angyalába:
Kitörött egy ......... ..........

DÍSZVENDÉG

Szegényes kis putrinkba
Betévedt egy ..................

ÍNYENC

Készítsetek sót, tányért!
Leszaladok ...................

BIZNISZ

Föltettük a Vaterára:
Száz forint a ..... .....

BALESET

Mi történt a direktorral?
Nekimentem ........ .......

DUGÓBAN

Nem játszom a tudálékost,
Szívesebben ........   .........

KÍNOS

Pucér képem -kész bukta!-
Felkerült a ......................

TÖK MAGDA NYARAL (részletek)

Hatalmas hintó közeleg,
Kocsisa arcán forradás.
Előtte szálló kötelek.
Mi húzza? Harminc .........

- Én volnék Rostos Szaniszló.
Nézzék meg pompás fogatom.
Nem fognak csalódni, becsszó!
Szaniszló bácsi .....................

Száll az idő kusza spárgán,
Száz jelet rajzol az égre.
Felhőkön lépked a sárkány.
Itt van a Tök-mese .........

Itt van most mellettem Gyurci,
van egy jó barátja Marci,
mindketten kemények,
okosak, szerények,
és nagyon szeretnek futni.

Van egy szép macskám, Luca,
szereti őt a kutya,
koromszín fekete,
kicsi és ügyeske,
nagyon szép macska vagy, Luca!

Örs

A kedvenc barátom Dani,
van egy kis tesója Nándi,
kedvelik a legót,
ők ketten litvánok,
a kedvenc barátom Dani.

Hunor

Volt egy úr, úgy hívták Márton,
szeretett lógni egy ágon,
vigyázz, mert leesel,
s bevered fejedet,
s összetöröd magad, Márton.

Volt egy srác, úgy hívták Matyi,
szeretett nagyon olvasni,
ha sokat olvasol,
az oszi nem papol,
hát ezért olvasott Matyi.

Matyi

Volt egy lány, a neve Hanna,
ő mindig a fákat mászta,
ugrált és nevetett,
mindenkit szeretett,
mosolygott, mint egy piros alma.

Volt egy lány, úgy hívták Zsófi,
imádta a pénzt szórni,
sokat sportolt, nevetett,
megkapott minden szerepet,
mert színésznő volt ez a Zsófi.

Helga

Volt egy lány, a neve Juci,
sokat evett, ezért volt duci,
vigyázz, mert elhízol,
jobb lesz, ha fogyózol,
nehogy majd elgurulj, Juci!

Tündi

Volt egy lány, úgy hívták Emese,
nem volt neki se pénze, se esze,
besétált a bankba,
pénzt vett ki kamatra,
ne hidd, hogy gazdag lett Emese.

Renáta

Volt egy eb, úgy hívták Buksi,
kicsi volt, tömör és duci,
egész nap csak evett,
pocakja jól megtelt,
és így lett Buksiból Dagi.

Dani

Volt egyszer egy kutyám, Bodri,
szeretett csontot lopni,
sokat játszott, nevetett,
futkározott eleget,
ilyen volt a kutyám: Bodri.

Bogi

Aki mellettem ül, Örs ő,
van egy jó tesója Gergő,
hobbijuk a kosár,
tehetségük csodás,
sportoló lesz Örs és Gergő.

Gyurci

Volt egy lány, a neve Fanni,
legjobb barátnője: Panni,
mindenkit szerettek,
sokat is nevettek,
volt egy lány úgy hívták: Fanni.

Kriszta

Az én nevem Horváth Benci,
a kedvenc sportom a hoki,
imádom a sportot,
ezért korcsolyázom,
a kedvenc sportom a hoki.

Bence

Az én neven Nagy Noémi,
sokat szoktam énekelni,
kistesóm Krisztina,
ő már nem kisbaba,
kedvenc állatom a kolibri.

Noémi

Nagyon szeretem a hokit,
ha nem megy a közönség ordít,
a hoki kemény sport,
küzdeni muszáj most,
ezért szeretem a hokit.

