Költögető

JANUÁR

Lisztfehér a világ,
nem hírlapi kacsa,
valódi háztáji hír:
elcsúszott a jégen egy gúnár,
a szájszélek és orrok
mind lilák.
Tömje már be valaki
a szél orrlikát!
Január:
Fázunk, kékülünk,
no hiszen, jobb lenne itt nekünk
nélkülünk!

FEBRUÁR

Panaszkodik a varjú, kár,
nem lakok jól soha már!
Február,
nagy a hideg,
feszül az emberben az ideg,
nincs jókedve
senkinek.
Február,
nagy a kár.
Hol rozsdásodik a nyár?

MÁRCIUS

Pirosak az esték,
mint szádon a festék,
cseperészget az eresz, bár
nem tavasz ez még,
csak olyan mintha,
értéknélküli minta.
A szél nekilódul.

 Elcsodálkozol, hó hull,
jókedvedet
viszi magával a tél
útravalóul,
mondom, nem tavasz ez még,
az igazit
csőrükben messziről hozzák a fecskék,
a magas ég is
csak ezután lesz kék.

A gyermek- és ifjúsági irodalom területén (is) alkotó szerzők hozták létre egy évvel ezelőtt az "Író Cimborák" blogját, a kortárs magyar (gyerekeknek)írók alkotóműhelyét, ahol azóta szebbnél szebb versek és mesék születtek. A szépségükhöz nagy mértékben hozzájárulnak az izgalmasan gyönyörű illusztrációk, melyek minden egyes írással együtt járnak, mondhatnám karöltve, kéz a kézben, egyetértésben, egy húron pendülve, egymásra hangolva. Hol a képből születik az írás, hol fordítva, az íráshoz készül az illusztráció, ami pedig az "Illusztrátor Pajtások" kezei közül kerül ki.

Most a gyerekeken a sor: cimboráskodhatnak, pajtáskodhatnak ők is, az Író Cimborák rajzpályázatában belebújhatnak valakinek vagy valaminek a bőrébe, hogy aztán az ő alkotásukba bebújva írhasson verset vagy mesét valamelyik író cimbora!

                                                                                              A rajzot innen vettem kölcsön: petrussblogja.blogspot.hu

Fecske Csaba: A MI CSALÁDUNK

A mi házunk

Piros tetős a mi házunk,
benne nem fázunk, nem ázunk.
Szája ajtó, szeme ablak,
szép ház, soha el nem hagylak.

Anya

Anya ügyes, anya szép,
haja szőke, szeme kék.
Két karja ha átölel,
nem cserélek senkivel.

Apa

Apa erős, okos, bátor,
olyan, mint egy terminátor,
minket minden bajtól megvéd,
földhöz teremti a medvét.

Öcsém

Az öcsém, Áron
bőg mindenáron,
nappal, éjszaka,
teli cicit vár,
nálunk ő a sztár.

Kata

Kiti-Kata főz,
Gomolyog a gőz,
serceg a zsír és
rottyan a kása,
picike pocak
lesz a lakása.

Nagyi

Palacsintát süt nagyi,
nem kell kétszer mondani,
megkeveri megkavarja…
Hogy örüljünk, azt akarja.

Nagyapó

Dirmeg-dörmög nagyapó,
nagy a hideg, nagy a hó,
nahát, rúgja meg a ló!
Öregnek tél nem való.

Óvoda

Nem messze az óvoda,
reggel nagyi visz oda.
Van ott játék, van mese,
nem hiányzik semmi se.

Éjszaka

Semmi kétség,
az éjszaka egy
nagy zsák sötétség.
A csillagok lyukak
azon a zsákon,
s aki a zsákot cipeli,
az az álom..

Álom

Csöndes az este,
álom jár
holdfény ruhában
ágyamnál.
Szelíd mosolyom
kell neki,
tündérek lantját
pengeti.

A szomszéd

Szomszédunkban él egy bácsi,
ez a bácsi Pista bácsi,
mindig azt mondja, hogy ácsi
bácsi maga nem mohácsi?
Nem mohácsi, nem is kácsi,
én a szomszéd vagyok bácsi,
bizony szomszédnak se más,
kiscsoportos óvodás!

Oszkár

Kutyusom uszkár,
a neve Oszkár.
Ha jövök oviból
megvár a busznál.

