Költögető

Előadó: Nyers Péter nagyberki diák (Odor Zsuzsanna felvétele)

Lackfi János: TRÁGÁR BESZÉD

„Trágár szavakat használ,
éppen ezért megintem!”
– üzenőmbe ezt írták,
bár nem igaz szerintem.

Hózentrágárt használok,
az tartja a nadrágom,
de ha kell, csúnyán többé
nem beszélek, nem bánom.

Ha valaki felbosszant,
mostantól rúgom csendbe,
nevezem asztallapnak,
azt mondom rá, hogy zsebtej.

Meg hogy utolsó hörcsög,
kapja el a lasszómat,
az agyát szétbosszantom,
köbön rúgom, azt jól van.

Az édes anyukája
egy katonai hunta,
és gólyatöcs az öccse,
buta csipa a húga.

Megfognak és beírnak,
szigorúan rám néznek,
pedig csúnyát nem mondtam,
nem értem az egészet.

                Forrás: Lackfi János: A részeg elefánt c. kötete

A költő honlapján működő Versgyárba küldte egy kislány ezt a kérést: „Tudnál-e írni arról, hogy egér volt az osztálytermünkben? Ha nem, akkor bármiről írhatsz nekem, amiről csak akarsz!"

Lackfi János: AGYSÖTÉT

Ki van osztálytermünkben,
Amikor nincs ott senki?
Kék-piros korongokkal
Játszik a sötét, ennyi?

Hurkapálcikáinkat
Az éjjel birizgálja,
Mindent lenyel, majd horkol –
Tátva tonnányi szája.

Mégsem marad kettesben,
Mégsem marad magára
A dagadt éjszakával
Osztálytermünk, a drága…

Egy egér költözött be,
Ha meglátjuk, visítunk,
Mint egy autóversenyző,
Úgy vágtat át a síkon.

A tanár néni is csak
Kapkodja karcsú lábát,
Kopog a magas sarka,
Megőrjíti a látvány!

Tankönyvet hajigálunk
A szürke hős nyomába,
De mindenki vigyáz, hogy
Nehogy még eltalálja!

Izgulunk ám az este,
Hogy mit rág meg holnapra…
Lukas köpenyzseb vár majd
Vagy kipukkant bőrlabda?

Harminc külön lakásban
Harminc ágyban heverve
Harminc osztálytárs készül
Aludni estelente,

És harmincszor két szemhéj
Mögött, az agysötétben
Az az egérke mászkál
Vagy harmincféleképpen.

Lackfi János: A TÚL TÖKÉLETES LÁNYOK

Vannak a túl tökéletes lányok,
meg vannak csinálva tetőtől talpig,
még ott is, ahol nem gondolná az ember.
Múltkor hátrafordul a Móni
az előttem lévő padból,
na, ilyen is ritkán van,
hogy a Móni hátrafordul,
radírt akart kérni, és valahogy
nem akarózott poénkodnom,
hogy gumival akarod, bébi?
Merthogy a Móni szeme rögtön
megakadt a körmömön,
és mondta, te, hát hogy vágod ezt le,
miért ilyen laposra,
miért nem szép körívesre,
és reszelőt miért nem használsz,
akkor nem ilyen egyenetlen a vonala,
mutatta a sajátját,
ami ki is volt lakkozva,
meg láttam egész közelről a
szempilláit, minden szál egy tüske,
egész bogárgyűjteményt lehetett volna
rátűzködni. A szemhéja tiszta
lepkehímpor, a haját egy
orkán se tudná lefütyülni a fejéről.
A bokáján aranylánc,
épp csak mint egy vastagabb fajta pókháló,
a kardigánja meg olyan csöpp, hogy alig ér le
a melle aljáig, ruha is meg nem is,
és valami arannyal kiszegecselt
papucska van a lábán,
csattog, amikor jár.
Az ilyen kisikált lányok engem hidegen hagynak,
nem is emlékszem, adtam-e neki radírt,
csak hogy utána ki kellett mennem a vécére
vizet inni.

                              Forrás: Irodalmi Jelen 2008

Lackfi János: ÍZIRÁJDER

Nagyapám udvarán körben letámasztva
a motorok, Riga meg MZ meg Pannónia,
nagyapám állandóan
szereli őket,
azt mondja, jó kis gépek ezek,
és néha megy is rajtuk egy kört,
a kipufogója olyankor
iszonyúan füstöl,
de aztán lerobbannak,
és kezdheti újra a szerelést.
Nagyanyám legyint,
hogy addig is elvan az öreg,
PAPA, GYÖJJÉL ENNI,
ordítja Nagymama, mert Nagyapám
kalapál vagy süket vagy kalapál és süket.
Múltkor Nagyapám eljött a mi Jawánkért,
amit már nagyon régen nem használunk,
ott állt a pincében,
jó kis gép ez, fiam,
fel is pattant rá, hogy így viszi haza,
mi meg kocsival mentünk utána,
de utolérni sose sikerült,
nem fogott a fékje,
és nagyapám nagy dudatülkölés mellett ijedten
átvágtatott minden piroson,
és minden kereszteződésen
de az egyik pirosnál egy profi motoros
állt az autók mellett a Kawasakijával,
Nagyapám pedig megjelent mögötte,
és ráordított, hogy
TAKARODSZ, AZ ANYÁD HÉTSZÁZÁT!
vagy ilyesmit,
és a kawasakis belenézett a visszapillantóba,
meglátta csontsovány nagyapámat,
amint az öklével hadonászik,
üvölt és ősz haja lobog a menetszélben,
és úgy beletépett a pirosba,
hogy hirtelen egész kicsire zsugorodott,
talán azóta sem állt meg.