Marci

Az én nevem Bottyán Iza,
jó barátnőm Andrea,
szeretjük a kosarat,
kacagunk jó nagyokat,
az én nevem: Bottyán Iza.

Iza

Volt egyszer egy kislány, Lili,
szeretett enni, inni,
amikor csak tehette
hasát tömte kedvére.
Vigyázz, mert elhízol, Lili!

Volt egy kiskutya, Füles,
kedvenc étele a köles.
Te azt ne egyed,
csont való neked,
de rossz kutya vagy, Füles!

Gabi

Van egy kutyám, neve Bandi,
nagyon szeret csontot lopni,
lepihent egy fa alatt,
s megette a csontokat,
erről híres a kutyám, Bandi. 

Bea                                                                              rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely

A limerick eredetileg az angol (népi) humor speciális megjelenési formája: a,a,b,b,a rímképletű, rövid, humoros – gyakran abszurd – versike, amelynek speciális ritmusa és jellegzetes tartalmú – a limerick szereplőjét megnevező – kezdősora van. A klasszikus ritmus – amely alól persze több kivétel lehet – következő:

ti ti tá ti ti tá ti ti tá
ti ti tá ti ti tá ti ti tá
ti ti tá ti ti tá
ti ti tá ti ti tá
ti ti tá ti ti tá ti ti tá

Ádám Laura: EGY SZÓ

Egy szó,

Melyet már kiejteni sem merek,

Egy szó,

Hogy mennyire szerettelek.

Egy szó,

Melytől az idő megáll,

Egy szó,

Hogy annyira hiányoztál.

Egy szó,

Mert nem látlak mát többé,

Egy szó,

Hogy szeretlek mindörökké.

Egy szó,

Melyről mindig eszembe jutsz,

Egy szó,

Egy hang, melytől messze futsz.

Egy szó,

Amitől kiráz a hideg,

Egy szó,

Ettől leszek tiszta ideg.

Egy szó,

Hogy most tél van, de lesz majd nyár,

Egy szó,

Hogy engem a szabadság vár.

Egy szó,

Hatalmas fájdalom,

Egy szó,

Amikor azt mondom, vállalom.

Egy szó,

Maga a családi béke,

Egy szó,

Mikor közeledik a vége.

Egy szó,

Amit már nem ért meg senki,

Egy szó,

Hogy jó volt itt, köztetek, lenni…

Orgoványi Anikó: ŐSZI SZÍNEK

Ősz apóka előveszi
festővásznát, ecsetét,
színesíti a lombokat,
ebben leli a kedvét.

Minden zöld volt még a nyáron,
most tobzódik ezer szín,
sárga, narancs, barna, bordó,
bíborvörös, élénk pír.

Arany a dió levele,
halványsárga a kőris,
izzik már a galagonya,
lángol a vadszőlő is.

Ősz apóka elégedett,
elkészült a színes kép,
így pompázik, míg szél úrfi,
mindent szépen le nem tép.

rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Király Bernadett 4.o.

Orgoványi Anikó: SZERETED AZ ÁLLATOT?

Neked is van állatod?
Kutyád, macskád,
tengerimalacod?
Kedvencedet
eleget eteted, itatod?
Becézgeted, dédelgeted?
Kap-e elég szeretetet?

Szereted-e az állatot
akkor is, ha szabad,
s nem birtokolhatod?
Ha kedvére mászik, szalad,
repül, s előled talán
messzire menekül?

Szereted-e a szabadságot?
A végtelen eget, földet,
a nagyvilágot?
Szereted-e, ha az állatot
szabadnak látod?
Együtt érzel-e vele a szívedben?
Tudsz-e szárnyalni a fellegekben?

Valaki most nagyon szomorú...

Kiss Barbara Viktória:
VÉGET ÉR!

