Költögető

Nagyra tartom a Szitakötő című művészeti és ökológiai gyermeklapot, és blogját, a szitakoto.blog.hu-t. A negyedévente megjelenő folyóiratban és a hetente frissülő blogon a legváltozatosabb témájú ismeretterjesztő cikkek mellett megtalálhatók a versek, gyakran a nyelvi játékok, irodalommal, nyelvvel kapcsolatos írások is. Ezekből szeretnék időnként ajánlani, s tartalmukat továbbgondolva feladatokat, játékokat kitalálni a Szitakö(l)tő című rovatban.

Czigány György: LOVAGKORI TÖREDÉK

Éppen delel
szépen dalol.
Miért vedel?
Kiért vadul?
Várja véres
árva város:
romló romok,
omló remek.
Jár a vérben,
vár a várban.
Sírva nyergel,
sírba nyargal.

(forrás: Kinőttelek. Versek kamaszoknak. Sziget K., 2005)

Keressünk mi is azonos mássalhangzókból álló szavakat. Kezdhetjük a Szitakötő 9. számának Szójátszótér rovatában található "Hangzóvázas szókeresés" feladványok megoldásával.

Majd folytassuk többféle hangzóvázzal kísérletezve:

Pl.  B _ K _ T,    L _ H _ L,    K _ V _ T,  stb.

Végül, ha jó sok hasonlót gyűjtöttünk, már "csak" némi ihlet és ötlet kell ahhoz, hogy felhasználásukkal tréfás verssorokat alkossunk. Remek kedvcsináló és minta lehet ehhez a játékhoz Czigány György fenti rímvirtuóz verse, melyben nemcsak a sorvégek rímelnek, hanem a teljes verssorok is.

És egy másik gyöngyszem kancsal rímekkel:

Lackfi János: PETELÉT

Élt egy pete,
neve Peti,
sosem jutott
pite neki.

Pityergett is
néha Peti:
anyja a töb-
bit eteti!

Siránkozott:
a lét piti,
szegény petét
leépiti.

Rossz volt kedély-
állapota,
jött egy pata,
s eltiporta.

Lackfi János: A részeg elefánt című kötetéből

Ha Ti is rátaláltok egy-egy kancsal rímekben pompázó versre valamelyik verseskötetben, gépeljétek le, s a szerző és a forrás megjelölésével küldjétek el a Költögetőnek, hogy gazdagíthassuk vele gyűjteményünket!

Még nagyobb kíváncsisággal várom a saját költésű kancsal rímes versikéket. Küldjétek e-mailben a koltogeto[kukac]gmail[pont]com címre!

Ezek a versek születtek erre a feladványra:
http://koltogeto.blog.hu/2011/10/22/farkas_nota
http://koltogeto.blog.hu/2012/04/29/halandzsaink_lazas_ervin_stilusaban

Tóth Szonja Kiara: GÖRÖGTŰZ     

Futok,
    futok,
        szaladok,
Magas
    hegyre
        felmászok,
Hűs
    folyóban
        pancsolok,
Szerelemmel lángolok. 

A folyó nem olthatja,
futás el nem hagyhatja.
Magas hegyre mászhatok,
akkor is csak lángolok!

Tóth Szonja Kiara: ISKOLA

Ülök a széken, mely kissé kopott,
s mit előttem száz diák koptatott.
Lelkemben zsong még a nyár dallama,
de fülemben szól már a csengő szava.
Az új tanévben új tantárgy, új tanár vár.
Ó, messze szállt már a mézillatú nyár!
Kedvem kissé borongós, szomorú,
de pár nap és ellibben a ború.
Kaland az élet, benne az iskola.
Csodát lehel felém mindegyik fala.
Én mindent, de mindent tudni akarok!
Azt hiszem, itt a legjobb helyen vagyok.
A világ kitárul, ha jól figyelsz,
és meglásd, benne örök kincsre lelsz.
Az iskola nem börtön, nem kalitka,
hanem boldog, büszke életed titka.

Szécsi Magda: KIOLVASÓ

Szél éneke: susogás,
Víz éneke: csobbanás,
Föld sóhaja: földrengés,
Hajnal sóhaja: derengés.
Mosoly színe: cinóber,
Idő színe: Szaladj el!