                              Forrás: Irodalmi Jelen 2008

Lackfi János: FÖLDRÉSZEK

Az Évinéni technikát tanít,
de hát egy Évinéni nekem
ne tanítson technikát,
fordítva fogja a fogót,
a lemezvágót, a kalapácsot,
még akkor is, ha nem.
Az Évinéni vádlija
egészen kidudorodik,
jó nagy darab az Évinéni,
de nem olyan hengerformájú,
annál sokkalta változatosabb.
Az Évinéni arca olyan,
mint valami feszes, fehér tészta,
de mikor haragszik ránk,
földrész formájú pirosság
üt ki a pofacsontja körül,
leginkább Afrika vagy Dél-Amerika,
meg akkor is, ha örül,
de ez ritkább, mert eléggé kicsináljuk.
Nem nagyon fogadunk szót neki,
de hát egy Évinéni
technikából ne dumáljon,
még akkor se, ha domborzatból jó,
az arcán meg pláne földrészek virítanak.
Évinéni múltkor a Rétre vitt ki minket,
ami önmagában nem hülyeség,
de hát egy Évinéni nekem ne jófejkedjen.
Évinénivel ott volt a gyereke,
egészen kicsi gyerek,
ez onnan látszott, hogy nagyon szaporán
kellett szednie a kicsi lábát,
míg mi kényelmesen haladtunk,
az Évinéni nyilván nem tudta hová tenni a gyerekét.
Kézen fogva vezette, én meg egy kicsit mindig
összeakasztottam hátulról
a gyerek bokáját,
elbotlott mindannyiszor,
csodálkozva nézett hátra és bömbölt,
de nem tudta, ki az, mert akkor már
máshová néztem, és csak befelé röhögtem.
Évinéni sem értette a dolgot,
rángatta a kisgyereke kezét,
és csillogott a barna szeme,
meg jöttek a földrészek az arcán,
én meg magamban röhögve lefelé néztem,
a kisgyerek pipaszár lábát néztem
meg az Évinéni fagyigombóchoz hasonló
vádliját, és éreztem, hogy nekem is
földrészek terjednek szét az arcomon,
Ázsia vagy Ausztrália.

                                      Forrás: Irodalmi Jelen 2008

Ezen a héten minden napra választok egyet Lackfi János versei közül, hogy feltöltődjünk a május 9-i találkozóig friss versélményekkel. A most következő írások a kamaszok gondolkodásának, lelki világának nagy felbontású, tűéles ábrázolásai. Mára ezt szántam:

Lackfi János: KÖVÜLETEK

A sulipadban az a jó,
hogy mindig máshova ültetik az embert,
és mindenhol végig lehet tapogatni
a padnak az alját, tele van ragasztva
rágómaradékokkal,
mintha vakoknak írott újság lenne,
bár tudnám olvasni ezt az ábécét.
Anyuék nem adnak rágóra,
mert az csupa műanyag,
és gumicukorra meg savanyúcukorra sem,
mert az is csupa műanyag,
most akkor egyek fát, vasat vagy követ,
mert az valódi?
Úgyhogy ha már a pénzemet elköltöttem
könyvre vagy rágóra vagy cukorra,
kunyerálok mindenkitől,
vagy éppen leszedem a pad aljáról
a vakoknak otthagyott írást,
kell egy kis idő, míg az ember szájában
a kemény kődarabok felpuhulnak,
és megint rágószerűek lesznek.
Néha borsózik a hátam,
ha belegondolok,
ki mindenkinek a nyála
került már így a számba,
baktériumok meg mindenek,
amik egy atomtámadást is túlélnének,
mondja anya, a család orvos-szakértője.
Hogyne élnének át néhány hetet
egy kővé vált rágó hátán,
lehet, még nyaralásnak is tekintik,
vígan napoznak a rágóhegy tetején
fejjel lefelé, mint az ausztrálok.
Aztán végignézem az osztályt
nyál-szempontból,
van, akiét szívesen megkóstolnám,
hogy milyen ízű,
van akiét sosem.

                                   Forrás: Irodalmi Jelen 2008

Mindig nagy öröm nekem, ha nem helybéli - Kálváriaparti iskolán kívüli - gyerekek verseit is közölhetem a Költögetőn. Hiszen a blog kitűzött célja, hogy "játszótere" legyen a gyerekek verspróbálkozásainak, földrajzi helytől, intézménytől, iskolától függetlenül - és ha valaki úgy szeretné, névtelenül.

Most miskolci gyerekek írtak a "Ménes-patak nyáron" címmel verseket, melyekből a mintául szolgáló vers - A Ménes-patak télen - költője, Fecske Csaba válogatta ki és küldte el a legszebbeket.

Fecske Csaba többször is versbe foglalta szülőhelye, a Miskolctól északra fekvő Szögliget egyik természeti szépségét, a Ménes-patakot.

Fecske Csaba: A MÉNES-PATAK

rekettyék közt fut a Ménes
kőbe botlik nagyot csobban
melege van már a napnak
megmártózik a habokban

kertek alatt úgy sötétlik
mintha gyötrő gondja volna
pedig könnyű fecskeszárny és
fürge pisztráng csiklandozza

valahonnét a hegyekből
érkezik az öreg este
megfürödne de röstelli
hogy izzadt ingét levesse

feljön a hold vízbe perdül
csillog mint színarany érme
egy öreg fűz kap utána
de a szellő üt kezére

 

Fecske Csaba: A MÉNES-PATAK TÉLEN

befagyott a Ménes
hosszú ezüstszalag
felvégből alvégbe
mozdulatlan szalad

a falu derekán
övként díszeleg most
rajta a hidacskák
dérezüstös csattok

mint a disznócsülök
a jó kocsonyába
befagyott a vízbe
a fűzfák bokája

nem jön már a nap sem
úszni a patakra
no hiszen ha jönne
menten odafagyna

a jégen naphosszat
lurkók korcsolyáznak
párát virágzik
a szájuk mégse fáznak

És amit a gyerekek írtak:

A MÉNES-PATAK NYÁRON

Kanyarog a Ménes
Frissítő kék vize,
Felvégből alvégbe
Gyorsan és frissibe.

