Költögető

Kedves Már-eddig-is és Leendő Költögetők!

Nem szeretnék ünneprontó lenni, de vége felé közeledik a pihentető, kényeztető, szabadsággal, kalandokkal kecsegtető nyár. Úgy elrepült, talán el sem hisszük, hogy hamarosan elmúlik. Amíg még lehet, jó érezni és őrizni a hangulatát! Írjátok meg azt a 10 legszebb szót, ami a ti nyaratokat idézi, és segít felidézni a nyári élményeket, érzéseket. Tegyük el őket, mint a befőttet, hogy télen is elővehessük, ha egy kis nyarat szeretnénk majd érezni a hideg napokon.

Bevallom, én annyira belefeledkeztem a nyári örömökbe, hogy széles ívben elkerültem lehetőleg mindent, amit be kell kapcsolni és a szobába kényszerít. Így július elseje óta szinte be sem kapcsoltam a számítógépet (És persze a tévét sem, de azt már előtte is alig.) Most gyorsan én is rögzítem a nyári emlékeket. Íme a nekem legszebben csengő nyári szavak: fény, víz, tánc, bicikli, Tisza, őszibarack, tanya, nádas, erdő, zsíroskenyér (+ béka, tündérrózsa).

Ne szomorkodjatok. Majd csak megszeretjük az őszt és a vele együtt járó rendet, munkát, hűvösödő éjszakákat és nappalokat is. Várlak benneteket itt, a Költögetőn. Ha 10 szónál hosszabban tudjátok csak elmondani mi volt a nyárban a legjobb-legszebb, azt is örömmel veszem. ÍRJATOK!      

„VRES BUSAИ FEKSZEИEKE A LEVELEK AИYÁMOAИYÁM SZERETLEK ИAGYИ ÉИ ! AИYUKM UGORJИYAKAMBA NAGYON SZERTLX A BUSAN FKVŐ LEVLK JARИAK AZ ESZEBE VÉGE A VRSNEK”

"Még nem egészen voltam ötéves, amikor az első gyerekversemet írtam. Az egy igazi gyerek vers volt tehát, és persze így sikerült lejegyezni, hiszen akkor még nem tanítottak meg írni. Azután az iskolában megtanítottak írni, és akkor nagyon sokáig nem írtam gyerek verset, csak dolgozatokat. Azután pedig újságcikkeket, tudósításokat meg elemzéseket – sokszor nem is tollal-ceruzával, hanem mikrofonnal. Innen visszanézve csupa fantáziátlan dolgot, amilyeneket csak a felnőttek szeretnek. Olyasmi történet ez, amiként az elefántot nyelt kígyó rajzával járt Saint-Exupéry: míg a kis herceggel nem találkozott, mindenki kalapnak látta. De aztán egyszer csak érkezett hozzánk egy kis hercegnő, később pedig egy kis herceg is – azaz apa lettem, és új közönségre találtam. A gyerekek pedig nem szeretik a „fantáziátlan dolgokat”. Ezért attól fogva - ha csak tehetem -, ilyetén dolgokat írok: gyerekverset, mondókát, mesét, kitalálós versikét. Gyermeki fantáziával töltve – amennyire csak tőlem telik."

(forrás: a Móra Könyvkiadó weblapja)

Verseiből ízelítőt kaphatunk a neten az Egyszervolt.hu Versek rovatából (írd be az oldal keresőmezőjébe a költő nevét és válogathatsz a találatok közül) és a legújabbakat Nyulász Péter blogján olvashatjuk.

Nyulász Péter nemcsak bájos, kerekded versikéin keresztül, hanem "élőben" is azonnal megtalálja a hangot a kicsikkel. Amikor a költögetők verseit rögzíteni ellátogatott a Kálváriaparti Iskolába Gyöngyösre, kihasználtuk az alkalmat, és egy kis könyvbemutató foglalkozásra is felkértük a szerzőt. A Miazmég kötet versikéivel ismerkedtünk - mondogattuk, találgattuk a kitalálós versek megfejtéseit az elsősökkel. A foglalkozás legjobb pillanatai voltak, amikor Nyulász Péter átvette az irányítást és közösen mondókáztak a gyerekekkel. 