(forrás: a szerző Homoktorta szüret c. verseskötete)

Mit énekel, sóhajt, suttog, beszél, kiált a Természet? Szólaltasd meg! Próbálj Te is hangutánzó vagy hangulatfestő szavakat, kifejezéseket találni hangjaira és jelenségeire! A füllel hallhatón kívül, a többi érzékszerveddel érezhetőt is leírhatod. Szécsi Magda versében is a "Hajnal sóhaja" a "derengés", melyet nem a fülünkkel, hanem a szemünkkel érzékelünk. Választhatsz az alábbi természeti tárgyak, jelenségek közül, de másokat is megnevezhetsz, hiszen annyi csoda van a Földön...

Hogy vers kerekedjen belőle, ügyelj a szavak és a sorok szótagszámára (a fenti versben 3 szótagúak a sorvégi szavak, 7 vagy 8 szótagúak a sorok) és az egymás alá kerülő sorpárok rímképletére (amely a mintaversünkben a, a, b, b, c, c).

Még tovább menve, nemcsak a formai szabályok betartásától lesz vers a vers, hanem attól is, hogy kimond vagy sejtet valami fontosat, emberit, örök érvényűt. Szécsi Magda versében az utolsó két sorban megjelenik a Mosoly - ami csak az emberre jellemző "jelenség" - és az Idő, ami a világ és benne az emberi létezés egyik alapfogalma.
Te is próbálj olyan befejező sorokat találni a versedhez, ami a természettől az emberig vezet... (De tovább már nem magyarázok, nehogy a Szécsi Magda versbe való belemagyarázás és a Te versedre vonatkozó ráerőltetés legyen belőle.)

Hegy éneke:...
Tölgy éneke:...
Völgy sóhaja:...
Felhő sóhaja:...
Virág
Tenger
Eső
Szikla
Nap
Hold
Rét
Bokor
Fenyő
Bálna
Barlang
Szivárvány
Ősz
Tél
Hó
Jégcsap
Jéghegy
Sivatag
Homok
Kígyó.

Hangutánzó, hangulatfestő szavak például: suhogás, sustorgás, ropogás, ásítás, zuhogás, repedés, recsegés, roppanás, robbanás, loccsanás, moccanás, tátongás, csikorgás, vicsorgás, mocorgás, sercegés, percegés, rikoltás, zizegés, stb.

Kedves Költögető vagy Leendő Költögető!
Küldd el e-mailben ötleteidet, verssoraidat, akár a fenti feladványra készültek, akár egyébről szólnak. Ha írásod mások érdeklődésére, figyelmére is számot tarthat, megjelenik a Költögető blogon.

A fenti témára írt legszebb, természeti jelenségeket megszólaltató alkotás most értékes könyvjutalomban részesül, ha legkésőbb 2011. december elsejéig elküldöd. (A jutalom: Természettudományi enciklopédia, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2008.)
Címünk: koltogeto[kukac]gmail[pont]com. 

Markó Béla: A PINTY ÉS A TÖBBIEK

A pinty
a kalitkában is pinty
a kanári
a kalitkában is kanári
a papagáj
a kalitkában is papagáj

a csimpánz
a ketrecben is csimpánz
a tigris
a ketrecben is tigris
a teve
a ketrecben is púpos

de szabadon
pintyebb a pinty
kanáribb a kanári
papagájabb a papagáj
csimpánzabb a csimpánz
tigrisebb a tigris
és sokkal de sokkal
púposabb a teve.

(megjelent
Markó Béla: A pinty és a többiek című kötetében,
Bookart K., 2007)

OKTÓBER
Fogynak a nappalok, nyúlnak az esték,
teli pöndörödő levelekkel a fák,
mintha kispriccelt volna a festék,
oly sokszínű lett ez az őszi világ.
És mintha a bőrön ecset kaparászna
arcunk kipirul, belekékül a szánk,
egy piktor az ősz, és nincs neki vászna,
színeket ken ezért maszatolva miránk.

NOVEMBER
Ablak tátong a rossz falon,
becsordogál az alkonyat,
neszeznek polcon, asztalon
kis, bolyhos orrú plüssnyulak,
November néni üldögél
a hintaszék alatta ring,
elmúlt az ősz, és itt a tél,
kötött mellényke kell megint.