A falu derekán
Szélfújta szalag most,
Rajta a hidacskák
Mozdulatlan csatok.

Mint a síró kislány
Lehajtott fejével,
Úgy áll a vízparton
A fűzfa szerényen.

Reggel, napkeltekor,
Este, nyugováskor
Megmártózik a nap
A patak habjában.

A lurkók vidáman
Úszkálnak naphosszat,
Kacagnak, játszanak,
Boldogan mulatnak. 

             (Bem József Ált. Isk. Könyvszeretők csapat, 3.oszt.)

 A MÉNES-PATAK NYÁRON

Járok völgyön, járok réten
Csendes patak közelében
A kanyargó kéket nézem
A nap csillan víztükrében

Ha elered nyári zápor
Tükröződik szivárványból
Vízcsepp koppan a kövein
Szellő lebben fák ágain

Hideg vizét gólyák járják
A békákat lesik várják
Gyerekzsivaj nyomja el
Egy szunnyadó pók álmát

Tücskök, bogarak élnek e vidéken
A patakban halak úszkálnak serényen
Beszívom a csodás természet lágy illatát
Emlékeimbe vésem a rét, a patak hangulatát 

             (Szabó Lőrinc Ált. Isk.Buckalakók csapat 3.oszt.)

A MÉNES-PATAK NYÁRON

Elmúlt a tél,
Ébred a föld.
Csobban a víz,
A fű is zöld. 

Kakukk kiált,
Itt a tavasz.
Róka is jön,
Ám ő ravasz.

Kis őzikék
Ugrándoznak
A Ménes-patakból
Isznak. 

Jó ízű
A patak vize,
Sok kis állatnak kedvire. 

Ide jártak
Tavaly nyáron.
Visszatértek
Mindenáron. 

Lovak jönnek,
Legelésznek.
Bizony, vége van
A télnek. 

Kedves kicsi
Ménes-patak,
De jó, hogy
Újra láttalak! 

          (Diósgyőri Ref. Ált. Isk. Könyvkirályok csapat 3.oszt.)

Kedves Miskolci Gyerekek!
Köszönjük a szép verseket. A Költögető ezután is várja alkotásaitokat.

Sokan keresnek anyák napján mondható verseket. Szívből ajánlom az alábbiakat - mindegyik nagyon szeretni való, és nem szokványosak:

Balázs Imre József: NEM NYITOM KI AZ AJTÓT
Filip Tamás: ANYU KICSIT HÍZOTT
Kiss Ottó: ANYUKÁM SZÉP
Murányi Zita: SZÉP ÉS EGÉSZSÉGES
Gáti István:A SZIGORÚ SZEMÜVEG (nagymamáról szól)
Kadlót Nikolett: PUSZIMEGHAJTÁS(nagymamáról szól)

Gyerekek által írt versek:
ANYÁK NAPJÁRA SZERETETTEL
ANYÁNAK

Erdős Virág: DAL A SEGÍTSÉGRŐL

Segítenél? – hallom folyton,
Hogyne, máris jövök! – mondom.
Idébb húzom, odább tolom,
pedig van épp elég bajom.

Na és mások? Nézzük csak!
Más is segít másoknak?
Akármikor? Akárkinek?
Mindegy hányszor? Hogyan? Minek?

Anya segít, eddig stimmel.
Csuklasz? Rögtön fut a vízzel.
Ne csodálkozz rajta, pupák:
az anyukák ilyen furák.

Ha a szíved sajog olykor,
ki segíthet? Csak a doktor.
Bekapod a pirulát,
és megúszod a kolerát.

Ha pudingot ennél habbal,
a hugicád segít abban,
s ha majd utólér az aggkor,
az unokád segít akkor.

Jaj, de sokszor nincs mit tenni,
nem segít már senki, semmi.
Dédi sír, de közben azért
örül, ha fogod a kezét.

Ha neki jó, neked is,
örül a te szíved is, mert
ebben a bizonyos
„szeretet-dologban”
közben egy egészen
rafinált titok van:

Annak is egy csomót segít,
aki per pillanat
segít.

Kiss Ottó: MAI ROSSZCSELEKEDETEK

Egy:
kilögyböltem a levest
az asztalterítőre.

Kettő:
összefirkáltam piros filccel,
hogy ne látsszon.

MAI JÓCSELEKEDETEK

Egy:
segítettem anyának
összehajtogatni a ruhákat a mosáshoz.

Kettő:
segítettem anyának
új terítőt választani a boltban,
mert a régiből nem jött ki a piros filc.

Kiss Jenő: ANYÁD SZEMÉBEN

Anyád szemében ott a Nap;
sugárai rád hullanak,
hogy nőj te szépen.

Anyád szemében ott a Hold;
beteg ha voltál, rád hajolt
a lázas éjben.

Anyád szemében ott a Víz,
a könny, ha utad félrevisz -
jaj, baj ne érjen...

Anyád szemében ott a Tűz;
ha csüggednél, szívedbe tűz:
lobogjon, égjen!