Buksi

Kávé, tea, cukor, tej,
vajon kié ez a fej?
Van rajta két kajla fül,
elől meg az orra ül,
van egy szája meg két szeme:
ez bizony a baba feje!       (a Zsubattából)
 

Nemcsak a költögetők kerültek fel verseikkel az Egyszervolt.hu-ra, hanem íme: az Egyszervolt.hu is felkerült a költögetőkre:)

Chuck Hillsnek ajánlom, szeretettel:

REGGEL

...
hát hogy utálom a sok kollegádat egész nap a cégnél,
ó, hogy gyűlölöm én délben a pizzafutárt,
mert neki rúzsos a szád, és a lábfejeden neki billeg
a gonddal kipucolt, francia női cipő,
mert neki vagy szép, mert neki mondod a cséket olyankor...

METRÓ

Hát elkapott ma, kiscicám,
az ellenőr a metrón.
Nem volt érvényes matricám,
kívánom, bárha lett vón.

Leszállított - az alagút
most előttem ásít,
s eljutnom több, mint bonyolult
a kívánt állomásig.

S míg kattog egyre távolabb
haladva lent a metró,
halkan kattog a bőr alatt
az ember szíve dettó.

Ó, bár ne kéne lógnia,
föladva minden elvét!
Ez itt egy allegória,
ha nem tűnt volna fel még.

Hisz látod, éppen így megyek
hogy földerítsem, úgy ám,
felszín alatti énedet
a lélek mélyvasútján.

De megvívnám bár érted, ó,
én héroszok tusáját,
nem jutok el hozzád a szó
szűk labirintusán át.

S a vágy metróján, hol az ok
zord ellenőre szétcsap,
mint potyautas utazok,
azt kell hogy mondjam, én csak.

Mert nincsen matricám, se más,
jegy, bérlet, bármi érvény,
a benned rejlő állomást
hogy egyszer is elérném.

S meglelve benned messzi, tág,
mély állomások mását,
meghallanám a bőrön át
a szíved kattogását.
 

És néhány sms-vers a Szívdesszertből:

azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szivednek

ó künn a hó a fákra es
máris hiányzol drága S
e szív csak érted esdekel
jó lesz beszélni este tel
a hó a szív oly olvadé
csókol körülkarolva
dé

itt állok én e kerge hős
kabátom vízlepergetős
a szmájli számra ráfagyott
ha nem szeretsz hát ne szeress
ez itt csak egy teszt sms
hogy nyomkodom tehát vagyok

hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter
 

Chuck Hills: Szerelem

Van egy érzés, miről nehéz beszélni,
van egy érzés,mivel szeretnék egy életet leélni.
Nem tudom mi az, de szebbé teszi életem,
csak egyvalami lehet, a szerelem.
...

Gyűlölöm a holdat, mert láthatja álmaidat.
Gyűlölöm a napot, mert szinte egész nap láthat téged.
Gyűlölöm a fésűt, mert hajadhoz érhet.
Gyűlölöm a ruhádat, mert érinthet téged.
Gyűlölöm az ételt, mert ajkadhoz érhet.
...

írta: Tóth Szonja Kiara, 9 éves

Végre itt a nyár! Jaj, de jó!
Milyen édes szó a VAKÁCIÓ!
Rá se ránts a sok esőre!
Süt még napfény a mezőre!

Vizet ide! Fürdőruhát!
Ne is lássam én a táskát!
A szekrény mélyére vele,
Szeptemberig elő ne gyere!

Egy jó regény kell most nekem,
Számtankönyvem elfeledem.
Alszok, alszok én délig,
S kukorékolok majd éjfélig.

Iskolában minden zárva,
Szomorkodik szegény árva.
Megszokta, hogy a gyerekek
Vad indiánként üvöltenek.

Szeptemberben találkozunk,
De addig nincsen semmi dolgunk.
Üres Iskola! téged is vár,
Ez a csodás, hosszú nyár!

Mák Bernadett: Klári néninek

Ki tanított meg számokat irkálni?
Szép dolgokat nyirkálni?
Ki tanított meg olvasni?
Helyesen dolgozni?
Hát a tanító néni!
Ezt ma kell megköszönni!...

Urbán Lilla: Klári néninek

Megköszönöm néked,
azt a sok jót, szépet
amit kaptam tőled,
hogy gőzerővel győzted.

