Fecske Csaba: MOSTOHA
este tévé van
meg én vagyok
a tévében izgalmas krimi
bennem tizenkét palacsinta
meg némi rosszaság
hát először engem kapcsolnak ki
Fecske Csaba: MOSTOHA
este tévé van
meg én vagyok
a tévében izgalmas krimi
bennem tizenkét palacsinta
meg némi rosszaság
hát először engem kapcsolnak ki
Dóka Péter: FÉRFIDOLOG
Micsoda szégyen,
mondta a nagyi.
Ilyet a családban még
sosem, ilyet még senki.
Csak nagyapád meg ne tudja.
Biztosan a sok tévézés,
meg a furcsa barátaid,
akik sose köszönnek.
Le is kell ülnöm,
picit szédülök,
nagyon megvisel.
Ez az, fiam,
mondta nagyapa,
A vér nem válik vízzé.
Én magam is sokat
huncutkodtam,
nagy vagány voltam,
annyi biztos.
Igazi fenegyerek,
híres vagabund,
az iskola réme.
De a nagyinak egy szót se,
mert gyenge a szíve
szegénynek.
Már megint te,
mondta az anyám,
Mit kell még elviselnem?
Minden fiú ilyen? Miért is
nem egy lányt szültem?
Egy pici, aranyos,
dolgos kislányt?
Vehetnék neki cuki ruhát,
meg pillangó formájú
hajcsatot. Azt a kéket.
Tisztára, mint az apád.
Jobb, ha neki el se mondod,
van baja elég.
Csak így tovább, fiam,
mondta apám.
A te korodban én is,
de ez maradjon köztünk.
Aztán máskor ügyesebben,
hogy el ne kapjanak.
És másnak ne mondd el,
mert ebben a családban
csak én értelek meg.
Jól jegyezd meg, fiam:
ez férfidolog.
forrás: http://dokapeter.blogspot.com/
Varró Dániel: Unokaöcsémnek
– arccsipkedős
nagybáty-vers
Dini te,
süss ide!
Ne másszál föl semmire,
ne másszál most föl te székre,
figyeljél a költeményre,
amit én,
Dinikém,
neked itten mondok.
Ne nyomkodd a gombot!
Dini,
nini!
Itt egy ember,
levehető szemüveggel
Egy bozontos bácsi.
Nem vagy rá kíváncsi?
Nézd csak motyog, fel-le sétál,
haja szála szerteszét áll.
Ne féljél a bácsitól!
Ő csak rímeket csihol.
Pont ihlete van ma,
attól olyan bamba.
E haj fésűt nem sokat lát!
Képe sem épp megborotvált,
afteshévvel átsikált,
ő itt a te bácsikád.
Hányaveti nyegle,
szemüvegét vedd le!
Most, mivel
nem figyel.
Nahát, milyen vaksi!
Mint mikor az aksi
lemerül a telefonban,
elsötétül vele nyomban
a világ,
mit se lát!
Hülye arcot ölt ő,
bácsikád, a költő,
hunyorog és pislog,
kalimpálni is fog,
hadonászik, mindent lever,
egy plüssnyúl a földön hever,
belebotlik - vigyázat!
Kerüld ki a kiságyat!
Ott a tévé... ott a puff...
ott egy ajtófélfa... Puff.
Vigyázz, ott van megin egy!
Puff, annak is nekimegy.
Most féllábon, lám, forog,
dülöngél és tántorog
(mi az ott a fülön, vér?)
tántorog és dülöngél,
úgy, mint aki spicces.
Ugye milyen vicces?
Bácsikád a mókamester.
Drukkolj neki: ess el, ess el!
És akkor ő elesik.
Most a földön hever itt,
könnyben ázik pillája.
A plafonra, csillárra
fölnézhet.
Ugye milyen
vicces dolog,
Dinikém, a
költészet?
Such Judit Nikolett: RUMLI
/Rendrakási Undorral Megáldott Lelkek Igéje/Ez így most egy picit kínos, de hát csak elmondom azt,
Mi az, ami körülöttem néhány embert kiakaszt.