Fecske Csabától kaptuk karácsonyi ajándékként "A mi családunk" című versciklusát. Nagyon tetszik, hogy a házzal kezdi és a kutyával fejezi be. Sőt, helyet kap benne az óvoda és a szomszéd bácsi is.
Kellene egy téli családrajz a versekhez! Rajzold le a családod és a házad télen. Jó téma lehet, hogy mit csináltok karácsonykor. Küldd el a Költögetőnek! Szívesen lecserélném vele a Google-ban talált rajzot!

                                                                                                                          (Gyánti Barnabás rajza) 

Másodszor hirdeti meg a Kisvackor pályázatot a Magyar Gyermekkönyvkiadók Egyesülése.

Célja, hogy a felnőtteknek szóló Aranyvackor pályázat témájában a gyerekek is alkothassanak könyvet vagy papírszínházat. (Papírszínház: egy, több lapból álló, a nézők felé csak képet, a mesélő felé szöveget és instrukciókat tartalmazó képsorozat. Egyesíti a dia, a könyv, a mesélés és a film tulajdonságait, de szemben a könyvvel az illusztrációk egymásra csúszva, egymást kiegészítve jelennek meg.)

A pályázatra minimum 5 gyerekből és egy segítő tanárból vagy könyvtárosból álló csoport nevezhet.

A Költögető blog gyerekközössége az első pályázaton sikeresen szerepelt  2 évvel ezelőtt. Különdíjat kapott a "Csak egy betű" című könyvéért. Egy felejthetetlen napot töltöttünk a díjátadón a Petőfi Irodalmi Múzeumban, s könyvtárunk ajándék könyvcsomagot kapott.

A 2013-as pályázat témája: Mítoszok és legendák

Pályázatok beérkezési határideje: 2013. január 31.

A zsűri tagjai:
Anna Laura Cantone, grafikus, illusztrátor (Olaszország)
Szabó T. Anna, költő
Keresztesi József, kritikus, szerkesztő
Paulovkin Boglárka, grafikus, illusztrátor
Kovács Eszter, szerkesztő, Pozsonyi Pagony
A zsűri elnöke és a pályázat védnöke Richly Zsolt, Balázs Béla-díjas grafikus, rajzfilmrendező, animátor

Pályázzunk most is, a téma érdekes!
Készíthetnénk:
Verses szörnykönyvet sok-sok képpel.
Vagy átírhatnánk egy ismert mítoszt kedvünk szerint.

Gondolkozzatok rajta!

A Író Cimborák blogján novemberben mókás képregényekben gyönyörködhettünk, melyeket az írók és az illusztrátorok közösen találtak ki. Némelyik képsorozathoz többen, többféle történetet is kitaláltak.

Őket követve, a kálváriaparti iskolások hatan, hatféleképpen megrajzolták A tücsök és a hangya meséjét. Válaszd  ki, melyik tetszik a 6 alkotásból a legjobban, s írj hozzá Te is szöveget. Legyen rövid, és nem kell ragaszkodni az ismert történethez, kitalálhatsz teljesen mást is, ami a képekről eszedbe jut. Lehet verssorokban is gondolkodni, képenként 2 verssorból már összeállhat egy 8 soros versike.

Ha kész, küldd el a Költögető e-mail címére, hogy közzétehessük. Hangyaszorgalmadért tücsökzene helyett valami más lesz a jutalmad! Hogy mi, azt még nem árulhatom el, de karácsonyig megtudod!

Kinda Andrea: NÉZZ IDE! Nemes Nagy Ágnes nyomán

Amit láttam régen,
te is látod igen.
Nézd a fehér vásznat,
a vonalak, hogy pompáznak.
Ez itt az út, ez itt a hegy,
ez itt az anya, aki megy,
ez itt a fenyő, zöld, zöld,
s nem látható alatta a föld,
ez itt a folyó, ami folyik,
ez itt a fű, ami lehajlik,
ez itt a virág, ami nyilik,
ez itt a mókus, ami mászik,
ez itt nap, ez itt a szél,
s a nyár lassan végetér.
Majd télen előveszem,
fájó szivvel nézegetem.
Könnyes szemmel nézegetem:
ez itt az út igen, igen.

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz című versének átirata. A festmény Nagy István: Békás-szoros című festménye. Találtam: a Szitakötő weboldalán.