Amikor is kellett,
ráncba szedtél minket.
Legjobban szerettem,
a vicces „linkjeidet”.

írta: Tóth Szonja Kiara, 9 éves

Tanár nénit lerajzoltam,
Mindig tündérnek láttam.
Ezért van most neki szárnya,
És tündérszép koronája.

Álmomban,ha tündért látok,
majd egy jó nagyot kiáltok.
-Mit látok én?! Nahát! Nini!
ott repül a tanár néni!

Hallgassátok meg az Egyszervolt.hu Versek rovatában a költögetők verseit!

Balogh Bálint: Rímelő télelő
Farkas Virág - Oroszlán Lili: Menzadal
Kiss Dominik: Házirobot gyerekeknek
Mák Bernadett: Hiányzol
Mák Bernadett: Pingpongvin
Mák Bernadett: Anyák napi csokor
Pethő Márk: Milyen kár, hogy nincs...
Tóth Levente - Tóth Norbert: Focisták nevető dala
Urbán Lilla: A hörcsög
Urbán Lilla: Tintabolt

Köszönjük a felvételt Nyulász Péternek!

 Az ég felhős és csillagtalan,
Mégis, mindenhol világos van.
Ha nem az éj mécse világít,
Mi, mi ily égi fénnyel ámít?

A sok boldog ember öröme
Házak kedvessége, melege?
Vagy csak a megújult tisztaság,
Mi őszinte, mint egy kisleány?

Most a lég is friss és üde,
Hogy szinte harapni lehetne.
Jóllakom – csak a levegőtől,
Mikor ki nézek a tetőről.

Az ablakomból hajolok ki,
Mert a Nyár hív keblére: ki,
Hol simogat a langyos szellő,
Futó zápor, légies felhő,

Zsengén harsog a lágy, zöld pázsit,
Vagy kis virág bújik ki ott, s itt,
Zümmögő méhek, s tarka lepkék
Tűnnek el az éjben, mi mélykék,

És gomoly füst száll benne – szürke:
Víg vacsora parazsa szülte.
E sejtelemben szövünk tervet;
S beszélgetünk, míg e lágy permet,

A harmat búcsúzót int neki,
S elillan: nem látja már senki.
Nyári éj: akár a varázslat!
Tündérfonálból szőtt álmokat.

Farkas Beáta: Lecke

Holnapra
meg kell írnom a verset
a kedvenc helyemről a kerületben.
Ez könnyű.
A kedvenc helyem az öreg fotel a sarokban,
ahol lehet álmodozni,
és látom az óriási gesztenyefát -
meg egy kicsit a tévét is, oldalról.
Bár szerintem Edit néni nem erre gondolt.
Csak tudnám, hogy mire.
Mindegy, a műfüves focipályáról fogok írni.
Tavaly lerajzoltam egy pályázatra,
mégsem én nyertem meg.
Szerintem jól rajzolok,
csak a focipálya nem elég izgalmas látvány,
vagy a zsűriben ültek olyanok,
akik nem szeretnek focizni.

Kéne rím, de nem jut eszembe
egy se.
De. Egy.
Igaz, ezt már kitalálta valaki más.
Nem baj, házi feladatnak jó lesz:

Műfüves a focipálya,
minden áldás szálljon rája!

írta: Pádár Boglárka, 5. osztályos

Mit lát a szemecském?
Mit érez az orrocskám?
Hol vagyok én, anyukám?
Emberek közt vagyok ám!

Telnek-múlnak a hetek,
Én egyre nagyobb leszek.
Eljött értem valaki,
A mamától elszakítani.

Rájöttem, ők a gazdáim lehetnek,
Kik anyától elszakítani mertek.
Igaz, szeretnek, meg minden,
De néha leszidnak engem.

Én nem értem. Mi rossz lehet abban,
Ha a szőnyegre pottyantottam?
Én nem értem, miért nem tehetem.
A zsepiket miért nem ehetem?

A csirke farhát? Istenem,
Toplistán áll, azt hiszem!
Az nekem a mindenem,
Éjjel-nappal azt eszem.

Csipogó csirkebarátom,
Folyton csak azzal játszom.
Kivel mással, azzal hát,
Megharapom derekát!