Kezdjük azzal, hogy egy gyerek szüleinek adomány,
Akkor is, ha ici-picit, csekély mértékben trehány.Nem azt mondom, hogy a szobám egy szemétdomb-temető,
Csak a szaga olyan, mint egy naposcsibe-keltető.
Nem azt mondom, hogy a szőnyeg morzsával telis-tele,
De egy hangyakolónia bőven jóllakhat vele.Hogyha engem Apa, Anya szobafogságra ítél,
Nem bánom azt, vacsi se kell, jöhet éhínség és tél.
Ugyanis az ágyam alatt nem szörnyet rejtegetek,
Hanem néhány, több száz hetes, sajtos pizzaszeletet.Remélem, hogy szememre azt soha senki nem veti,
Hogy a penészes befőttet szekrényem mélye rejti.
Ha kinyitod, az a látvány indokolatlan lehet,
Senki nem hallott még arról, hogy bioszra kísérlet?!
Azt a kevés fél pár zoknit illik megemlítenem,
Amik alá taknyos zsepik armadáját elrejtem.
Ágyam soha nem vetem be. Megtehetném, de minek?
Én a szokás hatalmában nagyon régen nem hiszek.Így élek én, s biztosítlak, harmóniám végtelen,
Ötcsillagos luxusvilla, kényelem a négyzeten,
Ha felnövök, ráérek majd rendet rakni, azt hiszem,
Addig is tudd, hogy ez az én természetes lakhelyem.Such Judit Nikolett
2016
Such Judit Nikolett: TESI HISZTI
Francba, nemár, megint tesi?
Biztos át nem öltözök!
Tuti, megint annyit futunk,
Végtelenek a körök.Nehogy aztán véletlenül
Kikötődjön a cipőm…
Jaj, bocsika, meg kell állnom!
Színészet lesz a jövőm.Megint fiúk lányok ellen?
Miért kínoz így a tanár?
Hagyjon már a felüléssel!
Mozgásban is van határ.Sehol sincs a tesicuccom!
„Jó. Az 1–est bevágtam.”
Jaj, tancsikám, nem kell para!
Inkább már megtaláltam…Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Galambos Lívia 4.o.
Tóth Krisztina: LUSTÁK DALA
Gyere lusta, feküdj mellém,
kezdjünk együtt lustálkodni,
és csak lógjunk itt egész nap,
mint kötélen fél pár zokni!
Gyere, bújj be mellém, lusta,
mondjuk el, mit nem csinálunk!
Most arról készüljön lista,
mi minden nem lesz ma nálunk!
Nem lesz itt ma nyelvtanlecke,
olyat lusták nem csinálnak.
Cerka se lesz kihegyezve,
és az öltözés is várhat.Lego nem lesz itt ma rendben,
nem lesz mosdás, nem lesz séta!
Nehogy már mozdulni kelljen!
Elterülünk, mint a béka.
Szemetet ma nem viszünk le,
piszkos edényt nem mosunk el.
Aki fel próbálna hívni,
csak csöngessen, annak úgy kell!
Ez a lusták napja, vagy mi,
átalusszuk az egészet,
tessék minket békén hagyni,
ágyba kérjük az ebédet!
forrás: Tóth Krisztina: A londoni mackók, Csimota K., 2013.
Tóth Krisztina: TISZTASÁGI VERS
Folyton akarnak valamit,
tisztára, mint egy börtön.
Miért fáj nekik, ha fekete,
miért kell levágni a körmöm?
Sose láthatom mekkora,
pedig ez érdekelne:
meg bír-e nőni mondjuk úgy
fél- vagy egyméteresre.A másik meg a fogmosás,
a fogkefe, a fogkrém.
Pedig három-négy hét után
én lehetnék a fogrém.
A bűzös szájú szörnyeteg,
a sárga fogú cápa,
aki a családtagjait
ha szólnak, mélybe rántja.Folyton akarnak valamit.
Tisztára, mint egy börtön.