Egyszer minden véget ér.
Elmúlik az élet.
Csak egy kupac por marad,
és elfelednek téged.
Elmúlik a szerelem.
Eltűnnek a fények.
Csak egy fénykép emlékeztet
hogy valaha szerettek téged.
Változnak az idők és változok én is.
De mindig magam vagyok mégis.
Változnak a napok.
Peregnek az évek.
De én most lelépek.
Elmegyek oda hol az ég is kékebb.
Itt hagyva ezt a bűnös nemzedéket.

Jó versekben gazdag, boldog új tanévet kívánok minden Költögetőnek és Költögető-olvasónak.
Alig több, mint 2 hét telt el a tanévből, és máris folytatjuk rosszalkodásainkat. László Noémi legutóbbi verse még a nyarat idézi. A Szitakötő legújabb számából már az ősz integet felénk. No meg ott is a rosszalkodó gyerekek... Mindjárt elémugrott egy, nála nyilt ki a lap:

Fecske Csaba: SZENDVICS-GYEREK

Szendvics-gyerek vagyok: 

bátyám és húgom között

a töltelék.

Mint tudható, a szendvics

lényege a töltelék,

a családé a középső gyerek.

A bátyám két évvel erősebb nálam,

ami jól jön a verekedéseknél,

híres a pofonjairól.

A húgom egy évvel gyöngébb, mint én

ráadásul kicsit nyafizós,

és híres a „megmondalakról”.

Máskülönben középső gyereknek

lenni jó: amit a bátyámtól kapok,

azt visszaadhatom a húgomnak,

így győzedelmeskedik az igazság,

a világ rendje helyreáll.

László Noémi: NAGYVAKÁCIÓ ALATT
az oszi expedícióra vitt bennünket.
Voltunk Enyeden, Torockón, a Székelykőn
és a remetei szorosban. Civilben normális
és vicces az oszi, kár, hogy ezt eddig én
egyáltalán nem tudtam.

Torockón csalánnal jól összevertük
egymást, és a szorosban leszedtem
egy havasi gyopárt, de nem vitt el
a rendőr.

A végén megegyeztünk,
hogy titok, és tíz-húsz évig
nem beszélünk erről.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.

Orgoványi Anikó: HOLD-FOGYÓKÚRA

Kíváncsiskodott a Hold
megnyúlott az álla,
beleskelt az ablakokon,
mi fő vacsorára.

Elleste a receptet,
serénykedett ő is,
csillagporból főzött levest,
kőgombócot, prézlist.

Mind megette amit főzött,
nem is hagyott másnak,
ezért egyre gömbölyödött,
így indult hízásnak.

Mikor meglátta magát
lenn a víztükörben,
rögvest elhatározta,
le fog fogyni szépen.

Úgy lefogyott,
majd elfogyott,
megéhezett,
főzni kezdett,
mindent befalt,
mit csak meglelt,
hamarosan
meg is hízott,
s kezdhette elölről
az egészet.

László Noémi: A CIPŐ

Rettenetes problémaforrás.
Fiam, neked hogy nő a lábad,
alig tudom követni.
Nem mondom formás,
de két hónapja kaptál új cipőt,
lehetetlen, hogy már kinőtted!
Szerintem elkelne egy
focizás elleni védőoltás,
akkor a cipő sem lyukadna ki.
Csukáid árából, fiam, egy
kisebb óvodát el tudnánk tartani.
Légy szíves kímélj meg a részletektől,
nem is akarom hallani, mi történt.
De ne mondd, hogy kinőtted.
Én sem csinálok bolondot belőled,
úgyhogy uralkodj magadon te is.
Ne követelőzz, nem vagy már
napközis, kapsz majd cipőt,
ha itt az ideje. Addig is
inkább olvass egy kicsit és
gondolkozz azon, mi a manót
műveltél két hónap alatt vele.
Bizony mondom néktek,
nagy bökkenő az ember cipeje!

A vers forrása: Aranysityak antológia

A rajzokat a gyöngyösi kálváriaparti iskolások rajzolták
Radnóti Blanka illusztrátor biztató tanácsai kiséretében, a költészet napján 2014-ben.