Szeretnek és dédelgetnek,
Plusz még el is kényeztetnek.
Imádnak és etetgetnek,
Mi lehet jobb, szerintetek?

Néha a felnőttek se jobbak a deákné vásznánál! Pölö olyat csinálnak, amit a gyereknek, ugye, épp ők tiltottak meg. Aztán megmagyarázzák, hogy az más. Vagy hogy nem úgy kell érteni. Vagy hogy nem rossz az tulajdonképpen, a felnőttnek kifejezetten jó, a gyereknek meg rossz. Néha igazuk is van, de a gyerekek nem mindig mennek sokra evvel az igazsággal. És többnyire az a baj a felnőttekkel, hogy nincs idejük a gyerekekre. Mindenre van, csak pont erre nincs! Ha nektek is van ilyen tapasztalatotok, írjátok meg nyugodtan. Addig jó, amíg tudunk őszintén beszélni egymásról, egymással. Hogyan változzék meg például egy szegény felnőtt, már ha akar, mikor a gyereke meg se mondja neki, mi a baj? 

Siv Widerberg: A TANÍTÓ NÉNI AZT MONDJA

A tanító néni azt mondja,
hogy káromkodni csúnya dolog.
De a papám gyakran mondja
hogy Frászt meg A Keserves
Szentségit,
és mama mondja, hogy Egy Nyavalyát,
és a nagypapa, hogy A Rosseb Belé
százszor is egy nap.
Egyébként láttam,
hogy a tanító néni karamellát eszik,
pedig mindig arról beszél,
hogy az édesség tönkreteszi a fogat,
és hogy a gyümölcs sokkal
egészségesebb.

Ingrid Sjöstrand: MAMÁNAK ESTE NINCS IDEJE

Mamának este nincs ideje 
			a gyerekekre,
és papa, ő is rosszul áll idővel,
és a nővérem,
neki aztán semmi ideje taknyos 
			kölykökre.

 A könyvtáros néninek
nincs ideje beszélgetni velem,
mert annyian jönnek könyvért.
csak a részeg, öreg bácsinak
a könyvtár előtt,
annak van ideje beszélgetni
			a gyerekekkel.
Még jó, hogy a részeg, öreg bácsira
nincs ideje senkinek se.

"Akárcsak az élet lenne,
Hiába keserű, érzed édes.
Nem tudhatod, mi van benne,
Lehet a krém epres is, vagy mézes."

Igen, a csokiról van szó. De lehetne akármi másról, amitől Rózsakönnynek viszketni kezd a toll a kezében, és verset kell írnia. Ha kíváncsi vagy a fenti verssorok folytatására, vagy Rózsakönny többi versére, most már nemcsak a Költögetőn olvashatod, hanem saját blogján is, melynek címe:
http://gorongyosutak.blog.hu

 „Egy 13 éves szegedi diáklány, aki meg szeretné mutatni, hogy mit tud…” írja magáról a blog tulajdonosa.

Rózsakönny romantikus lélek, és ezt büszkén hirdeti a blog, nemcsak a megjelentetett versek tematikájával, stílusával, hanem a blog kinézetével is.

A blog tulajdonosáról az is kiderül, hogy nagyon komolyan veszi és tiszteli saját gondolatait, érzéseit és az írott szót. Szinte felnőtt módon. És nagyon igényesen bánik velük, amikor verset ír.

Tetszik, ahogyan minden költeménye előtt röviden leírja annak „keletkezési körülményeit”, pontosan rögzíti a maga számára is, hogyan és miért fogott hozzá az adott vers megírásához.

Ami nekem néha hiányzik az eddig olvasott írásokból, az a játékosság és a humor. Pl. éppen a csoki megenged, sőt megkíván egy kis humort, lazaságot!

Nagyon szívesen olvasgattam ezeket a kis műalkotásokat. Várom az újabbakat – a Költögetőn is! Gratulálok a blogodhoz, Rózsakönny!

