Költögető

Tóth Szonja Kiara: TEHÉNBÁNAT

Láttam egy tehenet
egy mólón mélázni,
s alatta a vízben
egy levelet szétázni.

Miért áll a tehén
a mólón mélán?
ő kapta a levelet
ma reggel, netán?

Mi állt a levélben,
hogy ily méla a tehén,
s keserű bánat
sötétje ül a szemén?

Ez állt a levélben
feketén-fehéren:
"Nem írok több levelet,
engem ne is kérjen!

Sajnos e kapcsolat
oly reménytelen,
nem élhet a szerelem
tovább csak levélben.

Ezért a szívem már
a szomszéd tehéné,
ne tegye a búcsút
kiskegyed nehézzé!

E pár sorral most
szerelmünket lezárom.
Találjon más bikát,
szívből kívánom!"

Hát ezért áll a tehén
mélán a mólón,
s égeti szívét a
fájdalom forrón.

Február 26-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban jártunk, a Kortárs Gyermekirodalmi Napok harmadik napján. A Kisvackor pályázat díjkiosztó ünnepsége és más, gyerekeknek szánt programok vártak bennünket. A Csak egy betű című könyvünk 15 alkotója közül a képen láthatók, - sorrendben: Mák Bernadett, Harmos Szilvia, Urbán Lilla, Rózsa Nelli, Vágó Adrián, Lehotai Annamária, Puporka Alex, Szádoczki Virág, Tóth Zalán - jöttek el velem a rendezvényre. Izgalmas, buszos-metrós-mozgólépcsős utazás után érkeztünk a múzeum patinás épületébe, ahol már nagy volt a nyüzsgés, gyerekzsivaj. Az ország minden tájáról száznál több gyermek volt hivatalos a rendezvényre, melynek házigazdája a Magyar Gyermekkönyvkiadók Egyesülete volt.

Nagy örömünkre könyvünkkel különdíjat nyertünk, amely együtt jár a könyv internetes megjelenésével az Egyszervolt.hu-n. Az oklevelet és a díjat Nyulász Péter költő, az Egyszervolt.hu irodalmi szerkesztője és Nánási Yvett, az MGYKE igazgatója adták át.

Mint megtudtuk, több mint 40, az átváltozás témájával kapcsolatos pályamű - könyv és papírszínház - érkezett a Kisvackorra. Ezek között voltak népmesei motívumokat tartalmazó történetek, állatokról, növényekről szólók, és olyan képeskönyv is, amely a közelmúlt legnagyobb magyarországi környezeti katasztrófáját dolgozta fel.

A díjátadás után Lackfi János és a Sajtkukacz zenekar közös verses-zenés előadása következett, majd egy igazán rendhagyó, mókás tárlatvezetés az Aranyvackor kiállítás képei között. A programok között és alatt különféle kézműves foglalkozásokon, "bütyköldékben" is részt vehettünk, és megcsodálhattuk egymás beküldött alkotásait a Kisvackor kiállításon. Még a Katáng együttes koncertjébe is belehallgathattunk, majd tortaevéssel zárult az események sora.

Azt hiszem mindnyájunk nevében elmondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, örültünk a sok dicséretnek, amit kaptunk. Átvehettünk egy szép, értékes könyvcsomagot is, melyet a könyvet alkotó gyerekek közös akarattal az iskolai könyvtárnak adományoztak.

Képek a díjkiosztóról és a nap eseményeiről

 Tóth Szonja Kiara: Szörnyen bátor vagyok

Én nem hiszem, hogy az
ágyam alatt szörny lapul,
és éjjel majd előmászik,
hogy megtámadjon orvul.

A szekrényben sincs szörny
a ruháim között,
a macskámon kívül oda
semmi sem költözött.

Nem bújt el rém fönn
a poros padláson,
hogy szörnyen hörögve
fel s alá járkáljon.

Nincs vérfarkas, ki a
telt holdra vonyítva
frászt hoz minden
arra járóra.

A vámpír is csak
denevérben létezik.
Messze innen repked,
s ott éjjel vért iszik.

Mondtam a húgomnak,
nincs semmi a sötétben,
amitől neki este
félnie kelljen.

Azt mondta, jó nekem,
nagyon bátor vagyok,
s ha látok egy rémet,
talán el se futok.