Kinda Andrea bemutatkozása: "13 éves vagyok, a Kós Károly iskolába járok. Szeretem a természetet, kedvenc foglalatosságom a kutyasétáltatás. Általában a természetben szoktam barangolni vagy olvasok. Arra nem tudok válaszolni, hogy miért szeretek verset írni, egyszerűen jön, hogy írjak. Sokféle könyvet olvasok, kedvenceim a kalandregények."

Romhányi József: FOCIMECCS

Huszonkét esztelen, félmeztelen egyén,
egymás hátán-hegyén
nyüzsög lenn a pályán.
Mások mája táján taposnak,
és ha elég laposnak
lát a bíró minden egyest,
megítél egy tizenegyest.
S mert a szegény feje tizenegyest kirótt,
a fele közönség átkozza a bírót!
De senki sem csendes a nagy embertömbből,
mert a másik fele harsány éljent bömböl.
Ezalatt a meccsen néhány sípcsont reccsen,
szerteszét vér freccsen. Fel sem veszi egy sem
a fetrengő játékost. Fontosabb a játék most.
A vad középcsatár átgázol a bekken.
Úgy esik az össze, hogy csak meg se nyekken,
azután a labdát megcélozza jól: goóóóóóól!!!!
Egy alacsony néző, ki oda nem lát át,
ordítva paskolja a szomszédja hátát:
vegye le a kalapját, mert szétverem alapját,
azt a kerek tököt! S feje felé bökött.
Erre az: Ó! Te gaz! Engem sértegetni mersz-e?
Persze! Mind a ketten szólnak egy-két havernek:
Gyertek, fiúk segíteni, ha vernek!
Jöttek is mind verekedni, úgyis kezdtek berekedni.
Buzgón verekedtek, bíz nem voltak restek!
S időnként a gyepre elnyűtt testek estek.
De a két okozót rejti már a bozót.
S merre egy rést leltek, gyorsan elszeleltek.
A többit azután alig egy-két nappal,
a derék rendőrség verte szét kardlappal.
Le a kalappal!

írta és bejegyezte: Ádám Laura

TANULÁS

Könyvkupacok és ezerféle fogalom,

Az agyamban nagyon nagy a forgalom.

Föci, Töri, na meg Biosz,

Sok-sok doga ami kioszt.

Hármas? Négyes? Mi lett velem?

Elveszítettem a fejem…

Alkotmány meg zárvatermő

És trópusi esőerdő.

Tőke és kolibri-madár,

Minden-minden körtáncot jár.

Kémiai reakció,

No meg talaj erózió.

Proletár és Szent Szövetség,

Kiáltozom csak: Segítség!

Mielőtt még megfulladok,

Leülök és elszunnyadok.

Kinda Andrea (7. osztályos): JAJJ, JAJJ! - BESZÉLGETÉS A KÉK NADRÁGGAL

Hát  te  nadrág, kék  nadrág,
merre  jártál, míg  aludtam?
-Messze, messze, messze!
Én  tudom, hogy  merre  jártál,
patakparton,  fának  ágán,
háztetején, dombnak  hegyén,
csillagoknál, hold  peremén.
És  még  merre  jártál?
- Messze, messze, messze.
Én  tudom  merre  jártál,
régi  tükröt  tisztogattál,
régi  széket  csikorgattál,
Hol  a  sok  év  mi  eltelt,
kék  nadrág?
- Messze, messze, messze!

Legújabb és legtávolabbi költögetőnk, Kinda Andrea a gyergyószentmiklósi Kós Károly Általános Iskola tanulója. Verseit magyartanára küldte el nekünk.

Illusztrációnak Zdenek Miler klasszikus kéknadrágosát választottam.

Nemes Nagy Ágnes: BORS NÉNI BESZÉLGET A CIPŐVEL

Hát te cipő, fekete cipő,
merre jártál, míg aludtam?
– Messze, messze, messze.
Én tudom, hogy merre jártál,
malompataknál, messze háznál,
elcsavarogtál fenyőerdőn,
lépegettél viharfelhőn,
szálldogáltál gesztenye-ágon,
megpihentél, mint a varjú,
fent a tévé-antennákon.
És még merre jártál?
– Messze, messze, messze.
Én tudom, hogy merre jártál,
az időben mászkeráltál,
régi padlót nyikorgattál,
régi követ csikorgattál,
átrepültél sok-sok éven,
s lábujjhegyre állva szépen
karingóztál régi égen.
Hol az a sok év,
fekete cipő?
– Messze, messze, messze.
(Hogyha láttok fekete cipőt
sétálni a levegőben,
napsütésben, holdsütésben,
mégis inkább holdsütésben,
Bors nénié az a
fekete cipő.)