„Mi van?” kiabál fiam, havazásban
megőszült szempillával hunyorogva
szemére csúszott sapkája alól.
A kétszer tizennégy lakás közt ide-oda
verődik a hang. S hogy ennyi ember hallja,
önkéntelen a nyelvemen a feddés:
nem inkább „Tessék?”, ám elharapom,
miért késztessük házon belül olyan
udvariaskodásra, amilyet magunk is
csak odakinn alkalmazunk. De ugyan
hol a határ a kettő közt? S most a Teremtés
Könyvébe illő tömörség is megtetszik hirtelen.
Félre fossziliák! Épp elég ide
egy kérdőnévmás és egy létige.

                                (A verset a költő honlapjáról kölcsönöztem.)

Urbán Lilla:

Édesanyák napja van,
Ünnepeljünk boldogan!
Emlékül ezt verselem:
Anyát nagyon szeretem.

Gondoz és játszik velem,
Tanít és segít nekem.
Vigyáz rám és félt engem,
Anyát nagyon szeretem.

Kiss Kristóf:

Édes drága anyukám verset írtam néked,
Azért, hogy megköszönjem, a te kedvességed.
Köszönöm, mit értem tettél kiskoromban,
Nagyon megölellek szerető karommal.

Bozóky Máté:

Édesanyám, te drága virágszál,
Te vagy az életem, s mindenem.
Hozzád bújok, ha fáj a szívem,
s együtt nevetünk a vicceken.
Anyák napján köszöntelek téged,
harmatos rózsával, illatos virággal.

Rózsa Nelli: Bocsáss meg

Hogyan lehet megköszönni
Mind azt, amit értem tettél?
Minden nap csak dolgozol,
S azt mondod nem elég!

És akkor is csak rosszalkodok,
De érts meg,
Hisz még gyerek vagyok,
És én erről nem tehetek.

Farkas Krisztofer:

Édesanyám szeretlek téged,
Mint az epret s a mézet.
Nagyon-nagyon szeretlek,
Virágokkal köszöntlek.

Mák Bernadett: Anyák napi csokor

Tavasszal nő a piros tulipán,
Köszöntsön, Édes-kedves Anyukám.

Illatos már az orgona virága,
Téged láttalak meg először, mikor jöttem a világra.

Sárgállik az aranyeső, bokorban,
Anya volt az első szó, amit kimondtam.

Réten fehérlik a százszorszép,
Te voltál az első, kihez lábam lép.

Rózsa tövise ne vegye el kedvedet,
Most is látom féltő tekintetedet.

Csilingeli harangvirág bimbója:
Legyen örökké május első vasárnapja.

Tavasszal nő a piros tulipán,
Köszöntelek Édes-kedves Anyukám.

Hallgasd meg a verset, nézd meg az illusztrációt az Egyszervolt.hu-n: http://egyszervolt.hu/vers/content/koltogeto-anyaknapi.html

Lackfi János legutóbbi közbeszólásában megadott egy szóhalmazt, és abból kellett verset összerakni, próbálkozni, játszani velük. Itt, most csak a legújabb verspróbálkozásokat tesszük közzé, melyeket az adácsi iskolások küldtek. A "szókirakó" cimkénél megtaláljátok a korábban megírtakat  is.

Szerintetek melyik sikerült a legjobban? A régebbieket is vonjátok be az összehasonlításba!
Figyeljétek meg, melyik vers a legritmusosabb, melyiknél csengenek össze a leginkább a rímek és a szótagok, melyikben vannak a legérdekesebb szókapcsolatok és a legeredetibb érzések-gondolatok?

Közben olvassátok el az eredeti verset is, amelyet "szétszereltünk": Kormos István Három napja című versét.

Nagy Gerda: Szerelem

A kislány neve Borbála,
Szíve föl-le kalimpál a hintában.
Ül és hintázik a piros szoknyában,
Elrepül örömében és száll a haja szikrázva.
Lelke fehér még, mint a hó,
Leugrik a hintáról, mint a kiscsikó.
Vidáman háromszor pendelyben penderül,
Keze, lába rúgkapál szüntelenül.
Gyönyörű napja így ér véget,
Álomra szenderül, s álmodik szépet.
...

Sárközi Kira: Irma fehér szoknyája

Nap sütött le Irma fehér szoknyájára,
Három-három macska követte útjára.
...
Piros orcája a napba csak úgy ragyogott,
A szíve meg hevesen dobogott.