Ő azért, ha nem bánom,
megkéri apát,
biztos, ami biztos,
nézze meg az ágy alját.

"Nézd meg a szekrényt is!"
- szólok (csak Tara miatt).
"És figyelj jobban, mert
az a sarok ott kimaradt!"

Tara kérdi:"Mi van,
mégis csak félsz?"
"Ugyan már - kiáltok,
- te meg miket beszélsz!"

Csak miattad szóltam,
hogy végre megnyugodj,
és lehunyva szemed
szépeket álmodj."

Apa halkan mondja:
"Nem is kell félnetek.
Aludjatok szépen,
Mert szörnyek nincsenek."

"Még hogy én félek!"
- dohogok magamban,
s elalszom lassacskán
szörnymentes szobámban.

Vágó Adrián verse

Metró, fekete mint a negró!
A nők sikoltoznak,
a férfiak újságot olvasnak!
Metró, fekete mint a negró!

Metró, fekete mint a negró!
Villám gyors a metró,
nem siklott ki a metró!
Metró, fekete mint a negró!

Metró, fekete mint a negró!
A gyerekek rezegnek,
a kóláik pezsegnek!
Metró, fekete mint a negró!

Metró, fekete mint a negró!
Az emberek felállnak,
az ajtók kinyílnak!
Metró, fekete mint a negró!

Szombaton Budapesten járt a költögetők kis csapata, a Kisvackor irodalmi pályázat eredményhirdetésén (erről most készül a beszámolónk). Sokan közülünk most utaztak életükben először metróval. Vágó Adrián így rögzítette versbe a metrózással kapcsolatos érzéseit, élményeit.

Maci feje fő: Nőjek, ne nőjek?
Lehetne még belőlem szőnyeg,
vagy elmehetnék lábtörlőnek.

Csoszognának rajtam a talpak,
a hangosak is meg a halkak,
attól függ, hogy ki milyen alkat.

Vagy elmehetnék épp költőnek,
ki folyton verseket hörpölget,
és versbe törülközik főleg.

(Mért ne? Jó meleg a bundám,
a kotlást mindig átaludnám,
a verstojás meg mind kikelne,

és csirke hangon énekelne.
A kérdés nekem túl fárasztó.
Alszom rá egyet, s maradok mackó.)

Kecskés Kitti 5. osztályos kedvence A részeg elefánt című kötetből.

 Lackfi János: ZSEBCSÖRGETŐ

Zsebem tartalmát csörgetem,
teli van mindennel zsebem.
Nagyvállalkozásom ez itt:
mindenki nekem dolgozik!

Ez a gombolyag a zsineg,
melyhez a paraszt lent vetett,
megtilolták az asszonyok,
egész gyár sodort madzagot!

Aztán van az ősrégi kulcs,
barlangban vasércként lapult,
bányász fejtette ki vakon,
öntötték sok ezer fokon!

Orvosi fecskendő ez itt!
Kipusztult fáknak ezreit
nyomta olajjá sziklasúly,
csak hogy a zsebemben lapulj!

Zsebem tartalmát csörgetem,
annyi mindent rejt még zsebem!
Nagyiparos vagyok, hiszen
egész világ a bizniszem!

Lackfi János: MANDULA-DAL

Az ember torka oly fura,
fura,
benn csonthéjtalan mandula,
dula.

Ha már benn van, jobb ha marad,
marad,
ragaszkodó kis húsdarab,
darab.

Másképp gondolja a doki,
doki,
különben nem szedné ma ki,
maki.

Ollója nagyobb, mint a száj,
aszáj,
sövény-nyírót lenyelni fáj,
nifáj.

Gusztustalan, érzéstelen
telen,
nem tetszik a vérzés nekem,
nekem.

Műtét után még napokig,
pokig,
jégkockát enni jól esik,
esik.

A tea kijön orromon,
romon,
virslim órákig nyammogom,
mogom.

A mandulám hát elveszett,
veszett,
s a véres lét nem élvezet,
vezet.

Testem ketrecét rugdalom,
dalom.
Tőled enyhül a fájdalom,
dalom!

JANUÁR
Az óév, íme, por és hamu már,
elolvadt, mint a nyugati boszorka,
latyakba tapicskol a kis Január,
a cipőt meg a zoknit is összekoszolta.
Fehér ma a föld és sáros a láb,
maszatút barnállik utána a hóból.
Egy tejbegríz ez a téli világ,
s lábunk nyoma rajta sok kakaópor.