Tóth Szonja Kiara: LIBAÉSZ

Kicsi liba az ösvényen
farát rázva bandukol.
Nem tudja, hogy nyomában
három róka is lohol.

A libának szaftos combja,
ínycsiklandó szárnya,
ez a három vörösróka
minden kívánsága.

A kis liba meg-megállva
csipegeti a füvet,
s a három ravasz ördög
egyre közelebb üget.

Óvatosan körbefogják,
meg ne lógjon a kaja.
Látja már a kicsi liba
lesz itt ma még sok baja.

Három róka nagyokat nyel,
nyáluk a földre csöpög.
A látványtól libánk esze
alaposan felpörög.

„Liba anyám! Mekkora őrült
nagy szerencse,
hogy a sors Önöket
éppen erre vetette!

Kérve-kérem, ha van Önökben
egy csepp könyörület,
vigyék haza jó anyámhoz
törődött kis testemet!

Nagy kérés ez, ne is mondják,
tudom én ezt, igen jól,
de mit tegyek, ha ennyire
elgyengít a szörnyű kór.

Ó, miért, hogy történhet?
Fel nem fogja libaész!
Ily zsenge korban elragad
a fertőző libavész!

Bátor urak! Ne béklyózza a
félelem Önöket!
A betegség bizton elkerüli
a róka köröket."

E szavakkal ravasz libánk
a rókák nyakába borul.
Vagyis csak borulna, mert
puffanva a földre hull.

Három róka lába nyomán
porzik a száraz ösvény.
A közelben kicsi liba az
egyetlen nem félőlény.

Libuskánk vígan gágogva
porolgatja magát,
és nagy boldogan folytatja
a frissítő sétát.

Azt hiszem, ilyen ésszel
libánk jövője ragyogó,
s nemsokára ő lesz majd
a Legfőbb Gágogó.

Jólesz György: UHU ÉNEKE

Mikor a Hold ezüst fénnyel
fodros felhők közül bújt ki, 
jót vadásztam egész éjjel:
került pocok, egér, nyúlfi.

Szemben a nagy, sötét heggyel

van lakásom: fának odva.

Jóllakottan, tele beggyel

itt bent ülök elnyugodva.

A Hold most már sárgásvörös,

a láthatár felé baktat.

Paplana, párnája ködös

lepellé szőtt égi harmat. 

Körülöttem madaraknak

mind gazdagabb dala hallik,

ricsajos ünneplést csapnak

örömükben, hogy pitymallik. 

Szemhéjamat már lezárom,

nem nézem a kelő Napot,

lassan elborít az álom:

Nyugodalmas pirkadatot!

Gáti István: MEGISMERNI A TÖKÖT

Megismerni a tököt
Igazolvány nélkül.
Ágas-bogas indák között
Uralkodóként ül.

Megismerni a tököt
Menzán, főzelékből,
Konyhás néni köpenyfoltján,
Rétes töltelékből.

Megismerni a tököt,
Magja, hogyha reccsen.
Vetekszik a szotyolával
Minden Fradi meccsen.

Megismerni a tököt,
Lehet ház vagy hintó,
Halloweenkor, égő szemmel
Gyertyafényt kacsintó.

Sokfélék bár a tökök,
Száz alakba' nőnek,
Méla, bamba tökfejükről
Megismerni őket.

forrás: www.gatiistvan.hu

Miklya Zsolt: ÁLOM NYITOTT SZEMMEL

Láttam, ahogy hozzád hajol a Hold,
de előbb még minden lámpát leolt,
nem szereti, ha szemébe világítanak,
elég neki, hogy szeme fénye a Nap,
s amikor rád néz, és ezüstbe borít,
ő is csak nyitott szemmel álmodik.

És azt is láttam, hogy mint legutóbb,

szemedbe ugrik, csukafejest a Hold,

megbámultam a lubickoló csukát,

ahogy bekapja a Tejút minden halát,

csak egyet nem, azt terelgeti feléd,

kóstold meg, milyen a csillagebéd.