Fecske Csaba: A NAGYMAMÁNÁL

A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!

Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat.

A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza. 

Az alsó tagozatosok így képzelik...:

De szeretnék gazdag lenni
Ékszerekben járni, menni
Kenyeret se kéne venni
Hat órakor sem felkelni.

Míg az ágyban lustálkodnék
A világon uralkodnék
Uralkodnék úgy bizony
S itt ülnék az ágyamon.
("Szereplő Szilvia" 4.o.)

De szeretnék gazdag lenni
Szegényeknek segíteni
Építenék kastélyt nekik
Nem fáznának, csak egy picit.
("Bolondos Bernadett" 4.o.)

De szeretnék gazdag lenni
Egyszer külföldre utazni
Szép ruhákban járni-kelni
S ingyen étterembe menni.
(Gong Daisy 3.o.)

Minden nap pizzát ennék
Egyszer tacskó kutyát vennék
Álruhában rejtőzködnék
Kerek égre fölrepülnék.
(Krizsán Viktória, Nagy Gergő, Czivinger Evelin, 3.o.)

Várna rám a Balaton
Sütkéreznék a napon.
(Gyuris Villő 3.o.)

De szeretnék gazdag lenni
Száz forintért lovat venni
A trópusokon banánt szedni
Igazgató úrnak lenni
Királyi ágyon ébredni.

Minden drága dolgot megvennék
Sok-sok pénzt keresnék
S azt a sok pénzt megbecsülném
Szép nagy kertes házat vennék.
(Hegedüs Kevin, "Matekos Milán", 3.o.)

De szeretnék gazdag lenni
A pénzből egy farmot venni
Lenne benne ló és tyúk
A tehén mondhatná, hogy bú.

De szeretnék gazdag lenni
Öt fogásost reggelizni
Aranypalotában lakni
Pegazuson lovagolni.
("Leleményes Lilla" 4.o.)

József Attila első ismert versének átírása is választható versíró feladat volt a költészet napján. Íme a vers: 

KEDVES JOCÓ!

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.

Mig a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.

Iskolánkban is sokan szeretnének gazdagok lenni - sokan választották ezt a témát.

Felsősök versei egybeszerkesztve:

De szeretnék gazdag lenni
Sportkocsival járni-kelni
Tenger gyümölcseit enni
Gálvölgyi-show-t nézegetni.

Ha egyszer ez teljesülne
Mindenki csak irigykedne
hogy utazok repülővel
Apukámhoz Kecskemétre.
(Kocsán Nikolett, Borosi Dávid, 7.o.)

De szeretnék híres lenni
Egyszer tévében szerepelni
Büszke lenne rám a világ
Hogy ilyen tehetséget talált.
(Gyuris Julietta, 7.o.)

De szeretnék gazdag lenni
Ferrarival repeszteni
Michelin gumit feltetetni
Padlógázzal repeszteni.

Luxuskocsit tönkretenni
Lökhárítót jól megrúgni
A garázsba leparkolni
A büntetést kiperkálni.
("Kedves Krisztián", "Megbízható Martin", Bányász Gábor, 7.o.)

De szeretnék okos lenni
Keresztrejtvényt megfejteni
Szóláncokat írogatni
A szavakat tudni, fújni.

Míg a tollat megkeresném
Kati nénit kérdezgetném
Dicsekednék: - Mami! Papi!
Milyen okos lány a Merci.
(Farkas Mercédesz, 7.o.)

De szeretnék gazdag lenni
Lovagolni mindig menni
Szép ruhában járni-kelni
Egyszer híres lovas lenni.
("Zsoké Zsófi" 7.o.)

De szeretnék gazdag lenni
Cápauszony levest enni
Kimenni a nagyvilágba
Használni a bankkártyámat.

A világot körbejárnám
Magamat sztárként mutogatnám
Hogy mindenki láthasson
Az éjszakai tv-adásokon.
("Egyedi Erik" és "Príma Péter" 6.o.) )

De szeretnék gazdag lenni
Elrepülni, elutazni
Más országot látogatni
más tájakon bandukolni.

Majd ha egyszer elfogy pénzem
Hazajövök
S akkor végleg
Megtelepszem e vidéken.
("Álmodozó Ádám" 8.o.)

De szeretnék gazdag lenni
A pénzemből szépen élni
Nem csak magamra költeni
Szegényeken segíteni.

Míg a pénzt én megkeresem
Nem szórakozom, nem költekezem
Nem dicsekszem fűnek-fának
S amim van, felajánlom másnak.
("Dalos Diána" 7.o.)

De szeretnék gazdag lenni
Nagyon híres művész lenni
Írhatnám a verseket
Rajzolhatnék képeket.
("Pajkos Petra" 5.o.)

De szeretnék gazdag lenni
Új ruhában díszelegni
Cipőből lenne száz meg száz
Nyakláncokból egész ház.

Enyém lenne minden
Akarom, mert van rá pénzem
Kisautó - nem szép autó
Nagyot veszünk, aztán GO!
("Nagyszájú Nelli" 6.o.)

De szeretnék gazdag lenni
Haza limuzinnal menni
Minden nap kaviárt enni
S a legdrágább cuccokat venni.

Arany, ezüst, gyémántnyaklánc
Rubinköves ezüstkarlánc
Mind az enyém, mind az enyém
Nem a másé, csak az enyém.
("Aranyos Anett" 6.o.)

Hamarosan olvasható lesz az alsósok gazdagság-verseiből készült válogatás is.

A költészet napi vetélkedő feladatai közül az egyik - az elnyűhetetlen Müller Péter Sziámi vers, - a "Jó ha van egy..." átírása volt. A kálváriaparti gyerekek még mindig nem fogytak ki az ötletekből, bár néhányan már ötleteltek erre a versre a magyar kultúra napján is.