Nagy Ivett, Vetési Bernadett, Gyóni Virág, Trombitás Csenge, Kiss Dávid:      Elszállt már a szép madár

Madár repül föl-le,
Piros szoknya száll,
Hintázik a három lány,
Meztelen lábacskájuk
A szerelem szellőjében száll.

Napról napra rúgkapál,
Egyre csak dobog a szív,
Elrepül a szép madár,
A hinta már búsan jár,
Elszállt már a szép madár.

Mozsár Ramóna: Szívem fehér hollója

Fehér holló szállt szívembe,
Szívemből a szívedbe.
Kislány voltam régen,
De nővé értem.
...

Bata Hajnalka:

Elrepül a fehér lepke, a szívedre száll.
A te lelked három hajszálból áll.
Meztelen hinta a napfényben áll,
Névtelenül, mint egy kislány.

Kézen és lábon látszik
az arcán piros szerelem játszik.
De ha szíve nem pendül,
akkor a lelke nem lendül.

És íme az eredeti vers, amelyből a szavakat kölcsönvettük:

Kormos István: Három napja

Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem
három napja szivemen.

Hintán piros szoknya ül,
piros szoknya elrepül,
fehér pendely penderül,
fehér pendely elrepül.

Száll a hinta, föl-le száll,
meztelen lány rúgkapál,
keze, lába, haja száll,
nevem után kiabál.

Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem
három napja szivemen.

 Ijjas Tamás: Szivaros nagypapi

A nagypapinak vigyáznia kell, hogy ne fújja
rám meg hugira a füstöt, mert akkor köhögő
rohamunk lesz. Nagypapi nem kérheti lilahagymás
nagyit, hogy jó csípősre főzze a gulyást, mert
az szétmarja a szánkat. El kell dugnia a vadász-
puskáját, mert az nem gyerek kezébe való.
Alig csinálhatja azt, amit szeret, de mégsem
szomorú. mert ölbe veheti hugit, és megsimogathatja
a buksimat, meg olvashat nekünk Benedek Eleket,
és megmutathatja, hogyan működik a gyalu.
De legjobban szivarfüstöt szeret fújni a
szappanbuborékba. Azt mondja, a füst mindennek
a lelke, és mikor kipukkad a buborék, ott marad a
lélek szaga a levegőben, a bőrünkbe issza magát,
a hajunkba kapaszkodik, hugi ruhájában táncol,
anyu retiküljében kotorászik, nagypapit
megkrákogtatja. Olyan a világ, mint
egy nagy-nagy tűzrakás, és ez a füst az illata.

 Kiss Ottó: Nagypapa vet majd 

Voltunk a kertben,
nagypapa vitt ki,
azt mondta vet majd,
tavasszal itt, ni!

Ott lesz a borsó,
a mák, a cékla,
amott a zöldség,
a sárgarépa.

Itt lesz a zeller,
és ott a málna,
abból a medve
nagyot kajálna.
Itt lesz a retek,
ott lesz a kapor,
ha azt is vetek,
abból is kapol!

Gáti István: Hol nem volt

Járt nagyapa szürke nagykabátban
Ifjúkorából végül mi maradt?
Ronda lett a körút. Nagypapátlan.
Arca helyén üres a kirakat.
Mit fütyűlne vajon? Félek, ha most
Erre járna újra megszokásból,
Nem ismerné fel a négyes-hatost,
S pörköltet kérne a McDonald's-ból.
Jó volna, ha élne nagypapácska!
Bámulná őt a sarki Humanic.
Hintázna a tömött aktatáska,
Hozná a Bocit s a friss Gyulait.
Árnyát őrzik a házak falai,
Kezemet fogva lépked a magány.
Nincs is körút, mert eltűnt valaki:
Az én öreg, hol nem volt nagyapám.

Filip Tamás: Anyu kicsit hízott

Anyu kicsit hízott,
de nem hisz a szemének.
Azt mondja, rossz ez a mérleg.
De a ruhája pontosan mér,
mert ami kövér,
az nem fér
a ruhába.
Mondom is neki, Anyu,
mi még növésben vagyunk.

Vass Tibor: Ablak a világra

Apa gépén megnéztem valami olyat,
amit nem lett volna szabad megnéznem,

internetezni kéredzkedtem oda,
játszottam is,
de azt megúntam,
elkezdtem kutakodni apa gépében,

és olyat láttam,
amit azelőtt nem,
és nem is akarok még sokáig.

