Miklya Zsolt: VÉGTELEN SÁL
Csukd be a szemed.
Csak csukd be és nyisd ki belül.
Ne csodálkozz, ha alul van felül.
Akkor se, ha repülsz a nyáron át,
a télen át, nincs rajtad sapka, kabát,
a sál viszont messze száll veled,
csíkos mezők és rojtos fellegek
lesznek belőle, és száll tovább,
autópálya lesz, és nem kér matricát,
folyó lesz, és rajta át a híd,
összeköti a saját partjait,
aztán jól összebogozva már
egy szürke-bolyhos városra száll,
megosztja vele színes bolyhait,
körbeszöszöli összes tornyait,
átszáll a sál veled a színeken
– a matematikában ez a végtelen –,
csak csukd be a szemed.
forrás: Szitakötő, 2012/nyár
A vershez (felhívásomra és biztatásomra:-) Paintben rajzoltak illusztrációt a Kálváriaparti suli másodikosai. Kit a híd és a folyó, kit az autópálya vagy a repülés, kit a matematika ragadott meg inkább a versből, de nekem mindegyik nagyon tetszik!:
Utolsó kommentek