Azóta látom, hogy minden, ami volt,

úgy csillan benned, mint kút mélyén a Hold,

s amikor nyitott szemmel alszol el,

épp akkor ébredsz, elvégre érdekel,

honnan jöttél, hová tart a világ,

így ismered meg ezüst zegét-zugát.

Tóth Tamara Leila: CICA ÜL...

Cica ül a fűben,
füle, farka fázik.
Jön majd a nagy eső,
akkor meg is ázik.

Na, jött a nagy eső,
a pocsolya gyűlik.
Tovább ül a cica,
feneke meg ázik.

Jaj, te buta cica,
elázik a fejed,
csapzott lesz a bundád,
belilul a füled.

Ha ezt így folytatod,
beteg leszel nyárra.
Cincoghat az egér,
otthon a kamrába.

Beszélhetek neki,
ücsörög a macska.
attól tartok, sajnos,
egy kicsit butuska.

Most jut az eszembe,
nem csak ez a macska,
én is itten ázok.
Ki akkor a csacska?

Weöres Sándor: BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -

Elröpült három falevél

--------------------------

Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.

--------------------------

Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

Marton Júlia (10 éves): AMIKOR AZ IMA SEM SEGÍTETT

Tavaly nyáron
látom, három
kismacska ment
át a gáton.

Azt hittem,
csak szaladgálnak,
szétnéznek
a nagyvilágban.

Aranyos kis
mancsuk, orruk,
cirmos, selymes
a bundájuk!

Három ilyen
kicsi vadász
megrémíthet
bárkit talán?

Ám az egyik
nagyot ugrik,
mancsa alatt
rovar nyugszik.

Imádkozó sáska az,
mit jóízűen ropogtat.
Szegény sáska, hiába
imádkoztál ím máma.

(Gyöngyös, II. Rákóczi Ferenc Katolikus Általános Iskola)

Tóth Szonja Kiara (11 éves): CSATAPATÉ

Egyszer volt, hol nem volt,
nem olyan rég tamtam szólt.
Dübörgése harcra hívott,
melyet két nagy sereg vívott.
Miért volt e nagy csata?
Mert Vörös vezér csöpp agya
rákattant egy rögeszmére,
szemet vetett szomszéd rétre.
-„Ott a fű friss, harmatos,
a fehérnép oly csábos.
Az itteniek morcosak,
nézze őket, aki vak!”
Felöltötte harci pajzsát,
elővette jobbik kardját.
Csak modorát nem találta,
de azt nem is igen bánta.
Savat hörgő indulattal
megindult a roppant haddal.

A szomszéd nép neszét vette,
mire készül Vörös beste.
Hírnök szaladt ide-oda,
sereglett a sok katona.
Bátorsággal, büszkeséggel
dacoltak a szörnyű vésszel.
A vezér szólt: -„Kicsi a bors,
s néha kegyetlen a sors,
de én mondom, a vezér,
egy fekete száz annyit ér,
mint akárhány vörös ördög,
legyen hát belőlük dög!”
Szörnyű balhé lesz itt rögtön!
A két sereg lám, már itt jön.

Nagy szél támadt, felhő dagadt,
csúf hasából eső fakadt.
Rászakadt a két seregre,
lett belőlük ázott ürge.
Azaz, inkább ázott hangya,
kiknek nem volt túl jó napja.
Mentette a pőre bőrét,
hátrahagyva néhány őrét,
Vörös vezér, s nem feledte
nem elég a harci kedve.
A kulcsszó itt, kérem szépen,
nagy betűkkel ide vésem:
IDŐJÁRÁSJELENTÉS!!!
nagyon fontos, nem kérdés.

Elmaradt a hangyacsata,
átcsúsztatták jövő nyárra.

Tóth Szonja Kiara a kezdetektől tagja a Költögetőnek. A blog 3 éves működése alatt összesen 28 verset küldött nekünk. Mindig olyanokat, amelyekben megcsillantotta szókincsét, meseszövő és rímfaragó tehetségét, ötletességét, fantáziáját. Mint ahogy a mostani versében is. A Csatapaté a gyöngyösi Vachott Sándor Városi Könyvtár versíró pályázatán a legjobb versnek kijáró 1. helyezést érte el.   Gratulálunk!

a Nílusból ki-kilógnak
legyezgető apró fülek
részei a vízilónak
ki nekik a nagyobb felük

komolyan mondom nem viccből
leesne a pici állad
ha kimászna most a vízből
mert igencsak böhöm állat

néznél hogy e kis füleknek
mi melák test nőtt alája
ilyen jószág hogy születhet
joggal gondolhatnál rája

apró szemek s persze fülek
de a feje és a szája
hatalmas és az az ülep
persze nem az ő hibája

s ha jobban szemügyre veszed
mégiscsak van némi bája
pláne amíg nem a kezed
hanem a hínárt zabálja

forrás: Meseutca - Szöveglelő

Szécsi Magda: HANGSZEREK HÚRJAIN

A Mandolinban
ezer álom lakik,
ezért szól oly szépen,
ha hallgatod ébren.