Tulajdonképpen jó lenne a tesi,
De mindig megfuttatnak.
Tulajdonképpen szeretem az angolt,
de mindig beírnak. (Koncz Klaudia)

Tulajdonképpen szép az ágyam,
De néha megágyazhatnék,
Tulajdonképpen szép a szobám,
Csak néha kitakaríthatnék. (Búzás Bianka)

Tulajdonképpen szép a lakásom,
De nagyobb is lehetne,
Tulajdonképpen jó, hogy vannak halaim,
De szeretném, ha más állatom is lenne. (Nádudvari Balázs)

Tulajdonképpen aranyos a hörcsög,
Csak ne lenne annyira apró.
Tulajdonképpen imádom a chipset,
Csak ne lenne annyira hizlaló. (Mózes Dóra)

Tulajdonképpen várom a nyarat,
De a barátok hiányozni fognak.
Tulajdonképpen szeretem a menzát,
Csak lenne több a változatosság. (Tóth Fanni)

Tulajdonképpen szeretem az irodalmat,
De azt nem, ha a tanár hallgat.
Tulajdonképpen jó a matek,
Csak az nem, ha feleltetnek. (Urbán Lilla)

Tulajdonképpen szeretek tornázni,
De enni mégis jobb,
Tulajdonképpen cukik a cicák,
Csak ne karmolnának folyton. (Bognár Fanni)

Tulajdonképpen jó az eső,
De kell hozzá esernyő.
Tulajdonképpen jó a hó,
Csak ne lenne olyan fagyasztó. (Végh Dávid)

Tulajdonképpen jó a matek,
De a magyart mégis jobban szeretem,
Tulajdonképpen szeretek olvasni,
Csak a zenelejátszóm nem tudom elhagyni. (Dugnovics Barbara)

Tulajdonképpen okos vagyok,
De mégse...
Tulajdonképpen értem a fizikát,
Csak olyan nehéz ne lenne. (Nagy-György Hanna)

Tulajdonképpen finom a csoki,
De a chipset jobban szeretem.
Tulajdonképpen jó néha jónak lenni,
Csak ne menne olyan nehezen. (Boros Viktória)

Tulajdonképpen szeretem az iskolát,
De azért a gép előtt jobb ülni.
Tulajdonképpen imádom a sportot,
Csak néha szoktam tőle lemerülni. (Gyallai Máté)

Tulajdonképpen szeretek játszani,
De senki sem játszik velem.
Tulajdonképpen szeretem a bújócskát
De a fogócskát jobban kedvelem. (Rendik Patrícia)

Tulajdonképpen szeretem a barátaimat,
De néha az agyamra mennek,
Tulajdonképpen szeretem a virágokat,
Csak akkor nem, amikor allergiás leszek. (Sipos Lili)

Tulajdonképpen finom a hamburger,
De két sajtos hússal jobb lenne.
Tulajdonképpen kedvelek egy csajt,
Csak ne csapna akkora ricsajt. (Misinszki Máté)

Tulajdonképpen szeretem a kenyeret,
De az hizlal is rendesen.
Tulajdonképpen jó dolog a szerelem,
Csak ne bántana szüntelen. (Szabó Melinda)

Tulajdonképpen nem vagyok idióta,
De nem megy a matek! Még nem!
Tulajdonképpen vágom az infót,
Csak nincs otthon gépem! (Krész Péter)

Tulajdonképpen szeretem a magyart,
Csak sok baj van a helyesírással.
Tulajdonképpen kedvesek vagytok ti, tanárok,
Csak jó jegyeket osztanátok. (Oroszi Ádám)

A szómozaik legalább 5 szavának felhasználásával írj 4 soros verset „Ilyenek a kamaszok” címmel.
A vers bármilyen kötetlen formájú lehet, vagyis nem kell feltétlenül rímelni a sorvégeknek.
A mozaik Ágai Ágnes Kamaszságok című versének szavaiból készült:

Az a fontos, hogy megtaláld önmagadat,
mondja István bácsi, a pszichológus.
Ennyit én is tudok, azt mondja meg,
hogy hol keressem.