DECEMBER
Hideg van, szél fúj, jégeső ver,
az ég egy párás, téli ablak,
December apó vállán fenyővel
az utcákon szuszogva caplat.
Verítéke homlokára dermed,
mielőtt még alácsorogna.
Egy bögre forralt borra gondol,
s szép, ausztrál karácsonyokra.

(első negyedév itt,
második negyedév itt,
harmadik negyedév itt)

Varró Dániel: EMAIL

Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.

Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!

Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.

Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.

Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert…
Van nulladik látásra szerelem?

Az utánzást sokszor, sokan negatívan ítélik meg, és hajlamosak elfeledkezni arról, milyen sokat köszönhetünk ennek a képességünknek. Az utánzás a tanulás egyik fontos eszköze. Utánzással tanulunk meg például kisgyermek korunkban beszélni. Később az idegen nyelvek tanulásához is nélkülözhetetlen. Az utánzás továbbá sokféle játéknak és a humornak is fontos eleme, fajtája.

Azt tudjuk utánozni, amit jól megfigyeltünk. Hát figyeljük meg jól a versek minél több jellemzőjét: stílusát, ritmusát, rímeit, szerkezetét, és próbáljuk meg legjobb tudásunk szerint utánozni, vagy átírni ezeket. Ez a legjobb módszer a megismerésükre. S ha sikerül még a saját ötleteinket, szókincsünket, humorunkat is belevinni, akkor már valami újat, eredetit alkottunk a felhasználásukkal.

Vannak, akik egyenesen bujtogatnak az efféle merényletek elkövetésére, nem tekintik szent és sérthetetlen műemléknek sem a klasszikusok sem a mai költők verseit. Lackfi Jánostól és Vörös Istvántól egy egész kötetnyi "merényletet" találunk az Apám kakasa című verseskönyvben. A költögetők is próbálgatták már szárnyaikat (vagy inkább karmaikat) egy-egy örökzöld gyerekvers átköltésével. (Lásd a "weöreskedés" és az "átirat" címkéket.)

Most újabb profi átiratokkal ismerkedhetünk meg Fecske Csaba tollából. Ugye ismerősen csengenek a sorok? Csak a tartalmuk lett részben vagy teljesen más - a forma maradt a régi.

Az eredeti versek címeit és kezdősorát írjátok meg hozzászólásban vagy e-mailben címünkre.

Újabb átiratokat is örömmel veszünk és teszünk közzé, próbálkozzatok és játsszatok velük bátran Ti is!

Fecske Csaba: TOYOTÁM

Toyotám csodaszép járgány,
suhanunk autósztrádán,
nem is egy futamot nyert ám,
ezerért nem adom verdám.

Amikor autóm gyorsít,
megelőz Jaguárt, Porschét,
amikor autóm fékez,
tudom én nem a vég még ez.

Fecske Csaba: UTÁNZÓS VERS

Kólika,kólika kínoz,
körben a doktorok ülnek,
kerge szelek dudolásznak,
kis lukon át menekülnek.

Józsika, Józsika lódít,
makkot igér a malacnak:
kunkori farka motolla,
körmei messze szaladnak.

Dórika, Dórika álmos,
küldeni rest esemest is,
bánja is ő hol a párna,
lágy moha-ágyra telepszik.

Tónika, Tónika táncol,
talpa alatt nyög a parkett,
dús haja libben utána,
mígnem a kedve fukar lett.

Fecske Csaba: KUTYABÁR

Kutyabolhás utcasarkon
megnyílott a kutyabár.
Sörrel, borral megnyitotta
a legrészegebb agár.
Kutyabár, kutyabár,
vedel minden kutya már.

Korcs kutyáknak egy forintért
kapható a vodka már,
hű ebeknek, nagykutyáknak
ingyen drága whisky jár.
Kutyabár, kutyabár,
részeg tacskó és agár.

Weöres Sándor: VÁZLAT AZ ÚJ LÍRÁRÓL - részlet

A jó vers élőlény, akár az alma,
ha ránézek csillogva visszanéz,
mást mond az éhesnek s a jóllakottnak
és más a fán, a tálon és a szájban,
végső tartalma vagy formája nincs is,
csak él, és éltet. Vajjon mit jelent,
nem tudja és nem kérdi. Egy s ezer
jelentés ott s akkor fakad belőle,
mikor nézik, tapintják, ízlelik.
 