Megyek, a fürdőszoba-
büntetésem letöltöm…
Legyen meg, amit mondanak,
a körmömet sikálom,
nyomok rá fogkrémet, sokat,
a fogam meg levágom.
forrás: Tóth Krisztina: A londoni mackók, Csimota K., 2013
Békés Márta: ÁRULKODÓK DALA
Lestél rólam, ne is tagadd!
Meg leszel mondva!Káromkodtál, szégyelld magad!
Meg leszel mondva!Körmöd piszkos már egy hete!
Meg leszel mondva!Kinek rossz a lehellete?
Meg leszel mondva!Óra alatt mindig zabálsz!
Meg leszel mondva!Nem a tied, amit találsz!
Meg leszel mondva!Nincsen házid s te csak lapulsz!
Meg leszel mondva!Mindenért csak engem szapulsz!
Meg leszel mondva!Mindig meglöksz írásórán!
Meg leszel mondva!Mint egy zombi, úgy nézel rám!
Meg leszel mondva!Mit bökdösöl, szállj le rólam!
Meg leszel mondva!Ez nem az én disznóólam!
Meg leszel mondva!Órán is csak mindig játszol!
Meg leszel mondva!De tőlem kérsz radírt százszor!
Meg leszel mondva!Meg leszel mondva!
Ki leszelt dobva!
A szemétdombra!
Meg leszel mondva!
Orgoványi Anikó: MA JÓ VOLTAM
Megfogadtam, ma jó leszek,
s mit anya kér, mindent megteszek.
Bevetettem az ágyam,
rendet raktam a szobámban,
nem lóbáltam a lábam,
a spenótot megkajáltam,
szamárfület nem mutattam,
mások baján nem mulattam,
nem lett foltos a nadrágom,
nem téptem szét a cipzárom,
nem csapkodtam az ajtót,
nem csúfoltam a Palkót.
Leckéztem is eleget.
Ma már annyit voltam jó,
most egy kicsit pihenek!
Varró Dániel: SZESZÉLYESKEDŐ
Hétfőn hú, nagy az én haragom
azt, aki bosszant, megharapom.Kedden a kedvem pont közepes,
se jó, se rossz, mint a krumplileves.Szerdán szépen szót fogadok,
intelligensen bólogatok.Csütörtökönként úgy alakul,
hogy csínyeket csinálok csintalanul.Pénteken egy pukkancs vagyok én,
dacosabb, mint a saját kisöcsém.Szombaton szeppent vagyok és szende,
semmi komiszság nem jut eszembe.Vasárnap aztán verekedek,
visítok, amíg berekedek,
vigadok duhajul, végtére
mi másra való a hétvége?
Lackfi János: TRÁGÁR BESZÉD
„Trágár szavakat használ,
éppen ezért megintem!”
– üzenőmbe ezt írták,
bár nem igaz szerintem.Hózentrágárt használok,
az tartja a nadrágom,
de ha kell, csúnyán többé
nem beszélek, nem bánom.Ha valaki felbosszant,
mostantól rúgom csendbe,
nevezem asztallapnak,
azt mondom rá, hogy zsebtej.Meg hogy utolsó hörcsög,
kapja el a lasszómat,
az agyát szétbosszantom,
köbön rúgom, azt jól van.Az édes anyukája
egy katonai hunta,
és gólyatöcs az öccse,
buta csipa a húga.Megfognak és beírnak,
szigorúan rám néznek,
pedig csúnyát nem mondtam,
nem értem az egészet.
Jó versekben gazdag, boldog új tanévet kívánok minden Költögetőnek és Költögető-olvasónak.
Alig több, mint 2 hét telt el a tanévből, és máris folytatjuk rosszalkodásainkat. László Noémi legutóbbi verse még a nyarat idézi. A Szitakötő legújabb számából már az ősz integet felénk. No meg ott is a rosszalkodó gyerekek... Mindjárt elémugrott egy, nála nyilt ki a lap:
Fecske Csaba: SZENDVICS-GYEREK
Szendvics-gyerek vagyok:bátyám és húgom közötta töltelék.Mint tudható, a szendvicslényege a töltelék,a családé a középső gyerek.A bátyám két évvel erősebb nálam,ami jól jön a verekedéseknél,híres a pofonjairól.A húgom egy évvel gyöngébb, mint énráadásul kicsit nyafizós,és híres a „megmondalakról”.Máskülönben középső gyerekneklenni jó: amit a bátyámtól kapok,azt visszaadhatom a húgomnak,így győzedelmeskedik az igazság,a világ rendje helyreáll.