Válogatás a legújabb termésből:

(A toplistát az állatok vezetik, legelöl a kutyákkal, macskákkal de most kezdjük inkább a nem állatos versekkel. Lesznek meglepőek sőt meghökkentőek is köztük.)

1.
Jó, ha van egy köteled,
leköti a figyelmed.
Óvatosan bánj vele,
csomó lesz a végzete.
(írta: "Gondos Gina", 7.o.)

2.
Jó, ha van egy babád,
teázgató barát.
Fésülheted haját,
adhatsz reá ruhát.

Jó, ha van egy könyved,
így tanulni könnyebb.
Könyv már van régóta,
láthatod, olvasni móka.
(írta: "Leleményes Lilla", 4.o.)

3.
Jó, ha van egy tolltartód,
hogy a ceruzáid tárold.
Ha már van egy ceruzád,
rajzolj vele egy huszárt.

Jó, ha van egy radírod,
Ha mérges vagy, előkapod.
A huszárt kiradírozod,
s most már szebben újrarajzolod.
(írta: Majoros Márton 3.o.)

4.
Jó, ha van egy autód,
azon meg egy motorod.
Törni, zúzni nem szabad,
ha összetöröd, a bontóban marad.
(írta: Szépvölgyi András, 3.o.)

5.
Jó, ha van egy kertem,
azt legalább nyertem.
Fölásnám az egészet,
én lennék a kertészet.

Jó, ha van egy locsolód,
vizet spriccelő kígyód.
Locsolod a virágot,
vizezd be a világot.
(írta: "Panda Panna", 5.o.)

6.
Jó, ha van egy robotod,
azzal zenére rophatod.
Aztán falra nyomhatod,
a lábát meg letaposhatod.
(írta: "Boldog Boglárka", 5.o.)

7.
Jó, ha van egy bankod,
hogy abban tartsd a bankód.
Pletykálhatunk együtt róla,
jó, ha van rá egy-két óra.

Jó, ha van egy kocsid,
bár ócska egy kicsit.
Nem is indul el ma már,
javíttasd meg hamar.
(írta: Kiss Barbara, 6.o.)

8.
Jó, ha van egy könyved,
fejed tudással tömjed.
Mesék, dalok, versek,
muzsikálnak benned.
(írta: "Rózsakedvelő Rebeka", 6.o.)

9.
Jó, ha van egy karkötőd,
karodra kötheted őt.
Nem lehet levenni róla,
legjobb, ha levágod róla.

Jó, ha van egy csillagod,
ha kell, le is hozhatod.
Kívánhatsz bármit,
megkapsz tőle akármit.
(írta: "Alkotó Alexandra", 5.o.)

10.
Jó, ha van egy barátom,
ki felakasztja kabátom.
És ha éppen morcos vagyok,
fejemre koppint egy jó nagyot.

Jó, ha van egy anya,
kinek sosincs baja.
Mosolyog és vidám,
jó, hogy ő az anyám.
(írta: Rosta Anna, 3.o.)

11.
Jó, ha van egy álmod,
mi megvéd a valóságtól.
Pihe-puha ágyban fekve,
eszedbe jut éjjelente.

Jó, ha van egy mackód,
ki ágyadban vackol.
Álmod őrzi reggelig,
pihe-puha plüssmaci.

Jó, ha van egy mocid,
viheted rajta a macid.
Így akárhol elaludhatsz,
mégis bátran álmodozhatsz.
(írta: "Zsiráf Zsófi", 7.o.)

12.
Jó, ha van egy barátod,
elfeledteti a bánatod.
Csodálkozunk minden szépen,
jó, ha van róla egy képem.

Jó, ha van egy testvérem,
vele a nehezet is megértem.
Ha valami nem sikerül,
szólok neki, s máris jön.
(írta: "Nemes Niki", 7.o.)

13.
Jó, ha van egy tévéd,
nézheted a VV-t.
...?
...?
(írta: "Derék Dominika", 5.o.)

14.
Jó, ha van egy robotod,
ki helyetted robotol.
Néha kicsit monoton,
vele együtt dalolok.

Jó, ha van egy táblád,
amire te irkálsz.
Háromszöget, köröket,
s ha olyan kedved van,
jó nagy ökröket.
(írta: "Boldog Bence", 7.o.)

15.
Jó, ha van egy csontod,
a kutyádnak odaadhatod.
Ha akarod eláshatod,
meg is találhatod.
(írta: "Gyanús Gyopi", 5.o.)

16.
Jó, ha van egy manód,
mert téged az megóv.
Szeret veled játszani,
sisakját lehajtani.
(írta: Szabó Tirza, 5.o.)

17.
Jó, ha van egy barátom,
kinek szívem kitárom.
De ha nincsen barátom,
szívem biz én bezárom.
(írta: Koczka Réka, 3.o.)
 

És most még az állatosak közül is néhány:

1.
Jó, ha van egy kutyád,
rögtön szétrágja a labdát.
De azért jó vele játszani,
és kivinni sétálni.
(írta: Szabó Eszter, 3.o.)

2.
Jó, ha van egy kutyád,
bár lusta nagyon.
Nem is tud táncolni,
játssz vele LUSTÁNCOT.
(írta: "Kutyáskodó Kiara", 3.o.)

3.
Jó, ha van egy állatom,
mindig lóg a lábamon.
Foglalkozok vele sokat,
imádom az állatokat.
(írta: "Daliás Dávid", 5.o.)