Írta (és a blogra feltöltötte): Ádám Laura

Alma, körte, szilva, dió,

Itt van minden, ami jó!

Répa, krumpli, karalábé,

Minden, ami szemé,szájé.

Mézesüveg, baracklekvár,

Ki édesszájú csak ezekre vár.

Péksütemény, élő csibe,

Sajtos lángos, almás pite.

Kapor, eper, alkudozás,

Uborka és miegymás.

Virágcsokrok, öntözöttek,

Hát most melyik mellett döntsek?

Írta (és a blogra feltöltötte): Ádám Laura

Augusztus, augusztus,

Ez egy remek hónap az biztos.

Könnyű nyári szél fújdogál,

Néha eső is csordogál.

A nap még süt utolsó erejével,

Nem éri be a házak tetejével.

Lesüt az útra, az autókra,

Az ide-oda pöfögő kék buszokra.

Rásüt a biciklisre, a parkra,

Fényezi a világot készakarva.

De hiába a pompa, a fényesség,

Ha hétkor lefelé megy ,,a fenség”.

De kárpótolnak érte a csillagok,

Melyektől az égbolt gyémántos palástként ragyog.

Tóth Szonja Kiara versei

TÖRVÉNY

Én, Tóth Szonja Kiara,
Kiara ország királya,
ezennel törvénybe iktatom,
az esőnek megtiltom,
hogy ott essen, hol én vagyok.

Dátum, pecsét, aláírások.

KÖVETELEM A JÓ IDŐT!

Csöpögős nyár rontja el kedvemet,
pedig én napsütést rendeltem.
Poros a bringa, kókadt dudája.
A határban csak dagonya várja.
Kereke nem szántja az utat.
Gazdája hosszú orrot lógat.
Vinné el az esőt a fene!
Kedvem újra a régi lenne.

Ha otthon kell ülni, mit ér a nyár?
Kinn a határban mennyi kaland vár!

Napfényt és meleget! Én ezt akarom!
A borús időt ezennel BETILTOM!

JÚLIUS
Szállnak a gondok szerte, huss,
mint tűzből pattant, röpke szikrák,
szép, szőke lány a Július,
a büfé felé megy mezítláb.
A strand szemével követi,
s a lomb is lopva néz le rá most,
ahogy szájához emeli
a dundi, zsíros krumplislángost.

AUGUSZTUS
Mekkora a rumli a hajnali utcán!
Még lumpol az éj, a nyakunkba kacag.
Most túlad végre sok hajdani cuccán,
kidobálja, mi limlom és ócska kacat.
Lepotyognak az égről a csillagok, ajjaj!
Látnád, ha kinyitnád most szemedet,
hogy narancssárga ruhát vesz a hajnal,
s felsöpri - nahát - az ezüst szemetet.

SZEPTEMBER
Szeptember úr egy nagy melák,
Augusztus inge szűk neki,
vehet fürdőt, ihat teát,
a nátha mégis szétveti,
orrát a gyűrött égbe fújja,
s a lombok zöldes piszkait
kis golyócskává összegyúrva
az őszi szélbe pöcköli.

(első negyedév itt,
második negyedév itt)

A Meseutca és Lackfi János május 9-i látogatásáról (Gyöngyös, Kálváriaparti Általános Iskola) a Költögetőn az alábbi filmrészletek, fotók, bejegyzések jelentek meg:
Lackfi János: Fogatlan kérdés
Lackfi János: Lányok dala
Lackfi János: Bargit és az orrbefogás
Lackfi János: Apám kakasa
De szeretnék gazdag lenni... III.
Tóth Szonja Kiara: A hódító hód
Találkozás Lackfival képekben

A találkozóról a kálváriaparti iskolai könyvtár blogján megjelent összefoglaló:
Lackfi János az iskolánkban

A találkozóról a Meseutca.hu-n megjelent beszámoló:
Gyöngyösön járt a Meseutca

MAMINAK - írta Pelei Netti (3. osztályos)

Mama!
Ez a csokor a tiéd,
melyet száz kertből hoztam néked,
mert azt tudnod kell, szeretlek téged.
Sosem feledlek el, még felnőtt koromban sem.
Hiszen annyi jót adtál nékem,
hogy el sem tudom mondani.