FEBRUÁR
Esők szaladnak piszkafa-lábon,
most tiszta az égbolt, most havazgat,
a hónapvégi maszkabálon
a tél beöltözik tavasznak.
Felébred a medve kócos orral,
szemében álmok zöld csipája,
kinéz a barlangból, és ó, jaj,
bajszát a napfény megcibálja.

MÁRCIUS
Az ember most egyre badarabb,
csipognak vígan a madarak,
pittyeg a mobil, hogy föltöltsék,
verseket írnak a költőcskék.
Nyilaznak vaksi kis ámorok,
a kisfiúk lelke háborog,
jön a sok anyuka, noszogat:
hord szépen széjjel a koszokat.

(Itt találtam.)

...a Kisvackor pályázat díjátadó ünnepségére, mely szerint:

A "Csak egy betű" c. könyvünket a zsűri dicsérettel vagy díjjal (ez még titok) szeretné jutalmazni.
Az oklevél átvételének helye és ideje:

Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum díszterme,
2011. február 26. szombat 10 óra.
(Cím: H-1053 Budapest Károlyi Mihály u. 16.)

A beküldött pályaművek kiállítása megtekinthető Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeumban 2011. február 24-26. között, majd a Fővárosi Szabó Ervin Központi Könyvtárának Sárkányos Gyerekkönyvtárában (címe: 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.)

A díjátadó után 11-től a Sajtkukacz zenekar énekel a nyerteseknek!
Majd 12.00-től  Bujtor Anna drámapedagógus játékos tárlatvezetésen mutatja be a "nagyok" Aranyvackor kiállítását.
És végül, de nem utolsó sorban, tortára szeretnénk meghívni minden díjazottat!

Magyar Gyerekkönyvkiadó Egyesülete
Edinger Katalin, a Kisvackor házigazdája

TAVASZI SZÉL

Száguldozom szélszekéren,
szélszekéren köd után,
eszterhéj a fuvolám,
száguldozom köd után.

Kóricálok árkon-bokron,
árkon-bokron, tűhegyen,
hol csak táltosló megyen,
kóricálok tűhegyen. 

Kóborolok holdtutajon,
holdtutajon magamba,
csillag akad hajamba,
holdtutajon magamba.

HAJNALI CSILLAG PEREMÉN
 

Hajnali csillag peremén

várjuk a reggelt, te meg én:

harmatozó fény a házunk,

mélybe kalimpál a lábunk.

 

Vacsoracsillag peremén

lessük az estét, te meg én:

elsuhanó fény a házunk,

reszket a mélyben a lábunk.

 

Földre bukó fény: te meg én.

Éjbe hunyó fény: te meg én.

Lobban a sóhaj-uszályunk:

csönd ciripelget utánunk.

SÁRKÁNY APÓ
 

Vén sárkány vagyok én,

hej az idő halad,

Mesevilág küldi már

kicsiny nyugdíjamat.

 

Csak újságot olvasok,

s vakarom a hátam,

istenuccse, soha még

tüzet nem okádtam.

 

Nem raboltam sohasem

királylányt, se kincset,

csak a szemétdombról egy

kopott rézkilincset.

 

Az se volt jó semmire,

le is nyeltem nyomban,

azóta is csikorog

gyűszűnyi gyomromban.

 

Nem is eszek egyebet

csakis tejbekását,

az enyhíti a kilincs

veszett vicsorgását.

 

Másképp vígan élek én

a kilincs nem számít,

ha fáradt lábam alá

betolom a sámlit.

 

Vígabb sárkányt magamnál

még sohasem láttam,

csak újságot olvasok,

s vakarom a hátam.

 

De volna egy bánatom:

bár Sárkány a nevem,

mért van nekem mégiscsak

egyetlen egy fejem?

JÉGVILÁG

Egy jéghegyen három medve
csúszkál félig megdermedve.
Mindnek oly fehér a szőre,
hogy nem tudni egyelőre:
melyik jéghegy, melyik medve…
melyik mászkál megdermedve?
Hómezőkön karcos szél dúl…
Jéghegy dörmög: dirdör-dérdúr.
Medve koppan: kipp-kopp, kipp-kopp.
Hófúvás föd minden titkot…
Csúszkál három jegesmedve
egy jéghegyen megdermedve.