Apa épp bejött a szobába,
kérdezte, mit csinálok,
észlelte, hogy villámgyorsan éppen
bezárok egy ablakot,
nem szobaablakról van szó,
füllentettem,
hogy a Gyűrűk ura ablakot zártam be,
de apa rájött,
mert látta, hogy zavarban vagyok,
egészen más ablakra nyitottam világot.

El kellett mondanom az igazat,
nem kaptam büntetést,
amiért kutakodtam,
de elbeszélgettünk, és végig zavarban voltam,
ami majdnem felért egy kikapással,

s az meg már egészen vicces volt,
hogy azzal zártuk az ablakot,
hamarosan kapok egy életkori sajátosságaimnak
megfelelő könyvet a szaporodásról.
Életkori sajátosság,
még ilyen hülye kifejezést,
mindig tanul az ember valamit.

Gáti István: A szigorú szemüveg

Nagyi táskája mélyén
Van egy parányi üreg.
Ott egy különös rém él:
A Szigorú Szemüveg.
Nagyi orrán, ha látom,
Sosem kérdem: - MIért ez?
Van neki másik három,
S ebben mindig kikérdez.
Egyet az utcán visel,
Az olyan szelíd, kerek,
S van neki kettő, miben
Főzni meg varrni szeret.
Nagyi különben kedves.
Máskor sohase szól rám.
Mégis szigorú csend lesz,
Mikor ő ül az orrán.
Sok volt talán a játék.
Ebből magolás lesz még.
Rám dől szomorú árnyék.
Makogom csak a leckét.
S ha szavaim e kínban
Eltévesztik helyüket,
Orrán tüzesen villan
A Szigorú Szemüveg.

(Holnap csak nagypapásat válogatok!)

  


Kadlót Nikolett: Puszimeghajtás

Nagymama mindenhol ott van.
Észrevétlenül tesz-vesz,
mint egy titkosügynök.
Ha azt hiszed, hogy a vasárnapi ebéd után
bezárta maga mögött az ajtót, tévedsz.
Titokban visszaoson és megcirógatja az arcod,
megcsinálja a befejezetlen házifeladatodat,
a tikkadó szobanövényeknek vizet ad,
elmosogat, és meleg kakaót tölt a bögrédbe.
Vastag kötött zoknit hagy az ágyadon
és cukrot csempész a kabátodba.
Egyszer mégis lebukott, mert a kanapén felejtette az otthonkáját.
Ekkor elárulta, mi a titka:
minden nagyi puszival működik.

Kiss Ottó: Anyukám szép

Anyukám csodaszép asszony,
apukám hozezért passzol.
Ha megyek vele én, látnak,
nem adom soha őt másnak.

Anyukám csodaszép asszony,
apuhoz csakis ő passzol.
Egyedül vagyok én gyermek
- asziszem, valahol nyertek.

Molnár Krisztina Rita: Mennyboltba

Menj ide, menj oda,
menj boltba,
kellene még ez-az
itthonra.
Lista, szatyor, tele
pénztárca,
gyors apa, délre meg
is járja.
Alma, fahéj, zizi,
zellerzöld,
párizsi, tíz deka
vaj, tejföl.

Hát apa? - kérdezi
Mártonka -
Mindig elugrik a
mennyboltba?

 Murányi Zita: Szép és egészséges

tízóraira anyu mindig egy almát pakol,
mert azt olvasta valahol, attól szép és
egészséges leszek. a többi gyerekek
kakaós csigát, nápolyit, meg túrós buktát kapnak
tízóraira. Hál isten Timi ki nem állhatja a túrós buktát
az én almám viszont nagyon ízlik neki,
nekem pedig untig elég, ha anyu elhiszi
szép és egészséges leszek.

 ...akik az "Aranysityak"-ból mosolyognak rám. Pontosabban 39 + 1 költő. 39 költőt Lackfi János kért fel a versírásra, s ő - negyvenedikként - összeválogatta és a világokban való eligazodást segítő  "szösszenetekkel" látta el költőtársai munkáit.