Ha szomorú voltam, megvigasztaltál,
ezer könnyem hullott, te eltüntetted őket,
s még ezer jót adtál nékem,
pedig nem adtam érte semmit.
Ezért felköszöntelek most ezzel a verssel.

Lackfi János: LÁNYOK DALA

Azt mondják a fiúk,
nyávogunk, selypegünk,
játszani nem lehet
semmi jót se velünk.

De ők tiszta hülyék
földön fetrengenek,
egymás fejét verik,
s azt mondják, ez remek.

És egymást lökdösik,
rúgják, labda sehol,
azt mondják, ez foci,
ruhájuk csupa por.

Autókártyázva meg
összevesznek azon,
hogy hány köbcenti a
hengerűrtartalom.

A lányvécébe is
bejönnek a fiúk,
vízzel locsolnak ők,
mi meg sikoltozunk.

Kiteszik lábukat,
benne hasra esünk,
azt mondják, van hajunk,
azt mondják, nincs eszünk.

A fenekünk alá
ők tesznek rajzszöget,
békén nem hagynak, és
belénk szerelmesek.

Lackfi János: BARGIT ÉS AZ ORRBEFOGÁS

Most apa orrát befogom,
Mint hogyha eldugulna,
Kérdi: „Bi volt a suliban?”
Felelem: „Mi lett volna.”

Azt kérdi: „Bit rajzoltatok?”
Mondom neki: „Egy rajzot.”
Mondja: „Deb szobrot és deb is
Festbényt vagy épp rézkarcot?”

Kérdi: „A rajzodod bi volt?”
Mondom: „Csomó vonalka,
Meg egy pár szín, képzelheted.”
Mondja: „Ki hitte volda!

„De ugye elboddod talád
Azt, hogy bi volt a cíbe?”
Mondom: „Az volt a címe, hogy
Rajz, aminek nincs címe.”

Azt mondja: „Azért valabi
Csak volt azod a rajzod.”
Mondom: „Volt hát, egy befogott
Orrú apa, csak az volt.”

„De bás sebbi se volt ott?”
„Ha hiszed, ha nem, semmi sem.
Na jó, meg ne fulladj nekem!
Elengedem az orrod!”

Lackfi János: APÁM KAKASA

Ej, mi a szösz, kakas szaki,
csak nem a szobában lakik?
Megzakkant tán az öregem,
s beengedi ide nekem? 

Ide repül, oda kotor,
tele önnel minden bokor,
bár nincs is bokor a házban,
s a kakast se kell magázzam. 

Kukorékolsz, mint az ágyú,
az agyunk is belelágyul!
Mint a postás a levelet,
padlónk telepecsételed! 

Becsüld meg magad, öregem,
mert hát úszni nem tudsz te sem,
s ha levesben kötsz ki végül,
tarajod is belekékül! 

Macska, téged arra intlek,
ne lépj túl bizonyos szintet!
Kakasnak erős a csőre,
vagdos vele nyakra-főre. 

Láttam már félszemű kandúrt,
biztosítlak, jól elrandult!
S ha a harcban nem nyuvadsz ki,
hát apám fog agyoncsapni!

Május 9-én, az irodalmi délutánunkon Lackfi Jánosnak mondta el legújabb versét Kiara. A filmfelvételről lemaradt a cím és a vers első sora, de ami utána jön, az így is nagyon élvezetes és mulatságos.