Gáti Istvánnak az Aranysityakban olvasható verseit rögtön megszerettem. Sajátos, ahogy felidézi a múltat, gyerekkorát, ahogy  a nagyszüleiről és az öregekről gyöngéd szeretettel ír. Tök Magda fogyókúrájának és férjre találásának mesés története pedig - hogy stílusos legyek - tök cuki. Nemrég fedeztem fel honlapját, ahol ezt írja magáról:

"1979-ben születtem Budapesten. Első versem hároméves koromban "írtam". Tízéves fejjel határoztam el, hogy költő leszek. Ez az egyetlen komoly döntés az életemben, amihez a mai napig hű vagyok, mondhatni, továbbra is dolgozom az ügyön. Versem első ízben 2004-ben jelent meg nyomtatásban a Holmiban, azóta több lapban is publikáltam. Gyerekverseim az Aranysityak antológiában olvashatók. ...

Szeretek szerzőtársakkal dolgozni és segítségükkel a művészet olyan területeire is eljutni, ahová egyedül képtelen volnék. Ilyen terület a zene. Menyhért Judit megzenésítésében több művemet énekli a MacskaSzem együttes. Judithoz régi barátság fűz, első közös szerzeményünk 1997-ből való. 2007-ben a Művészetek Völgyében ismertem meg Szigeti Sugár Évát, aki azóta négy versemet énekli. Decsi-Kiss András egy versfesztivál alkalmából lett szerzőtársam, hála a Hangraforgó együttes rendhagyó kezdeményezésének. A zeneszerzésen és az éneklésen kívül a rajzoláshoz sem értek. Zolnai Éva rajzai nélkül pedig nem született volna meg első mesehősöm, Tök Magda. ...

Első számú érdeklődési köröm természetesen az irodalom. Az olvasás számomra életfunkció. Szeretek kirándulni, zenét hallgatni, gyönyörködni a növényekben, bámészkodni az utcán, játszani az unokahúgommal és a macskáimmal. Egyre kevesebbet tévézek, mert alig vannak nézhető műsorok. Kedvenc sportom az úszás és a kerékpározás. Talán ennyit magamról. A többi ott van a versekben."

Menyhért Judit - Gáti István: Fénykép (mp3)

Szigeti-Sugár Éva - Gáti István: A ház (mp3)

Bodroghalmi László - Gáti István: Tudja a rák

Korábban a Költögetőn:

A szigorú szemüveg (az Aranysityakból 2.)

Hol nem volt (az Aranysityakból 3.)

Honlapja:

http://www.gatiistvan.hu

Bundás kis állat a pele,
az erdő tele van vele.
Dió a fő eledele,
de előfordul, hogy bele-
kóstol a gyümölcsbe, tojásba,
télre meg üregekbe ássa
magát és alszik tavaszig,
addig nem eszik, nem iszik,
ilyenkor pihen a bele,
csak aztán töm mindent bele.

Hogyha jő a vombat,
az ember mit mondhat?
A vombat külsején
kevés dolog ronthat.

Egy erszényes patkány,
ráadásul törpe,
jogos, hogy a napját
üregekben töltse...

Hogy az irodalom
a lelkére hogy hat,
nem tudni. Rovaron
éldegél a vombat.

Elég nyugodt állat,
úgy hat kilót nyomhat.
Tilos a vadászat
és rádobni bombat!

Lassan cammogó tobozra
emlékeztet a tobzoska.
Testét éles pikkely fedi,
nem is támad senki neki.

Hangyabolyok után kutat,
hogyha talál, vág egy lyukat,
érdes nyelvét beletolja
és tobzódik a tobzoska.

Ha vadászik, hátán hordja
tobozforma kicsinyét,
és rászól a tobzos bocsra:
"Légy már hangyás kicsikét!"

Az ember,
ha kutyát
simogat,
izgul,
főleg, ha
a kutya
netalán
pitbull.
Pedig
nem is egy
ideges
fajta:
akkor is
harap,
ha nem
akarja.
Mindegy,
az ember
lába
vagy karja,
a pitbull
azt mind
sorra
lekapja.
Vagyis
ha éppen
sétálni
indul
az ember,
jobb, ha
nem jön a
pitbull.
De ha jön,
akkor
ne simo-
gassa,
mert a ku-
tya őt
kettéha...