4.
Jó, ha van egy kutyád,
futhatsz is utána ám!
Ha kerget egy macskát,
sokáig várhatsz rá.
(írta: "Fantasztikus Flóra", 7.o.)

5.
Jó, ha van egy kecskéd,
tejet ad, ha fejnéd.
Mekeg, mekeg csak neked,
szereti, ha eteted.
(írta: "Verhetetlen Viki", 8.o.)

6.
Jó, ha van egy kecskéd,
Leszedi a termést.
Jó, ha van egy fecskéd,
Letojja a kertészt.
("Mekegő Melinda" 4.o.)

7.
Jó, ha van egy egered,
adhatsz neki kenyeret.
Ha megette kenyered,
csinálj neki fekhelyet.
(írta: "Huncut Hanna", 8.o.)

8.
Jó, ha van egy lepkéd,
vigyázz, meg ne egyék!
Szép és repül mindig,
nem mindig kér inni.

Jó, ha van egy állatkád,
akár fel is ülhetsz rá.
Akár kicsi, akár nagy,
szeresd mindig, minden nap.

(írta: Molnár Evelin, 7.o.)

Az Internet Fiesta alkalmából könyvtárosoknak és könyvtárostanároknak a Költögetőről meséltem Egerben. Kaptak versíró feladatot is: a blogról már ismert Müller Péter Sziámi "Jó ha van egy..." versét kellett (lehetett) folytatni.

A legbátrabb kolléganőim fel is olvasták az előadás végén az alkotásukat, íme:

Jó ha van egy könyv,
lehet benne ölyv,
- dínóktól az űrhajón át,
minden van a könyvek lapján.

Jó ha van egy könyvtár
tárt ajtókkal rád vár
találsz itt regényt, mesét,
s kötelezőt, tőle ne félj.

Jó, ha van egy könyvtáros
aki mindig furmányos
ötleteket talál ki
nosza, gyere, próbáld ki.

Hogyha nincsen kedved hozzá,
szép szavakkal beszél hozzád
kedved megjön egykettőre
kérdezel már bátran tőle.

Grátzerné Molnár Éva verse

Kedves Éva! Köszönöm ezúton is a versikét. Címet nem adtál neki.
Lehetne talán: "Könyvtárosok indulója" ??? Olyan kedvesen lelkes és optimista :-)

Kelemenné Csuhai Zsuzsanna verse:

Jó, ha van egy barátod,
Gondban, bajban támaszod.
Veled képes minden jóra,
A bajban kezedet szorítja.

Jó, ha van egy vidám társad,
Veled kacag, hahotázgat.
Neked vidám perceket szerez,
Együtt tombol, örül Veled.

Jó, ha van egy otthonod,
Ahol fejed nyugodt álomra hajthatod.
Ahol körülvesz meleg szeretet,
Neked örül társad, gyermeked.

Jó ha van egy e-blogod,
Ahol mindezt elmondhatod.
Olvashatja társad, barátod,
S elismerően bólogat családod.

Kedves Zsuzsa! Te pedig az érem - akarom mondani a könyvtáros - másik oldalát mutatod be. Mert a könyvtáros is ember, mint tudjuk! :-) Nagyon köszönöm ezt a verset is!

Lackfi János szokta mondani, hogy a versbe bele lehet bújni, ki lehet fordítani, át lehet írni, játszani lehet és szabad vele. Hát én most a költészet napi műsorunk kedvéért elferdítettem Lackfi János fordítását, Maurice Careme belga költő versét, az "Aranysityak"-ot.

Maurice Careme: ARANYSITYAK

A nap aranysityak,
Most fejembe csapom...
Hogy engem lássanak
Száz meg száz ablakon!

Kürtök harsanjanak!
Száz trombita reped!
A nap aranysityak,
Most fejembe csapom...
Bármit megtehetek.

Kellett egy mottó-szerű bevezető, ami megmagyarázza, miért olyan sokféle a műsorunk. Petőfi Sándor szerelmes versétől Lackfi János Szobamedúzájáig mindenfélét választottak a szereplésre önként jelentkező gyerekek. Amióta ismerem az Aranysityak versantológiát, nekem a Vers lett az aranysityak. Már csak le kellett írni:

A vers aranysityak,
Most fejembe csapom…
Hogy engem hallgassanak,
Szavak szárnyán száll dalom.

Kürtök harsanjanak!
Száz trombita reped!
A vers aranysityak,
Most fejembe csapom…
Bármit megtehetek!

További ferdítésem, hogy megpróbálva leutánozni Molnár Jacqueline Aranysityak-illusztrációit, ezt a fotómozaikot készítettem a szereplőkről, ezt vetítettük ki a műsor kezdetén. (A fotón szereplő hajtogatott papír aranysityak "eredeti", a tavalyi könyvfesztiválon tettem szert rá, az Aranysityak könyvbemutatóján - Lackfi János fejéről csentem :-)))

1912-ben, április 14-én ütközött jéghegynek a Titanic.
A katasztrófa ihlette OLáh Zsófia (az egri Sancta Maria Ált. Iskola és Gimnázium 6. osztályos tanulója) versét:

Oláh Zsófia: TITANIC

Mindenfelé tenger,
láthatod jó szemmel.

Lassan süllyed a hajó.
Nem süllyedne, ha jó

lenne. A kapitány
lovagol hullámparipán.

Menekül, ki tud, hanem
most nagyon számít a nem.

Hátra, hátra, férfiak!
Maguk itten maradnak.

Kevés a hely, kevés a csónak,
emberek adják magukat a Mindenhatónak.

Vannak, kik kapaszkodnak,
mások vízben fuldokolnak.