A HÓDÍTÓ HÓD Írta: Tóth Szonja Kiara

Szerelmes a hód. De kibe?
Beleesett a menyétbe.
"Ó, mily kecses! Kész tünemény!
Földkerekén a legszebb lény!
Nem titkolom szívem vágyát,
megkérem a kicsi mancsát!
Drága kincsem, kis tündérem,
legyél az én feleségem!
"Egek ura! Hát mit képzel!
Hogy beszél egy hölgymenyéttel!
Nem vagyok a kincse, uram!
Azonkívül, hogy is mondjam...
Az Ön képe kissé fura,
merthogy kilóg metszőfoga.
Ez, mint tudjuk, öreg hiba,
nem megyünk így a lagziba."
Szegény hódunk elkullogott,
s otthon a tükörbe pillantott:
"Fogam kilóg, mégsem értem,
hisz ez az én szexepilem.
No, de mindegy. Üsse a kő!
Ennyit mindig megér egy nő!"
Kerek erdőn átballagott,
fogorvoshoz bekopogott.
"Kedves uram, én megmondom,
ily foggal még nem volt dolgom.
No de nézzük, mit tehetünk!
Itt-ott, ezt-azt lereszelünk!"
Hódunk foga már kicsinyke.
Mért ily nyomott hát a kedve?
"Megszoktam, hogy olyan nagyok.
Nélkülük csak fél hód vagyok...
De félre ború, félre bánat!
Elvehetem szép babámat!"
"Uram, arca tökéletes,
de van itt más, mi fölösleges."
"No de hölgyem! Csak nem akarja..."
"Bizony-bizony! Csúf a farka!
Nézze meg az én farkincám!"
"Bámulom, s ez nagy hibám.
De a farkam! Nem adhatom!"
"Akkor bizony én elhagyom!"
"Bocsásson meg, asszonyom!
A farkamat biz nem adom!"
"Márpedig, ha nincs levágva,
ott van az út, isten áldja!"
Otthon sóhajt a szegény hód:
"Nem való nekem az úri mód.
Nem jó fogam, nem kell farkam.
A mindenit! Mit akartam!
Nincs már hályog a szememen,
a menyét már nem kell nekem.
Tanultam a dologból,
menyét nem lesz a hódból.
Fogam megnő pár hét alatt,
s építhetem a gátakat."

Szendrei Edit készített riportot a költögető gyerekekkel a Kisvackor-díj átadásakor. Az eseményre még február 26-án került sor, s most került adásba a "Vendég a háznál"-ban. A téma aktualitását az adja, hogy a hétvégén, május 12-13-14-én kerül megrendezésre
a 7. Gyermekirodalmi Fesztivál.

MR1 Vendég a háznál 2011.05.12. - a Kisvackor-díjról by Hmari6

 

Szeretettel meghívunk

a gyöngyösi Kálváriaparti Általános Iskola könyvtárában
2011. május 9-én 14.00 órai kezdettel
rendezett irodalmi délutánra.

Vendégeink:
Both Gabi, a Meseutca.hu gyermekirodalmi portál főszerkesztője
és Lackfi János költő

 

Lackfi János nemcsak verseket, hanem prózát is ír. Például a Liget-blogon a színeket veszi sorra. Egy "gyerekszem"-történet közülük:

Lackfi János: FEHÉR

Remek dolog egy barkácsáruházban szaladgálni, szlalomozni elektromos kisgépek között, tiritarka csempék között, több raklapnyi akciós gyalu között, villogó csuklópántok és égbe nyúló díszlécek között, megvakult nyílászárók és mindenünnen csüngő lámpaharangok között. Fenyegető arccal ugranak félre az ácskalapácsok súlyát latolgató melósok, kettényílnak a jövőbeni otthonukról álmodozó, babát váró párok, idegesen húzódnak el a padlólapok mintázatán huzakodó férjek-feleségek. Remek szórakozás rálépdelni a szemetesek pedáljára, kattogásokból és buffogásokból egész dobszólót összehozni. Ha a narancssárga overallos eladók továbbkergetnek, pár polccal odébb le lehet verni véletlenül egy doboz csavart, bele is lehet rúgni véletlenül, és nézni, ahogy véletlenszerűen szóródnak a földön az apró fémdarabkák. A vevők csak úgy kapkodják a lábukat, mikor hirtelen rálépnek, tisztára, mint valami törzsi tánc. Ha apu még mindig nem végzett, ha még mindig válogat az üvegvágók, az élfóliák és a szigetelőcsíkok között, egyszeriben elkezd kelleni. Ha meg már nagyon kell, kiszemelünk egy narancssárga emberkét, és megkérdezzük, hol találjuk a vécét. Nagyon illedelmesek vagyunk, mert nagyon kell. Ő készségesen elmagyarázza, hogy merre menjünk, három polccal odébb, a sor közepe felé, és ahogy odaérünk, valóban ott állnak a zománcozott, fénylő csészék hosszú sorban, felárazva meg minden. Ez komolyan elhitte, hogy két gyerek vécékagylót szeretne venni magának? Felhajtjuk az egyik klotyó deszkáját, és kiderül, a vadonatúj fehér forgástestbe még egy plexilapot is beszereltek, nehogy valaki használatba vegye a bemutató darabot.

Forrás: Liget blog 2010