László Noémi: NAGYVAKÁCIÓ ALATT
az oszi expedícióra vitt bennünket.
Voltunk Enyeden, Torockón, a Székelykőn
és a remetei szorosban. Civilben normális
és vicces az oszi, kár, hogy ezt eddig én
egyáltalán nem tudtam.Torockón csalánnal jól összevertük
egymást, és a szorosban leszedtem
egy havasi gyopárt, de nem vitt el
a rendőr.A végén megegyeztünk,
hogy titok, és tíz-húsz évig
nem beszélünk erről.
forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K.,
Bp., Ráció K. 2010.
László Noémi: A JÓ TESTVÉR
A jó testvér nem verekszik,
nem vágja fel a mackó hasát,
és a csokit két egyenlő
adagra osztja.Nem bömböl, harap, karmol, és
rúg, ha a másik vérszemet kap,
és fiókját kifosztja.Jó testvérnek többet ér
ugrókötélnél csend és béke.
Tudja, milyen sáros terep
a civakodás és környéke.Jó testvér nem árulkodik,
akkor sem, ha nagyon rossz.
Ha nagy, megvédi a kicsit;
ha kicsi, nem használja ki
azt, hogy ő milyen fontos.Jó testvér kacagni tud, főként
saját magán, és bölcs, nyugodt,
mértékletes, mint a gyümölcs
a fán.
forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K.,
Bp., Ráció K. 2010.
Több nagyon nagy rosszalkodás Tüdő Gyuszival Lackfi Jánostól és a Momentán Színtársulattól:
Vass Tibor: ABLAK A VILÁGRA
Apa gépén megnéztem valami olyat,
amit nem lett volna szabad megnéznem,internetezni kéredzkedtem oda,
játszottam is,
de azt megúntam,
elkezdtem kutakodni apa gépében,és olyat láttam,
amit azelőtt nem,
és nem is akarok még sokáig.Apa épp bejött a szobába,
kérdezte, mit csinálok,
észlelte, hogy villámgyorsan éppen
bezárok egy ablakot,
nem szobaablakról van szó,
füllentettem,
hogy a Gyűrűk ura ablakot zártam be,
de apa rájött,
mert látta, hogy zavarban vagyok,
egészen más ablakra nyitottam világot.El kellett mondanom az igazat,
nem kaptam büntetést,
amiért kutakodtam,
de elbeszélgettünk, és végig zavarban voltam,
ami majdnem felért egy kikapással,s az meg már egészen vicces volt,
hogy azzal zártuk az ablakot,
hamarosan kapok egy életkori sajátosságaimnak
megfelelő könyvet a szaporodásról.
Életkori sajátosság,
még ilyen hülye kifejezést,
mindig tanul az ember valamit.
forrás: Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.
Varró Dániel: MASZAT-DAL
Minek a törlőkendők meg a kefék?
Maszatosan az ember eleve szép.
Megmondom én a színpiszkos igazat,
Szeretem, ha az arcom csupa maszat,
Szeretem, ha az arcom csupa maszat.Ha pocsolyát látok az utcakövén,
Ó, belelépek vígan, de bele én.
És aztán tripp-trapp, tripp-trapp, trapp-tiri-trapp,
Otthagyom én a piszkos lábnyomomat,
Széthagyom én a szutykos lábnyomomat.Fönn az ég olyan szép koszoskék,
Nyílnak a réten a büdöskék,
S a zöld lombba a szél beletúr,
Olyan szép maszatos minden
A Maszat-hegyen innen
És túl.
forrás: Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.
Erdős Virág: DAL AZ EGYEDÜLLÉT ELŐNYEIRŐL
Nincs annál klasszabb, mint egyedül lenni:
tiéd a pálya és nem szól rád senki.