Késő már! Nem segít a derék,
a vizet vödörrel hiába merék!

Azóta - bár küzdöttek hajnalig -
Tengerben nyugszik a Titanic.

Kedves Játékos!
Ha a kálváriaparti iskola tanulója vagy, és a költészet napi vetélkedőben Te is részt veszel, akkor ezt a kvízt a könyvtárban kell megoldanod a költészet napján.

FONTOS!
Amikor a 10. kérdéshez érsz, légy szíves szólj a jelen lévő játékvezetők valamelyikének, hogy együtt nézzük meg a kvíz értékelését. Csak így számít be a vetélkedőbe.

Közeledik április 11-e, József Attila születésnapja, a költészet napja. Hallgasd meg a "Születésnapomra" című versét a Kaláka együttes előadásában.

József Attila: Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj. -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

ÁPRILIS
Bolond idő, esős-napos tavasz,
kertben, gomblukban kis, színes virágok,
az Április egy szerelmes kamasz,
telisóhajtja széllel a világot.
Belülről úgy feszítik már a gondok,
hogy kikapcsolja nadrágján a gombot,
s könnyít magán ezüst sliccét kitárván:
ragyog az égen szép ívű szivárvány.

MÁJUS
Jő süvegét emelintve a Május,
az orgonabajszú, arany hasú mágus,
csiribí-csiribá, abrakadabra,
mennyi fagyit bírsz tömni magadba?
Körte, vanília, málna, ribizli,
mennyi ruhát tudol összefagyizni?
Mák, pisztácia, mandula, kókusz,
kend mind a trikódba, hókuszpókusz.

JÚNIUS
Gyors zápor után nadrágra, cipőre
autók kerekéről fröccsen a sár,
kiült a hűvös, koraesti időbe
a parkba az ősz, a tavasz meg a nyár.
És csattan a kártya: ,,Tavaszka, te osztasz!"
s míg zöld üvegekben aranylik a ser,
megy a betli, az ulti, a passz, a piros passz,
másnapra csak az marad ott, aki nyer.

(első negyedév itt)

Olvasd el a részleteket itt:

http://verslegyenveled.blog.hu/

Tóth Szonja Kiara részt vett a Közös költemény-játékban, és beküldött verse a "Közös költemény" verseskötetbe is bekerült Lackfi János költeményeivel és más amatőr verselők műveivel együtt. A fotón a kötet szerzőit látjuk, középen Lackfi János kandikál ki a fehér pulóveres háta mögül, mellette jobbra Kiara. Mindannyiuk kezében a verseskönyv, amelyet az OSZK-ban rendezett ünnepségen vehettek át.

 

 

 

 

Tóth Szonja Kiara: KOCKÁS UBORKA

Leragad a szemem,
magammal alig bírok.
Hiába dörzsölöm,
rögtön álmon halok.

Akkora ásítás hagyja
el szájamat,
hogy a görcs összerántja
szegény álkapcsomat.

Még a könny is kicsordul
fáradt szememből.
Fájdalmas sóhaj száll
meggyötört szívemből.

Ó, hogy hívogat, csalogat
megvetett ágyam!
Nincs is szerencsétlenebb
gyerek most nálam.

Mert mikor elalszom
puha kispárnámon,
megragad, magával ránt
egy rémséges álom.

Gyönyörű, holdvilág fényezte
kertben állok.
Csillagos égbolt alatt
rettegve várok.

Mert tudom, nem hagy el,
eljön hozzám újra,
a borzalmas, rettentő
kockás uborka.

Csak nevess! Csak kacagj!
Te nem ismersz félelmet?
Neked mily borzalom
kínozza lelkedet?

Zöldség az uborka,
mit én meg nem eszek,
s a kockától, esküszöm,
majdnem megveszek.

Kockás füzetet
használok matekra,
hogy jutna minden szám
végre a pokolra!

A fáradság majd megöl.
Ki segít rajtam?
Ó, én ostoba!
Eszemet hol hagytam?

"Mi a baj, kislányom?"
- simogat meg Anya.
Tudom, hogy megsegít
furfangos agya.

"Zavar, hogy kockás
a nyamvadt uborka?
Ejnye, kiscsibém!
Fesd be hát pirosra!"

Angyali mosoly
villan át arcomon,
s máris ott szuszogok
végre a párnámon.

Kiara!
Büszkék vagyunk a kockás uborkádra. Írjál máskor is hasonló zöldségeket! Ha ilyen rémes-krémesek, rímesek és ötletesek, - mi megesszük őket!

Szabó T. Anna: KOCKA-RAP

Leülök melléd a netcaféban, tőled lett ez igazán hotspot,
bedumálom magam a programodba, hogy remegjen a térdeden a laptop.
Micsoda billentyűk, micsoda tapipad, és a LCD-d sem akármi,
hogy milyen lehet a kerneled, azt ki sem merném találni.

Ez már a közös ülés, ez a bőrkanapé, közös a szerverünk, tiszta szerelem,
módosítom a forráskódod – kompatibilis vagy? Gyere velem!
Hagyd ott végre a fájlcserélőt, felejtsd el végleg a VPN-ed,
én vagyok csak, aki komolyan veszi, nemcsak a hardvered, de a szoftvered.

Vered a gépet, tudom, jogod van, hogy megírj engem a blogodban:
„Itt egy szabadszájú lgpl!” Csak nehogy valamit elgépeljél…

Én leszek a szerelmi professzorod, optimalizálom a processzorod,
őrizem a szemedet, és azt akarom, hogy implementáld a protokollom!

Őrizem a szemedet, és azt akarom, hogy implementáld a protokollom!