A versek az Állatságok című kötetből valók, a képeket a Google segítségével gyűjtöttem a netről.
Kedvenc verseit a kötetből válogatta: Födő Milán 3. osztályos diák.

Tóth Szonja Kiara: Jó a rosszban

Elolvadt
az összes hó,
nem tudom,
ez rossz vagy jó.

Azért rossz,
ha nincsen hó,
nem csúszik
már a szánkó.

A hóember
is elolvadt,
sár lepi
az utakat.

Csupa lucsok
a világ,
de nyílik
már a hóvirág.

Jön már,
közelg a tavasz,
nem lesz
minden ily kopasz.

Minden rosszban
van, mi jó,
had olvadjon
az a hó!

A "Csak egy betű"-ben olvastam egy remek kis versikét, Nyál a
címe, szerzője Harmos Szilvia.  Szeretném megdicsérni őt, nagyon is
megérdemli. Szívből gratulálok neki!

Köszönjük a dicséretet!

A WWF nemzetközi természetvédő szervezet magyarországi tagja versíró pályázatot hirdet:

"Ha olyan általános iskolás vagy, aki szereti a természetet, az állatokat és szeret verset írni, akkor írj verset, mondókát a hódról, és küldd el nekünk!
Ha úgy érzed, hogy nem ismered elég jól a hódokat, olvasd el a róluk szóló füzetet, amit megtalálsz honlapunk kiadvány rovatában."

Versed legyen humoros, ötletes, szórakoztató.
A pályamunkán tüntesd föl neved, címed és, hogy hányadik osztályba jársz. A legjobb alkotások beküldői értékes díjat kapnak!
Beküldési határidő: 2011. március 14.
Beküldési cím: WWF Magyarország, 1399 Budapest, Pf.: 694/112.
A borítékra írd rá: „Főszerepben a hód”

Ádám Laura: VERS A PIROS GUMISZAMÁRRÓL

Ez itten egy piros szamár,
Egy helyben áll régóta már.
Nem használja most már senki,
Se a Lorcsi, se az Adri.
Leeresztett kicsikét,
Ezért nem a kicsiké.

Ruganyos és használható,
Ez a szép, piros gumiló.
Ajánlhatom mindenkinek,
Ha hagyja, hogy lóvá tegyem...

Ádám Laura verse

 Ha hull a hó,
Az ám a jó!
Repül a hógolyó,
Siklik a szánkó!

De ha jön a hófúvás,
Az már nem olyan mókás.
Szembe fúj és arcba vág,
Sűvít cibál hidegráz.

És ha jön a hóvihar,
Minden erőt kicsikar!
Ellenállhatsz nagy merészen,
De felesleges dolog ez egészen.

Szalóczi Dániel verseit a Csakrádfigyelős című verseskötetéből válogattam. A költő maga azt írja a kötet "versikéiről", hogy kicsit idétlenek, kicsit komolyak, kicsit mosolygödröt arcra varázsolók, kicsit szájszélet lebiggyesztők.
"...ezek olyan reggelire teavajjal versek, amit nem baj, ha leöntesz egy kis kakaóval, mert úgy sokkal inkább a magadénak érzed őket."

Szóval finomak, színesek, illatosak, belefeledkezősek. Fogyasszátok egészséggel:

JÓÉJTPUSZI

A jóéjtpuszit azt úgy szokták hogy a két szemre
mondjuk van aki homlokra kéri
utána jól esik egy kis hajbasimogatás
meg ha egy kicsit még nézi

ahogy rágcsálom a takarót
a csücske a legfinibb
aztán halkan becsukja az ajtót
én meg összegubódzok hogy minél kicsibb
legyek

és lassanként puszijukba ragadnak
a hiperálmos szemek...
 

CSAKÚGYPUSZI

Egy csakúgypuszit adok neked
tudod abban az a jó
hogy akárhová teheted
mondjuk szájba nem való
de puha nyakba kellemes
a lényeg hogy hirtelen csakúgy
még mielőtt a másik esetleg
ügyesen gyanút fogna

És persze utána kinevetsz hogy te buta
ezt nem osztogatják de azért csupa
szép dolgokat is mondasz nekem amúgy
meg miért nevettél ki? hát tudod...
Csakúgy.
 