Ha untat a cécó, még zoknit se húzol,
csak ugrálsz az ágyon és nagyokat púzol.Túl korán felkelni
nem érdemes,
pláne, hogy ebédre
úgysincs leves,se tejfölös tokány,
se grillezett gomba,
csak lekváros linzer meg
gesztenyebomba.Ó, nincs annál klasszabb, mint egyedül lenni:
tiéd a pálya és nem szól rád senki.
Ha untat a cécó, még zoknit se húzol,
csak ugrálsz az ágyon és nagyokat púzol.Betelt a füzeted?
Ne legyél kajla!
fogd meg a cerkád és
firkálj a falra!Kíváncsi lettél?
Hát várd ki a végét!
Nem mondta senki, hogy
nem nézhetsz tévét!Jaj, nincs annál klasszabb, mint egyedül lenni:
tiéd a pálya és nem szól rád senki.
Ha untat a cécó, még zoknit se húzol,
csak ugrálsz az ágyon és nagyokat púzol.
forrás: Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.
Vass Tibor: CIM-CIM
Nincs házim környiből,
cimbora,
de nem azt mondom, hogy nem adtak,
hanem hogy nem csináltam meg,
kétszer egymás után elmaradt.Apa elkérte az Üzenőmet,
cimbora,
amibe a feketéket írták,
jól lebaltázott,
amiért nem csináltam meg a házikat,
meg amiért nem mondtam magamtól,
duplán kaptam mindenért.Jól elbaltáztam,
cimbora,
mérgében bejött a szobámba
és pakoltunk,
pakolni kellett rengeteget,
és hallgatni közben a fejmosást,
mert az nem állt meg olyan egyszerűen,
mint a Stefi mamától kapott órám,
mikor nem húztam fel,apa felhúzta magát,
és csak pakolt és csak mondta és mondta,
még ennyi baltát senki se látott egy szobában.Végül rend lett,
cimbora,
vagy inkább csak olyasvalami,
ami hasonlíthat rendhez,
lesz hol csinálnom a házikat,
vidám lesz itt minden, cimbora,
csupa környezetbarát.
forrás: Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.
Békés Márta: SORAKOZÓ
– Mi voltunk az elsők!
(ha nem lököm, fellök)
– Nem is igaz, már itt
álltam!
– De nincs párod, jaj, az állam!
– Nem engedünk, menjél hátra!
Gyere Dani, vágjuk hátba!
– Tégeteket megmondalak!
– Árulkodós,
szenya alak!
– Azért is így hagyom magam:
Jaj, a hátam! Jaj, a hasam!
– Itt az innim, neked adom!
Itt a csipszem, vegyél, finom!
Leszek
párod, tudod mit,
küldjük hátra a Danit!
forrás: Egyszervolt.hu/Vers
Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.
Lackfi János: KAPJÁTOK EL TÜDŐ GYUSZIT!
Tudom, a Tüdő Gyuszi elég hülye név,
de a szüleim tehetnek róla,
lehettem volna Tüdő Karcsi vagy
Tüdő Laci, senkit se érdekelne.
Így persze rögtön mindenkinek támad
valami vicces gondolata, hogy ennyiből
lehetnék Vese Görcs vagy Epe Kő is,
mindkettő igen szép ősmagyar név,
aztán röhögnek, mintha ők találták
volna föl a spanyolviaszt,
és én is mosolygok,
mert százhuszonhatszor hallottam már,
és ennyiért lefejelni valakit
mégiscsak túlzás. Kábé
ugyanannyira tehetek
a szüleim hülyeségéről,
amennyire ők az enyémről,
és ha például Kisújszálláson
születtem volna, most mindenki
a kisújját röptetné előttem,
ha Kerepestarcsán, akkor meg
mondanák, hogy tarcsam erősen,
vigyázzak, be ne eresszem,
ha meg Veszprémben,
akkor, hogy igazam van,
vesszen minden prém meg szőr,
és így tovább.