Csatlakozom az USB-dhez, bootstrepelem az oprendszered,
a hardveremben a rendszermagom vár, hogy tesztelhesse a drájvered,
de ha nem figyelsz ide, ha nem vagy itt, beküldöm a backdooron a trójait!

Rágerjedtem a szerelmedre. Rádugom a rootert az eternetre,
a gyorsítókártyát installálom – pörög a flash videónk, már 5.3,
és mert tudom, hogy egy jó vas mit szeret: élsímítom a pixeled!

Ez nem játékprogram, ez egy replikáns kód, és én vagyok hozzá az interpreter,
beizzítalak, felpörgetlek, az enyém leszel, igen, az enyém leszel!
Ha az órajeled a csúcsra jutott, mikor elérted már a százhúsz fokot,
ha a tápegységed már hűteni kéne – akkor mondom ki végleg, hogy vége!

(a verset a költőnő honlapjáról vettem kölcsön: http://szabotanna.com/)

...mindkettő nagyon kedves nekünk, és éppen ma, MÁRCIUS 21-ÉN ünnepelhetjük mindkettőt.
Hát ünnepeljünk egy ideillő verssel, melynek ritmusát akkor érzed igazán,
ha hangosan olvasod, figyelve a rövid és hosszú szótagokra:

Áprily Lajos: TAVASZODIK

Sáncban a hóviz,
könnyü hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.
Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibehéjban - kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:

"Szíved, a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!"

Remélem, mindenki érzi a vers friss ritmusát, - de tudni is, amit érzünk, már sokkal nehezebb.
Talán segít ez a kis magyarázat:

Rövid a szótag:
- Ha a benne lévő magánhangzó rövid, és a rövid magánhangzót csak 1 mássalhangzó követi. A verssoron belül a következő szótag mássalhangzója is számít, akkor is, ha az külön szó már! 2 magánhangzó között csak 1 mássalhangzó lehet a szövegben.

Hosszú a szótag:
- Ha a benne lévő magánhangzó hosszú, az azt követő mássalhangzók számától függetlenül.
- Vagy, ha a rövid magánhangzót 1-nél több mássalhangzó követi. A verssoron belül  a következő szótag mássalhangzója is számít, akkor is, ha az külön szó már! 2 magánhangzó között 2 vagy több mássalhangzó van a szövegben.

A vers első sorainak ritmusa tehát így alakul:

Tá-ti ti tá-tá
Tá-ti ti-tá tá
Tá-ti ti tá-ti ti tá-ti ti-tá
Tá-ti ti-tá-ti
Tá-ti ti tá-ti
Tá-ti ti-tá-ti tá-ti-ti-tá
.... (és így tovább)

A Kortárs Gyermekirodalmi Napok második napján a mai irodalom oktatásban elfoglalt helyéről tartott előadást “Részeg elefántot minden iskolába” címmel Lackfi János költő, aki széleskörű irodalomnépszerűsítő tevékenysége kapcsán rengeteg iskolában is megfordul.
Az előadás fő gondolata az volt, hogy az iskolákban ne az legyen az irodalomoktatás célja, hogy sok-sok irodalomtörténészt képezzen – ez úgy sem fog sikerülni. Továbbá, az irodalom ne valamiféle ünnepi műfaj legyen. Ehelyett inkább vegyük észre a hétköznapokban a költészetet. A klasszikusokat se tekintsük elérhetetlen szobornak, inkább játsszunk velük, műveikbe bújjunk bele, fordítsuk ki, mint ahogy az Apám kakasában teszi ezt Vörös István és Lackfi János. “Mutassuk meg, hogy az irodalom érdekes és fontos emberi dolog.”

Azt hiszem büszkén mondhatom, hogy hozzánk, a kálváriaparti iskolába már betette a lábát a részeg elefánt, ormányával részegítő csókot nyomott a homlokunkra úgy másfél évvel ezelőtt, amikor harmadikos-negyedikes gyerekeinket néhány tanítónénivel közösen felbiztattuk a versírásra, és a mai irodalom és a versíró gyerekek találkozásának virtuális színhelyéül elindítottam a Költögető blogot. Diákjaink azóta – méltón a részeg elefánthoz – zúzzák a költészet porcelánját, olvassák, szavalják, átírják, utánozzák a mai irodalom legjobbjait, akik játszótársként mind ott vannak nekünk. Többen közülük nemcsak műveikkel, hanem versíró feladatokkal, tanáccsal, dicsérettel is hajlandók beszállni a játékba, így Lackfi János, Kiss Ottó, Fecske Csaba, Molnár Krisztina Rita, Nyulász Péter, és biztosan lesznek a jövőben még többen is.
Szeretünk, Részeg Elefánt:-)

Lackfi János előadása bővebben itt

Ugye ismerősek ezek a szavak? Ha olvasgatod, máris megérint a történelem levegője, és a 19. század költőinek szenvedélyes hazaszeretete.

Két híres vers 1-1 versszaka keveredett itt össze.

Írd meg hozzászólásban a két vers szerzőjét, címét, majd rakd össze az idézett versszakokat!

Mák Bernadett: METRÓ

Hogy mi a metró?
Az mi alagútban köröket ró.
Peronon van a totózó.
Ott kapható a lottó.

Mozgó lépcsőjén áll Pedró.
Szájában olvad a negró.
Nem állhat mellette Ráró.
Mert bemondaná a rádió, no meg a híradó.

Aztán kezdődne ott a dáridó.
Az lenne a nagyon jó.
És mondaná a hangos bemondó:
Vigyázat záródik az ajtó.

Ó ,Ó,Ó

Ilyen volt a metró.