PUSZÍJJÁMÁVISSZAPUSZI

Puszíjjámávissza puszi
lécci kérlek oda plíz
ahova régen az anyuci

Jaj a bocicsoki íz
az hiányzik mert egyszer
amikor az elsőnk volt
megmondtad nekem hogy teccel
a szád szélén egy csokifolt
totálbelédzúgatott

hát és akkor fú nagyot
dobbantam ott szívileg
Puszijjámá vissza na!
az anyu is már sík ideg
hogy mikor kerülök haza
meg mikor jöhet végre ő

Nem adsz? Irigy csuka vagy
mindegy biztos mérgező
a nyálad szerelembacis
én... szívesen elkapom

csak puszíjjámávissza plíz!
és ne hidd azt hogy feladom
ha kell akkor... jaj köszönöm!
tudod én ezt egész évben
innen le nem törölöm...
 

LUFIPUSZI

Lefekvés előtt rád gondolok
és tudod úgy csinálnék neked valamit
egy versikét egy dalt
egy papírgalacsint
belegyűrve a könnyeket amiket szomorkodok

bár gondolom átázna mielőtt megkapnád
Namindegy tudodmit? kapsz egy puszit
jól megkötözöm
a másik végére meg egy lufit
egy héliumosat ami az ember hangját

ilyen idétlenre vékonyítja
és mielőtt elengedem megsúgom a címet
házszámot szobát
pontos ajakízet
eper+fogmosásíz ja és éppen most szorítja

magához a párnát meg a plüssállatizéket
Szóval őt keresd meg lufi és kérlek igérd meg
hogy nem pukkadsz ki addig oké?
Vinnyogja hogy rendben
és egy óra múlva halk cuppanás
pukkan szét a csendben...

Müller Péter Sziámi: JÓ HA VAN EGY...

 Jó, ha van egy ötleted,
Orromra is kötheted.
Ábrándozzunk együtt róla,
Jó, ha van rá egy félóra.

Jó, ha van egy bocid,
Bár ügyetlen picit.
Nem is tud focizni,
Játssz vele gombfocit.

Jó, ha van egy biciklid,
Hogy azon a bocit vidd.
Mivel hogy a bocik lusták,
Gyorsabbak a biciklisták.

Jó, ha van egy medvéd,
Az legalább megvéd.
Ne rontsd el a kedvét,
Mert olyankor megtép.
(Vagy biciklin meglép.)

Müller Péter Sziámi versének nyomán az alábbi ötletek születtek arra vonatkozóan, hogy mi jó, ha van, és miért?

Jó, ha van egy kutyád,
de ne nálad butább.
Beviszed az órára,
megírja a dogádat.

Jó, ha van egy kacsád,
tépd ki a tollát.
Jó lesz párnának,
igazak álmának.

Jó, ha van egy halad,
a vízben jól halad.
Elviszed a versenyre,
Bevisz téged elsőnek.

Jó, ha van egy cipőd,
az a jó ha büdös.
Ha jön rabló, hohohó,
elájul a szagától.
(4.a)

Jó, ha van egy kutyád,
ő mindig vigyáz rád.
Játszik veled, szórakoztat,
sétáltasd, mert megharaphat.

Jó, ha van egy bringád,
az legalább megvár,
játszhatsz vele éjjel-nappal,
vigyázz rá, mert felborulhat.
(4.b)

Jó, ha van egy kutyád,
hűséges jó barát.
Sétáltatni élvezet,
játszani is megy veled.
(4.t)

Jó, ha van egy kiskutyád,
vegyél annak pórázt, labdát.
Kiskutyádat szeresd, óvd,
orvoshoz rendesen hordd!
(3.t)

Jó, ha van egy könyved,
mindig olvashatsz belőle.
Akár az iskolában is,
olvashatsz belőle.

Jó, ha van egy faragód,
mindig faraghatsz vele,
hogyha tompa
a ceruzád hegye.

Jó, ha van egy testvéred,
mindig játszhatsz vele.
hogyha szomorú vagy,
mindig játszhatsz vele.
(3.a)

Jó, ha van egy egered,
szereti a kenyeret.
De a macska mancsa,
könnyen agyon csapja.
(3.b)

Tóth Szonja Kiara verse

Sípos Lili - Szabó Melinda : TÉL

Kiss Kristóf - Urbán Lilla : TÁL

Harmos Szilvia: NYÁL

Mák Bernadett : NYÁJ

Bozóky Máté: NYÁR