És az osztálytársaim is
marha szellemesnek hiszik
magukat, amikor fogócskázás közben
azt kiabálják, "Kapjátok el Tüdő Gyuszit!"
és én azt kívánom, bár kapnák el egyszer
tényleg, és hörögve,
vérhabos szájjal,
mint egy kidőlt versenyló,
na mi lesz, kapjatok már el,
kapjátok már el,
nem igaz, hogy mind
ilyen bénák vagytok!
forrás: Lackfi János: Kapjátok el Tüdő Gyuszit. Bp., Móra K., 2013.
László Noémi: A KÉMIATANÁRNŐ KÉSZ
tragédia. Nélküle elviselhetőbb
lenne a kémia. Folyton azzal
foglalkozik: mikor hova nézek.
Nem töltik ki az idejét az ionos és
kovalens kötések. Engem saját
kötésem eléggé leköt, a pad alatt.
A tanárnő dühös, a leckével ma
sem haladt, pedig mindenki
békén hagyta.De nem bírt koncentrálni, mert
Balázs rádőlt a padra, András evett,
Tünde a matek házit írta, Jutka
beszélgetett, Imola rajzolt, Zoli
úgy röhögött, hogy alig bírta;
a tanárnő kitört, vörösen,
tajtékozva hagyta el a termet,
és Csillának, a legjobb kémiásnak
meg sem köszönte a szíves
figyelmet.
forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K.,
Bp., Ráció K. 2010.
László Noémi: EGYESEK TANULNAK,
elkészítik a leckét. Térképet rajzolnak.
Megfigyelik a fecskék cikcakkos
repülését; de nekem üres a fejem, kong,
és rajta mindenki átlát. Micsoda meglepetés:
mára sem magoltam be a szorzótáblát!Hogyan csinálom, hogy újra és újra késem?
Túl vagyunk már a harmincharmadik
figyelmeztetésen! A zsebemben pedig
mit tudok tartani? Majd leszakad, de
radírgumim, az nincs. Vonalzóm,
hegyezőm se.A katona sem megy kard nélkül
a csatamezőre. Viszont a padom
csatamező a javából. Nem ide írunk,
ha nem tudtam volna, hanem füzetbe.Írjam csak ügyesen:
Hétszer nyolc ötvenhat.
Százszor.
forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K.,
Bp., Ráció K. 2010.
Lackfi János: VÉR
Szünetben, a lépcsőn
mindig nagy a tülekedés,
mert sokan igyekeznek lefelé,
és egymásnak ütköznek,
és lökdösődnek és ordibálnak,
és ilyenkor mindig rálép valaki
a másik lábára,
és belekönyököl valaki
a másik oldalába,
vagy véletlenül belebokszol
a hasába,
vagy véletlen lekever neki
egy pofont.
Én a múltkor véletlenül
orrba öklöztem egy kis taknyost,
hátrafordultam,
és egyszerűen orrba vágtam,
mint a filmekben,
de amikor elesett,
és az orrából valami piros szalag
tekeredett a földre,
akkor megijedtem,
nem hittem, hogy a vér ennyire
ki akar szabadulni az emberekből.
Elszaladtam, és hívtam a takarító nénit,
hogy valaki véletlenül elesett, és véres a kő,
és amíg mosták fel a követ és a srácot,
ott álltam egy kicsit távolabb,
és éreztem,
hogy dübörög bennem a vér,
hogy ki akar szabadulni.
forrás: Lackfi János: Kapjátok el Tüdő Gyuszit. Bp., Móra K., 2013.
"Most már mit csináljunk avval a sok pofonttal..?!"
forrás: https://www.youtube.com/user/szitakotolap/videos
Fecske Csaba: FÉLREÉRTÉS
és akkor azt mondta ő
hogy azt mondtam én
de megmondtam én
hogy ő mondta csak
hogy én mondtam
és visszaütöttem
erre ő azt mondta
hogy azt hitte
hogy azt mondtam
mert azt mondták
de már késő volt
most már micsináljunk
avval a sok pofonttal
meg nyaklevessel
forrás: Hol voltam
Utolsó kommentek