A Gitár elvarázsolt
királyfi, ezért nem
pengetheti akárki,
csak egy másik elvarázsolt királyfi.

A Hegedű, a hegedű
ritkán tudja, mi a düh,
szolid, szelíd és szomorú
sírása embersóhajú.

A Cimbalom furcsa jószág,
kényelmesen, négy lábon áll,
cseng-bong, kacag a hangja,
ilyen lehet az angyalok harangja?

A Hárfa olyan hölgy,
ki ruhára nem költ.
Ha játszanak rajta,
könnyünk előcsalja.

A Citera hangja
olyan, mint a hanga,
mézillatot áraszt,
és sohasem fáraszt.

(megjelent
Szécsi Magda: Homoktorta szüret c. kötetében,
Ab Ovo K., 1999)

OKTÓBER

    Seregély csörög,                                semmi kétség,
ostor csattan,                                   október van.
           hegy leve csorog,                              E hónapban menetel
          esőcsepp cseppen,                           katonának Dömötör.

NOVEMBER

        Októberen túl                                       Az erdő is álomra készül,
             beköszönt a tél.                                    csupán néhány róka kószál;
Deres, ködös, zord az ősz,                    hótakarót vár a világ
        alszik a vén dinnyecsősz.                      /novemberre ennyi elég/.

DECEMBER

      Vége az évnek,                                        Betelt hát a naptár,
ünnepek hívnak!                                       ennyire futotta,
     Mikulás, karácsony, szilveszter,                szívemet a tettvágy
   rogyásig terítve az asztal                           mindvégig fűtötte.
       minden földi jóval:                                     Hogyha néhol sántít,
  van itt banán, narancs füge,                       szidjátok a tintát!
szól a karácsonyi fúga...                                                   

Korábban: ...első negyedév,   második negyedév,  harmadik negyedév.

forrás: Négyágú síp - gyermekhangra. A határon túli újabb kisebbségi magyar gyermeklíra antológiája. Válogatta: Komáromy Sándor

írta és bejegyezte: MÁK BERNADETT

Van nékem egy számítógépem

Róla tanulok most éppen.

Olyan dolgok vannak benne hogy csuda

Mint az alaplap CPU-ja

Ő a számítógép processzora

Olyan, mint a professzora

Memóriája ROM

De nem olyan mint a várrom

Nem is várom a buszom

Bár az következik soron

Szállítja az adatokat a busz                                                  

Csaknem úgy mint a trolibusz

Egyik szállítja az adatokat

A másik meg az utasokat

Van a gépnek egere

Sajtot adjak neki vagy semmit se?

Ha belemosolygok a kamerába

Megörökíti képemet a monitorában

Pendrive-ra ha ez felkerül

A TV-be az arcom bekerül

Ha a nyomtató előkerül

Képem abból kikerül

Arcomat kinyomtatom

Ezt festi a tintapatronom

Hogy mi a számítógép?

Apa szerint csak annyi:

Kapcsold ki és menjél tanulni!

írta és bejegyezte: Ádám Laura

Egy nyúl merengései

Ha én egyszer galamb volnék,

Messzi tájra elrepülnék,

Az égből lenéznék a világra,

Kacsintgatnék a házakra.

Ha én egyszer hangya volnék,

Súlyos morzsát cipelgetnék,

Hűvös bolyban pihengélek,

S örülök annak, hogy élek.

Ha én egyszer gepárd volnék,

Szavannákon száguldoznék,

A szél sebességével száguldoznék,

S antilopgazellát kergetnék.

De mégis csak legeslegjobban,

Ember lennék szép otthonban.

Állatokkal, növényekkel,

Körülvéve rengeteggel.

De amíg egy varázspálcát nem kapok,

Beletörődöm és nyúl maradok.