Szombat óta az Aranysityak gyerekvers antológia lapjain mind a negyvenen az enyémek. Molnár Jacqueline róluk készített arcképeivel már személyes ismerőseim. A könyvvel együtt - ráadásul, - Lackfi János aranysityakját is hazahozhattam, melyet a könyvbemutatón viselt. A könyvfesztiválon továbbá sikerült lefényképeznem néhány "Aranysityak"-os költőt, amint saját verseiket mondják "Aranysityak"-beli portréik előtt. (Itthon pedig lefényképezhettem aranysityakosan az "Aranysityak"-ot.)
 

S most kincseimet szeretném megosztani veletek. Verseket a kötetből, a fotókat, és Lackfi János kedves üzenetét, mely szerint igéri, hamarosan ismét jelentkezik a blogunkon is. Azt még hozzáteszem, hogy április 30-ától május 2-áig a Művészetek Palotájában a Gyermekirodalmi Fesztiválon is sok elfoglaltsága lesz, mindazokkal az írókkal, költőkkel, illusztrátorokkal, irodalmárokkal együtt, akiknek - ugyanúgy mint neki - szívügyük a gyermekirodalom.

Addig is, amíg nem kapunk újabb versíró feladatot, örüljünk az Aranysityaknak és a többi verseskötetnek, mesének, amelyek éppen most vagy a közelmúltban láttak napvilágot. Frissek, vidámak, meglepőek, játékosak, játékra biztatóak.

A közeljövőben gyakran szemelgetek majd belőlük.

Lovász Andrea néhány verset - mondanivalója szemléltetésére és színesítésére - felolvasott a hallgatóságnak, amikor (tegnap) a Kálváriaparti Általános Iskolában járt, és a mai magyar gyermekirodalomról tartott előadást.

A videórészletben Szilágyi Ákos Cet ecetben című verseskötetéről beszél, majd felolvassa a címadó verset:

CET ECETBEN

Ha utcátokba befut egy cet,
S van odahaza pici ecet,
Eceteljétek be egy picit,
S ciccegjétek neki: te cet! te cet!

S a cet biccent majd: „Nos, mi tetszik?”
S ha kéznél van kelepce, ketrec,
A cet becaplat, mert jólnevelt cet,
Cettint s elmond egy jó cet-viccet:

„Utazik a vonaton két cet ... –
Tessék mondani, felhallatszik,”
És telnek-múlnak majd a percek,
Míg poént nem tüsszent a cet: hapci!

Görögdinnye-torkába láthatsz,
Ha kitátja mint vörös kalickát,
S bár meglehet, csak puszta látszat:
Odabenn parányi szív pilinckál.

Ha elneveztél róla egy utcát,
A cettel verebet fogathatsz.
Mondjuk a Cet utca ötbe futsz át,
És a Cet utca hatban – lakhatsz.

Ne hecceljétek ó, e cetet,
Ha ódzkodik az óceántól!
Ó te szegény, balfácán cet,
Úszkálsz itt egy ecet-szeánszon!

Ecet, ecet, te, cet-kelepce!
S te cet, te cet, ki benn kalimpálsz –
feladva most az ecet-lecke!
Pácban lehetsz, bár ez csak halpác ...

S ha megunjuk, a cet kacat lesz.
Cet volt, míg nekünk jónak tetszett,
S lesz belőle – csak még egy percet! –
Fecnikre tépett kis papír-cet.

Utóirat

Cet voltam én is – ától – cetig!
S lett ecet ott, hol óceán volt,
S most visznek vissza e kis cetlik
Cethazámba – ecethazámból.

KIS CET,
JÓ CET,
JÓ, HA
TETSZETT!

(Nekem nagyon "teccett", a kedvencem lett!)

A verset Szilágyi Ákos előadásában is meghallgathatod a PIMmédián, a költő több más versével együtt:

http://www.pimmedia.hu/object.158892CA-F052-49F9-8D92-55517F7E9390.ivy

írta: Kiss Dominik, 4.b

Szeretem nagyon az anyukámat
Mellette teljesül minden vágyam
Elvisz reggel az iskolába
Délután pedig az uszodába
Munka után sok a program
De panaszkodni nem hallottam
Mellette nem ér semmi bánat
Szeretem, Szeretem az édesanyámat.