A gyöngyösi kálváriaparti kamaszok ilyennek látják magukat:

Erdei Norton János:
István bácsi behívatta a szüleimet,
Hogy már megint csak panasz van rám,
Hogy én csak verekedek, repülőt hajtok,
visszaszólok, az órán meg csak alszok.

Babarcsik Alíz:
István bácsi sokszor visszamondja,
hogy mit mondanak rólam neki:
"Egyik fülén be, a másikon ki.
Borsót lopkod, falra firkál,
meg még sok galibát csinál.
Borzalmas ez a lány!"

Mózes Dóra:
Szüleim csak szidnak,
hogy egész nap hívnak,
mi legyen az ebéd.
Nekem ez nem fontos.
Kit érdekel mi lesz a koszt?
Rávágom: borsó
Tömören:
annyit kérdezgetnek,
Hogy megőrjítenek
Ha végre békén hagynak,
folytathatom a napomat.

Bakos Bálint:
A szüleim tömören rólam:
- Mindenhol csak magát látja,
Amit mondunk, falra hányja.
Annyit kérnek tőlem,
Hogy ne legyek rossz gyerek
De én erre mit csinálok?
Kimegyek és odébb állok.

Boros Viki:
A szüleim nem értik ezt a kort,
bár ők is voltak kamaszok.
Önmagamat megtalálni: ez a cél.
Ennyit rólam tömören, -
Majd meglátjuk,
milyen leszek öregen.

Fehér Dominika:
A szüleimnek azt mondják:
Pszichológushoz kéne vinni
Sok hülyeséget összehány
Nem lehet neki hinni...
Tömör hülyeség,amit mondanak,
mert és ismerem magamat.
De hát úgy tudják,
ilyenek a kamaszok.

Erki Eszter:
István bácsi azt mondja,
hogy minden kamasz ostoba.
Pedig egyáltalán nem buták.
Csak egy kicsit lusták!

Dugnovics Barbara:
A szüleim megmondják tömören,
hogy viselkedésem rossz.
Bár a pszichológus szerint jó vagyok,
Anya, apa mégis azt hiszi,
hogy én más vagyok.

Palócz Ivett:
Önmagadat észre sem veszed,
De a másikat mégis ráncba szeded.
Fülén húzod, falhoz nyomod,
Én menő vagyok, azt gondolod.

Juhász Nikol:
István fülén bement
Aztán a másikon kiment
Fontos tudnivalókat nem jegyzett meg
Ezért a dogája egyes lett.

Szabó Melinda:
Anya mondja, keressem meg
Azt, amit nem is láttam.
Mondja nekem, hiába,
Úgyse tudom, hol!

Cseh Panna:
Nekem a szüleim azt mondják, önmagamat adjam,
De a pszichológushoz mégis beutalót kaptam.

Orgoványi Anikó: FA VAGYOK              

Fa vagyok,
s te lélekmadár,
gyönge ágam ringó bölcsőd,
fészekágyad
vetve már.
Lombom közt
hűs rejteked,
gyümölcsöm ízes ételed,
szomjad oltod
harmatommal.
Szárnyra kapsz,
s én féltelek,
elragadnak bús fellegek,
nyugalmat már
nem lelek.
Elcsalnak hűs
szélvész szárnyak,
megbabonáznak messzi tájak,
magányomban
visszavárlak.

Orgoványi Anikó: ANYU ÖLÉBEN

Ha Anyu ölében ülök, elmúlik a mérgem.

hogy Éva nem adta kölcsön a szagos radírját,

hogy a barátnőm azt mondta rám: "beképzelt majom",

hogy Zoli megint másnak cipelte hazáig a táskáját.

Anyu ölében ülni megnyugvás, öröm.

Nem dühít már,

Kár, hogy nemsokára kinövöm!

Az a fontos, hogy megtaláld önmagadat,
mondja István bácsi, a pszichológus.
Ennyit én is tudok, azt mondja meg,
hogy hol keressem.

Nekünk illusztrálta: Radnóti Blanka